Hosszú, hideg ujjakat éreztem hátulról a nyakam köré fonódni, s a lábaim hirtelen felemelkedtek a földről. A rémülettől elejtettem a kardomat és a mágiám egy szemvillanás alatt kialudt. Fel akartam kiáltani, de egy hang se jött ki a torkomon.
- Nocsak, Odin egy szem lánya. - szólalt meg mögöttem egy rekedt, gonosz hang, mire Frigga elsírta magát. - Vagy a mostoha lánya?
Ijedten Lokira néztem, aki alig észrevehetően rázta a fejét, s közben kezével jelezte, hogy nyugodjak meg. Nyeltem egyet.
- Laufey. - szólalt meg óvatosan a testvérem. - Engedd el őt.
A jégóriások királyának esze ágában sem volt elereszteni.
- Megölte két katonámat. Ezek után azt kéred tőlem, hogy büntetlenül engedjem el? - köpködte indulatosan Laufey. Összeszorítottam a fogamat, és a lábammal megpróbáltam egyet hátrafele rúgni. A fogva tartóm öblösen felnevetett. - Szorult belé némi makacsság. Csakúgy, mint a bátyjába.
Laufey szorított a fogásán, mire a kezeimet a nyakamhoz kaptam, ezzel próbálva lehámozni az ujjait a torkomról. Egyre nehezebben kaptam levegőt, éreztem, hogy fulladozni kezdek.
Loki a mozdulatra előrébb lépett egyet, majd elővette a legmegnyerőbb, egyben a leghamisabb mosolyát s megszólalt:
- Ugyan, azért a két katonáért kár lenne ekkora felhajtást rendezni. - dorombolta. Ügyes színjáték, gondoltam magamban. Láttam rajta, hogy valamiben mesterkedik, de a szemében halványan csillogó nyugtalanság elárulta, hogy még ő sem biztos teljesen a dolgában. Ingerültségét meglepően jól leplezve kapkodta a tekintetét köztem és Laufey közt.
- Nem ebben állapodtunk meg. - felelte dölyfösen a jégóriások királya.
- Csakugyan? - kérdezte ravaszul a testvérem, és ekkor az illúziója megszűnt.
Loki egy villanást követően eltűnt.
Laufey dühödten felmordult, majd a következő pillanatban a szorítás megszűnt a torkom körül és a földön kötöttem ki, levegőért kapkodva. Frigga fürgén megkerülte Odin ágyát és letérdelt hozzám.
Loki mindeközben felvette az elejtett kardomat, és észrevétlenül a jégóriás mögé surrant. Meglendítette a fegyvert, ám Laufey az utolsó pillanatban kitért a penge elől és a vaskos karjával csapást mért a testvéremre, akinek sikerült hárítania. Jég találkozott fémmel, aztán olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam.
Lokinak először a karja, majd az arca színe is megváltozott és a bőre a jégóriásokéhoz hasonló kékes árnyalatot vette fel, felfedve ezzel az igazi lényét. Jégóriás.

A döbbenettől megfagyott a vér az ereimben, és akkor, abban a pillanatban teljesen megsemmisülve éreztem magam. Egy világ dőlt össze bennem, egy hazugságokkal teli világ.
Az idő mintha lelassult volna, mikor Loki tekintete rám villant. Mélyen a vörös szempárba néztem, de már nem láttam mögötte a testvéremet, csak egy idegent. Egy idegent, aki mindvégig megjátszotta magát előttem és oly sokszor a képembe hazudott.
Ajkai résnyire nyitva voltak, de nem szólalt meg, hisz tudta, hogy szavak nélkül is tudom mire gondol, vagy hogy mit érez. Sajnálatot, szomorúságot. Megbánást. Hiába, ezek az érzelmek tőle már semmit sem jelentettek számomra.
Elkapta a tekintetét, majd egy mozdulattal Laufey mögé került és a semmiből előhúzta a jégóriások szelencéjét. A kocka felizzott és vakító kék fény tört ki belőle, majd a következő pillanatban Laufey keservesen felordított, és a szelence bezárult, magába szívva a jégóriást. Jötunheim királya a szelence fogságába esett.
- Laufey nem fog többé gondot okozni. - jelentette ki Loki zihálva, miközben letette a szelencét és a bőre színe visszaváltozott az eredetire.
Frigga felpattant mellőlem és zokogva átölelte fiát.
- Loki! Megmentettél minket! - rebegte a királynő. A fiú kivált az ölelésből és rám nézett.
- Lynn. - hangja óvatos volt. Lassan megindult felém, de rögtön megtorpant, mikor a földön kúszva hátrálni kezdtem. - Ez nem én vagyok. Engedd meg, hogy megmagyarázzam!
Képtelen voltam megszólalni, csak riadtan bámultam a kék szempárba, ami az előbb még vörösen izzott.
- Ugyan! Ne csinálj már ekkora drámát belőle! - emelte fel ingerülten a hangját. - Ez nem változtat semmin.
- De. - szólaltam meg végül, mikor sikerült elég erőt gyűjtenem. - Mindent megváltoztat.
- Szerinted én örülök ennek? Hogy az vagyok, ami? Én is csak nem rég tudtam meg.
- Az egész egy nagy hazugság volt.
Loki feje pillanatok alatt elvörösödött és orrlyukai kitágultak.
- Mert mintha te mindent elmondtál volna. - vágott vissza hirtelen, dühtől eltorzult arccal. - Freya lánya.
A név hallatára arcomba futott a vér és mintha egy tőr fúródott volna a már így is sebzett szívembe.
- Mit számít ez? - horkantottam fel, és próbáltam felületesnek látszani, igyekeztem leplezni, hogy a gyengémre tapintott.
- És az mit számít, hogy jégóriás vagyok? - kérdezte hanyagul. Válaszul ingerülten prüszköltem egyet.
- Csellel elhoztál Asgardba és bezártál a szobádba! Hazudtál!
- Nem hazudtam! - förmedt rám, mire összerezzentem. Mikor tudatosult benne, hogy a kelleténél durvább hangnemet használt, lágyabban folytatta: - Nem hazudtam, csak nem mondtam el az igazságot.
- Miért?
- Miért? - ismételte meg hitetlenkedve. - Csupán csak meg akartalak óvni!
- Mégis mitől? - tártam szét felháborodottan a karjaimat.
- A jégóriásoktól! - tört ki belőle. Pár pillanattal később felfogta, hogy mit mondott és összeszorította az ajkait.
Ekkor a fejemben összeállt a kép.
- Miért csempészted be Laufeyt és a jégóriásokat a palotába?
Loki látszólag meglepődött.
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszolt tettetett higgadtsággal, de hangjában megéreztem a leheletnyi kétségbeesést.

- Nem e? - szólalt meg egy mély hang az ajtóból - Pedig azt is elmesélhetnéd neki, hogy mit tettél Heimdallal, és hogy miért küldted ránk a Pusztítót.