Odin álma hosszabb volt, mint eddig bármikor és Frigga egyre nyugtalanabb lett, nem tudhatta, hogy az egész mögött Loki áll. Kisebbik fiát, mint az álom kezdete óta minden nap, férje ágya mellett találta. Loki reggelit követően Odin hálótermébe rohant, és legalább egy órát ült az ágyánál. Frigga férje mellett a fiáért is egyre jobban aggódott, hiszen napról napra fáradtabbnak tűnt, szeme alatt fekete karikák jelentek meg, ami arról árulkodott, hogy nem alszik. Közben keményebben edzett, mint bármikor. Frigga Heimdalhoz fordult, hogy segítsen kideríteni, mi történik Lokival, de Heimdall nem tudott, és talán nem is akart segíteni királynőjének. Himinbjörg palotájából szüntelenül a világmindenséget fürkészte, készen arra, hogy riadót fújjon, ha ellenség közeledik.

- Fiam, ne rohanj el kérlek! - Frigga megfogta Loki kezét. - Úgy érzem eltávolodtál tőlem, pedig most szükségem van rád. Jobban, mint valaha. Atyád álma túl hosszúra nyúlik, és félek nem ébred fel belőle. -

Loki lassan elhúzta kezét anyjától, és gyorsan megragadta Odin csuklóját. - Szegény anyám - gondolta - nem mondhatom el mi történik. Meggyűlölne, pedig szükségem van rá. - még néhány pillanatig tartotta apja kezét, aztán felállt és kisietett a hálóteremből. Hallotta, hogy anyja utána rohan. - Loki!

Anyja szomorú szemeibe nézett, és nem bírta tovább. - Anya, be kell vallanom valamit. Dacolva atyám akaratával, folytattam a mágia tanulását. Napok óta egész éjjel fenn vagyok és gyakorlok. Csak az alkalomra vártam, csak arra, hogy atyám Odinálomba merüljön. - Loki megkönnyebbülten sóhajtott, majd bűnbánóan lehajtotta a fejét. - Anya, bocsáss meg hogy csalódást okoztam. -

- Akkor csalódtam volna benned - nevetett fel Frigga - ha nem szállsz szembe atyád akaratával. Loki, a fiam vagy, jobban ismerlek mint bárki más. De miért nem szóltál? Miért nem kérted, hogy segítsek? -

Loki egész közel hajolt anyjához, és suttogóra fogta - Az alakváltásnál tartok, mert nem akarom hogy Heimdall leleplezzen. Atyám rettenetesen dühös lenne, és attól tartok Heimdal csak az alkalomra vár, hogy Sif miatt bosszút állhasson rajtam. -

- Kivételes képességed van hozzá, hamar meg fogod tanulni hiszen az alapokat már mind tudod, csak még nem látod az összefüggést. - Frigga kézen fogta Lokit, és a könyvtárba mentek. - Itt nem fognak zavarni, van itt valami... - szemét végigfuttatta a polcokon - nem értem, itt kellene lennie.

- Erre gondolsz? - Loki huncut mosollyal széttárta a kezeit, és egy szempillantás múlva már ott is volt a füzet. - Itt járok, de ennél a résznél elakadtam. - Frigga meg sem lepődött.

Ebédhez csengettek és Loki már mindent tudott, elméletben. Anyjával megbeszélték, hogy ebéd után itt találkoznak, és addig nem mennek aludni, amíg nem megy az alakváltás gyakorlatban is. Mindketten siettek az ebéddel, néha egymásra néztek, és olyankor elmosolyodtak. Frigga boldog volt mert visszakapta fia bizalmát, Loki pedig izgatott volt, úgy érezte végre eljött az ő ideje. Eddig a kis trükkjeivel csak bosszúságot okozott másoknak, de ennél többet akart. Sokkal többet.

Már koromsötét volt, mire először sikerült. Loki teljesen más szemmel látott mindent. A padok, az asztal, a szekrények és még anyja is ijesztően más volt, hatalmas. Anyját teljesen máshogy láthatta, mint eddig, bőre olyan színekben pompázott, amiket még sosem tapasztalt. Illatok, amelyek minden egyes nyelvnyújtással intenzívebbek voltak, a régi könyvek áporodott szaga, anyja virágillata, a szellő kintről minden egyes fuvallattal izgalmasnál izgalmasabb élménnyel gazdagította. Úgy gondolta, ha most nem sikerül visszaváltoznia azt sem bánná. Észrevétlen lehetne, rejtve a világ elől. De az egésznek hirtelen vége szakadt, érezte hogy magasodik, és hogy minden visszatér a megszokott formájába.

- Anya, miért? - toppantott a lábával. - Még maradtam volna. - Frigga mosolygott. - Meg kellett tapasztalnod. Látnod a saját szemeddel mennyire más a világ. De úgy látom, tetszett. -

- Milyen voltam? - Kérdezte Loki hiúan.

- Gyönyörű, fiam. -

- Nem akarok gyönyörű lenni, az végképp nem. Azt akarom, hogy félelmetes legyek.

- Az voltál, de én elfogult vagyok. Nekem akkor is gyönyörű lennél, ha most átváltoznál jégóriássá. - Frigga nyelt egyet. - Gyakorolnod kell még, fiam. -

Nem sok gyakorlásra volt szükség, Loki teljesen ura volt a testének és a mágiának is. Bár minden egyes visszaváltozáskor egyre jobban úgy érezte, jobb lenne úgy maradni.

Anyja megcsókolta az arcát. Jéghideg, mint a kígyó bőre. - gondolta. - Mára elég volt, fiam, menjünk aludni. Talán atyád holnapra felébred. Ezután már nem kell aggódnod, rejtve maradsz a kíváncsi tekintetek elől. De van ennél hatásosabb módszer is, majd elmesélem ha akarod, de nem most, mert hosszú történet. - Frigga ásított, és elindult a hálótermébe.

