Reggel óvatosan bontotta le a kötéseket és megkönnyebbülten látta, hogy a sebek szépen hegesednek. Loki mellkasán, a bordák között hatolt be egy kard, vagy penge, az a seb volt a legmélyebb, de az is sokat javult egy éjszaka alatt. - Hogy nem vettem észre, hogy Karnilla benne maradt? Minden alkalommal, amikor az asgardi gyógyfüvekkel kezeltem, akkor viaskodott a legjobban. - Ujját végighúzta a sebeken, egyik sem volt forró. - Meggyógyulsz Uram. - megcsókolta a mellkason lévőt.
Felült, hogy lemosdassa a férjét, és elhűlve látta, hogy Loki őt nézi. Arca beesett volt, sápadt, de a szeme élénken csillogott.
- Mikor szólítasz végre a nevemen?
Sigyn boldogan ölelte át, könnyeinek utolsó cseppeit tartogatta erre a pillanatra.
- Magadhoz tértél. Olyan boldog vagyok!
- Jól van, hagyd már ezt. Fájdalmat okozol. - Felülni próbált, de visszarogyott. - Mi történt?
Sigyn megfogta a kezét. - Mire emlékszel, Uram?
Loki visszemlékezni próbált. - Arra még igen, hogy alkut kötök a trollok királyával. - Sigyn felsóhajtott. Igen, az alku tárgya ő volt, és nem tudja, Loki komolyan gondolta-e, amiket akkor mondott. De ha csak ennyi, akkor arra sem emlékszik, hogy megölni próbálta, és arra sem hogyan szurkálták össze támadói. - Mennyi ideig voltam eszméletlen?
- Majdnem egy teljes holdtöltéig. Hogy érzed magad?
- És te ápoltál? - szíve megtelt hálával. A lány megfogyott, arca halovány volt, szeplői megfakultak. - Menjünk haza. - Felállni próbált, de az erő kiszökött a lábából.
- Ne mozogjon. - Sigyn óvatosan visszatette az erőtlen lábakat, aztán betakarta. - A bátyja is itt volt végig. Éjjel ő vigyázott Uramra?
Loki ijedten a mellkasához kapott, de feleslegesen aggódott, a Kövek ott pihentek az inge alatt.
- Hogy micsoda? - Azt hitte, nem jól hall. - Éjjel bátyám virrasztott? És mit szólt ehhez Sif.
Sigyn vállat volt. - Thor azt mondta látni sem akarja, mert nem jól van. Egész nap hány, és émelygéstől szenved. Ha nem tudnám, hogy még nem volt meg a nászéjszakájuk, azt mondanám, hogy várandós a hercegné.
- Várandós? - Loki elgondolkodott. Egy hónapja fekszik itt öntudatlanul. Akkor hát igaz. Sif az ő gyermekét várja. A sors fonala kiegyenesedett. - Mikor indulunk?
- Amint megerősödött. - a sátor ajtaján mintha lágy fuvallat kopogott volna. Sigyn felállt kinézett.
- Végre magához tért? - a fiatal Norna állt kint. - Azért jöttem, hogy felajánljam Karnilla hálótermét, mégiscsak kényelmesebb, mint ez a bűzös trollsátor. Gyere, megmutatom hol van.
Sigyn követte, egy a barlangban kialakított, gazdagon díszített és puha bőrökkel berendezett helyiségbe. Mint mindenhol a fényt itt is a mennyezetről besütő vékony napsugár adta. Volt tisztálkodó sarok is, a szikla repedésén csurgó meleg vízsugár formájában. - Pár nap és felerősödik. Utána nem zavarunk többé benneteket.
- Nem zavartatok. Ha kell segítség, szólj. Ha a herceg még gyenge ahhoz hogy eljöjjön idáig, akkor jövünk. - Loki gyenge volt, de egy vastag botra és feleségére támaszkodva elért idáig.
- Az az én vérem rajtad?
A nő magára nézett. - Is - a saját sebeivel nem törődött, az nem volt fontos. - és a sajátom is.
Loki emlékezett, hogy kínozták a trollok a feleségét. Saját, felforrósított kardjával ejtettek rajta sebeket. Sigyn pár napja merte megnézni a hegeket, amik borzasztóan néztek ki, és amik örök életében emlékeztetni fogják rá, mit műveltek vele az átkozott lázadók. Mellei, hasa, és mellkasa tele voltak égési sebekkel, ráncosan, hegesen gyógyult szúrásokkal.
- Szeretnék lefürödni. Megteszed, hogy kimész?
Furcsa, a felesége vagyok, de kiküld amikor fürdik. - gondolta, de egyáltalán nem bánta, mint ahogy azt sem, hogy ezt a részt Thor vállalta át. Kétnaponta megfürösztötte az öccsét, míg Sigyn kimosta az alsóneműjét. Nem undorodott tőle, megtiszteltetésnek vette, sőt szolgálatnak, amiért szerelmet remélt.
