Az egész erőd felbolydult a párharc hírére. Mindenkit, aki a városból jött, hazaküldtek, még a szolgálókat is. Aki épp a várba tartott, azt visszafordították, a kapukat pedig bezárták. Senki sem maradhatott a falakon belül a harc idejére, csak aki a Rendhez tartozott. Persze a küzdelem valódi okát senkivel sem közölték. Így mindenki azt hitte, hogy az egész csak szórakozás. Egy kis növendékek közti kakaskodás. A nagymester vállalta a bíró szerepét, és már el is foglalta a helyét az arénában, a kilátón. A szokásos gyakorlóeszközöket és az akadálypályát eltüntették, tiszta, homokkal borított küzdőteret alakítva ki. Samerah és Loki az aréna két ellentétes oldalán álltak egymással szemben és várták a kezdést.

- Nem tudom, mi ütött beléd, hogy elfogadtad a kihívást. - zsörtölődött Meda asszony, aki Samerah segédjeként vett részt a küzdelemben. - Mi szükség van erre az ostoba párbajra? Mit akar bizonyítani a herceg?

- Gondolom azt, hogy elbír akár egy sárkánnyal is...

- Ez butaság. - szögezte le Meda és összefogta hátul a lány haját, majd megigazította a vállán az edzőruhát. - Nem kellett volna belemenned. A fiú egy mágus. Ki tudja, milyen trükkök lehetnek a tarsolyában...

- Szabályos kihívás volt, barátságos küzdelemre. Hogy utasíthattam volna vissza? Egyébként, nálam is akad itt pár trükk...

Az asszonyt nem nyugtatta meg Samerah magabiztossága. Aggódva rágcsálta az ajkát.

- Ugyan, Meda! - ölelte meg a lány, kedveskedéssel próbálva eloszlatni a másik nyugtalanságát. - Csak játék az egész. Nem lesz semmi baj...

***

Az Aréna túloldalán Thor hasonló aggodalmakkal élt, és kéretlen tanácsokkal traktálta az öccsét.

- Vigyázz a szárnyaival, igen nagyot tud ütni velük. - mondta egy korábbi esetre utalva, mikor a lány véletlenül meglegyintette gyakorlás közben, és ő a pálya túlfeléig repült.

- Ne izgulj, nem lesz rá lehetősége...

- Még mindig nem értem, mire jó ez. Kihívni egy sárkányt... Te teljesen meghibbantál.

- Csak egy kis erőpróba.

- De ő egy sárkány, az ég szerelmére! Ha akarná, simán leharaphatná a fejed...

- Ha át tudna változni teljesen. De nem tud...

- Semmi szükség nem volt erre. Nem kell semmit bizonyítanod. Ugye tudod?

Loki nem válaszolt, helyette dudorászva igazgatta a kézvédőjét. A nagymester előrejött a kilátón és a korláthoz sétált. Intett a két küzdőfélnek, hogy lépjenek a pálya közepére, jelt adva ezzel a segédeknek is, hogy hagyják el a területet.

- Az a lány a porba fog döngölni. - közölte borúsan Thor. - Meglátod.

- Ne félts engem, testvér. - mondta egy vigyor kíséretében Loki, és elindult a pálya közepe felé.

- Akkor sem tetszik ez nekem... - morogta Thor, majd elfoglalta a helyét a küzdőtér oldalán.

Időközben a többi növendék is megjelent a kilátón, Adem lovag kíséretében. Vidáman zsibongtak és az esélyeket latolgatták. Fogalmuk sem volt róla, mi a tét a társuk számára.

- Felkészültetek? - kérdezte a nagymester a két ellenfelet.

- Igen. - bólintott Samerah.

- Szintén. - mondta Loki, le sem véve a szemét a lányról.

- Rendben. - nyugtázta Arles mester. - Loki herceg, te vagy a kihívó fél. Válassz fegyvernemet.

- Legyen varázslat. - mondta nyugodtan a herceg. - És persze közelharc, ha arra kerül a sor.

