- Hogy történhetett ez meg?! Hogyan?! - kérdezte Meda újra és újra, miközben a csapat nyomok után kutatva bejárta a patakpartot és az erdőnek azt a részét, ahol a rajtaütés érte őket. Nem mintha választ várt volna, saját magának tett ezzel burkoltan szemrehányást.

- A lova itt van. - mondta Beran, kantárszáron vezetve hozzájuk az állatot. - De neki sajnos semmi nyoma sincs...

- Gondolkozzatok! - nógatta a tanítványait Adem. - Ki látta őt utoljára? És mikor? Legalább körülbelül tudnánk megállapítani az eltűnése idejét...

- Én nem sokkal azután beszéltem vele, hogy elindultunk a táborból. - mondta Leanah. - De az még túl korai időpont...

- Mögöttem volt, mikor lerohantak minket... - szólalt meg Eran nem kevés önváddal a hangjában. - A hátamat fedezte... Aztán valahogy elsodródtunk egymástól. Ha jobban figyeltem volna rá...

- Fiam, semmi értelme magadat vádolnod. - intette le a lovag. - Mind másra figyeltünk.

- Mind hibásak is vagyunk... - mondta halkan Loran. - Az első, amit a fejünkbe vertetek az volt, hogy mindig vigyázzunk egymásra. Csúfos kudarcot vallottunk.

- Elég ebből! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon Adem. - Ezzel nem hozzátok őt vissza.

- Egyáltalán, hogy tudták elkapni? - kérdezte Beran. - Úgy értem... hiszen Samerah-ról van szó... Mind tudjuk, mennyire jó harcos.

- Én sem értem... - mormolta az orra alatt Eran. - Ő nem egyszerűen jó... Félelmetesen jó...

- Most mégsem volt elég jó. - szólt közbe metsző hangon Loki. A két herceg körbejárta a csata helyszínét és most visszaértek a patakhoz, ahol a tanoncok beszélgettek.

- Ez úgy hangzott, mintha őt hibáztatnád... - szúrta oda szemrehányóan Eran.

- Ki mást? - kérdezte a herceg még mindig ugyanazon a jeges hangon. - Miféle sárkány az, akit ilyen könnyen el lehet intézni?

- Elég, fiúk... - próbált közbeavatkozni Adem, de hiába. A lavina már elindult...

- Könnyen?! - kérdezett vissza dühtől vörösen Eran. - Könnyen?! Akkor nem láttad még igazi harc közben! Nem is ismered őt! Úgy nem, ahogyan én...

- Nem? - nézett rá kihívóan a herceg. - Csakugyan? Nekem más a véleményem...

- Ha azt hiszed, csak úgy hagyta volna, hogy elfogják, hát nagyon tévedsz!

- Ugyan honnan tudhatnád... - Loki gúnyosan végigmérte a fiút. - Hiszen nem figyeltél rá... Nem igaz?!

- Ahogy te sem!

A herceg erre dühös mordulással Eran elé ugrott. A fiú ösztönösen hátrált egy lépést, majd megvetette a lábát és elszántan állta a másik fenyegető pillantásait. Csak úgy sistergett körülöttük a levegő. Talán egymásnak is estek volna, ha Thor hirtelen nem áll közéjük.

- Hagyjátok abba! - morrant rájuk és mérgesen nézett egyikről a másikra.

- Mi folyik itt?

Ashera is megérkezett és most kíváncsian pillantott végig a társaságon. Azonban senki sem felelt neki. Loki és Eran továbbra is gyilkos tekintettel meredtek egymásra, Thor pedig nem mozdult közülük, hogy szükség esetén szétválaszthassa őket. Kisvártatva azonban mindketten elfordultak és félrevonultak, így vetve véget a néma szempárbajnak.

- Mit találtál? - fordult Ashera-hoz a lovag, miután meggyőződött róla, hogy a vihar átmenetileg elvonult.

- Tizennyolc holttestet számoltam össze, de ennél biztos, hogy többen támadtak ránk. - mondta a lány.

- Tehát nagy valószínűséggel kettéváltak. - töprengett el a hallottakon Adem. - És amíg a fősereg lefoglalt minket, egy kisebb csapat észrevétlenül elhurcolhatta Samerah-t.

- De miért? - végül Thor tette fel a kérdést, ami mindannyiukat foglalkoztatta. - Mit akarnak vele?

- Derítsük ki. - szólalt meg ismét Loki és állával a gúzsba kötözött fogoly felé bökött. - Bírjuk szóra a madárkát...

