Tele volt az asztalok köze táncolókkal. Az asztalnál csak Odin, Frigga, Sif és Thor ült, mindenki más önfeledten ropta. Thor egymás után töltötte meg és itta ki a poharát, szakállán folyt le a vörös nedű. Lokit és Sigynt figyelte, az erős bortól kábultan, de egyre forróbb vérrel. Egy kis idő és még öt pohár bor után már csak Sigynt látta. Kerek csípőjét, aprócska kebleit, amik a táncra együtt mozogtak vele. Piros ajkát, gyöngy fogait, amik kivillantak amikor hitvesére mosolygott. - Ez a nő erősebb férfit érdemel, Loki nem való hozzá. - és borgőzös gondolatait tett követte. Majdnem fellökte az asztalt, de felállt. Frigga aggódva nézte, ahogy imbolygó léptekkel elindul a táncolók felé.
- Rosszat sejtek. - súgta férjének. - Thor nagyon furcsán viselkedik amióta hazajött. Egyfojtában Sigynről áradozik, és ha nem ismerném, azt mondanám hogy beleszeretett a lányba.
Odin a serlege fölött idősebb fiát nézte. - Botorság, hiszen oda van Sifért. - aztán arra gondolt, lehet benne valami, amit Frigga mond. Ez volt hetek óta az első alkalom hogy Thor és Sif együtt mutatkoztak.

Thor megállt Loki és Sigyn mögött, és Odinnak feltűnt, fia hogy figyeli a nőt. Gusztálta mint a portékát a piacon. Thor megindult, de megtántorodott és két lépést hátralépett. A fiatalok közé furakodott, és mondott valamit, biztos lekérte Sigynt, mert Loki átnyújtotta a nő karját.
Loki nem bánta, nagyon nem. Gonderhelt volt, és félt, nem tudott sem a táncra, sem arra figyelni, amit Sigyn mondott. Félt attól, ha kiderül, hogy Sif és közte volt valami, és hogy ennek eredménye is lett, a magzat Sif méhében. Amikor ez kiderül, akkor őt száműzik Asgardból. Leült, és az evőeszközökkel babrált. Akkor jó ötletnek tűnt megvalósítani azt, ami a kitűzött cél eléséhez szükséges, elcsábítani Sifet Thor alakjában, de most megrettent. A felelősségrevonástól össze szorult a gyomra, elképzelte ahogy ott kell majd állnia Thor és Sigyn, anyja és apja, és egész Asgard előtt, és vallania kell. Igaz hogy akkor még egyikük sem volt házas, de csellel elcsábítani a fivére jegyesét, ez súrolja az árulás fogalmát. Valaki beszélt hozzá, messziről hallotta a hangját.
- Nem érzem jól magam. Kísérj el kérlek, le kell feküdnöm. - Sif bágyadt hangja térítette magához. - Kérlek Loki, Thornak már nem merek szólni, mert azt mondja szándékosan bosszantom. Pedig igyekszem tartani magam. - az asszony fáradt könyörgő szemei láttán Loki még rosszabbul érezte magát.
- Ez mind az én bűnöm. Csakis az enyém. - Sif a gyertyák fényében ugyanolyan szép volt, de már csak árnyéka önmagának. Loki mögé állt, hogy kihúzza a széket alóla, és ekkor megcsapta az illat, ami Sifből áradt. Nem volt kellemetlen, inkább túl erős. Mintha megremegett volna a keze, amikor a pacsuliból a nyakára löttyintett. Thor és Sigyn táncoltak, az asszony nevetett és Thor forgatta, kipirult arccal. Néha magához húzta, így táncoltak tovább. Lokiban kezdett valami rossz érzés elhatalmasodni. Nem tudta honnan jött, még sosem érzett ilyet, de ahogy látta a feleségét és a bátyját egymáshoz simulva táncolbi, legszívesebben odament volna, és visszakéri a nőt. Mindenki más így táncolt, de ő csak kettejüket látta.
- Menjünk kérlek! - Sif feltápászkodott, de elsápadt és lerogyott. Loki felsegítette, és Frigga aggódó pillantásától kisérve kitámogatta a folyosóra. Sif erőtlen lábai alig bírták el a súlyát. Loki felkapta, a karjába véve vitte tovább. Két erőtlen kéz fonta át a nyakát, érezte az asszony leheletét a nyakán, és megbozongott belé. Lefektette az ágyába, de Sif nem akarta elengedni. Minden erejével belé kapaszkodott. - Ne menj még. - kérlelte.
- Maradok, csak engedj el. Bejön Thor és félreérti. - megcsókolta az asszony homlokát. Olyan elveszett volt, olyan törékeny, hogy megsajnálta.
- Mesélj, merre jártatok Sigynnel, közel másfél hónapja nem láttalak benneteket.
