Újra szólt a vacsorához hívó gong, de Thor nem volt sehol. Loki soha nem ült egyedül asztalhoz, kivéve amikor beteg volt, élet-halál között lebegett azután, hogy feltűzte magát a Kőrisfára. A sok szenvedést sosem felejti el, amíg él, de egy pillanatát sem bánta meg. Megérte a fájdalom. Várt még, fülelt az ajtó felé, de az ismerős lépéseket nem hallotta. Kikászálódott az ablakkeretből, és már indult volna, amikor végre nyílt az ajtó. Bátyja szőke üstöke láttán felujjongott, de sértődöttségét és megbántottságának álarcát nem vethette le. Levegőnek nézve Thort elment mellette. - Bár elmondhatnám, hogy nem haragszom rád, bár megköszönhetném, hogy nem hazudtoltad meg magad, és ostobaságod újra csak nekem kedvezett.  - gondolta - De hadd főjön csak a saját levében még egy kicsit...- kuncogott magában.

- Loki, várj már meg testvér! - Thor nem hagyta annyiban, és ezt Loki előre tudta. - Beszélni szeretnék veled! Állj már meg egy szóra! - Loki minduntalan kisiklott a kezei közül, mintha csak újra kígyó alakban lenne. Már az étkező előtt jártak amikor Thor egy ugrással az ajtó előtt termett, és elállta az utat öccse előtt. Testével nekitámaszkodott a vastag faajtónak, és szilárdan megvetette a lábát. - Nem engedlek bemenni addig, amíg meg nem bocsájtasz nekem.

- Ahhoz előbb talán bocsánatot kellene kérned tőlem. Nem gondolod? - Loki magában jól mulatott látva Thor kétségbeesett arcát. Mennyit gondolkodhatott, milyen sok időt tölthetett azzal hogy mit is mondjon neki. Szinte látta maga előtt bátyját, ahogy fel-le járkál és magában motyogva szedi össze a szavakat, amikkel bocsánatot fog kérni. - De bármit is akarsz mondani, nem érdekel! - Loki forgatta még kicsit a kést Thorban szavaival. - Nagyon megbántottál Thor. Hogyan is bízhatnék benned ezután? Gyávának neveztél, engem. Elárultál! És miért? Egy lány miatt! Egy lány miatt, aki engem még csak nem is érdekel! - nekiveselkedett, hogy ha kell Thort erőszakkal távolítsa el az ajtó elől, de mozdítani sem bírt rajta. - Eressz! Még a végén megint megbüntetnek, miattad! - Ez megtette a hatását.

Thor félreállt, de lábát nem vette el az ajtó elől, és még tett egy utolsó kísérletet. - Loki, kérlek ne haragudj! - Loki megállt, kezében a kilincset nem nyomta le, hanem várt. - Mivel tudom jóvátenni? - esengett Thor.

Na végre! - gondolta Loki a bánatos kék szemekbe nézve. Bátyja talán nem túl okos, talán túlontúl egyszerű, de hazudni nem tud és a szíve jóságos. És most nagyon szenved a bűntudattól. - Engedj! - sziszegett rá olyan hangon, hogy Thor önkéntelenül is elkapta a lábát az útból. Loki belépett de azonnal megtorpant. Az asztal gazdagon terített volt, és nem csak Odin és Frigga ülte körül, hanem ott voltak a barátaik, és még néhányan, akiket nem ismert. A hangulat jó volt, halk zene szólt a háttérben, ami azt jelentette, hogy ez a vacsora más lesz, mint amin eddig részt vett. Thor fejét lehajtva lépkedett mögötte, és Loki érezte a fájdalmat és megbánást ami testvéréből áradt. Elfoglalták helyüket a szokott helyen, Thor Odin jobbján, Loki pedig anyja balján. Hirtelen a zene elhallgatott és Odin felállt. Kezében csillogó aranykupával ünnepélyesen végignézett az asztaltársaságon.