***

Egy fának támasztva felültették az eszméletlen férfit. Ashera néhány lépésnyire állt meg vele szemben. Kinyújtott tenyérrel intett egyet, mintegy pofont imitálva, mire széles, jeges vízsugár ömlött a fickó képébe. Az prüszkölve és fulladozva tért magához, majd tompa tekintettel végignézett a körülötte állókon. Meda letérdelt elé, és semleges, csevegő hangon így szólt:

- Jól gondold meg, mit felelsz, mert csak egyszer kérdezem. Mire kell nektek a lány?

A barbár harcos azonban egyszerűen csak a képükbe nevetett.

- Rossz válasz... - csóválta a fejét az asszony. - Ash? - nézett a szőke lányra, mire az egy újabb intés kíséretében megint elárasztotta vízzel a férfi arcát. Meda egykedvűen figyelte egy darabig, ahogy levegő után kapkod, aztán felállt és átadta a helyét Ademnek.

- Próbáljuk meg újra. - mondta a lovag. - Hová vitték a cimboráid a lányt? És miért?

A férfi nem felelt, továbbra is csak nevetett rajtuk. Ashera kezdett kijönni a béketűrésből, kérés nélkül is újra szabadjára engedte a vizet.

- Előbb fullad meg, minthogy akármit is eláruljon. - morogta Loki a bátyjának. Thor, aki eddig szó nélkül figyelte a vallatást, most az öccséhez fordult.

- Részemről, én is inkább kiverném belőle, amit tudni akarunk. - mondta.

- Az sem lenne célravezető. - szögezte le Loki. - Akkor sem mondana semmit, ha péppé vernénk.

- Van talán valami jobb ötleted, herceg?

A kérdés Meda asszonytól származott, aki Ashera mellől most a két fivérhez lépett.

- Szívesen belenéznék a fejébe...

- Képes vagy rá? - kérdezte Thor némi kétkedéssel a hangjában.

- Anyánk elmondta, hogyan kell. - Loki tűnődve fixírozta a foglyot. - Elméletben meg tudom csinálni. De még nem volt lehetőségem kipróbálni.

- Akkor most itt a remek alkalom. - mondta Meda, és a lovag mellé tolta a herceget. - Rajta, ne sajnáld!

Ashera leengedte a kezét, mire a kikérdezéshez használt vízsugár megszakadt. Adem félreállt, Loki pedig a még mindig megkötözött harcos elé lépett. Pár pillanatig némán szemlélte a lába előtt fújtató alakot, majd hirtelen nagy lendülettel belerúgott.

- Nézz rám! - parancsolta és a hangja ostorcsapásként szisszent.

A férfi nevetése fájdalmas köhögésbe fulladt, mikor a herceg másodszor is megrúgta.

- Azt mondtam, nézz rám, te féreg!

A martalóc megelégelhette az inzultálást, mert végül is engedelmeskedett és felnézett a fiúra.

- Mit akarsz tőlem, szukafattya?! - kérdezte rekedten.

Loki letérdelt a férfival szemközt.

- Be fogok törni az elmédbe. - közölte, és a szája undok kis mosolyra húzódott. Elégedetten nézte a másik arcára kiülő rémületet. - Még sosem csináltam ilyet, úgyhogy fogalmam sincs, milyen hatása lesz rád. - folytatta kedélyesen. - Különösen, ha ellenállsz. De őszintén remélem, hogy fájni fog...

Loki a fogoly homlokára szorította a tenyerét és ezzel a mozdulattal a fejét is hátrafeszítette. Arra számított, hogy mentális ellenállásba ütközik, de nem így történt. Az elméjét egy pillanat alatt villódzó képek áradata öntötte el. Áldozata vergődve próbált elhúzódni tőle, de nem engedte.

- Erős vagy kölyök... - zihálta a férfi, és durván felröhögött. - De az én mesterem erősebb nálad!

A herceg igyekezett nem törődni a locsogásával. Csak a fejében pörgő képekre figyelt. Túl sok volt az információ, túl hirtelen. Loki erejét megfeszítve koncentrált, hogy fenntartsa a kapcsolatot és megőrizze az öntudatát, de nem bírta sokáig. Hirtelen úgy elvágódott a földön, mintha áramütés érte volna. De legalább eszméletén volt. Ugyanezt a kísérleti alanyról már nem lehetett elmondani...

- Loki? - hajolt fölé aggodalmas képpel a bátyja. - Jól vagy?

A herceg zavaros tekintettel nézett körül. Sűrűn pislogva próbált fókuszálni, de hiába erőlködött, minduntalan elmosódott a világ.

- Azt hiszem, ezt még gyakorolnom kell... - motyogta végül, mikor kezdett kitisztulni a látása.