Loki nagyot sóhajtott. - Több volt az, már majdnem kettő. - hosszú és fájdalmas két hónap. Amikor nem volt tudatánál, akkor Karnilla az elméjét kínozta. Csak azokra a pillanokra nyitotta meg tudatának kapuit, amikor sebeit látták el, hogy szenvedjen, és hogy teste is érezze a fájdalmat.

Loki nézte az bágyadt asszonyt. - Vajon tényleg semmire nem emlékszik, egy villanásra sem? Jó főzetet készítettél anyám. Kértelek, hogy adj nekem is belőle, de nem szántad meg a fiadat. És te, idősebb énem, azt mondtad ismersz, akkor tudnod kellene azt, hogy az első szerelem lángja soha nem lobban el, elég meglátni, megérezni, megérinteni.
- Pihenésre van szükséged, én visszamegyek.

Sif felült - Azt ígérted maradsz. - megfogta a kezét, és Loki az érintéstől megremegett. Igaza volt Thornak, neki kellett volna elvennie Sifet, harcolnia kellett volna érte, de anyjára hallgatott. Megsimogatta a kezet, amiért egy hálásan rámosoly volt a jutalom. A szobában nagyon volt a csend, és Sif lassan elcsendesedett. Loki elővette ingje alól a féltve őrzött láncot és a Nornköveket, nagyot sóhajtott, és kibújt a láncból. Abban a pillanatban ahogy a kövek eltávolottak a bőrétől elöntötte az indulat. Haragudott Thorra, de legfőképpen anyjára. - Ostoba idealista vénasszony. - gombról gombra haladva szabaddá tette Sif mellkasát és a láncot a két keble közé tette. Sif duzzadt melleiről nem tudta levenni a szemét, mellbimbói sötétebbek és nagyobbak voltak, mint amilyenre emlékezett. Szerette volna megérinteni, tenyerébe véve becézni, nyelvével megízlelni, de azt akarta, hogy az asszony jobban legyen. És ez erősebb volt mint önnön vágya.

A Köveket elrendezte szív tájékon. Talán erre is jók, egy próbát megér. Sif egyenletesen lélegzett, de amint a a Kövek hófehér bőréhez értek, megrázkódott, és kapkodni kezde a levegőt. Loki tenyerét a kövekre helyezte, és inkább lehunyta a szemét, csak ne lássa Sif fedetlen felsőtestét.
- Mit csinálsz? - riadtan nézett le. - Loki, mit csinálsz?
- Maradj nyugodtan, gyógyítalak. Ne mozdulj! - és Sif nem mozdult, vagy a döbbenettől, vagy azért mert érezte ahogy visszatér vissza belé az. A kövek hideg fénye betöltötte a szobát és a szemüknek fájdalmat okozott. Loki még a kövek hangját is hallani vélte, monoton zúgásukat, ami egyre csak erősödött. Forróság töltötte el, amint testéből a tenyerébe áramlott az energia, hogy tőle Sif kapja meg. A forróság helyét jéghideg fájdalom váltotta fel, úgy érezte megfagy, Sif pedig lassan visszanyerte az erejét. A Kövek elhalványultak, és Loki lerogyott az ágyról, arccal előre dőlve elájult. Ha valaki most benyitott volna, egy félig lemeztelenített, alélt nőt lát, mellette a földön pedig egy ájult férfit, aki kékre színeződött bőrrel reszket. Senki nem tudta volna megmagyarázni mi történt, ők maguk sem. Lassan tért magához feltápászkodott, a homlokát fájlalta, lekapta a nő melléről a nyakláncot, nyakába akasztotta, aztán szégyenlősen összehúzta ruhát a nő mellei előtt. Sif nem tért magához, tagjai merevek voltak, és hidegek, és alig lélegzett. Tágra nyílt szemekkel a plafonra meredt. Loki próbálta ébreszteni, megpasolta az arcát, de semmi. Kérségbeesetten átölelte a mozdulatlan testet, lehúzta maga mellé, az ölébe vonta, ringatta mint anya a gyermekét. Nevén szólongatta. - Ne! Mit tettem?! Sif, ébredj! - torkát folytogatta a félelem. - Sif! Kérlek.
A merevség lassan oldódott, és az asszony kezdett magához térni, légzése felgyorsult. Lokiból felszabadult a megkönnyebült sóhaj. - Bocsáss meg nekem, bocsáss meg istennőm. Az én hibám.
Sif megremegett. - Minek neveztél? - kérdezte alig hallható hangon. Loki még szorosabban ölelte, csitította, de Sif kibontakozott a karjaiból. - Minek neveztél engem? -
Emlékek rohanták meg, hogy belesajdult a feje. Boldog emlékek, valahonnan mélyről, ahol eddig eltemetve voltak. Ő és Loki, az éjszaka, amikor magát adta ajándékul, az amikor Loki beszökött hozzá a szobájába Heimdalt kijátszva és emlékezett a reggelre, amikor szökni akartak. Az emlékek visszatértek de vele az érzések nem.