- Meglátogatom vendéglátóinkat. -

Már tudta az utat. A három nő most is az élet szövevényes szőttesén ügyködött. Néha elvágtak egy szálat, Sigyn tudta, ilyenkor meghal valaki, vagy új fonalat csomóznak rá, ekkor egy új élet csillan fel valahol. Saját fonalát kereste, de a hatalmas szőttesben nyomát vesztette.
- Kérdésed van, Iwaldi lánya?
Feladta a keresést, ebben csak a Nornák tudnak eligazodni. Vagy talán még ők sem.
- Anyám velem volt várandós, amikor álmában látomása volt. Az álomban engem látott, egy tálat tartottam, fáradhatatlanul, az idők végezetéig. Ez a tál fogja majd fel a világból áradó gonoszságot, és én ezzel az áldozattal mentek meg mindent és mindenkit, főleg azt, aki az álom szerint a hitvesem és egyben a gyilkosom is lesz. Anyám felébredés után döntött, és Valkűrnek adott, hogy közel legyek a királyhoz és annak fiaihoz. Bár én nem hittem benne, ő erre nevelt kiskorom óta. A frigyet már nem érhette meg, de bízom benne, megnyugvást talált a szelleme. - Szomorúan gondolt vissza anyjára, akinek eme rögesztméje annyira elhatalmasodott rajta, hogy megbomlott az elméje, amikor az udvarban bejelentették Thor és Sif eljegyzését.

- Vajon anyám beteg gondolataiból és vágyából született ez a jóslat?
A Nornák letették a fonalakat és megropogtatták csontjaikat.
A legidősebb, akinek arcát közelről látva Sigyn elámult, hogy fér el ennyi ránc egy arcon, intett a húgának, aki megsimogatta Sigyn fejét. Édesanyja simogatta így.
Sigyn nem mondta senkinek, hogy anyját csendben temették el, és ő tizenkét holdtöltéig nem mehetett volna férjhez. A gyász évéből még nagyon sok van hátra.
- Nővéreim, mozgassátok meg elgémberedett tagjaitokat. - amint magukra maradtak a fiatal Norna beszélni kezdett. Arca elváltozott, tekintete elkalandozott. - Alázatosságod révén megváltoztathatod a sorsunk, mindenkiét, a sajátodét és az övét is, alázatosságod és odaadó szerelmed eltántorítja majd gonosz szándékától. Ne félj szeretni őt, légy álhatatos és ne alázkodj meg, ezzel elnyered majd szerelmét. Most pedig menj.

A szavak melegséggel töltötték el. Van még remény. Bár eleinte tiltakozott a frigy ellen, mára Sigyn menthetetlenül beleszeretett Lokiba, és akkor sem csökkent iránta szerelme, amikor meg akarta fojtani. Belépett a hálóterembe és megállt. Loki még fürdött, de nem látta meg hogy felesége megérkezett. Sigyn nem tudta levenni róla a szemét. Sovány volt, rettenetesen sovány. Háttal állt Sigynnek, aki elámult karcsú csípőjén, és széles vállai láttán. Még nem látott férfit meztelenül, és bár égett az arca a kíváncsiságtól, azt kívánta, bár fordulna felé. És varázsütésre Loki megfordult. Sigyn felsikoltott, és le is lepleződött. Mindketten zavarba jöttek. Csak álltak és nézték egymást. Loki tudta, hogy ez mekkora sokk a feleségének, és neki is kellemetlen volt. Angrbodára gondolt, hogy előtte nem volt szégyenlős. Vajon mi lehet vele? Hogy van ő, és a gyermekük? Aztán eszébe jutott hogy Sigynnek is nemz majd utódot. Nézte a nőt, aki pironkodva áll, arca hol elpirul, hol elsápad, és kételkedni kezdett benne. Ezt a nőt soha nem tudja ágyba vinni. Akkor ott, a sötétben talán, elvesztette a fejét, elbűvölte a lány odaadó rajongása. A meleg víz végigfutott a gerincén. Sigyn szemében megvillant valami, amit Loki még sosem látott, aztán lassan, le sem véve róla apró pöttyökkel teleszórt szemét, vetkőzni kezdett. - Na ne. Ezt nem akarom. Kérlek, semmi értelme. - végre meg mozdult. Vizes testére felkapkodta az ingét, és a nadrágot, és kifutott mellette.
- Ez aztán férfias volt, gratulálok! - füstölgött magában - Így megalázni egy nőt, aki ráadásul a feleséged, és aki hűségesen ápolt, saját magával mitsem törődve.
