Regék a három harcos midgardi látogatásáról

- Sif úrhölgy, és a három harcos. - mutatkozott be Volstagg Jane-nek, Eriknek és Darcynak. A három tudós tátott szájjal nézett a harcosokra. Kis időbe telt, hogy megszokják Thort és az ő különös modorát, erre mire sikerült, újabb négy asgardit küldött nekik az ég.
- Barátaim! - köszöntötte őket Thor. - Még soha nem örültem ennyire senkinek. - csillogó szemekkel végignézett rajtuk, aztán eltűnt a szeméből a fény. - De kár volt jönnötök.
Mind a négy harcos arcára döbbenet ült ki, értetlenül néztek össze.
- Jöttünk, hogy hazavigyünk! - mondta Fandral, mintha egyértelmű lett volna.
- De hát nem térhetek haza. - válaszolt Thor elhalkulva. - Mivel apám miattam halt meg. Száműzetésben kell maradnom
- Thor... De hát apád még él. - szólt döbbenten Sif, majd hozzátette, hogy minden bizonnyal kómában van. Nem csak a négy harcos, de még Janeék is érezték, hogy valami nem stimmelt.
Thorban egyből tudatosult, hogy ez Loki műve. Szívét rögtön mérhetetlen harag öntötte el, de ugyanakkor aggodalom is. Fene tudja, hogy mit művelhetett addig a testvére Asgardban, amíg ő a Földre lett száműzetve.
- És anyám? - intézte szavait Thor a harcosok felé. - Anyám jól van?
- Frigga biztonságban van. Továbbra is a király mellett virraszt.
- Virraszt? Na de mi történt? - értetlenkedett Thor, aztán egy szemvillanás alatt elsápadt. - A húgommal történt valami? Mi van Raelynnel?
A harcosok összenéztek, mire Thor szíve kihagyott egy dobbanást.
- Azt hittük... te tudni fogod, hogy hol van. - felelte Fandral mélabúsan.
- Hogyan? De hát Asgardban van, nem?
- Frigga még a száműzetésed napján leküldte a hercegnőt ide, hogy megóvja az esetleges háborútól, mely Asgardot fenyegeti. - magyarázta Sif. - Azt hittük veled van, de akkor...
- Meg kell találnunk. - jelentette ki szívében lángoló elszántsággal Thor. Már a húga elvesztésének a gondolata is félelmet keltett benne, amit próbált elhessegetni.
- De nem tudjuk, hogy hol keressük. - szólalt meg Hogun is. Erre mindenki felé fordult és elkezdték törni a fejüket, hogy megtalálják a legjobb megoldást. A tudósok tehetetlenül álltak.
- Körbenézhetünk a városban és a környéken... - ajánlotta fel Jane. Thor szomorúan, de hálásan rámosolygott a nőre.
- Ha a közelben lenne, arról már tudnék. - sóhajtott az isten. - Más megoldás kell.
- Körbekérdezősködhetek az ismerőseimnél, hogy látta-e valaki. - tett egy javaslatot Erik is. Érezte, hogy hasztalan dolgot ajánlott fel, de hátha a segítségükre lesz.
Thor átgondolta az Erik által mondottakat, majd hirtelen támadt egy ötlete.
- Ha más nem is, én ismerek valakit, aki láthatta. - pillantott Thor cinkosan a harcosokra. Sif és Hogun rögtön tudta, hogy társuk mire gondol, csak Volstagg, Fandral és a tudósok álltak zavarodottan. - Köszönöm, professzor!
Thor odalépett Selvighez és olyan szorosan ölelte meg a férfit, hogy majdnem kinyomta belőle a szuszt is.
- Nincs mit... - válaszolt Erik bizonytalanul, ugyanis még maga sem tudta, hogy mit köszön meg neki az isten.
Thor biccentett, majd a harcosokkal és a kutatócsoporttal a nyomában kiviharzott az utcára. Ekkor az égnek emelte a tekintetét és elkiáltotta magát:
- Heimdall!
- Már megint kezdi. - motyogta Darcy, mire Jane rosszallóan ránézett.
- Ez most komoly! - korholta le őt a másik nő.
- Ja, látom. Nagyon komoly. - válaszolt ironikusan a szemüveges és elvigyorodott.
- Tudom, hogy hallasz! Kérlek, segíts látni. - kiáltott Thor és biztos volt benne, hogy a kapuőr meghallotta őt.

