Regék az ősökről

Aznap, mikor Frigga közölte velem, hogy ki is a valódi anyám, nem álltam senkivel se szóba, még a testvéreimmel sem. Kezdetben rettenetes gyűlöletet éreztem iránta, de az idő múlásával csillapodott. Ekkor lehettem tizennégy éves. Hónapok elteltével kezdtem megbékélni a tényekkel, és kérleltem Friggát hogy meséljen a testvéréről, az anyámról. Minél többet mesélt róla, annál inkább kezdtem megbocsátani neki azt, amiről nem tehet. Nem mondom, hogy elfogadtam Friggát anyámként, de már nem nézek rá megvetéssel. Ami pedig fokozta ezt, az az, hogy nem mondta el a fivéreimnek az igazat.

Az eset óta továbbra is a testvéreimként tekintek Thorra és Lokira, egyedül a "szüleimet" szólítom kényszerből úgy, ahogyan azt hallani akarják.

Arra viszont máig nem derült fény, hogy ki a tényleges apám.

~~~

Körülbelül egy órával a jégóriások támadása után tértünk vissza anyámmal a palotába, addig Heimdall rejtekhelyén húztuk meg magunkat. Amint megláttam a testvéreimet, első dolgom volt, hogy odarohanjak hozzájuk és megbizonyosodjak az épségükről. Tetőtől talpig végigmértem mindkettőjüket, hogy biztosra vegyem; egy hajszáluk sem görbült.

- Minden rendben van? - kérdezte Thor, bár inkább anyánktól mintsem hogy tőlem. Frigga óvatosan bólintott.

- Apátok?

- A tanáccsal tart megbeszélést. - felelte Loki. Frigga meglágyult pillantást küldött felé, majd kilibbent az ajtón.

- Mi történt? - kérdeztem heves kíváncsisággal.

- Jégóriások törtek be a fegyverterembe és majdnem el is lopták a szelencét. De végül megvédtük. - magyarázta tárgyilagosan Loki. Thor felháborodottan ugrott oda az egyik hatalmas asztalhoz és öklével akkor ütést mért a bútorra, hogy a fa megrepedezett.

- Ma a diadalmamnak kellett volna lennie! - ordította el magát Thor, mire csendben pár lépést hátrébb léptem. Nem ez volt az első eset, hogy Thor kikelt magából. Mára már megtanultam, hogy inkább hagyjam őt, hadd tombolja ki magát, míg Loki nyugtatja, vagy próbálja érvekkel jobb belátásra bírni.

- Eljő az, idővel. - szólalt meg Loki. - Ha kicsit is vígasztal, ugyanazt gondolom. A jégóriásokról és Laufey-ról és mindenről. Ha már egyszer sikerült áthatolniuk Asgard védelmén, miért ne próbálnák meg újra, egy hadsereggel?

- Pontosan!

- De csak úgy léphetsz, ha szembeszállsz atyánkkal. - adta meg Loki a kezdő löketet, és abban a pillanatban éreztem, hogy valami megváltozott. Thor lassan testvére felé fordította a fejét. Szeme lázasan égett és szikrákat szórt. Lokiban fokozatosan tudatosult, hogy elszólta magát. - Ne. Ne, ne, ne, ne. Ismerem ezt a nézést! 

- Thor... - csak most mertem megszólalni.

- Csak így biztosíthatjuk határaink védelmét! - tárta szét a karjait az idősebbik bátyám, hol rám, hol Lokira nézve.

- Thor, ez őrültség. - Loki minden erejét beleadva próbálta lebeszélni Thort a tervéről, de sikertelenül.

- Kész. Elmegyünk Jötunheimbe. - jelentette ki a szőke.

- Thor, hallgass ránk. - szóltam. - Semmi sem vesz rá téged, hogy meggondold magad?

Elszánt nézésével már válaszolt is. Loki elfogadta, hogy nem fog sikerülni jobb belátásra bírnia testvérét, valamint azt is, hogy minden bizonnyal vele kell tartania.
Gyorsan végigfutott az agyamon az összes alternatíva és a lehetséges végkifejlettek, végül a lehető legrosszabb ötletemet választottam.

- Oké, akkor veletek megyek. - húztam ki magam. A testvéreim elkerekedett szemekkel néztek rám.

- Szó sem lehet róla! - mondták egyszerre. Loki ingerülten a bátyjára nézett, majd vissza rám.

- Életveszélyes, és az se biztos, hogy mi visszatérünk. - magyarázta hevesen Loki.

- Ha ti kockára teszitek az életeteket, akkor nekem miért nem lehet? - győzködtem továbbra is őket.

- Elment az eszed? - háborodott fel Thor.

- Hármunk közül egyedül csak nekem van még a helyén. Kik is akarják mindenáron megöletni magukat a jégóriásokkal?

- Én próbáltam rávenni az ellenkezőjére. - szúrta közbe Loki olyan hangnemben, mintha ő benne sem lenne a dologban. Idegesen ránéztem, utalva, hogy ezzel nem segít.

- De mégis ki mondta neki, hogy menjen el Jötunheimbe? - kérdeztem a kelleténél kicsivel szúrósabban Lokitól. Észrevette a változást a hangnememben és összevonta a szemöldökét. Már épp beszédre nyitotta a száját, mikor Thor megszólalt.

- Én magam döntöttem így. - Thor eme kijelentésére Lokival egy emberként fordultunk felé, elfeledve az előbbi kisebb feszültséget köztünk. - Téma lezárva. Raelyn, te maradsz, mi Lokival megyünk.

- De... - szóltunk egyszerre, de abban a pillanatban elviharzott. Loki sóhajtott, és már követte volna testvérét, mikor hirtelen megindulásból csuklón ragadtam.

- Vigyázzatok magatokra. - mondtam komolyan és a tekintetemet az övéébe fúrtam. Némán bólintott és kezét kirántva a szorításomból továbbállt.