- De mit tegyek, ha nem vonzódom hozzá? - vitatkozott magával. - Bárcsak itt lennél. Adhatnál tanácsot. - Régen rettegett a hangtól a fejében, de azóta, hogy megtudta az igazságot, hiányzott a másik ereje, hogy cinizmusával átlendítette olyan helyzeteken is, mint ez most. - Mit mondanál? Mit mondanék magamnak, hiszen ő én voltam. Menj vissza, menj vissza és tedd asszonyoddá.
- De nem akarom. - fanyalgott.
- Emlékezz rá mit tettetek akkor este. Akkor akartad, azóta mi változott? Ő ugyanaz, te is ugyanaz vagy. Szedd össze magad Loki. Ha nem teszed...láttad mi vár rád akkor! Lehet élvezni fogod.
- Kizárt. Angrboda gyönyörű, nőies, Sif erős, Freyja buja, Sigyn meg...ő olyan mint egy gyerek.
- Majd nőies lesz. Megszüli az utódaidat, és az lesz.
- Jó, de addig...? Addig itt állok, és magammal vitatkozom, mint akinek megbuggyant az agya a napon. Enyém Karnilla varázslónő ereje, enyémek a Nornakövek, jó úton haladok, hogy hamarosan megszerezzem a Végtelen köveket, uraljam az Univerzumot és elrettent egy asszony öle?

Sigyn az ágyon feküdt és sírt. Loki úgy futott el mellette, mint akin fertőző kelések vannak. Mit sem érnek a jóslatok, soha nem fogja szeretni. Soha. - Légy álhatatos és ne alázkodj meg. - így szólt a jótanács, mert ez az volt. - Legyen hát. Letörölte a könnyeit. - Nem alázkodom. - felült, és Loki előtte állt.
- Ne mondj semmit, bocsánatot kérek. Rettenetesen viselkedtem, megaláztalak.
- Nem számít.
- De igen, számít. Ápoltál engem, gondoskodtál rólam.
- Ez a kötelességem. Ezért nem kérek cserébe semmit. - Loki meghátrált. Ez az ő felesége lenne? Nem pirul, nem szabadkozik. Bár először tetszett az az odaadó imádat, amivel körberajongta, később mindent akart, csak ilyen feleséget nem.
- Ha jobban érzi magát Uram, holnap indulhatunk vissza.
Kezdte felhúzni magát. Ez az átkozott uramozás! Pedig hányszor kérte hogy hagyja abba! Direkt dacol. - Nem jó itt lenni?
Sigyn ránézett, felhúzta a szemöldökét. - Másra sem vágytam, csak hogy a mézesheteimen a hitvesem gennyedző sebeit mossam, a mocskos alsóneműivel együtt, ezen a borzalmas helyen. - kezdett belelendülni. - Arra vágytam hogy a hitvesem, Asgard hercege, egyezkedjen az elrablóinkkal, miközben engem kínoz a csőcselék. Nézzen ide Uram! Nézzen rám! Egy szörnyeteg lettem. - és széttépte melkasán az ingét, felfedve heges melleit. Mellkasa zihált, ajkait összeszorította, felindult volt, de nem sírt. - Aztán hallom, hogy akit a legjobban szeretek a világon, odaajándékoz megkínzómnak. Igaza van, Uram. Minden ifjú asszony erre vágyik.
A férfit elöntötte az indulat: Azt hittem nyilvánvaló, hogy csak elterelés volt az egész. Azt hittem okosabb vagy ennél.
Sigyn keze meglendült, és arculcsapta a férjét. Loki csak állt és forrni kezdett a vére. - Mit merészelsz! Nekem kijár a tisztelet!
- Pontosan annyit kapsz tőlem, amennyit érdemelsz! Semmit! - a második pofon még nagyobbat csattant. Loki vörös arcához emelte a kezét, aztán megragadta a feleségét és belemart az ajkába. Sigyn ütötte ahol érte, de a férfi még így is erősebb volt nála. Felkapta és az ágyhoz vitte. Sigyn a szikrázó zöld szemeibe nézett. "...ne alázkodj meg..." tehát ezt szereti. Akkor a régi Sigyn meghalt, a pirulással, az epekedéssel és sóvárgással együtt Nornheimben, a barlang mélyén lesz eltemetve, hogy hamvaiból egy erős Sigyn keljen életre, akibe majd beleszeret Asgard hercege. Így teljesül a jóslat, bármily borzalmas is.
