Freyja nem akarta, hogy Loki ott legyen, amikor elhagyja Asgardot. Nem akart búcsúzkodni, de jó vendéglátókhoz híven Odin és Frigga elkísérte a palota kapujáig, nem engedték, hogy mint egy tolvaj kiszökjön. A két asszony máshogy tekintett egymásra, mint három nappal ezelőtt. Freyja érzékeny búcsút vett Friggától, megölelték egymást. - Vigyázz Lokira, talán nem érzed, de sokat szenved, még ha nem is mutatja. - Felült a szekerére, csapott egyet ostorával, és macskái nekiiramodtak. Felnézett Loki ablakába, és intett, aztán eltűnt a falak mögött. Frigga még sokáig gondolkodott azon, amit mondott.

- Mindent megtudtunk tőle, amire kíváncsiak voltunk. Szép munkát végeztél. - Loki fájó szívvel nézett Freyja után. - Talán, ha kérem, akkor maradt volna. - Az asztalához lépett, és maga felé fordította a lapot, az írást kezdte tanulmányozni. - Ugyan mi értelme lett volna a maradásának? Nincs már szükségünk rá.

Loki felsóhajtott. - Az én véleményem nem is érdekel? Te sem vagy különb a többieknél. Én nem számítok.

- Megismétlem amit az imént mondtam. Nincs szükségünk rá. Amit tőle kaptál, mástól is megkaphatod. Ne kötődj senkihez, mert az visszatart. Ne is gondolj rá többet. Inkább azon törd a fejed, hogy jutunk le a Világfa gyökeréig.

Lokinak csak egy megoldás jutott az eszébe. Ha Thor annyira kalandozni akar, akkor kalandozzon le vele oda. Reggelihez sietett, hogy beszéljen fivérével, de csak Odint találta ott, aki egyedül falatozott. Jöttére felnézett és összehúzta a szemöldökét. - Gyere fiam, beszélni szeretnék veled. - Loki kelletlenül ült atyja mellé. - Bátyáddal elbeszélgettem reggel. Nagyon bántja, amit az ünnepségen művelt, nem emlékszik szinte semmire, de ennek ellenére megbüntettem. Nem gyerek már, pont ezért éreznie kellene tettei súlyát. Ha nem tanul meg uralkodni magán, akkor sosem lesz belőle jó uralkodó. Loki, figyeltelek, benned minden meglenne, ami kell egy királynak.

- Hogy érted azt, hogy lenne? Megvan, vagy nincs?

Odin öntött magának és Lokinak is a tejből. Felhörpintette, megtörölte szakállát, és folytatta. - Fiam. Csak egyikőtök követhet engem a trónon. Asgardnak csak egy királya lehet, és benned minden megvan ahhoz, hogy jó király legyél, de...

- Most figyelj! - és Loki figyelt. - Vajon milyen kifogással fog most jönni.

- Thor az elsőszülött. És nem léphetsz elé az utódlásban. Fiam, én egy békés világot hagyok rátok, és szeretnék úgy őseimhez csatlakozni, hogy tudom, ti mindent elkövettek azért, hogy ez így is maradjon. Thornak szüksége van rád, szüksége van a józanságodra, a megfontoltságodra, a bölcsességedre. - Loki felkapta a fejét - Igen, te a korod ellenére bölcs vagy. És én mindent megtanítok neked, hogy még bölcsebbé válj. Ez az én örökségem, neked. Thor még mindig forrófejű, makacs és csak magára gondol. Előbb cselekszik, és csak utána gondolkodik. Nehezen tudom ezt belőle kiverni, de kénytelen leszek.

Loki is megitta a tejet, és lassan megevett egy foszlós kalácsot, s miután az utolsó falatot is lenyelte, csak akkor kérdezte meg: Mi Thor büntetése?