- Samerah? - kérdezte a nagymester.

- Elfogadom. - bólintott ismét a lány.

- Tehát, varázslópárbajt akartok?- nézett rájuk kérdőn a nagymester. - Legyen. A harc addig tart, amíg valamelyikőtök fel nem adja. Szép, tiszta küzdelmet várok el. Mindkettőtöktől. Kezdődjön a viadal!

***

A végszó elhangzott, már nem volt visszaút. A két ellenfél hosszú percekig némán kerülgette egymást.

- Mire vársz? - kérdezte Samerah. - Te vagy a kihívó, támadj!

- Hölgyeké az elsőbbség. - mondta a herceg és egy gúnyos mozdulattal meghajolt a lány felé.

- Ahogy akarod. - vágta rá a lány, és kilőtt egy tűzlabdát.

- Ennél többet is tudsz. - Loki egy intéssel visszafordította a tűzgolyót. Samerah kitért, majd nagy levegőt véve újabb lövedékekkel sorozta meg a herceget. 

A varázslópárbaj ténylegesen is elkezdődött. Loki a lány felé indult, és erőpajzsot vont maga köré, amelyen a tűzlabdák ártalmatlanul foszlottak szét. Samerah ekkor a környezetét hívva segítségül, homokvihart varázsolt a herceg köré. De ezzel nem tudta távol tartani magától. Loki kígyóvá változva csusszant ki a porfelhőből, és Samerah lábai köré tekeredett. Mikor a lány elesett, visszaváltozott. Egyúttal futóhomokká változtatta alatta a talajt, amiből Samerah csak úgy tudott kimenekülni, hogy szárnyra kapott.

- Repülni nem ér. - vigyorgott rá pimaszul a herceg, mikor földet ért.

- Te átváltozhatsz, de én nem? - kérdezett vissza a lány. - Nálad ez a fairplay?

- Jogos. Rendben, ha nekem lehet, neked is...

- Köszönöm kegyes engedelmed, felség. - gúnyolódott Samerah, majd ismét támadásba lendült. Ezúttal nem varázsolt, csak az ügyességére és a gyorsaságára hagyatkozott. Az ütései és rúgásai, amiket megpróbált bevinni ugyan nem tettek kárt a hercegben, de meghátrálásra kényszerítették.

Loki nem örült, hogy a küzdelem ilyen fordulatot vett. Közelharcban a lány volt a járatosabb. Úgy döntött, ideje rövidre zárni a párbajt. Egy illúzióval megsokszorozta magát, és amíg Samerah a másolatokra figyelt, az igazi Loki hátulról elkapta a nyakát és térdre kényszerítette.

- Nem gondoltam, hogy közelharcban is le tudlak gyűrni. - mondta a lány fölött állva.

- A trükkjeid nélkül nem is tudnál. - nyögte ki Samerah a fojtószorításban vergődve.

- Igen ez egy jó kis trükk. Már korábban is bevált, emlékszel? Azt javaslom, add fel.

- Eszemben sincs.

- Majd meglátjuk. - a herceg a kilátó felé fordult és hangosan elkiáltotta magát. - Azt hiszem, itt a vége! - majd lehajolt a lányhoz, és olyan halkan, hogy csak ő hallja, hozzátette – Alig várom a mai estét, kedvesem. Felejthetetlen élményben lesz részed, ezt megígérhetem...

- Azért ennyire ne bízd el magad. - mondta Samerah. - Még koránt sincs vége. - azzal kieresztette a karmait, és tőrként használva őket, a hóna alatt vakon hátra és felfelé döfött. A bordái alatt találta el a herceget, aki a hirtelen fájdalomtól összegörnyedt. A fogása meggyengült és a lány kiszabadult. Zihálva egyenesedett fel és Loki felé fordult. A herceg az oldalára szorított kézzel állt és meglepetten nézett rá.

