Thor nem kevesebb mint három órát töltött a SHIELD-nél. Az ügynökök egy perc nyugalmat sem hagytak neki, egész végig vallatták, ám Thor továbbra sem felelt a kérdéseikre.

Az egyik pillanatban egy ügynök bukkant fel az ajtóban, a másikban pedig már Erik Selvig, az asztrofizikus állt a küszöbön.
- Ó, Dony Dony Dony... Hát itt vagy! - ismételgette rosszallóan. - Minden rendbe jön, most hazaviszlek.

Thor meglepődve nyugtázta, hogy Erik itt van, és azért jött, hogy kiszabadítsa. Bizonyára tűzbe kellett tennie a kezét őérte, és minden bizonnyal Jane kérhette meg erre. Thor hálás volt nekik, és nem csak ezért, hanem az eddigiekért; segítettek neki, elszállásolták, és most még meg is mentik. Még nem tudta hogyan és mivel, de meg fogja ezt nekik hálálni.

Miután elhagyták a SHIELD-et, Erik egy kocsmába vitte Thort.

- Fordítva van, mint hittem. - a zene kellemesen duruzsolt, az emberek moraja töltötte be a helyiséget. Thor -mint ahogyan Selvig is- egy korsó sör társaságában ücsörgött a bárpultnál. - Rosszul tudtam mindent.
- Nem rossz dolog rájönni, hogy nem tudod mindenre a választ. - Erik alaposan végignézett a kocsmában ülő embereken. - Így eljutsz a jó kérdésekig.
- Életemben először történik velem, hogy egyáltalán nem tudom, hogy mitévő legyek.
- Annak, aki meg akarja találni a helyét a világban, azzal kell kezdenie, hogy belátja; nem tudja hol van.
Thor elismerően a férfira nézett.
- Köszönöm, amit tettél.
- Ne köszönd meg. - szúrta közbe komolyan Selvig. - Csak Jane miatt tettem.
Amint meglátta Thor kérdő pillantását, folytatta:
- Az apjával együtt tanítottam az egyetemen. Jó ember volt, de nagyon önfejű.
- Ahogy én is. - szólalt meg Thor a pohara alját bámulva. - Apám próbált tanítani valamit, de buta voltam ahhoz, hogy megértsem.
Erik habozott.
- Nem tudom, hogy te most képzelődsz, vagy valami szélhámos vagy,- kezdte komoly hangon Selvig. - de nem is érdekel. Csak Jane érdekel. - Thor megemelte az állát. - Láttam ahogy rádnéz.
- Esküszöm, hogy nem akarok ártani neki. - válaszolt Thor a lehető legőszintébben. Igaz volt, tényleg nem akart rosszat se Janenek, se a többieknek.
- Jó. Ezesetben fizetek mégegy kört. - bökött Erik a pult felé. - Viszont elmész a városból.
Thor ezen elgondolkozott, de végül bólintott.
- Két kazánkovácsot!
A pultos egy percen belül megtöltött két korsó sört és melléjük egy-egy fél decis whiskyt adott. Selvig örömmel öntötte bele a töményet mindkettejük italába. Thor kihúzta magát a székben, Erikkel kezükbe vették a korsóikat és koccintottak.

Akármennyire is volt Erik italozgatós kedvében, a hatodik korty után már szívesebben emelte volna el a szájától a korsót. Thorra nézett, aki játszi könnyedséggel itta az italát; a korsójában már sokkal kevesebb sör lötyögött, mint Erikében. Megmakacsolta magát, és elhatározta, hogy legyőzi Thort az ő ivós játékukban.