Loki arra várt hogy egyedül maradjon, és azonnal átváltozott. Az újdonság varázsa csábította, és még valami. Ki kell próbálnia valakin, hogy tökéletes-e az átváltozás. És már tudta is hogy ki lesz az. Végigsiklott a fal mentén, ki a könyvtárból. Nyelvével beleízlelt a levegőbe, de nem volt semmi, amitől félnie kellett volna. Apró fekete szemeivel a folyosót pásztázta, majd amikor megbizonyosodott, hogy egyedül van, elindult a hálószobájuk felé. Néha megállt, a sarkoknál óvatosan kipillantott, de egy lélekkel sem találkozott. A szobájukba is észrevétlen jutott be, de a falitükör előtt megállt. Nem bírta ki, hogy ne vessen magára egy pillantást, és igen, az anyjának igaza volt. A tükörben egy hatalmas sötétzöld kígyót látott, fénylő pikkelyein megcsillant az ablakon beszűrődő holdsugár.  Talán egész éjjel a tükörképét csodálja, ha nem hallja meg az ismerős horkantást. Ha kígyószájával tudott volna mosolyogni, akkor megteszi. Elcsúszott az ágyig, fel annak lábán, és megtelepedett az alvó mellkasán. Szórakoztatta ahogyan minden lélegzetvételnél fel-le hintázik. Thor nyitott szájjal aludt, szőke szakálla minden egyes lélegzetvételnél remegett, és szokásához híven horkolt. Loki még sosem érezte az illatát ilyen intenzíven. Izzadtságszag keveredett sör és sültek illatával, és virágillattal, amit biztos volt benne, hogy nem Thor fújt magára. A gondolatra, hogy fivére bőrére hogyan kerülhetett az édes illatból, egyszerre olyan érzés kerítette hatalmába, amit csak nagyon nehezen tudott leküzdeni. Legszívesebben bátyja nyakára tekergőzött volna, és addig szorítja, amíg van benne szusz. 

Egyszerre Thor légzése megváltozott, kinyitotta a szemét, és farkasszemet nézett a kígyóvá vált Lokival. Loki menekülőre fogta, de hosszú testével nem tudott olyan gyorsan eliszkolni, ahogy gondolta. Thor megragadta a feje mögött, másik kezével pedig tekergőző testét próbálta távol tartani magától. - Nocsak, ide nézz milyen gyönyörű látogatónk van Loki! - mivel nem kapott választ, átpillantott. Ez elég volt arra, hogy a kígyó kiszabaduljon a kezéből, és a nyaka köré próbált tekeredni. Thor fogát összeszorítva harcolt ellene. Tudta, ha engedi teljesen a nyakára tekeredni, akkor vége. Amilyen erővel csak tudta, összeszorította a hüllő fejét. - Holnap megnyúzlak, és övet csináltatok a bőrödből. Vagy inkább nekiadlak az öcsémnek, ajándékul. Úgyis az ő kedvenc színe a zöld. - Thor megemelte, hogy a kígyó koponyáját az ágy széléhez csapja.

Loki terve nem vált be, sőt. Nem sikerült Thort megijesztenie, és most még fel is kell fednie magát előtte, ha nem akarja övként végezni.

Egy szempillantás alatt változott vissza. Látta Thor meghökkent arcát, amin máskor jót derült volna, de nem most, hiszen pillanatnyilag az életéért küzdött. Thor szorítása továbbra sem enyhült, ujjai vasmarokkal körülfonták a nyakát. Mielőtt elsötétedett volna a világ, tőrét kezébe varázsolta, és még utolsó leheletével kinyögte. - Én vagyok! - Thor lassú agya végre felfogta, hogy ha nem ereszti el öccsét, az hamarosan megfullad. Loki rettenetesen dühös volt, magára is, de legfőképpen Thorra. Minden erejét összeszedte és tőrével Thor oldalába döfött, aki végre elengedte. Mindketten a kőre rogytak. Loki levegőért kapkodott és a nyakát szorongatta, Thor pedig vérző oldalára szorított kézzel nyögött.

- Mire volt ez jó? - Thor sebe nem volt súlyos, öccse viszont még mindig nem volt magánál teljesen. Köhögött, és nyakán ott vöröslött Thor ujjainak nyoma. - Majdnem megöltelek! - Thor felállt, és Lokit felhúzva kitámogatta az erkélyükre. A hűvös levegő megtette a hatását. Loki gyorsan feléledt a kábulatból, és gyenge mosolyra húzta száját. - Csak egy kis csíny volt amivel meg akartalak lepni. -

- Csíny? Ne tedd ezt velem többet! Halálra rémültem! - szisszent fel, és újra az oldalához kapott.

Loki fejét mozgatva a nyakát ropogtatta. - Annyira ijesztő voltam?

- Nem tudok annál ijesztőbb dolgot, hogy téged valami baj érjen! - aztán hogy látta, Lokinak semmi baja, felnevetett. - Tényleg illik rád amit Heimdal mondott. Te vagy a csínytevés mestere. -

Öccse dacosan felszegte a fejét. - Még hogy mestere! Én inkább azt mondanám, én vagyok a Csínytevés istene. - hófehér fogai megvillantak a félhomályban.

Thor megfogta a vállát, és Loki szemébe nézett. - Legyen úgy. És most menjünk aludni, te Csínytevés istene. Holnap kalandozunk egy kicsit. Van valami ötleted hová menjünk?-

Már félálomban voltak mindketten, amikor végre Loki megszólalt. - Menjünk Jottunheimbe. -