Loki hátrált, olyan volt mint egy megszeppent kisfiú. Ajkát rágta, és Sif nézte azokat az ajkakat. Miért feledte mindezt, miért? Erre is emlékezett, Frigga és az ő varázsitala.
- Miért nem hagyták? Mit ártottunk bárkinek? Miért nem szerethettük egymást?
Loki felé nyújtotta a karját, várta hogy Sif ráeszmélve az egymás iránti szerelmükre, majd hozzábújik. De Sif nem mozdult. Ekkor Loki zárta a karjába - Emlékszel? Emlékszel mindenre? Hogy szerettelek, hogy mindent feladtam volna éred?
- Szerettél. - nyögte Sif és megismételte - Szerettél. Szerettél.
- És szeretlek most is. - Megcsókolta a merev ajkakat, de hiába érintette újra és újra, az asszony olyan volt akár egy holdkóros. - Most is szeretlek téged, te vagy az istennőm.
- Mit tettem? Mit tettél? - a felismerés lesújtotta. Zihált, eltolta magától a férfit. - Te voltál. Te voltál, igaz? Akkor éjjel, amikor a trollok megtámadtak. Te voltál és nem Thor! Becsaptál, megaláztál! De miért?
- Mert veled akartam lenni.
Sif arcon csapta, erejét teljesen visszanyerte, és amennyit csak tudott az erőből, mindet ebbe az egy  ütésbe sűrítette. - Gyűlöllek te féreg! Soha többé ne merj hozzám érni! Megmentetted az életemet ezért nem öllek meg, de ettől a pillanattól fogva az ellenségem vagy.
Loki csalódottan vette tudomásul, hogy teljesült, amit az idős Loki kettejükről mondott. - Tehát jó úton haladok?
- Mit motyogsz? Örülj hogy nem rohanok Thorhoz. - Loki vágya, reménye szertefoszlott, és az újra fellángoló szerelmet valami más vette át. Perzselő gyűlölet.
- Most hoztalak vissza a halál torkából asszony, és így hálálod meg? Fivéremmel fenyegetőzöl?! Gyereknek gondolsz talán, azt hiszed megrettenek bátyám neve hallatán? - megfogta Sif kezét - Gyere menjünk, én majd elmesélem, hogy te is akartad, sőt, te könyörögtél nekem hogy tegyem meg. Szerinted kinek fognak hinni? - Sif feljajdult amikor Loki megszorította a kezét - Asgard hercege vagyok, te meg csak egy jöttment. Mond csak, kinek a szava erősebb? - Sif menekülni próbált, de a férfi magához ölelte, tekintete egy pillanatra ellágyult - Nem hazudtam. Szerettelek, de te inkább választottad a gyűlöletet. Legyen. - ellökte a nőt, aki végigvágódott a kövön.
- Most pedig megyek, és bevallok mindent Thornak, a bocsánatáért fogok esedezni, ahogy anyámtól és apámtól is ezt kérem. Aztán megvárjuk, mikor születik meg a gyereked. Ha kilenc holdtöltét kell rá várni, akkor megnyugodhatsz, de ha hét hónap múlva megszületik, akkor az én fiam, és az életeddel felesz az árulásod miatt! Erre vágytál, egy ilyen ellenségre? Most megkapod?
Sif remegett. - De a bátyám tud segíteni! Ő mellettem áll.
Loki megvonta a vállát, mosolygott, és a nő egyre jobban félt tőle. Néhány perce még szerelmesen nézett rá, csókokkal borította, gyógyította, ringatta, most hidegen, kegyetlenül nézett rá és villámló tekintetében bosszúszomjat látott.
- Ha vele együtt akarsz bukni, akkor tessék. Vagy szerinted Odin ugyanúgy meg fog bízni benne? Ha én meg tudtam téveszteni akkor bárki képes lehet rá.
- Loki...én. Bocsáss meg nekem, igazad van. - Sif lehajtotta a fejét. - Mond meg mit tegyek!
- A legrosszabb ellenfelet választottad. Az sem lágyítja meg a szívem, hogy a gyerekemet várod. Eszközként fogom őt használni.
Sif felsikoltott, és a hasához kapott. - Ne tedd! Ő ártatlan, nem tehet semmiről!