Nem ment minden úgy, ahogyan azt Erik gondolta...

~~~

Jane zavaratlanul olvasgatta a Mítoszok és legendák című könyvét a lakókocsijában, amit még a munkatársától, Darcytól nyúlt le, mikor erős dörömbölések érték az ajtaját. A pillanat hevében eldobta a könyvet, felpattant az ágyáról és az ajtóhoz ugrott, amit rögvest ki is nyitott.

- Úristen! Jól van? - szaladt ki a száján eme egyszerű kérdés, amint meglátta Thort, Selvig professzorral a vállán, aki teljesen illuminált állapotban lógott, eszméletlenül.
- Jól van, nem sérült meg. - felelte Thor a kelleténél kicsit szórakozottabban. Jane félreállt az útból, hogy beengedje őket. Thor menet közben úgy fordult, hogy a hátán lógó kótyagos Erik beütötte a fejét az ajtóba, mire Jane felszisszent. - Bocsánat barátom.
- Mi történt? - kérdezte Jane, miközben Thor lefektette Eriket a heverőre.
- Ittunk, harcoltunk, büszkévé tette hőseit. - felelte büszkén Thor.
- Még mindig nem hiszem, hogy a mennydörgés fia vagy. De bár az lennél. - karattyolta Selvig, majd elkezdett valami másról habogni, amit már nem értettek.
Jane zavartan stírölte Thort, aki addig körbenézett a "lakásban".
- Ez a te hálófülkéd?
- Ő... Inkább amolyan átmeneti lakhely. - reagált kellemetlenül Jane. Kínosan érezte magát, főleg hogy milyen nagy a rendetlenség, és hogy a férfinak ezt látnia kell. Hamarjában el is kezdte a helyére pakolni az edényeket és a müzlis dobozt. - Bocsánat... én... nem szoktak vendégeim lenni. Igazából, eddig egy se volt... Nem mehetnénk inkább ki?
Thor elmosolyodott.

A csillagos ég ében tengerként terült el a fejük fölött, a csillagok tisztán látszódtak, egyrészt a városi fények hiányától, másrészt mivel a sivatagban voltak. Thornak akaratlanul is eszébe jutottak a testvérei, talán a Midgardra számüzetése és Loki látogatása után most először. Nem tudta, hogy mi van velük, de teljes szívből kívánta, hogy biztonságban tudhassa őket.
- Néha ide jövök, ha nem tudok aludni, vagy ha részecskeadatokat akarok gyűjteni... Vagy ha Darcy megőrjít. Igazából sokat járok ide, most hogy belegondolok... - hadarta Jane, amivel kirántotta Thort a gondolatai közül.
Mindketten kínos csendben üldögéltek a napozóágyaikon.
- Jó hogy kiszabadultál. - szívta be élesen a levegőt Jane.
- Nagyon kedves voltál hozzám, és én meg sokkal kevésbé, mint megérdemelnéd.
- Hát, párszor elütöttelek a kocsimmal, szóval kvittek vagyunk. - az emlék gondolatára mindketten felnevettek. Thor csak ekkor vette észre Jane gyönyörű mosolyát, és amint tudatosult benne, próbálta elhesegetni a gondolatot.
- Hát, talán meg is érdemeltem. - válaszolta.
Jane hallgatagon szegezte le a szemét. A pillanatnyi kínos csönd beállta után pár eszébe jutott Thornak a füzet.
- Ezt nem hiszem el! - kapta a szája elé a kezét Jane, mikor Thor nyújtotta át a jegyzeteket, amiket még a SHIELD vett el a nőtől, Thor elfogatása előtt.
- Sajnos csak ennyit tudtam visszaszerezni. - ismerte el bűnbánóan Thor. - Kevesebb, mint amennyit ígértem.
- Nem, nem! Ez remek! Nem kell előről kezdenem mindent! - bukott ki Janeből, majd hálásan Thorra mosolygott. - Köszönöm.
Thor derülten nézte a lányt, ahogyan belemerül a jegyzeteibe.
- Mutatok valamit. Nézd csak. - Thor engedélyt kérve a füzetért nyúlt. Elővett egy tollat, és elkezdett rajzolni. - Az őseid varázslatnak hívták, te pedig tudománynak. Ahonnan én jövök, ez a kettő ugyan az. - Thor elkezdett vonalakat húzni a Jane által rajzolt bolygók köré. Addig húzta a vonalakat, míg a rajz végül egy fát ábrázolt.
- Hát ez mi?
- Az apám így magyarázta el nekem. A világotok egy a kozmosz kilenc világából, melyeket összekötnek a világfa ágai. - magyarázta Thor. Jane kérdésekkel a fejében, de figyelmesen hallgatta őt. Amint Thor meglátta a Jane arcára kiült döbbenetet, folytatta. - Látjátok minden nap, de nem tudtok róla. A kilenc világ... Itt van Midgard, ami a Föld - ekkor a legtávolabbi bolygóra mutatott, így haladt befelé - Alfheim, Vanheim, Jötunheim... és Asgard. Onnan jövök én.

Thor végigmesélte az éjszakát Jane-nek a különböző világokról. Mesélt Jötunheimről, a Jégóriásokról és még a Bifrostról is... Mesélt a szülőföldjéről, Asgardról, a gyermekkoráról és a testvéreiről.
Jane reggelig tudta volna hallgatni Thort, imádta mikor hallgathatja, de éjféltájt az akarata ellenére is, de az álom elnyomta az elméjét és távoli világokba repítette.

~~~

Másnap a reggelinél már Darcy és Erik is jelen volt. A professzornak ugyan még kótyagos volt a feje a tegnapi italozástól, de már biztosan állt a lábán. Darcy csak később értesült a történésekről, utólag jót kacagott és teljesen el volt ámulva, hogy Thor mennyire immunis az alkoholra, amiért józanul hazahozta Eriket.
Ha Erik nem lett volna biztos a másnaposságában, azt hinné az alkohol játszik most a képzeletével. Már épp beszédre nyitotta volna a száját, mikor Darcy kezéből kiesett a teáscsésze és a földet érve darabokra tört.
Az ajtóban ugyanis négy asgardi harcos állt, akik feltehetőleg ismerték Thort.

- Barátaim! - minden bizonnyal Thor is ismerte őket.