Loki leroskadt, hátát a fekete sziklának döntötte, és nézte az eget, s az égen kavargó sötét felhőket. A szél belekapott a hajába, és minduntalan az arcába fújta. Felrémlett előtte az éles kétségbeesett sikoltás, amit akkor hallott, amikor erről a helyről volt látomása. - Miért nem mondtad el? Te átkozott! Ezt bezzeg eltitkoltad előlem! - a hangja messzire szállt a csendben. - Én ezt az árat nem fizetem meg! - arcát a kezébe temette.

Sigyn nem bírta tovább nézni, a peremhez sétált és óvatosan lenézett. Megrettent a mélységtől, de fura módon vonzotta is. Nem ismerte a rúnákat, nem tudta elolvasni, amit a kőbe véstek, és fogalma sem volt róla, vajon Loki miért borult ki ennyire. De azt tudta, hogy a férje nagyon vágyott arra a dologra, ami itt van elrejtve. Mindenáron meg akarta szerezni, és most mégis meghátrál. - Nem hagyom, hogy üres kézzel térj vissza innen, segíteni fogok, bármi is az ára. - Arcát a szélbe tartotta, fejéről leoldotta a csatokat, először azóta, hogy Loki hitvese lett. Ujjaival beletúrt és élvezte, hogy a szél felkapja, és lobogtatja a haját. Megállt háttal a peremnek, előhúzta a kardját a hüvelyéből. Nem tudta mi vár rá, de készen állt, hogy kiharcolja a férjének a Végtelen követ, ha a világ összes teremtményét kell megölnie, akkor is.

- Ne add fel! Gyere, közösen megoldjuk. - Loki felnézett rá és megigézte a látvány. Sigyn kibontott hajával, mögötte a végtelen Vormirral olyan volt, mint egy festmény. Az asszony elszántan állt, kardját maga mellett a földbe szúrta. - Mondd meg, mit kell tennem!

Thor szédelgő fejjel ébredt, keserű szájízzel. - Aah, borzalmasan berúgtam az éjjel. - fordulni akart, hogy kikel az ágyból, de mellette feküdt valaki. Az arcát nem látta, csak szőke göndör haját, ami beterítette meztelen hátát. - Nagyon borzalmasan berúgtam. - legurult a másik oldalon, és felöltözött. Nem a saját hálótermében volt. Felhúzta a csizmáját, és indult volna ki, amikor a lány felébredt. Felült, megdörzsölte a szemét.

- Jó reggelt hercegem. - Thor valamit morgott, mert zavarta a lány meztelensége. Fogalma sem volt róla, hogy került ide, és hogy mit csinált az éjjel. - Csak nem menni akarsz?

- Hm. De igen. Dolgom van. - kinyitotta az ajtót, de az éles fény visszatántorította. - Talán kicsit várok, mondjuk, hogy elmúljon a fejfájásom. A lányra nézett, aki megemelve a takarót, és sokat sejtetően nézett rá. - Inkább leülök ide. - nyögte, és eltökélt szándéka volt, hogy meredten néz maga elé addig, amíg el nem határozza rá magát, az indulásra. De valami nem hagyta nyugodni. - Hogy kerültem ide...és te ki vagy?

A lány felállt, a haját kisimította a melle elől, és Thor inkább elfordult, túlságosan felkavarta amit látott. A lány gyönyörű volt, de zavarában nem mert rá nézni. - Amora vagyok herceg. A palotában dolgozom, nem emlékszel rám? - Thor köhintett. Ő nem szokott azokkal foglalkozni akik dolgoznak a palotában. Rájuk sem néz, nem azért mert semmibe veszi őket, hanem, mert... - Nem érezted jól magad, ezért elhoztalak hozzám. Hát nem emlékszel? Nem emlékszel semmire? - kérdezte, és meztelenül hozzásimult. Thor felugrott, hogy már tényleg indul, de a lány elpityeredett, és elfordult.

- Most miért sírsz? Amora, kérlek ne haragudj, de tényleg semmire nem emlékszem. - megérintette a lány vállát - Mostanában szinte semmire sem emlékszem. Tudod, elhagyott a feleségem, és úgy volt hogy az öcsém meghalt, aztán van ez a lány, aki...

