- Nem beszélek veled! Vezess az építőmesterhez! - válaszolt türelmetlenül Loki. Az igazság, amit az óriás mondott, velejéig hatolt. Igen, ő már halott, talán élnie sem szabadna, hiszen már kétszer tért vissza. A harmadik úgy látszik, végleges lesz. Az óriás nem mozdult, és farkasszemet nézett Lokival. - Állhatunk itt az idők végezetéig, de neked akkor sem mondom el, mi végre keresem őt. Nem valami férfias viselkedés ez.

Gurgulázó nevetés hallatszott. - Ezt kár volt mondanod, de vállald a következményeket. - az óriás lecsapott, de Loki elugrott az ütés elől, és tenyeréből fénylő gömböket hajigált az óriás arcára. A szakáll és haj lángra kapott, a barlangot megtöltötte az égett szőr semmihez sem hasonlítható szaga. A gurgulázó nevetés hangosabb lett, de a rémült óriás bömbölését nem harsogta túl. Hatalmas lapát kezeit az arca elé tartva, lángoló hajjal rohant ki a hóba, és eltűnt Loki szeme elől. - Most aztán jól megsértetted a nővéremet Loki, Asgardból. - jóval kisebb, Lokinál alacsonyabb férfi lépett elő, és a hasát fogta a nevetéstől. Ő már tényleg férfi volt, és a kezét nyújtotta. Kézfogása kemény volt, és erős. - De én nem haragszom. Nem kell bocsánatot kérned. Bergrese vagyok, és te engem keresel. - Lokinak esze ágában sem volt bocsánatot kérni, úgy érezte, nem ő tehet róla, hogy az építő nővérét férfinak nézte. Talán ha sűrűbben borotválkozna, talán...

- Azt mondtad, hogy megbízásod van a számomra. Mi lenne az? - a szeme okosan csillogott, és Loki ravaszságot látott benne.

- Egy falat kellene építened Asgard köré. A fizetséget te szabod meg, kérj bármit.

- Ez elég könnyelmű kijelentés volt Loki, kérhetek olyat is, amit nem tudtok megadni. - ez most nem volt fontos, csak, hogy a fal felépüljön. - Tudom is, hogy mit kérek. Folkvang úrnőjét, Freyját kérem cserébe. - Loki a nő nevének hallatán elkomorodott. Azt hitte arany vagy más kincs lesz a fizetség, hogy a hegy mélyének óriása a többi óriáshoz hasonlóan vagyonra vágyik. Gondolkodnia kellett, de gondjai mellett nagyon nehéz volt. Freyját ennek a féregnek adni, még az ötlet is visszataszító volt. Ahogy azt a gyönyörű nőt, ennek a visszataszítóan ocsmány és közönséges törpének az ágyába képzelte, ráadásul úgy, hogy nagyon jól tudta, Freyjának már el kellett viselnie négy törpe érintését, szánalmat keltett benne az asszony iránt.

- Rendben van, Bergrese, de akkor feltételt szabok ki. Három nap alatt kell, hogy elkészülj, különben fizetség nélkül kell távoznod. - a törpe vigyora nagyon nem tetszett Lokinak. Magabiztos volt, és túlontúl örült az ajánlatnak. Valahogy olyan volt, mint amikor ő elégedett a tervével. Kezet ráztak, és Loki hazaindult. Bergrese kijelentette, össze kell szednie a szerszámait, de utána megy, amint végez, és reggel hozzá is fog az építkezéshez. Loki Fólkvangba indult, hiszen az alkuról tudnia kellett Freyjának is. Tudta, hogy az asszony nem fog örülni, de a szerződés már megköttetett, ez ellen nem tehet semmit. Csak biztosítani tudja, hogy a fal nem fog elkészülni időben. Három nap nagyon kevés rá, mégis ott motoszkált a fejében, hogy valamiért Bergrese mégis elfogadta.

Fólkvang már nem volt olyan csendes és nyugodt, mint azelőtt. Angrboda három gyermeke teletöltötte zsivajjal és nevetéssel. Egész nap rohangált a két fiú, de Hela csak ült, és nézett maga elé. Ha kérdezték mi a baja, csak megvonta a vállát, és félszegen mosolygott. Halvány volt a bőre, mint az apjának, és ébenfekete a haja. A szeme viszont nem csillogott olyan élettelin, mint Lokié, inkább fakó volt, és ettől a kislány olyan szomorúnak tűnt, mint aki beteg. Viszont a virágokat szerette, és Freyjával sokat kertészkedtek. Angrboda beletörődött abba, hogy Lokit már hiába várja, hogy szerelmét már sosem kapja vissza, mégis vágyakozott utána. Beletörődött, de reménykedett.

Amikor meghallotta lova patkójának a hangját, és Loki köszöntötte Fólkvang lakóit, kiszaladt. Megtorpant, amikor meglátta a látogatót. A férfi kinézete Freyját is megrémítette. Azonnal székkel kínálták, meg étellel, itallal. - Köszönöm a kedvességet. - nyögött Loki amikor leült. Freyja el sem akarta hinni, hogy ez ugyanaz a Loki, aki legutóbb olyan kegyetlen volt vele. Ez a férfi minden mozdulatában, minden szavában alázatos volt, és mindenért bocsánatot kért. Hogy kiöntötte a bort, hogy morzsa hullott az asztalra, hogy nem jött hamarabb, minden mondatával irgalomért könyörgött. - Loki, mi a baj? - kérdezte Freyja, mikor kettesben maradtak.

- Bocsáss meg nekem, ha tudsz. Mindenért amit elkövettem, és azért is, amit még nem. - Freyja szeretett volna belelátni a gondolataiba, de a férfi nyugodt hangja és rezzenéstelen arca nem árult el semmit. - Megbíztam egy építőt, hogy rakjon falat Asgard köré.

- Tudom, hogy mi történt, hallottam hogy a jottunök rajtaütöttek Asgardon.

- Ezt nem engedhetem. Olyan fal épül, amin nem tudnak áttörni, és ti is védve lesztek. Féltelek titeket, itt vagytok asszonyok, alig néhány harcossal. Miért nem fogadtad el a sereget, amit küldtem? Tudom, hogy gyűlölsz, hogy látni sem akarsz, de én meg segíteni akarok. A gyermekeimet nem érheti semmi, azt akarom, hogy biztonságban legyenek. Freyja, ugye mesélsz majd nekik rólam? - az asszony ennél a mondatnál felkapta a fejét. Valami nincs rendben, érezte, tudta, látta az arcán. A folytonos bocsánatkérés, és ez, hogy meséljen róla.

- Loki, azonnal mondd el mi a baj? - tudom mi történt veled. Mindenről tudok. Látom benned a sötétség fegyverét, érzem az erejét, ami egyre növekszik, ahogy téged felemészt. Miért tetted? - Loki megvonta a vállát. Az már nem volt fontos. Csak a gyermekei voltak fontosak. - Tehát nincs remény? - és Freyja megértette. Magához ölelte a férfit. - Már régen megbocsájtottam. És nyugodt lehetsz, sosem felejtenek el téged. Ügyesek, okosak, csak Hela, ő olyan különleges. Még sosem hallottam nevetni, énekelni egyáltalán nem. De gyönyörű lány, csak mindig bánatos. A két fiú pedig eleven, ravasz, akárcsak az apjuk. Szeretem őket, mintha a sajátom lenne mind.

- Van még valami. A fal építője fizetséget kér.

- És mi lenne az?

Loki kibontakozott az öleléséből. - Nem mi, hanem ki? Téged adtalak oda. - Freyja hátrahőkölt. - De ne aggódj, három napot kapott, és három nap alatt képtelenség Asgard köré falat építeni. Nincs olyan lélek, aki ezt egymaga teljesíti. A hegyek messze vannak, a falnak pedig olyan magasnak kell lennie, hogy egy jégóriás ne tudja megmászni. - az asszony megnyugodott. Ez valóban lehetetlen ennyi idő alatt megcsinálni. Megcsókolta Loki jéghideg homlokát. A férfi lélekben máshol járt. Talán Gulveignél. Talán Sigynnél. Talán máshol.

- Menj hozzá. Rád vár minden órában, utánad sóvárog, nem mondja, de én tudom. - Loki félve lépett be Angrboda szobájába. Az asszony ott ült az ablaknál, és varrt. Jöttére letette a szövetet és mosolygott. Olyan gyönyörű volt, de a jottuni formájában még szebb volt. Loki megérintette és visszaadta neki bőre kékségét. Angrboda megrémült.

- Még utoljára látni akartalak így. - magához ölelte a reszkető asszonyt, aki csókra kínálta fel kék ajkait, de Loki csak a homlokát érintette. - Elköszönni jöttem. Örökké szeretni foglak téged, de kérlek, ments fel engem. Nem hazudhatok, hiszen jól ismersz, átlátsz rajtam. Nézz a gyermekeink szemébe, és ott látsz engem, szeresd őket, és mesélj rólam nekik. - Angrboda sírva fakadt.