- Először is, nem ihat sem mézsört, sem bort az esküvőjéig. Meg kell őriznie a józanságát. Aggaszt, hogy a tegnap éjszakából szinte semmire sem emlékszik. - Odin szeme sarkában megjelent egy kis ránc amit Loki nagyon furcsának talált. Mintha Odin mosolyogni próbálna. - Továbbá, olvasnia, tanulnia kell. Loki, anyád mesélte, hogy mi történt a könyvtárral, hogy nem a te hibád volt, és hogy bűntudatot van miatta. De ne aggódj. Mindenből van másolatunk. Édesanyád erről nem tudott, de én előrelátó voltam. Sok az ellensége Asgardnak, és közülük sokan irigyelik a tudást, ami a birtokunkban van. Ha a könyvtár megis semmisül, a tudás akkor sem veszhet el. A többi tekercset őrzik, biztonságos helyen vannak. Három jó barátomnál, talán hallottál már róluk, három nővér. - Loki felkapta a fejét. - Látod, látod. Minden út hozzájuk vezet.

Odin folytatta, miközben nagyot kanyarított a kenyérből. - A három nővér, a Nornák. De nem többek, mint az Yggdrasil őrzői. Minden nap meglocsolják a fa gyökerét a Sors forrásából.

- Hazudik. El ne hidd, amit mondd. Többek ők, mint csupán kertészek. Amit a nő mesélt, az az igazság.

- Thor második büntetése az, hogy egy általad kiválasztott könyvet vagy tekercset el kell olvasnia. Választhatsz bármit, és miután kiolvasta, te kikérdezed. Ha nem tudja a választ, akkor elolvassa újra, és újra. Amíg meg nem tanulja, hogy gondolkodni nem bűn. - Odin nyújtott egy darab kenyeret Lokinak.

- Mikor induljunk, és hogyan? Én még sosem másztam meg a fát. Hogy jutunk le a gyökeréig.

- Előtte még beszédem van fivéreddel is. Az út nem veszélytelen, szükségetek van egy fegyverre. Ezért kérlek, menj szólj neki, és hozd magaddal a fegyverterembe. Ott találkozunk. - Odin felállt, megköszönte az ételt.

Loki is felugrott, és egyenesen Thor hálótermébe ment. Kopogott, de nem jött válasz. Résnyire kinyitotta az ajtót, benézett, aztán benyitott. Thor a szekrénye előtt állt, és a ruhák közé rejtett palackból bort töltött magának. - Nocsak, nocsak. Most beárulhatnád atyádnál. Remek móka lenne, de abból nagyobb hasznunk lesz, ha cinkosául szegődünk. - Loki Thor mellé lépett, és megszólította. - Nekem is öntenél egy pohárral? - Thor ijedtében magára öntötte a pohárnyi bort, vörösre festve a mellényét. Olyan volt, mint aki súlyosan megsebesült, az arca fehérré vált, és mellkasán a szétáradó vörös bor olyan volt, mintha vére egyre terjedt szét.

- A fenébe Loki. Nem tudsz kopogni?

Loki jól szórakozott. - Kopogtam, de a bor illata elvette a hallásod. - Thor öntött mindkettőjüknek, és megemelte a poharát.

- Az öcsémre, aki, ha igazak a pletykák, férfikorba lépett. - Thor egy húzásra kiitta az erős bort. Böffentett egyet, aztán kérdőn az öccsére nézett. - És, igazak a pletykák? Hogy te és Freyja? Valami dereng tegnap estéről, hogy Freyja bevallotta, de az igazat megvallva, nem sik mindenre emlékszem. Arra sem, hogy mit csináltam, de tudom, hogy büntetés jár érte. Atyánk reggel bejött hozzám, és nagyon letorkollt.

Loki kortyonként élvezve az ital fanyarságát. - Mióta érdekelnek téged az udvari pletykák?

- Amióta rólad szólnak. Na, milyen volt? - bökte könyökével oldalba öccsét - Szerencsés vagy, hogy egy olyan tapasztalt nő vezetett be, mint Freyja. Ha csak a fele igaz annak, amit róla mesélnek, már az is arcpirító. Négy törpével egyszerre... - kacsintott.

- Thor, meg kell mondjam, neked fogalmad sincs róla mit várnak el a nők. Figyelmességet, gyengédséget és szép szavakat. Becézni kell őket, és akkor bármit megtesznek. - ekkor a hang figyelmeztetően mordult egyet. - Nem azért jöttél, hogy a szerelemről beszélj vele. Elfelejtetted Odin miért küldött hozzá?

A fegyverteremben hűvös volt, mint mindig. Néhány fáklya égett csupán. Loki a terem végébe nézett, de a Pusztítónak nyoma sem volt. Az Örök láng hidegen lobogott, a Tél szelencéje pedig hívogatóan felragyogott, amikor belépett, és Lokinak az az érzése támadt, hogy csak miatta éledt fel benne a ragyogás.  Megindult felé, de észrevette, hogy egy ereklye hiányzik. A Kesztyűnek nyoma sem volt. A helyén egy kalapácsot látott. Szép, míves feje és vastag nyele volt, a végén bőrszíjjal. Odin ott állt mellette.

- A Mjolnir. A legtehetségesebb és legügyesebb kovácsok készítették, Ivaldi fiai. Tökéletes fegyver. Gyertek, nézzétek meg. - Thor a bőrszíjon átvezette a kezét, és megemelte a fegyvert. Könnyű volt, meglepően könnyű. Amikor letette, Lokin volt a sor, ujjait a nyél köré fonta, felemelte kissé, aztán maga elé tartotta, és megforgatta a nyelénél fogva. - Szép, de én inkább maradok a tőreimnél. Azokat el tudom rejteni, ez viszont lefoglalná egy kezemet. Thor, ez inkább való hozzád.

- Jól meggondoltad fiam? Akinél ez a pöröly van, az legyőzhetetlen. Nincs párja sehol a világban. Ha eldobod, visszajön. Neked készült, hiszen Thornak ott van az ökle, és ő bármit a kezébe vesz, abból halálos fegyver lesz. Sőt, - Odin elvette Lokitól - ha eldobod, visszajön, de ha megragadod a nyelét, és erősen fogod, repülni is tudsz vele.

Thor izgatottan köhintett egyet. - Köszönöm atyám a nagylelkű ajándékot, de én mégis azt mondom, inkább legyen Thor fegyvere. Átengedem neki. - és Thor hálás szívvel, elfogadta az ajándékot. Örömmel forgatta, nézegette a körbefutó vonalakat a fején, ujjait végig húzta rajta. Olyan volt, mint egy gyermek, aki régen vágyott ajándékot kapott.

- Thor, figyelj rám. Most, hogy az öcséd önként lemondott a pörölyről, amit természetesen elfelejtettél megköszönni, kirovom a büntetésed. - megvárta, hogy Thor figyelme a Mjolnirről rá terelődjön, ami jó sokáig tartott - A büntetésed a tanulás lesz. - Thor már nem volt annyira boldog, a mosoly lefagyott az arcáról. Hiába simult tenyerébe a Mjolnir nyele, hiába kapta fel játszi könnyedséggel, most mégis úgy érezte, egyre nehezebb, és hogy már tartani is alig bírja. - Loki ünnepségét tönkretetted, ezért ő mondja meg, hogy mit tanulj. Ha végeztél az olvasnivalóval, ki fogja kérdezni. Ha nem tudod a választ, akkor újfent elolvasod. És ezt addig folytatod, amíg jól nem felelsz. A másik büntetésed...

Thor felkiáltott. - A másik? Hát nem elég az, hogy olvasnom kell? Sosem szerettem olvasni. Ez rettenetes büntetés, atyám! - Odin felemelte a kezét, és Thor elhallgatott.

- A másik büntetésed, pedig, hogy nem mehetsz a hordók közelébe, amíg Sif hozzád nem megy. Legalább józanul át tudod gondolni ezt a házasságot is. Mert attól tartok, meggondolatlan voltál ebben is. A parancsot kiadtam, senki nem adhat neked se bort, sem mézsört, sem semmilyen olyan itókát, amitől elveszted a józan eszed. Sőt, ha valaki meglát téged inni, azonnal jelentenie kell nekem, és meg kell akadályoznia, bármi áron.

- Végre! Olyan jó érzés, ugye? Megelégedettséggel tölt el, hogy szenved. Jól válaszd meg tananyagot, szögezd sokáig a székhez. - De Loki máshogy döntött. - Atyám, nem lehetne inkább, hogy az egyik büntetést kiváltsuk azzal, hogy fivérem elkísér a Nornák forrásához? Ketten több tekercset bírunk elhozni.

A hang a fejében felháborodva kiáltozni kezdett. - Mit csinálsz, te bolond? Végre elégtételt vehetnél! Azt még szó nélkül hagytam, hogy a Mjolnirt átadd az ostoba testvérednek, de ezt már nem. - De ez egyszer Loki nem hallgatott rá. - Te választ meg atyám, hogy a büntetések közül melyiket engeded el.

Thor hálásan nézett öccsére. Már ha csak az egyiket nem kell elszenvednie, az is segít zaklatott lelkivilágán. Még hogy tanulnia kell, és ráadásul ezt józanon kell elszenvednie?!

Odin kivette Thor kezéből a pörölyt, és visszatette a helyére. – Azt nem tehetem. A büntetést már kiszabtam, és amíg le nem telik, és amíg úgy érzem, hogy nem méltó rá, addig a Mjolnirt sem kapja meg.

- Atyám, már nem vagyok gyerek! - fakadt ki Thorból, és ebben a pillanatban tényleg olyan volt, mint egy gyermek. Csak most egy durcás, konok gyermek, akitől elvették a legkedvesebb játékát.

-Akkor miért viselkedsz úgy?! Megbocsájthatatlan, amit tettél! – Odin eddig nyugodt maradt, de most azt érezte, ha Thor még egy szót szól, elveszti a fejét.

Loki érezte a feszültséget, és Thor mögé lépett. - Kérlek bátyám. Segíteni szeretnék, de csak rontasz a helyzeten, ha így viselkedsz. - súgta a fülébe. - Atyám, úgy lesz, ahogy akarod. De attól tartok, ha nem kapja meg Thor a pörölyt, akkor az utunk a Nornákhoz kockázatosabb lesz, mint gondoltad.

Odin dühe lecsillapodott, és igazat adott Lokinak. – Jól van. Viheti Thor a fegyvert, de amint megjöttetek, visszakerüljön ide. Te felesz érte Loki, hogy így legyen. - Odin úgy beszélt, mintha Thor ott sem lenne. - Ki kell érdemelnie. Ha akár egyszer is az életben nem tartom érdemesnek rá, visszaveszem. Most pedig menj. Készülj az útra. Édesanyád megmondja, miket kell elhoznotok a Nornáktól.

Thor még mindig magában füstölgött, köszönés nélkül hagyta ott apját és öccsét, és csizmáinak döngése még sokáig hallatszott.

- Ne haragudj rá. Tudod milyen meggondolatlan. - próbálta védeni bátyját. - Előbb- utóbb megkomolyodik, és felhagy a tiszteletlenséggel. - amikor Odin a megragadta a vállát önkéntelenül is összerezzent. Atyja megérezte ezt, és visszahúzta a kezét.

- Fiam. Túl szigorú voltam veled, és talán kevés időt szántam rád. Emlékszel még, hogy mit mondtam nektek a bölcs királyról?

- Igen apám, emlékszem. A bölcs király sosem akar háborút, - a mondatot már együtt fejezték be - de mindig készen áll rá.

Odin felsóhajtott. - Azt hiszem, hogy Thor sosem lesz bölcs király. Ő szomjazza a háborút, és ezen nem segít az sem, ha az idő múlik. De ha te mellette állsz, ha támogatod, ha lefogod a kezét, amikor kell, akkor Asgard és a többi Világ olyan aranykort érhet meg, amelyet még soha.

Loki a Mjolnirre nézett. - Talán megbántad, hogy átengedted a fegyvert Thornak? - kérdezte Odin.

- Nem. Én soha semmit nem szoktam megbánni. Az én lelkem sima, mint a tó vize hajnalban. Csak ne érezném azt, hogy titok lappang körülöttem. - figyelte Odin arcát, de az rezzenéstelen volt - Szerinted is túl sokat töprengek a múlton, sok időt töltök azzal, hogy válaszokat keresek?

- Senki nem tud változtatni a múlton, fiam. Az már megtörtént. A jövő még kiismerhetetlen, átlátszatlan, de a jó hír az, hogy a múltad nem határozza meg a jövődet. Bármit is tettél vagy nem tettél a múltban, csak tőled függ, hogy megismétled-e. - Odin karon fogta Lokit - Menjünk.

Loki még egy pillantást vetett a Tél Szelencéjére, amelynek a fénye lassan elhalványult, ahogy távolodott tőle.