Amora megfordult, és vakítóan zöld szemeivel rá nézett. Nyoma sem volt könnyeknek. - Milyen lány? Pedig reménykedtem, talán én, talán majd velem... - Thor feladta. Nem értett ő a női hisztihez, nem is szerette.

- Azonnal hagyd abba! Nálam ezzel nem mész semmire. Bármi is volt köztünk, annak vége. Megértetted?! Vége! - kiáltotta és kiviharzott a szobából. A lány könnyei egy pillanat alatt felszáradtak, és vészjóslóan elmosolyodott. Felnevetett, egész teste rázkódott a nevetéstől. Az ablakhoz lépett, és a távolodó Thort figyelte - Azt mondtad, hogy vége? Oh, nem hercegem. Még csak most kezdődik! Visszaszerzem Karnilla királynőm ékköveit, és ebben te fogsz nekem segíteni.

- Nem tudsz nekem segíteni. Gyenge vagyok! Túlságosan... - az asszony megemelte a kardját.

- Dehogy vagy gyenge, és ha kell még erősebb lehetsz. Itt vannak ezek a nyakadban - de mielőtt a lánchoz érhetett volna Loki lefogta a kezét.
-Ne! - kiáltott fel.
Sigyn elhúzódott, és az oszlopokat nézte. - Akkor ennyi volt? Meghátrálsz?! - mosolyogva férjéhez simult. Loki megborzongott, lehunyt szemmel megcsókolta az asszony homlokát.
- Nincs más választásom. - suttogta.
Sigyn izmai megfeszültek, és minden egy pillanat műve volt.
- Mindig van választás! - kiáltott fel és egy suhintással levágta Loki nyakából a láncot, és messzire rúgta.
Loki a mellkasához kapott: Ne!
Sigyn keményen meglökte. - Nem engedem hogy meghátrálj! Kell neked a Kő, ez minden vágyad.
- Sigyn, kérlek ne! Nem tudod mi az ára!
- Mert nem érdekel! Szedd össze magad, úgy nyavalyogsz, mint egy asszony! Bezzeg Thor nem habozna!
- Hagyd abba! - Loki a fülére tapasztotta a kezét. Érezte hogy a bátyja nevére kezd eluralkodni rajta a harag, és ennek most nem tud parancsolni.
- Talán a bátyádat kellett volna választanom, ő legalább férfi, igazi férfi, nem egy hisztis...
Nem tudta befelyezni, mert Loki megragadta, és a nyakánál fogva a magasba emelte. Sigyn levegőért kapkodott, ujjaival próbálta a férfi kezét lefejteni a nyakáról.
- Választhattál asszony! És te engem választottál, de ha gondolod - elindult a vergődő Sigynnel a szakadék felé - most örökre elengedlek.
Sigyn szemeiben halálfélelemmel kapálózott, lélegezni próbált. Szemei előtt szikrák pattantak szét, mellkasa zihált, kapkodott az éltető levegőért. Minden sejtje az életért küzdött, de hiába. Lokira nézett, akinek kegyetlen szemében nem látott mást csak gyilkos vágyat. Kinyitotta a száját, hogy, amint ígérte halála előtt kimondja a nevét. - Szeretlek Loki! - aztán a teste könnyű lett, mintha zuhanna.

Thor céltalanul bolyongott Asgard utcáin, és bármerre indult, mindig ugyanahhoz a házhoz jutott. - Mi a pokol? - elindult az ellenkező irányba, de megint a kapu előtt állt meg. - Ez valami varázslat?! - motyogta maga elé zavarodottan. Kezdett éhes lenni, de legfőképpen szomjas volt. Bekopogott, aztán benyitott. A lány a tűzhely előtt állt, és főzött. - Mindjárt kész az ebéd. Ülj le. - és Thor szó nélkül leült. - Eszünk, aztán mehetünk.
A férfi kérdezni akarta, hova, de nem jött ki hang a torkán. Az étel finom volt, megköszönte. Amora elmosogatott, közben dudorászott, megtörölte a kezeit, és Thor ölébe ült. - Bemutatsz a szüleidnek. - megcsókolta, és Thor érezte, hogy gyengül. Mintha a csókkal együtt elhagyta volna az ereje, és a tudatát bezárták volna. Hiába akarta lerázni a lányt az öléből, hiába akart elmenni, az izmai nem engedemeskedtek.
- Bemutatlak a szüleimnek.
- Mint a jegyesedet. - Thor izmai megfeszültek, kétségbeesetten próbált kiszabadulni az elméje, de egy újabb csók teljesen lebénította.
- Mint a jegyesem. - Amora felnevetett.
- Jól van, ügyes fiú. Nem volt nehéz, talán ha okosabb lennél... - megpaskolta a férfi merev arcát - de így nem voltál ellenfél.