- Örülök hogy mind eljöttetek, annak ellenére, hogy csak nem sokkal ezelőtt küldtem a meghívást. - Lokira nézett, és intett neki, hogy álljon fel. - Kisebbik fiam tiszteletére jöttünk össze, aki mai nappal bizonyosságot tett arról, hogy érdemes rá, hogy elhagyva a gyermekkort teljes értékű állampolgárrá váljon. A következő holdtöltekor a beiktatását végrehajtjuk, palástot és sisakot választ magának, amit ezután büszkén hordhat, hiszen ettől kezdve részt vehet, sőt, kötelezően részt vesz minden királyi ceremónián. Végezetül esküt tesz, hogy megvédi Asgardot és népét, és mindenáron megőrzi Asgard békéjét. - Loki feje zsongott. Fogalma sem volt, hogy ennyi bajjal és nyűggel jár ez az egész felnőtté válás. Anyja érezvén fia feszültségét, nyugtatóan simított végig a kézfején, szinte észrevétlenül. - Elvárom hogy királynőtöknek, aki az ünnepséget szervezi, mindenben a segítségére legyetek. - kissé megemelte serlegét - Lokira, kisebbik fiamra. -

Mindenki felállt, és ittak Loki egészségére. Mindenki, kivéve magát az ünnepeltet, aki még kiskorúnak számított, így poharát nem töltötték meg vöröslő, fűszeres borral. Loki örömét azon túl, hogy szeretett volna ezen az egészen túl lenni, csak Thor savanyú ábrázata zavarta. Mintha az ő poharába ecetet és nem bort öntöttek volna. A vacsora alatt inkább nem is nézett rá, mert csak elment volna tőle az étvágya. Inkább szemének kellemesebb dolgot keresett a tekintetével, és meg is találta. Sif szemben ült vele, és végre úgy nézett ki, ahogy asgardi fiatal lányhoz illett. Szőke haja csigákba rendezve, arany ágakkal feltűzve, arca kipirosodott a bortól, szeme csillogott. Folyamatosan csevegett, és közben egymás után töltette újra a kupáját. Lokit eleinte szórakoztatta, de később inkább vágyott rá, hogy egyedül legyen. Sosem szeretett a központban lenni, Thor volt kettejük közül aki erre vágyott. Ő inkább meghúzódott a háttérben és figyelt. Észrevétlen felállt, és inkább kiment teraszra. A félhomályban sokkal jobban érezte magát, mint odabent.

- Fiam. Meddig akarod még bátyádat büntetni? - Loki elmosolyodott amikor anyja mellé ült.

- Anyám, te tényleg jobban ismersz, mint én saját magamat. Hidd el, ez nekem sem jó így. De éreznie kell mennyire megbántott. -

- Érzi, hidd el. És nekem elmondta mi volt az oka, annak, amit tett, és hogy miért volt veled igazságtalan. Thort már érdeklik a lányok, és biztosan tudod, hogy vonzalmat érez Sif iránt. Azt hitte, hogy a vetélytársa vagy. - Loki felnevetett. - Fiam, ez nem vicces. Birodalmak buktak már el azért, mert ketten szerettek egyet, és nem tudtak dönteni. Ti ne járjatok így, tisztázzátok ezt a dolgot már az elején. Ne verjen közétek viszályt senki és semmi. Nem akarom hogy valaha is veszekedjetek!  - Frigga hirtelen abbahagyta, mert lépések közeledtek, valaki kijött a teraszra. Hátrafordult, majd felállt. - Itt az idő fiam, hogy tisztába tedd az érzéseidet. -

Loki biztos volt benne, hogy Thor jött ki, de amikor meglátta ki a látogató, meglepődött aztán dühös lett. Sif volt az.

- Megzavartam a beszélgetéseteket, ugye? - a lány szavai furcsán csengtek, nyelve nem pergett úgy, mint szokott. Loki bosszúsan válaszolt, mert Sifnek most egyáltalán nem örült, de akár jól is sülhet el a dolog, csak egy valaki hiányzik még a színjátékhoz.