- Megijesztesz. Úgy búcsúzol, mintha soha többé nem jönnél vissza. - sorosan ölelte Lokit, kapaszkodott a ruhájába, és tényleg úgy érezte, az istenhozzád örökre szól.

Nehéz szívvel indult vissza Asgardba, de megkönnyebbülten. Doren selymes sörényét megsimogatta, mire a ló hálásan felmorgott. - Thorra bízlak majd szépségem, ő vigyáz rád. Holnap reggel már Thort szolgálod. Jó legyél, panasz ne legyen rád! - húzta az időt, direkt nem sarkantyúzta a lovát, hagyta, hagy poroszkáljon a maga tempójában.

- Nem teszem meg! Megőrültél? - Thor hallani sem akart róla, hogy lesújtson rá. - Biztosan van más megoldás, majd atyánk kitalálja. - hiába mondta, hogy nincs, Thor tovább akadékoskodott. - Ezt nem várhatod el, hallod? Én legyek a gyilkosod?

- Asgard megmentője leszel, az egész világ hálás lesz neked érte. Értsd már meg, hogy csak ez az egy járható út van. - ahogy közeledett a palota felé, úgy nőtt benne az izgalom. Még anyjától és Sigyntől kell elköszönnie. Sif Thorba kapaszkodva zokogott, sápadt volt, és nem értett semmit. Odint és anyját együtt találta, és Frigga kisírt szeméből látta hogy apja már elmondta, mi fog következni. - Nem tudtam hogy ez lesz belőle. Én sem erre számítottam. Anyám, én...

Frigga megölelte. - Én kis jégcsapocskám. Annyira szeretlek. Légy erős, és bízz. Én elvonulok, és őseimhez imádkozom, felajánlom magam, csak hogy te élhess. Ha van egy apró remény, akkor abba kapaszkodom.

Loki végigjárta a palotát, a folyosókat, kedvenc helyét a könyvtárat. Elköszönt Moditól, aki mint mindig kicsi kezét nyújtotta, hogy fogja meg. Hosszan ölelte a gyermeket, aki megígértette vele, hogy megtanítja valami trükkre. És Loki könnyes szemmel ígérte meg, hogy megteszi. Naritól sokkal nehezebb volt elválnia. A pici éppen nyálbuborékokat fújt, amikor fölkapta és a magasba emelte. - Te kis vasgyúró, te. - megpörgette, mire a fiúcska felkacagott. Ez hiányzott megtépázott lelkének, könnye kibuggyant, és az arcát a gyermekéhez érintette. - Bár látnálak felnőni, de tudod mit? Elképzelem. Látom ahogy szaladsz a réten, Modival birkóztok. Édesanyád megtanít olvasni, Thor pedig harcolni. Nagymama varázslatai elvarázsolnak majd, ahogy engem is, és ellesed az összes trükkjét. Nagy harcos leszel fiam, és majd egyszer jó király válik belőled. De most leteszlek, mert mennem kell. Emlékezz rám, ha már nem leszek. - amint az ágyába tette Nari sírva fakadt. És Loki nem nézett hátra, bár majd széthasadt a szíve, ment a megbeszélt helyre.

Sigyn remegve várta, arca kemény volt, ajkai remegtek, Odinba kapaszkodott. Hallotta a lány szavait, ahogy könyörgött: Csak most kaptalak vissza! Ne tedd ezt Loki! Kell hogy legyen valami megoldás.

Thor a pörölyt forgatta, és maga elé motyogott. Loki megállt, és körbenézett. Beleszippantott a levegőbe, felnézett az égre, és azon kapta magát, hogy formákat keres a felhőkben, mint gyermekkorában, amikor Thorral a fűben fekve történeketeket találtak ki. Nem szólt asszonyához, csak megölelte. Belenézett a szemébe, mélyen, aztán megcsókolta. Intett Thornak, hogy induljanak, jóm messzire a nőtől, nehogy egy eltévedt villám megsebesítse vagy kárt tegyen benne. Direkt nem fordult vissza, a füvet nézte a lába előtt. Aztán amikor kellő távolságban voltak szembefordultak egymással.

- Loki, azt akarom mondani hogy ... - kezdte Thor, de nem tudta folytatni.

- Hagyd, majd mondom én. Te voltál az egyik legjobb dolog egész életemben. És azt kívánom, bárcsak ne így lenne vége. - megrázta a bátyja kezét, aki nem akarta elengedni. - Ne húzd, kérlek. Essünk túl rajta.