- Majd tisztelni fogsz. - egyre jobban érezte hogy korbácsolja fel a vágyát a veszekedés. Sigyn már nem volt olyan mint egy gyerek, az arca most nem pironkodástól égett, a szemét nem sütötte le, mint eddig. Mit is mondott, őt szereti a világon a legjobban? - Majd meglátjuk. Keményen megcsókolta, közben ruháját próbálta levenni, de az átvizesedett anyag a testére tapadt. Sigyn segített, az anyag reccsent, de a földön landolt az ing. Loki végigfektette a nőt, egy pillanatra sem hagyva abba a csókot. Megmarkolta apró mellét, mire Sigyn felsikoltott. - A sérülések! - újra előjött a szégyenlős Sigyn, kimászott sírjából, és össze akarta húzni magán az inget. De Loki lefogta a kezét. - Ne! Soha ne szégyeld! - sorra végigcsókolta mindet, és Sigyn hagyta, lehunyta a szemét, csak légzése gyorsult fel. - Ezeket csak én láthatom, és ezek nekem ékszerek. - Megcsókolt a széles rózsaszín heget. - Ez gyémánt, a legszebb, amit valaha Midgardban bányásztak. Ez meg a legtündöklőbb smaragd. - mindre mondott valamit, és Sigyn soha nem érzett még így. Kacér lett, incselkedő.
- A hasam is tele van, Uram.
Loki rámászott. - Mit mondtam neked? Mit csinálok, ha még egyszer uramozol? - belenézett a barna szemekbe, a lány ajkai remegve szétnyíltak, ahogy öle is. Mindkettőt birtokba vette. Sigyn fájdalmasan összerezzent, visszatartotta a lélegzetét, és menekülni próbált.
- Sssh. Csitulj. - Nem mozdult, nem akart még több fájdalmat okozni. De nem bírta sokáig. - Már az enyém vagy. Lecsókolta a lány szeméből kigördülő könnycseppet. - Tényleg szeretsz?
- Igen.
- Mindennél jobban?
- Mindennél, Ura...
Nem bírta tovább, teljesen birtokolni akarta hitvese testét. - Mond ki a nevem. - az ellenállás megszűnt, már szabadon mozoghatott. - Mond ki! Talán félsz tőle? Félsz a nevemtől?
- Szeretlek Loki! Mindennél jobban! Már akkor szerettelek, amikor te nem is tudtál rólam. És akkor is szeretni foglak, ha nem kellek neked...ha másra vágysz...ha mást ölelsz. - tekintete a semmibe meredt - jaj mi ez? Menten meghalok! - körmeit a férfi hátába vájta, és átadta magát a gyönyörnek, hogy aztán aléltan zuhanjon a párnára. Loki háta sajgott, izmai fájtak, kimerült volt. Nézte a szeplős arcot, a kipirult ziháló mellkast, és elmosolyodott. Így még egy nő sem reagált, ebből a lányból most tört elő az eddig elfojtott őserő. Lassan csillapodott Sigyn szívverése, és ahogy megszűnt a lüktetés úgy vette át a jóleső bizsergés helyét az égő fájdalom. De Loki még nem végzett, és minden mozdulatától egyre kellemetlenebbül érezte magát.
- Ez fáj! Kérlek hagyd abba!
Kérése nem talált meghallgatást.
- Nem bírom. Nem tudom abbahagyni.
Sigyn összeszorított foggal, könnyáztatta arccal lett Loki asszonya. Talán nem csak a nászágyon, hanem egész életében ez vár majd rá. A királynő átka és a fiatal Norna jóslata is erről szól, egy pillanatnyi öröm után szenvedés és könnyek. De ezért a férfiért megéri. Loki a hátán feküdt, ziháló lélegzete sokára csendesedett le. Sigyn azt hitte, elaludt, de nem. Őt nézte. Oldalára fordult, és rámosolygott. - Biztos haza akarsz menni? Még mindig nem érzed jól itt magad?
- Én ott vagyok boldog, ahol te vagy...
Loki megcsókolta, apró leletnyi, fáradt csókkal. - Ki ne mond.
Hamarosan aludt, Sigyn pedig felkelt, lemosdott, próbálta leküzdeni a fel-felnyilalló fájdalmat. Ő, a rettenthetetlen Valkűr, akinek a kardjától hullik az ellenség, akinek a teste tele van sebekkel, könnybelábadt szemmel szenved egy aprócska sebtől, amit a férje ejtett rajta. Ezt a sebet büszkén kell viselnie, hiszen ettől lett ő Asgard hercegének hitvese, amire mindig is vágyott az anyja, amire szánták. Mindenre felkészítették, csak erre nem. Hogy mennyire jó érzés asszonnyá lenni. És hogy ennyire fogja szeretni őt.
- Szeretlek, és akkor leszek a legboldogabb, ha viszonszeretsz. - suttogta a férfi fülébe, aztán befészkelte magát férje mellé, és ő is elaludt.
Eközben a Nornák elővették ketejük fonalát, áthúztak rajta egy vékony, fekete szálat, és megcsomózták.