Thor nem tévedett; Heimdall hallotta őt Asgardból, és egy illúzió segítségével megidézte Thort, így az isten azt láthatta, amit Heimdall is. Fent álltak a Bifrost bejáratánál és mindketten a palota felé fordulva nézték a - még békés - várost.
- Felség. - üdvözölte a kapuőr Thort. - Jó, hogy újra látlak. - ez a mondat szokatlanul hangzott pont Heimdall szájából, aki történetesen mindent és mindenkit látott. Thor ezen elmosolyodott. - Miben lehetek segítségedre?
- Segíts megtalálni a húgomat. - kérte az isten Heimdallt, aki ekkor hátat fordított a palotának, és a kapuhoz lépve a kardját belevágta a Bifrostbe.
A mágiának köszönhetően előttük egy kavargó kép jelent meg, ami egy forgalmas midgardi utcát ábrázolt, égig érő szürke épületekkel. Az utcán az emberek sietősen igyekeztek a dolgukra, az autók tolongva dudáltak a kereszteződéseknél. A kép egy szürke épületre fókuszált, azon belül is a legfelső emeletre, annak egy lakására; a képen Raelyn jelent meg. Az isten bármiféle sérülés nyomait kereste a lányon, de megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy semmi baja a hercegnőnek. Thor legnagyobb meglepetésére Raelyn egy emberrel beszélgetett. És nevetett. Az isten szívét ez melegséggel töltötte el, még ha csak egy kis ideig is.
- Hiányoznak neki a testvérei. - mondta a kapuőr mintegy mellékesen. Thor élesen beszívta a levegőt.
- El tudnál vinni hozzá?
- Attól tartok hercegem, hogy igen, de most itt Asgardban lenne rád nagyobb szükség. - válaszolta Heimdall, ezzel utalva az idefent uralkodó káoszra. Thor nem tudta, hogy eközben Loki itt Asgardban a terve további részét vitte véghez, miszerint beengedi jötunöket és a Jégóriások királyának, Laufeynak a kezébe szándékozza ajándékozni Asgard sorsát. Heimdall gyanította ezt, pont ezért intette óva az istent, és figyelmeztette, hogy Loki közeleg.
Thor mérlegelve a palotára nézett, majd vissza a kapuőrre.
- Van még pár elvarratlan szálam a Földön. - felelte Thor. Nem kellett többet mondania, Heimdall anélkül is tudta, hogy mire gondol az isten. A kapuőr bólintott, majd végül megszakította a varázslatot közte és Thor között.

A Földön Thor transzban volt mindaddig, míg a tudata vissza nem tért a testébe. Míg ő eszméletlenül hevert, addig Sif próbálta nyugtatgatni Janet, aki nem meglepő módon halálra rémült.
A nő megkönnyebbült, mikor az isten heves életjeleket adva pattant fel a földről.
- Na? - faggatózott Sif. A harcosok a tudósokkal egyetemben hasonló arckifejezéssel, kíváncsian várták Thor válaszát.
- Tudom hol van Raelyn. - felelte Thor. - Viszont én nem mehetek.
- Miért? - kérdezte Jane.
- Meg kell állítanom Lokit. - pillantott az isten a harcosokra, ezzel tudtukra adva, hogy értesült Loki árulásáról.
- Akkor mi legyen Raelynnel? - sóhajtott Volstagg. Mindannyian aggódtak a lányért, még a tudóscsoport is, akik nem is ismerék. Elég volt tudniuk, hogy Thor számára fontos, így együttéreztek vele.
Thor gondterhelten a társaira nézett, majd pillantása megakadt Fandralon, aki addig fásultan bámult maga elé. Látta a férfin, hogy őrlődik. Thor abban a pillanatban tudta, hogy Fandral fog elmenni Raelynért, és ez egy kicsit is, de megnyugtatta.
Sif már épp megszólalt volna, hogy ő vállalkozik a feladatra, mikor Fandral a döntését meghozva lépett előre.
- Elmegyek a hercegnőért. - mondta a harcos. Szemébe visszatért az élet és tettre készen megemelte az állát. Sif tiltakozni akart, de Thor arcát látva meggondolta magát.
- Fandral, megtennéd?
- Természetesen. - felelte hajthatatlanul. - A hercegnőért mindent.
Thor hálásan a vállára tette a kezét és váltottak egy sokatmondó pillantást, ezzel útjára bocsájtva a harcost.
Fandral köszönésképpen biccentett a társai felé, elbűvölően rákacsintott Darcyra és Jane-re, majd arcát az égnek szegte.
- Heimdall, vigyél el a hercegnőhöz! - kiáltotta, majd egy villanás kíséretében a kapu megnyílt, és Fandralnak már csak hűlt helye maradt.
- Remélem, sikerrel jár. - fohászkodott Sif az égiekhez, mire Thor félmosolyra húzta a száját.

- Biztos vagyok benne.