Sigyn elborzadva nézte a mélységet, kapkodta a levegőt, és zokogott. Megkapaszkodott a peremben, és hányt. Mindene remegett. Egymás után kétszer kiadta magából a gyomra tartalmát. A habos vér még az orrán át is jött, amitől újra fuldokolni kezdett. - Odin segíts! - nyögte, és köhögés rázta meg. Nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon.
- Sigyn... - lihegte Loki alig hallhatóan - Sig, kérlek!
Az asszony görcsösen kapaszkodva próbált felülni. - Ne... szólj... hozzám. Inkább vigyél haza. - Loki remegő kézzel próbálta összeszedni a Köveket, és alig bírta láncrafűzni. - Sigyn... - próbálkozott újra, de ő leintette. Megragadta a sárkányfog kardot, és a térdelő Loki fejét vette célba. A zöld szemekből eltűnt a gyilkolni vágyás, de Sigyn nem hatódott meg. Harmadszor tört az életére, ezt egy szerelem sem éli túl. - Azonnal vigyél haza! Egy rossz mozdulat és megöllek! Hallod amit mondtam? - Loki nem bírta megcsomózni az egyre rövidebb láncot, attól tartott, hogy már nem éri át a nyakát. - Hallotad amit mondtam, Odinson! - Loki bólintott, végül sikerült felvennie a láncot, és amikor végzett, felállt.
Sigyn végig a fejének szegezte a fegyvert. Loki óvatosan a kezét nyújtotta, de az asszony nem mozdult.
- Nem fog menni, ha nem jössz közelebb. Itt a tőröm. Használd ezt. - Sigyn eltette a kardját, és kikapta Loki kezéből a felé nyújtott tört. Megragadta férje nyakát, és a háta mögé került. Így teleportálta Asgardba őket a varázsige.

Egyik lépés a másik után, kézenfogva egy nővel, akit tegnap még nem is ismert. A palota egyre közeledett, és Thor nem tudott tenni semmit. Az elméje egy ketrecbe zárt vadállat volt amely hiába ordított, hiába rágta a rácsot, aki a rácsok túloldalán állt, nem vett észre semmit.
Frigga és Odin a Vormirrol szóló híreket várták. Egy csapat einherjart küldött Odin a fia után, ha kell erőszakkal is, de hozzák haza. Heimdal ismét szem elől tévesztette, és Odin hiába vonta vissza a parancsát, Loki láthatatlan volt a Híd őrzője előtt. Gondterhelten, ugrásra készen ült a trónján, amikor feltűnt Thor, kézenfogva az ismeretlen lánnyal. Thor illendően köszönt, talán túlságosan is illendően, és közölte velük, hogy megtalálta az igazit. Bemutatta Amorát, mint a jegyesét.
A nő mosolyogva a fülébe súgott, és Thor merev arccal közölte, hogy minél hamarabb össze akarnak házasodni. Frigga a lányra nézett és a kezét nyújtotta. - Frigga vagyok, Thor édesanyja, és nagyon örülök. - Amora meghajolt, de a szeme megvillant. - De jó. Egy újabb esküvő.
- Gyere kedvesem - húzta meg gyengéden Thort a jegyese - sok még a dolgunk. - Frigga szótlanul követte őket a tekintetével.
- Ismerem a szüleidet, már csak az öcséddel nem találkoztam. Merre van? - búgta Amora.
- Odin, baj van. - Mindenek atyja is ugyanezt érezte. - Nem tetszik ez a lány. Engem boszorkányok neveltek, és megérzem egy másik boszorkány jelenlétét. Nem elég Loki, most még ez is. Vajon mit akarhat tőle? Megyek, és kiderítem. - ebben a pillanatban nyílt az ajtó, hatalmas szárnyait lassan tárta szét. Megérkezett a csapat, amit Odin küldött a Vormirra, de üres kézzel. Aztán kint dulakodás hangja hallatszott, és néhány testőr az alig vánszorgó Lokit hozta magával. Az utolsó métereken csak húzták, a feje a mellkasára esett. Frigga felsikoltott, és futott volna hozzá, de Odin rákiáltott. - Maradj! Ti meg fektessétek le. - Odin fölé lépett, végignézett rajta, vértől mocskos ruháján, sebesülést keresett, de csak a homlokán talált egy apró vágást. - Mi történt?
- Így találtunk rá, alig állt a lábán. -
Odin végighúzta kezét a fia felett, és megkönnyebbülten feleségére nézett: Nincs nála. És a hercegné? - fordult a testőrökhöz.
A testőrök parancsnoka intett, és Sigynt bekísérték. Véres volt a ruhája és az arca is, a haja befedte a hátát. - Engedjétek el! - parancsolta Odin.
Frigga Lokihoz futott, de Odin útjátállta. - Vigyétek és zárjátok be! Rajtam kívül senki nem mehet be a cellájába.
Frigga felzokogott, kétségbeesetetten nézett Odinra, aztán Sigynre, és a lány szenvtelen arca láttán megrettent. - De hát mi történt?
Sigyn kissé meghajolt, sápadt volt és kimerült. - Mindent köszönök Királynőm, boldog voltam itt, de egy pillanatig sem maradok tovább vele. Elhagyom a férjemet, és visszaköltözöm a valkűrökhöz. - s mielőtt bárki szólt volna kifutott a trónteremből.

- Mit akarsz tőlem? Miért tartasz fogjul? - viaskodott Thor elméje. Amora az oldalán feküdt, szorosan hozzábújva.
- Tőled szinte semmit. Bár elég szórakoztató vagy, de közben csapnivaló szerető. Nem mondták még neked? - Amora végigfeküdt a meztelen férfin. - Ne harcolj ellene. Semmi értelme, tudom hogy akarod. Játsszunk egy kicsit, amíg az öcsédet várom. - Lehajolt, hogy megcsókolja a merev ajkakat. - Nekem ő kell, és nem te.

Loki ült a cella sarkában, és meredten bámult maga elé. Napok óta nem evett, nem ivott. Aludni sem tudott, mert ha lehunyta a szemét Sigynt látta, ahogy küzd az életéért. Az asszony azóta meg sem látogatta, de Loki reménytelenül várta. Az ételt naponta háromszor hozták, és érintetlenül vissza is vitték.
- Kudarcot vallottam, és semmi nem változott. Itt fogok meghalni. Ahogy azt láttam a jövőmben. Egyedül. Mit is gondoltam? Csak egy hitvány senki vagyok.
- Belehaltál volna. - Lokinak csak annyi ereje volt, hogy a fejét felemelje. Odin állt előtte. - Fiam, kérdezheted, miért zárattalak be. Nagyon egyszerű. Csakis a saját érdekedben.
- Igazad van. - nyögte erőtlenül. - Soha többé ne engedj ki. Bár napokon belül meghalok úgyis. - szavaiból sütött az elkeseredettség és a fájdalom. - Sigyn hogy van? - Odin megrettent Loki állapotától. Sosem látta ilyennek, ilyen gyengének, ilyen magányosnak, ennyire őszintének. - Kérlek apám, mondd meg neki hogy sajnálom! Megteszed, ugye megteszed? - Odin nem bírta tovább nézni, elfordult. - Apa, bocsáss meg nekem!
Mindenek atyjának, a keményszívű királynak könny szökött a szemébe.
- Megígérem fiam. Szeretnél beszélni édesanyáddal? - de Loki csak a fejét rázta, lassan feltápászkodott, és felmászott az ágyba. Összekuporodott mint egy riadt kisgyerek. - Köszönöm hogy eljöttél, de ne gyere többet. Senkit sem akarok látni. Akire vágynék ő nem jön, mert látni sem akar, a másik meg, mert nem jöhet.