- Te tényleg megszúrtál. - mondta hitetlenkedve. - Tiszta küzdelem, mi? - nézett aztán a tenyerén megcsillanó vércseppekre. - Szóval, így akarsz játszani? Legyen. Rajtam nem fog múlni.

Mindkét kezében egy-egy aranymarkolatú tőr jelent meg és a következő pillanatban lányra támadt velük.

***

A kilátón a növendékek izgatottan találgatva figyelték a párharcot.

- Eran, mit gondolsz? - fordult Ashera a mellette ülő fiúhoz. - Melyikük fog győzni?

- Nehéz lenne megmondani. - felelt a vörös hajú tanonc, és töprengve piszkálgatta az állát. - Nagyjából egyforma erősek. A küzdőstílusuk is nagyon hasonló. Én már csak elvből és szolidaritásból is Samerah-nak szurkolok... De nem merném határozottan azt mondani, hogy ő lesz a befutó.

- Éles fegyverről nem volt szó, Arles. - mondta Adem lovag a nagymesternek. Halkan beszélt, hogy a tanítványai ne hallják.

- A közelharcba ez is belefér...

- Állítsd le őket, mielőtt kárt tesznek egymásban!

- Még várunk. - közölte a nagymester anélkül, hogy egy pillanatra is elfordult volna a küzdőtértől.

***

Az arénában az események kezdtek eldurvulni. Loki és Samerah szinte folyamatosan támadták egymást és már egyikük sem válogatott az eszközökben. Mindketten több szúrt és vágott sebből véreztek, de egyik sem tudott a másik fölé kerekedni. Loki megelégelve a késpárbajt, újra varázslattal próbálkozott. Tűzgyűrűbe zárta a lányt, amely hirtelen egy forgó, kavargó oszloppá kezdett emelkedni körülötte. A gyűrű egyre jobban összeszűkült, és Samerah a forróságtól egyre nehezebben lélegzett. Ez nem illúzió volt. Igazi lángok nyaldosták a bőrét és húzódtak hozzá egyre közelebb. Az utolsó, amit a kilátón ülők és a pálya szélén álló segédek láttak, hogy Samerah térdre roskad és védekezően maga köré borítja a szárnyait. Azután a lángoszlop teljesen eltakarta előlük a lányt.

- Loki, elég! - kiabált be Thor a küzdőtérre. - Engedd el!

- Nem! - kiáltotta dühösen a herceg. - Addig nem, míg fel nem adja!

- Nem lesz ennek jó vége... - mondta Meda asszony feszülten figyelve.

Már a levegő rezgésén is érezték, hogy valami megváltozott. A tűzoszlop forgása egy pillanatra megállt, majd irányt váltott. Samerah felállt a gyűrűben, széttárta a szárnyait, majd egyetlen csapásukkal szétkergette a lángokat. Mikor felnézett, a szemei jégkéken égtek.

- Ezt nem kellett volna, hercegem. - mondta ridegen és lassan Loki felé kezdett sétálni. Pupillái a herceg szeme láttára változtak keskeny, késpenge szerű résekké. - Tűzzel akartál megtörni? - folytatta, és a mosolyában már egy ragadozó fogai villantak. - Tudod, én tűzben születtem... - A hangja sem volt többé az övé. Mélyebb lett, reszelősebb. Vadállatok morgására emlékeztetett.

Samerah megállt a herceggel szemben, majd a szárnyait suhogtatva a levegőbe emelkedett. Loki immár egy feldühödött sárkányharcossal nézett farkasszemet.

***

- Ettől tartottam... - mondta halkan Meda asszony a pálya szélén. - Csúnya befejezés lesz...

- Hogy érted ezt? - Thor egyre növekvő aggodalommal nézte a levegőben lebegő lányt. - Meda... Samerah nem... nem fogja Lokit komolyan bántani... ugye?

- Nem tudom megmondani, fiam. - felelt az asszony. - Samerah nem bántaná. De már nem ő irányít. Hanem a sárkány.

***

A kilátón is feszült volt a hangulat. Adem lovag idegesen járkált fel-alá az első sorban.