- Sikerült? - kérdezte izgatottan Thor. - Megtudtál valamit?

Felsegítette az öccsét, és a kidőlt fatörzshöz vezette. Loki egy pillanatra megingott, mikor a bátyja elengedte a karját és támasz nélkül maradt, de végül sikerült megtartania az egyensúlyát és leülnie.

- Volt velük... egy varázslómester is... - mondta szaggatott levegővételek közepette. - A kövek... az ő munkái... Azért viselkedtek... olyan... furcsán... A bűbáj miatt...

- Ez nekem is feltűnt... - morogta Adem. - Úgy harcoltak, akár egy csapat berserker...

- Az kizárt! - ellenkezett Thor - A berserkerek apánk elit harcosai. Sosem támadtak volna ránk.

- Nem mondtam, hogy azok voltak. - intette le a lovag. - Csak azt, hogy olyanok. A varázslatot, amit náluk használnak, el is lophatták. Vagy valami mással is kiválthatták ugyanazt a hatást...

- Pontosan. - helyeselt Loki is. Lassan sikerült újra egyenletesen lélegeznie. - A dühöngés... Meg az, hogy nem éreztek fájdalmat, nem haltak meg... Annyi, volt a csalás a dologban, hogy ezt a rúnakővel érték el.

- És Samerah? - hallatszott a halk kérdés a háttérből. A herceg nem látta, ki volt az és túl tompa volt ahhoz, hogy felismerje a hangot.

- Négyen mentek rá a patak innenső oldalán... - kezdte, és szorosan behunyta a szemét, hogy jobban fel tudja idézni a lány elfogásáról látott képsorokat. - Köztük ez is. - intett haragosan, az immár újra életre tért haramia felé. Fel akart kelni, de a bátyja visszanyomta.

- Jobb, ha még ülve maradsz. - mondta Thor és szintén a férfi felé fordult. - Bármelyikünk örömmel felrúgja helyetted, ha akarod...

Loki azonban csak fásultan legyintett egyet a javaslatra.

- Igazad volt Eran. - fordult aztán a mellette ácsorgó tanonchoz. - Tényleg nem bírtak el vele könnyen. Három kábító lövést kapott a túlpartról, így tudták csak...

- Értem. - szakította félbe mogorván a fiú. Még mindig úgy nézett a hercegre, mintha fel akarná nyársalni. Loki zöld szeme egy pillanatra mérgesen megvillant, de inkább nem szólt semmit. Sem ereje, sem kedve nem volt egy újabb vitához.

- Azt is megtudtad, hová vitték? - faggatta tovább Thor.

- Lehetséges... - mondta a herceg és két ujjal megmasszírozta a halántékát. - Láttam... egy várat, fent a hegytetőn... Mond ez nektek valamit?

A tanoncok azonban egyöntetűen a fejüket rázták. Adem lovag töprengve dobolt a kardja markolatán.

- Vár a hegytetőn... - mormolta félhangosan. - Egy vár fent a hegyen... Meda, nem lehet, hogy a régi Sárkány-erőd az?

- Régi erőd? - visszhangozta érdeklődve Loki. - Miféle régi erőd?

- Itt van nem messze. - mondta a Meda asszony. - Évezredek óta üresen áll. Vagyis... csak üresen állt, ha igaz, amit láttál...

- Akkor mire várunk még?! - kérdezte vehemensen Eran. - Induljunk azonnal!

- Igaza van a kölyöknek. Lóra, mindenki! - utasította Adem a csapatot. Mindenki szó nélkül engedelmeskedett. A lovag a még mindig a földön heverő barbárhoz lépett, és elvágta a lábán a köteleket. Egy rántással talpra állította a fickót és a torkának szegezte a kardot.

- Neked pedig két választásod van, barátocskám. - mondta vészjósló mosollyal. - Vagy elkalauzolsz minket a kis rejtekhelyetekhez, vagy itt helyben elvágom a nyakadat. Csak előbb még kezelésbe vesszük a drágalátos csecsebecsédet... A mi mágusunk is érti a dolgát, ahogy azt már láthattad.

Meda erre odadobta Lokinak az utolsó rúnakövet rejtő zacskót. A herceg elkapta és a kezében már villant is a zöld fény, készen arra, hogy elpusztítsa az amulettet. A harcos nyelt egyet és gyorsan rábólintott az alkura.

- Rendben. - mondta kásás hangon. - Megteszem, amit kértek. Ha utána szabadon engedtek.

- Erre majd akkor visszatérünk. - Adem a többiek példáját követve nyeregbe szállt, majd a lábával taszajtott egyet a foglyon. - Most pedig előre, ostoba! Vezess minket!