Loki elfordult. - Én is az voltam. Beléd szerettem, meghaltam volna a szerelmünkért. Szedd össze a holmidat! Kotródj haza, és ne adj jelet magadról. Majd én kereslek. És ne merj Thornak vagy bárki másnak üzenni, mert megjárod! - megfordult, és Sifnek megállt a szívverése. - Gyere közelebb, azonnal indulunk. Vanaheim legeldugodtabb zugában hozod majd világra a fiamat. Aztán majd meglátom mit teszek vele, és veled.
Sif rettegett Lokitól, még soha életében nem félt ennyire. Belenézett a kegyetlen zöld szemekbe. - Loki... - próbálkozott.
- Már késő asszony. - megragadta, és eltűntek.

- Köszönöm a táncot Thor. Szeretnék leülni. Visszakísérsz az asztalhoz?
Felhevült testének jól esett a hűs lé, amit tálcán hoztak be. A haja összekuszálódott, arca kipirult. Thor megivott gyorsan két korsó gyönygyözően habzó sört. - Hol van Sif?
- És hol van Loki?
Frigga aggódott, de nem mutatta. Mosolyogva, nyugodtan mondta: Sif nem érezte jól magát, megkérte Lokit, hogy kísérje vissza a hálótermébe.
- Igen? És mit csinál ilyen sokáig? Mesét olvas neki? Megyek, megnézem.
Sigyn is menni akart, és Thor hiába ellenezte, belekarolt, és elindultak. Thor közelebb húzta magához. - Holnap este szeretnék veled beszélni?
- Igen, és miről, ha szabad megtudnom?
- Majd megtudod akkor. Nagyon fontos dolog.
Sigynnek az volt az érzése, hogy valóban komoly dolog, mert Thor elkomorodott. Amikor Sif ajtajához értek Thor bekopogott. - Sif? Itt vagy?
Bentről halk nesz hallatszott. - Gyere be.
Beléptek. - Bocsássatok meg, de nem éreztem jól magam! Loki volt olyan jó, hogy visszakísért.
Thor körbeszaglászott, mintha keresett volna valamit, vagy valakit. - És hová tűnt? Mert nem jött vissza a vacsorára.
Sif sápadtan felült. - Azt mondta kiszellőzteti a fejét, aztán elmegy aludni. Thor én olyan rosszul érzem magam.
Thor felcsattant. - Amióta a feleségem vagy folyamatosan rosszul érzed magad! Miattam van? Miattam, ugye! Ez a kibúvó. Hogy ne kelljen velem lenned. - mérgében feldöntött egy széket. Sigyn próbálta nyugtatni.
- Thor kérlek.
- Tessék, itt van Sigyn. Jó példa. Tudja, hogy Loki nem szereti, mégis vele van. A kedvében jár, láttad volna azt, amit én. Irigylem az öcsémet - megkönnyebbülten felkiáltott - végre ki merem mondani! Irigylem Lokit, mert én akarok a feleségével lenni! Én akarom érezni azt, amit ő!
Sif kiszállt az ágyból, és remegő hangon esdekelni kezdett. - Ne mond ezt! Én szeretlek.
Sigynt sokkolta amit Thor mondott. Tehát erről akart vele beszélni. Ez lett volna az a fontos dolog. Várta Sif mikor hozza elő hogy várandós, mikor veti be, mint utolsó utáni esélyt. - De ha te már nem szeretsz, akkor elmegyek. Nem látsz többé.
Thor egy pillanatra elgondolkodott. Valóban ezt akarja? Elválni Siftől? Igen, aztán beszél az öccsével, és megkéri hagyja el Sigynt. Bólintott.
- Igen. Ez lesz a legjobb.
Sigyn felindultan próbált beleszólni. - Sif, ha te nem mondod, akkor mondom én... - de Sif leintette.
- És mit képzelsz? Ha elmegyek Loki lemond a feleségéről, hogy aztán elvehesd?
- Miért ne mondana, hiszen nem szereti. És tudom is miért. Mert másba szerelmes.
- Nekem nincs is beleszólásom?! - Sigyn reszketett a dühtől. - Thor, soha nem hagyom el Lokit! Megértetted?! Soha! Ha ő kérné, igen, de akkor is inkább száműzetésbe vonulok, de nem mennék hozzád. Én Lokit mindennél jobban szeretem! Kínozzon bár minden nap, csaljon meg, alázzon meg az sem érdekel, akkor is hű leszek hozzá, halálom napjáig. - azzal sarkon fordult, és kirohant. Sif elfordult és boldog kis mosoly jelent meg a szája sarkában, hogy aztán újra szenvedő tekintettel meredt férjére.
- Ezek után is el akarsz küldeni? Hallottad, mit mondott. Soha!
- Ha egy nő azt mondja soha, az azt jelenti, talán. Meg fogom törni, az enyém lesz. Majd meglátod. - elindult, de az ajtóból visszafordult - Mit is mondok. Nem látod meg. Holnapra tűnj el a palotából.