- Le kell állítanod a viadalt, Arles!

Most már nem ügyelt rá, hogy a tanoncai semmit ne halljanak. Hiszen mind látták, mi történik az arénában. Ők is tisztában voltak vele, hogy valami nem stimmel.

- Komolyan mondom, állítsd le!

- Türelem, barátom. - mondta a nagymester, és nyugodtan nézte tovább a küzdelmet.

- Meg fogja ölni a herceget, ha nem lépünk közbe! Arles, a lány még nem képes kontrollálni a sárkányt! Emlékezz, legutóbb is mi történt...

- Képes rá. - mondta a nagymester. - Időben le fog állni. Bízz benne egy kicsit jobban, Adem.

***

Eközben odalent Loki nyílzáport varázsolt elő, hogy a földre kényszerítse a lányt. Azonban a vesszők mind semmivé foszlottak, mielőtt célba értek volna. Samerah kinyújtotta a tenyerét és fújt egyet, mire egy hatalmas tűzcsóva találta el a herceget.

- Lássuk, hogy ízlik a saját fegyvered. - mondta, és újabb lángokat fújva a föld felé lendült. Lokinak nem volt lehetősége újra támadni. Minden erejét lekötötte, hogy fenntartsa a védőpajzsát a tűz ellen.

Samerah leszállt, felemelte a karját, majd egyetlen, taszító mozdulatot tett. A lányból áradó nyers erő úgy lökte hanyatt a herceget, mint egy rongybabát. Loki úgy érezte, mintha egy soktonnás sziklával vágták volna mellbe. Több métert csúszott hátra a porban, nehézkesen felállt, majd köhögve újra a földre görnyedt. A szájából vér szivárgott. Samerah egy vadászó nagymacska kecsességével közeledett felé és újabb lökésre emelte a kezét...

- Állj! - kiáltott fel a herceg. - Elég!

Még mindig köhögve felállt, majd feltartott kezekkel hátrálni kezdett.

- Elég! - ismételte. - Feladom. Legyőztél.

Samerah megállt. Némán és kifürkészhetetlen tekintettel nézett a hercegre.

- Legyőztél. - mondta ismét Loki. - Elismerem.

A lány lassan bólintott, leengedte a kezét, majd tovább nézte őt. A következő pillanatban pedig - egyszerűen eltűnt.

***

A kilátón a sárkánytanoncok egy emberként zúdultak fel, és indultak a küzdőtérre. A két segéd azonban megelőzte őket. Thor azonnal az öccséhez rohant.

- Loki, egészben vagy?!

- Többé-kevésbé igen... - morogta fásultan a herceg, és letörölte a vért a szája széléről. - Hová tűnt Samerah? - kérdezte a hozzá lépő Meda-tól.

- Fogalmam sincs. De ne aggódj miatta. Majd előkerül.

- Szeretnék beszélni vele...

- Te most a sérüléseiddel törődj. - intette le az asszony. - Mennyire súlyosak?

- Nem vészes...

- Nagyszerű küzdelem volt! - Thor nevetve szorongatta meg az öccse vállát. - Büszke vagyok rád!

- Miért? - kérdezte rezignáltan Loki. - Hisz vesztettem.

- Nem fiam, nem. - mondta Meda. - Csak tudtad, mikor kell feladni.

***

A lelátón Arles mester elégedetten fordult a lovaghoz.

- Feleslegesen aggódtál, barátom. - mondta.

Adem azonban korántsem volt erről ennyire meggyőződve.

- Mit csináltunk volna, ha megint nem tud leállni, Arles? - kérdezte. - Elkábítjuk? Kétlem, hogy sikerült volna... Vagy megöljük, mielőtt ismét gyilkolhatna? Túl nagy kockázatot vállaltál!

- Talán igazad van. - hagyta rá a nagymester.

- Mondd, mégis mire vártál?

- Abban bíztam, hogy a nyomás hatására végre előtör belőle a képessége. Vagy esetleg átváltozik. Egészen.

