Regék a három testvérről 

Közel 6 éves lehettem.

Újból egy rettenetes rémálomból riadtam fel. Magam mellett tapogatózva próbáltam rájönni, hogy hol lehetek. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy az ágyamban fekszem, elkezdtem mocorogni. Beláttam, hogy ettől nem leszek jobban, megpróbáltam visszaaludni, de nem sikerült.

Óvatosan kikászálódtam az ágyból és a takarómat magam után húzva lépkedtem az ajtó felé. A folyosóra kikukkantva halványan pislákoló fényt észleltem. Egyre közelebbről hallottam a nehéz páncélzatban trappoló katonák csörömpölését. Visszahúzódtam a szobám sötétjébe, megvártam míg elhaladnak az ajtóm előtt, majd mintha puskából lőttek volna ki, szélsebesen elkezdtem rohanni a folyosón az ellenkező irányba. Nekiestem a legközelebbi ajtónak és feltéptem azt.

A szobában sötétség uralkodott, egyedül az ablakon szűrődött be a hold fénye.

- Bátyó. - nyögtem bizonytalanul. - Ébren vagy?

Mocorgás és recsegés hallatszott az ágy felől.

- Igen. - hallottam Thor álmos hangját. - Mi a baj?

- Nem tudok aludni. - vallottam be.

- Rémálmok?

- Igen.

- Gyere. - mondta végül és megpaskolta a mellette lévő helyet.

A takarómmal együtt befészkeltem magam a párnák közé és Thor példáját követve a hátamra fordultam.

- Elmondod miről álmodtál? - kérdezte lágyan. Egyik kezét a tarkója alatt pihentette, úgy bámulta a plafont. Megráztam a fejem, bár ezt nem láthatta.

Némi habozás után megszólaltam.

- Szerinted... Lokinak is vannak rémálmai?

- Biztos vagyok benne. - mondta merengve.