- Fordulj el, nem akarom látni. - Loki elfordult. A messzeségben látta Sigynt, egyenesen állt, hajába belekapott a szél. Arra gondolt, hogy milyen jó, hogy őt látja utoljára az életben. És hogy milyen bátor, hogy ide is elkísérte. Feje fölött sűrű felhők gyülekeztek, a szél feltámadt, és fellebbentette palástját. Odin ragaszkodott hozzá, hogy teljes díszben történjen meg. Még a sisakját is fel kellett vennie, pedig már alig tudta beledugni a fejét. A halál küszöbén azon bosszankodott, hogy nyomja a fülét, és hogy mennyire kényelmetlen. Mély dörgés hallatszott, aztán éles csattanás. Villámok hasították át az eget, és Loki előtt elfeketedett minden. Nem látta, ahogy kóbor kisülések perzselik feketére a füvet körülötte, csak azt érezte, hogy az erei majd szétszakadnak, a szíve egyre hevesebben ver, aztán égető fájdalom hasított át rajta, ahogy egy vastag kettészakadt villám belecsap a sisakjába, és végigfut a csontjain. Métereket repült, és elterült a füvön. Az iszonyatos égzengés lassan halkult el, és utána síri csend támadt. Loki élettelen teste körül vörös gyémántokként lebegett az Aether, aztán a lebegése elkezdett felgyorsulni, és egyre nagyobb sebességgel örvényleni kezdett.

- Most fiam! - ordított Odin, és Thor még egy villámmal lesújtott. Loki teste újra felrepült, és furcsa kicsavarodott pózban ért földet, aztán úgy is maradt. Mellkasán felragyogtak a Nornakövek, és közöttük apró, vörös fényben ott tündöklött a Valóságkő, szilárd formájában.

Sigyn botladozó léptekkel indult a fekvő felé, egyre szaporázta a lépteit, aztán már lélekszakadva futott. Ráborult a testre, mintha még bármitől védenie kellene. - Loki! Szólalj meg! Nézz rám! - az üveges szemek a végtelenbe meredtek. Thor odalépett, a pöröly döngve csapódott be mellette földbe. Letérdelt, hogy a karjába vegye az öccsét, de Sigyn nekiesett. Tépte, marta ahol érte, körmei mély árkot vájtak az arcbőrébe. Thor rezzenéstelen arccal tűrte, aztán lefogta a tomboló Sigynt, mellére vonta, és addig szorította, amíg le nem nyugodott.

Odin nem merte a gyémántot megérinteni, de fia arcából kisimította tincseit. A csendben a Nornák kövei zúgtak csak, egyre erősödő morgásuk ütemes lüktetésé változott. Thor elengedte Sigynt, és lehajolt. - Ennek olyan a hangja, olyan mint...
- Szívverés! - Kiáltott Odin. Thor Loki mellkasát figyelte, ami hirtelen megmozdult. Sigyn felsikoltott, és Thort félrelökve borult Lokira. A Nornakövek elhalkultak, fényük kihunyt. Sigyn megérintette az egyiket, és az érintésére mind szétporladtak, az apró szemcséket a gyenge fuvallat felkapta, és messzire reptette. Loki megmozdult, szemei újra csillogtak.
Kicsit kótyagosnak érezte magát, akár egy áttivornyázott éjsza után. A feje fájt, mindene zsibogott, de régen nem volt ennyire tetterős. Lepillantott a mellkasára. Ott ragyogott az utolsó előtti Végtelen gyémánt. Megragadta, és eltűnt a tenyerében. Sigynt magához ölelte, akiből az öröm és a megkönnyebbülés hisztérikus zokogással tört ki.

Odin hatalmasat sóhajtott és elindult a palota felé. - Viszem a jó hírt anyádnak! - alig tudott menni, annyira remegtek a lábai. Nem hitt benne hogy túléli, de megfedkezett a Nornák köveiről, és áldotta a gondviselést, hogy nem vette el Lokitól az ékszert. Még utoljára, az összes varázserőt magukból kiadva, megmentették a viselőjüket.

Frigga elészaladt, és már férje járásából tudta, hogy nem borul újra gyászba Asgard. Sif felnevetett, és örömében megcsókolta a két kisfiút. Modi fintorogva törölte le kis kezével a csók láthatatlan nyomát. Thor futva érkezett, felkapta Sifet és körbeforgott vele. - El sem tudom mondani mennyire megkönnyebbültem. Ma éjjel ne várj haza, felejtenem kell. Lerészegedünk az öcsémmel.

De Loki nem tartott vele, inkább ünepelte az életet Sigynnel.