- Az még túl korai lenne...

- Ne legyél olyan biztos benne, Adem. Egyikünk sem tudhatja pontosan, hogy mitől és miért következik be az első teljes átalakulás... - mondta a nagymester, és elhagyta a kilátót. A lovag ott maradt és a gondolataiba merülve figyelte a tanítványait, akik a küzdőtéren a herceg körül nyüzsögtek.

***

Loki értetlenül állt az arénában. Elvesztette a viadalt. Mégis, mindenkitől csak dicsérő szavakat kapott. Mindenki gratulált neki. Nem tudta, mit kezdjen a többiek viselkedésével.

- Gyere velünk, herceg! - valaki lelkesen hátba vágta. - Ünnepeljünk! Irány a nagyterem!

- Remek ötlet! - kapott a javaslaton Thor. - Csapjunk lakomát a két harcos tiszteletére! Gyerünk, barátaim! - kiáltotta, és az ifjak élén elhagyta az arénát. - Kezdhettek hősi énekeket szerezni eme páratlan küzdelemről!

Meda asszony és a lányok fejcsóválva néztek utánuk, és ők is elindultak. Loki követte őket. Már a kastély előcsarnokában jártak, mikor Ashera hátra maradt és megszólította a herceget.

- Történt valami köztetek Samerah-val. - mondta halkan. - Ugye?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz. - nézett rá távolságtartóan Loki.

- Nem vagyok vak, herceg. Sem pedig ostoba. Látom, amit látok.

Loki makacsul hallgatott. Néhány lépés után a lány újra megszólalt.

- Tudod, ő olyan nekem, mint a nővérem. Ismerem, amióta csak az eszemet tudom. És eddig mindössze egyszer láttam tőle ilyet. Valamivel nagyon kihoztad a sodrából...

- Ha olyan jól ismered, - mondta lassan, megfontoltan a herceg – akkor áruld el, hol van.

- Honnan tudhatnám én azt? - kérdezte Ashera, és egyszerűen otthagyta az ifjút a folyosón. Olyan elégedetten mosolyogva lépdelt a nagyterem felé, mint aki most szerzett támadhatatlan bizonyosságot valamiről. Az ajtóban aztán visszafordult.

- Nem látok Samerah fejébe. - mondta. - De ha feldúlt, mindig a rózsakertbe megy. Szóval, én a helyedben ott keresném.

***

Tényleg a kertben találta meg a lányt. Időközben beesteledett, az égen feltűntek az első csillagok. Samerah a földön feküdt a fűben, csukott szemmel, a rózsabokrok között. De nem aludt. Rögtön felpattant a szeme, ahogy Loki leült mellé. Nem nézett a hercegre.

- Nem akarok beszélni veled. - mondta, kitartóan bámulva az égre.

- Pedig muszáj lesz.

- Menj el... - suttogta alig hallhatóan Samerah és újra behunyta a szemét.

- Nézd, ezt meg kell... - kezdte a herceg, de a lány a szavába vágott.

- Megígérted nekem. - mondta keserűen. - Megesküdtél, hogy békén hagysz. De megint csak itt vagy... Megint nincs nyugtom tőled... Hát ennyit ér a szavad? Miért jöttél ide?

- Látnom kellett, hogy jól vagy-e.

Samerah erre csak egy sóhajjal felelt, majd felült és távolabb húzódott Lokitól.

- Legyőztelek. - közölte hidegen és még mindig nem volt hajlandó ránézni. - Most tartsd be az alku rád eső részét.

- Igen, győztél. - hagyta rá Loki. - Nem is lehetne egyértelműbb a győzelmed. Alaposan elvertél. Most elégedett vagy?

Mindketten hallgattak. Az égen egyre több és több csillag jelent meg. A tücskök ciripeltek a fűben, a levegő pedig lassan nyirkosabb és hűvösebb lett.

- Nagyon fáj? - kérdezte egyszerre csak a lány.

- Túlélem. - felelte a herceg. - A büszkeségem jobban sérült, mint én magam, szóval ne aggódj.