- Igen, talán nem ártott volna várnod, amíg befejezzük. - felállt, és Sifnek háttal a terasz korlátjára támaszkodott. A látszólagos elutasítás el fogja érni a hatását, és úgy is lett, ahogy gondolta.  Sifnek esze ágában sem volt elmenni, inkább imbolygó léptekkel Loki mellé lépkedett, kezében egyensúlyozva borral egy félig telt kupát. - Még meg sem köszöntem neked, hogy megmentettél Jottunheimben. Loki, én eddig nem voltam túl kedves hozzád, pedig nem tettél ellenem semmi rosszat. - Sif apró kezét Loki jéghideg kezéhez érintette. A fiú orrában érezte a bor kesernyés illatát, ami keveredett a lány hajából áradó erős virágillattal. Bódító volt az elegy,  azonban Loki észnél volt, és ebben a pillanatban örült, hogy még kiskorúnak számít, és nem ihatott bort. Érzékszervei így nem tompultak el, és így időben észrevette hogy Thor kijött a lány után.  Végre, megjött a nézőközönség is, így két legyet üthet egy csapásra. Thor előtt bizonyíthatja milyen jó testvér és egyúttal elérheti, hogy mindeközben csalódjon Sifben. - Drága bátyám, milyen kiszámítható vagy. Már azelőtt tudom mit fogsz csinálni, mint te saját magad. - Loki halványan elmosolyodott. Tudta hogy testvére kíváncsi, és nem tartott attól hogy idő előtt visszamegy a vendégek közé.

Sif ajkai vészesen közel jártak az övéhez, de az utolsó pillanatban megragadta a lány vállait, és eltolta magától. Bár legszívesebben visszaélt volna a lány részegségével, de nagyobb szüksége volt bátyja bizalmára, mint egy olyan csókra, amire a másik emlékezni sem fog. - Sif, kérlek! Ne tegyél semmi olyat, amit holnapra megbánnál. Én azt hiszem túl sokat ittál. - Fél szemével látta, hogy Thor meghúzódik az árnyékban, és a lélegzetét is visszatartja. - Biztosan nem én vagyok akivel ezt az estét tölteni akarod. Miért nem keresed inkább Thor társaságát? - Sif felnevetett és Loki arra gondolt, hogy ennek a lánynak többet kellene bort innia.

- Thort kedvelem, erős, bátor, de nekem ez nem elég. - Sif karjával a levegőbe ütött, de a mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, és Loki karjaiba zuhant. - Egy férfi legyen okos is. A trollok is erősek és a jégóriások is, ha csak ez a fontos, akkor semmiben nem különbözik Thor tőlük, ugye? - kuncogott.

Loki felkiáltott, és ismét eltolta magától a lányt. - Mit képzelsz magadról? Egy ostoba trollhoz mered hasonlítani a testvéremet? Ha nem lennél lány, és főleg nem lennél részeg, megemlegetnéd ezt az estét. - Micsoda színjáték, mosolygott Loki magában, és szinte látta maga előtt Thor vörösödő arcát a borostyánok árnyékában. És most jöhet a kegyelemdöfés.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy ha kettőnk közül választanod kellene, akkor engem választanál és nem őt? - szinte biztos volt a lány válaszában, ám ekkor legnagyobb meglepetésére Sif lépet egyet előre, és hozzá simult. Ez nem volt a tervben, erre egyáltalán nem volt felkészülve. Sif ragyogó kék szemeit nézve elvesztette a fejét, és a lányt magához szorítva megcsókolta. Pohár koppant, gurult tovább és tartalma szétfröccsent vörös foltot hagyva mindenen, kelmén, kövön és bőrön. Loki hallotta, hogy Thor nem bírja tovább és berohan terembe, de ez most nem érdekelte. Csak ez a pillanat számított, noha életében először nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte.