További regék a trónörökösökről

Közel 8 évesek lehettünk...

A kedvenc mesémet olvasgattam, miközben fél füllel hallgattam a testvéreim veszekedését. Nem ez volt az első alkalom, hogy a fivéreim hajba kaptak, de talán ez az első ilyen eset, mikor közbeszóltam.

- Ha én leszek a király, uralmamat kiterjesztem a Kilenc Birodalmon túlra! - magyarázta hevesen Thor, miközben a játék pörölyét az égbe emelte.

- Ha én leszek a király, minden erőmmel azon leszek, hogy megvédjem a Kilenc Birodalom összes lakosát. - érvelt Loki és próbált felérni a bátyjához, de kevés sikerrel. Áhitatos gyermek lelkük tele volt lelkesedéssel és elszántsággal.

- Készen állok, hogy király legyek!

- Én mégjobban készen állok rá!

Egymást dobálták az értelmetlennél értelmetlenebb érvekkel, hogy melyikük lenne a jobb király. Kis híján makacsul egymásnak is estek, de közéjük álltam.

- Kezdjük ott, hogy még egyikőtök se király. - emlékeztettem őket. - Mi lenne ha felváltva uralkodnátok? Így elkerülnétek a testvérviszályt.

- Mire gondolsz? - döntötte oldalra a fejét Thor. Ebben a pillanatban pontosan úgy nézett ki, mint egy kölyökkutya.

- Felváltva uralkodnátok ugyanannyi ideig, és eközben egymást is ellenőriznétek. - magyaráztam logikusan, már amennyire egy nyolc éves gyerek képes erre.

- Abban a történetben nem lett jó vége a kettős uralkodásnak. - bökött Loki a kezemben tartott könyv felé. - A történet szerint az egyik testvér többre vágyott és átvette az uralmat. Elüldözte a fivérét, aki később egy hadsereggel próbálta visszaszerezni a trónt, de a csatában mindketten elestek.

- Bölcs királyként igyekezzetek elkerülni az efféle cselekedeteket. - szólalt meg apánk az ajtóból, akit eddig észre se vettünk, hogy mindvégig hallgatózott. - Egy bölcs király nem akar háborút, de...

- Mindig készen áll rá.

~~~

Ekkor a kapu megnyílt és magával ragadta a testvéremet.

- Thor! - kiáltottam utána, de már nem volt mit tenni. Akkor láttam utoljára a bátyámat.

Thor számüzetésének éjjelén nem jött álom a szememre. Mikor már azt hittem, hogy a gyógyszerek elkezdtek hatni, éjnek évadján anyám viharzott be a szobámba.

Kómásan pislogtam az ajtó felé, és próbáltam kivenni az alakját. Az ezt követő események annyira gyorsan történtek, hogy teljesen egybefolytak.

Anyám Frigga közölte velem, hogy Odin mély álomba merült és hogy Loki vette át a helyét a trónon. Egyből uralmába kerített a rossz érzés, de nem tettem szóvá.

- Atyánk elaludt? - kérdeztem értetlenül, mire Frigga gondterhelten bólintott.

- A fegyverteremben találtak rá az őrök. Még szerencse, hogy Loki ott volt hogy szóljon nekik, mert ha nem találták volna meg időben... - sírta el magát anyám. Sejtésem rosszabbodott Lokit illetően.

Amint anyám újra megtudott szólalni, felvázolta nekem a további tervét, miszerint, hogy biztonságban tudjon engem, titokban leküld Midgardra Thorhoz, azzal érvelve, hogy míg Odin alszik, ellenségeink könnyen megtámadhatják az országot, és veszélyes lenne maradnom. Próbáltam őt jobb belátásra bírni, hogy Asgardban nagyobb szükség van rám, de nem tudtam meggyőzni. Azt mondta, Loki megvédi a hazánkat. Szívből kívántam, hogy így is legyen.

Anyám nem hagyott időt, hogy összepakoljak. Egyedül néhány ruhát és a kedvenc könyvemet tudtam magamhoz venni, de végül a nagy igyekezetben azokat is a szobámban felejtettem.

- És veled mi lesz, anyám? - kérdeztem útközben.

- Addig vigyázok a királyra, amíg a szívem ver.

A híd lábánál két ló várt ránk. Már távolról felismertem Thor lovát, Baldert, kinek jellegzetes deres szőrét fehér pettyek borították. A másik paripa pedig Odiné volt. Köztudott, hogy Balder és Sleipnir, a király hátasa voltak a leggyorsabb lovak Asgardban, de talán még a Kilenc Birodalomban is övék volt ez a titulus. Minden bizonnyal anyám pont ezért választotta őket.

Hamarjában fel is ültünk a lovakra és meglovagolva a paripákat, sebesen a Bifrost felé kezdtünk el vágtatni. Csak ekkor kezdtem megérezni a gyógyszerek tényleges hatását - amit az álmatlanságom ellen vettem be - és egyre jobban éreztem úgy, hogy elgyengülök. Szerencsére Balder is érzékelte a pillanatnyi gyengeségemet, és még véletlenül sem hagyta, hogy leszédüljek a hátáról. Nem tudom hogyan csinálta, de igen inteligens egy állat volt.

Percek alatt megérkeztünk a Bifrosthoz, de nekem mégis végtelen hosszúságúnak tűnt az út.
Heimdall már várt minket. Szó nélkül engedelmeskedett Frigga szavainak, és megnyitotta a kaput a Földre.

- Amint Midgardon találod magad, az első dolgod, hogy megkeresed Thort, értetted? - ragadta meg anyám a vállamat. - Ő majd megvéd téged.

Némán bólintottam és próbáltam lenyelni a torkomban keletkezett gombócot.

- Időnként küldeni fogok valakit vagy valamit, hogy tudassa a fejleményeket. Heimdall rajtad fogja tartani a szemét. Amint a király felkelt és helyére állt a rend, visszahozatlak Asgardba, ígérem.

Amíg Loki van a trónon, ne várjatok a rendre. Addig nem lesz rend, míg Thor nem tér haza.

Frigga nyomott egy csókot az arcomra, majd utamra bocsájtott. Heimdall fordított egyet a palloson, majd intett, hogy mehetek.

Visszanéztem a palotára és elmormoltam még egy rövid imát, majd minden további nélkül belevetettem magam az ismeretlenbe.

A Bifrost bezárult, én pedig a következő pillanatban Midgard egyik legforgalmasabb utcáján találtam magam.