Samerah erre halkan elnevette magát.

- Bocsánat. - mondta aztán.

- Nézz már rám végre! - kérte Loki. - A lány némi habozás után engedelmeskedett. És a sárkány szemével nézett a hercegre. Az óvatos mozdulattal egy kicsit hátrább húzódott.

- Miért nem változtál még vissza?

Samerah nem törődött a kérdéssel, sem a másik nyugtalanságával.

- Nem akartam olyan durva lenni veled. - mondta. - Sajnálom. Én nem... nem voltam egészen önmagam. Meda mindig azt mondogatta, hogy a sárkány bennem él. Nem tudtam, hogy érti. Azt hittem, én magam vagyok a sárkány. De mostanra sokszor érzem, a fejemben, hogy ketten vagyunk. Ő és én. És amikor ő irányít, nem mindig tudom, hogy mit teszek...

- Mikor láttalak átváltozni az arénában... - kezdte Loki tétovázva – azt gondoltam... láttam már dolgokat életemben... ijesztő dolgokat is és te... Félelmetes voltál, Samerah. Félelmetes - de ugyanakkor gyönyörű... Most is az vagy. Így, sárkányszemekkel is. Te vagy a leggyönyörűbb lény, akit valaha láttam...

- Ne kezd ezt újra, herceg...

Samerah felkelt a földről. A kertfalhoz sétált és háttal a tégláknak támaszkodott.

- Menj most el, kérlek. - mondta.

- Ha szeretnéd, elmegyek Samerah. - mondta Loki és szintén felállt. - De tényleg ezt akarod? - kérdezte a lány arcát fürkészve.

- Igen. - felelte a lány és megint kerülte a tekintetét. - Igen, ezt szeretném.

- Rendben. Akkor legyen, ahogy kívánod.

Loki a kert kijárata felé indult és már majdnem elérte a kovácsoltvas kaput, mikor a lány utána szólt.

- Tudod, igazad volt. - mondta és a hangjában ismét keserűség csendült. - Amikor azt mondtad, én is érzek valamit irántad...

Loki megállt és lassan visszafordult. Samerah most egyenesen rá nézett. A szeme újra a régi volt, de könnyben úszott és szemrehányástól csillogott.

- Igen, tényleg érzek... - folytatta a lány. - Pedig nem lenne szabad. Addig mesterkedtél, míg elérted, hogy érezzek. - Egy pillanatra elfordul, letörölte a könnyeit, majd ismét Lokira nézett. - Remélem, elégedett vagy a műveddel... - mondta. - Mert utállak érte, herceg... Jöttél, és mindent felkavartál, mindent összezavartál. El sem tudod képzelni, mennyire gyűlöllek ezért...

- És te nem is hinnéd, hogy én mennyire örülök ennek. - mondta Loki és szomorkásan elmosolyodott. –Tudod, úgy tartják, a szerelem és a gyűlölet testvérek. Azt mondod, gyűlölsz engem? Az nagyon jó, kedvesem... Akkor végre sikerült helyet találnom a szívedben...

Loki ismét elindult, majd a kapuból még egyszer a lány felé fordult.

- Tettem neked egy ígéretet, és én állom a szavam. Soha többé nem zavarlak. – mondta, azzal elment, egyedül hagyva a lányt a kertben.

***

Samerah nem ment vissza a kastélyba. Az egész éjszakát a rózsakertben töltötte, de nem talált nyugalomra. Kora hajnal volt már, mikor végre rászánta magát, hogy felmenjen a szobájába. Ahogy belépett, a szoba közepén álló asztalkán egyetlen szál fehér rózsát talált. A virág szára köré egy apró cetlit tekertek. Samerah kibontotta és könnyes mosoly jelent meg az arcán. Jól ismerte már azt a zöldes-arany tintát. Ahogy a kézírást is. Az aláírás csak egy betű. L. A papíron pedig egyetlen, rövid üzenet: Remélem, barátok azért még lehetünk.