Majd egy perc csend után fogtuk magunkat és átköltöztünk Lokihoz, aki ugyan nem adta tudtunkra a nemtetszését, de nem is repdesett az örömtől, mikor odaállítottunk hozzá az éjszaka közepén és közöltük vele, hogy ott alszunk. 

~~~

- Hol vannak a testvéreid? - kérdezte háborogva Odin, nem sokkal Thorék távozása után.

- Nem tudom. - hazudtam. Az igaz, hogy nem értettem egyet a testvéreim döntésével, de ez nem jelentette azt, hogy el is árulom őket. Persze, az a tény, hogy hazudtam a királynak eléggé kockázatos, de a fivéreimért mindent.

- Az lehetetlen. - prüszkölt, és már ment volna Friggához, hogy kérdőre vonja a nőt is, de egy őr útját állta az ajtóban.

- Királyom, üzenetet hoztam. - szólalt meg a páncélba bújtatott katona. Odin intett, mire az őr közelebb lépett.

A katona sisakjának rostélyai ugyan tompították a beszédét, de egy szót pontosan, tisztán és érthetően ki tudtam venni. Bár ne tudtam volna.

Odin elsápadt és hamarjában rám nézett.

- Gyere velem. - utasított közömbös hangnemmel. Nem állt szándékomban ellenkezni.
A következő amire emlékszem, hogy Heimdallal találom szemben magam, aki átjárót nyit a Bifrost segítségével Odinnak.

Atyánk valahonnan tudomást szerzett a tervről, miszerint a hercegek ellátogattak Jötunheimbe.

A király kiadta a parancsot, hogy amíg ő Jötunheimben tartózkodik, Heimdall még véletlenül se tévesszen szem elől engem. Persze, annak a valószínűsége, hogy kikerülök Heimdall látószögéből nulla, így apámnak felesleges volt aggódnia.

- Imádkozz a testvéreidért. - mondta monoton hangon a Bifrost őre és bezárta a kaput a pallosa segítségével.

Nagy világosság kíséretében tért vissza Odin fivéreimmel és egy maréknyi katonával.

- Miért hoztál vissza minket? - tört ki Thor, és onnantól tudtuk, hogy ennek a beszélgetésnek rettenetes kimenetele lesz.

- Tudod mit indítottál el? - őrjöngött Odin miközben a pallost odavetette Heimdallnak.

- Megvédtem a hazámat!

- A barátaidat sem tudod megvédeni, hogy védenél meg egy országot? - kiáltott a király, mire Thor inkább lenyelte a mondandóját. Idegesen félrenézett, mikor megpillantott engem. Loki szemével követte fivére pillantását.

- Raelyn! - bukott ki Lokiból.

- Te, te árultál el minket? - esett nekem Thor. Szavaiból csöpögött a döbbenet és a megvetés.

- Tessék? - kérdeztem vissza elképedve. - Mégis hogy gondolod?

- Te mondtad el apánknak, hogy Jötunheimbe megyünk? - emelte meg a hangját a testvérem. Odin felvonta fél szemöldökét.

- Lányom, te tudtál róla? - kérdezte tőlem lelkig hatoló tekintettel. Éreztem, hogy vér szökik az arcomba.

Mielőtt még válaszolhattam volna, Loki előrelépett.

- Nem, atyám. - kezdte óvatosan, mintha még ő maga sem tudja, hogy mit mond. Ízlelgette a szavakat, azután pedig arrogáns hangnemre váltott, olyanra, amivel könnyen meggyőzheti a királyt. - Nem tudott róla. Nem akartuk, hogy miattunk bajba kerüljön, így nem szóltunk neki. - csak ennyit mondott. Elfojtott lélegzettel néztem a testvéremre, aki csak némán megrázta a fejét. Maradj ki ebből.

Odin összeszorított fogakkal, töprengve méregette őt, majd végül újból Thor felé fordult.

- Mi ostoba cél vezérelt, hogy elmentetek Jötunheimbe?

- A jötunheimieknek félniük kell tőlem, ahogyan tőled féltek akkoriban. - emelte meg a hangját Thor.

- Büszke hiúság szól belőled. - sóhajtott Odin. - Elfeledted amit tanítottam. Azt, hogy egy harcos türelmes.

- Míg te vársz türelemmel, a Kilenc Birodalom nevet rajtunk. - szakította félbe az apját a fivérem. - Túlhaladt az idő. Te egyre csak szónokolsz, míg Asgard elesik.

Egy pillanatra megállt az idő.

- Te kegyetlen, hiú és kapzsi vagy! - fakadt ki Odin és kiengedte megfékezhetetlen dühét. Háborgó hangjába nem csak a Bifrost, de még a híd és egész Asgard is beleremegett.

Lokival kővé dermedve álltunk és hallgattuk apánk villámokat szóró szavait. Amint befejezte, Thor megemelte a fejét.

- Te pedig egy ostoba vén bolond! - Ezen szavak sokáig visszhangoztak mindannyiunk fülében. Odin arckifejezése megváltozott. Lehunyta a szemét, majd hosszú másodpercek múlva kinyitotta.

- Igen. - motyogta immáron nyugodt hangon a király. - Ostoba voltam. Azt hittem készen állsz.

- Atyám. - lépett elő Loki, aki mindaddig szótlanul figyelte az eseményeket. Odin egy legyintéssel elhallgattatta.

- Thor, fiam. - szólt újból apánk - Elárultad királyod kinyilvánított akaratát. Fennhéjázásod és ostobaságod rázúdítottad egy békés népre és ártatlan lakosokat öltél. Dúlást és háborút hoztál. - Odin haragjában belevágta jogarát a Bifrostbe. - Nem vagy méltó már országunkhoz. Nem vagy méltó a címedre. Nem vagy méltó szeretteidhez!

Thor nyelt egyet, majd bocsánatkérően rám és Lokira nézett.

- Elárultál. Elveszem tőled hatalmad. Ezért atyám nevében, és az ő atyja nevében, én Odin, az atyád, száműzlek!

Ekkor a kapu megnyílt és magával ragadta a testvéremet a pörölyével együtt.

- Thor! - kiáltottam utána, de már nem volt mit tenni. Akkor láttam utoljára a bátyámat.