Beesteledett, mire elérték a szirtfokon álló ódon, romos erődítményt. A foglyul ejtett harcos nem merte megkockáztatni, hogy átverje őket. Betartotta, amit ígért, elvezette a csapatot a várhoz.

- Ezt láttad? - kérdezte Meda asszony Lokitól, mikor megálltak a szirt alatti sűrű erdőben.

- Igen. - bólintott rá a herceg

- Biztos vagy benne?

- Határozottan.

- Íme, a Rend első székhelye. - fordult Adem lovag a tanoncokhoz. - Jól nézzétek meg.

- Végül is, miért hagytátok el? - kérdezte Thor az égbe szökő építményt szemlélve.

- Olyan helyre volt szükségünk, ahová könnyen eljutnak azok, akik a segítségünkre szorulnak. - felelte Meda. - A gyengéknek, betegeknek, sérülteknek vagy öregeknek ezt itt túl nehéz volt megközelíteni.

- Igaz... - hümmögte Thor. - De az ellenségnek is. - tette hozzá a szirtre vezető nyaktörő ösvény felé intve.

A fogoly, aki eddig némán, a földet bámulva állt közöttük, most a fejét felszegve Adem elé lépett, és így szólt.

- Megtettem, amit kértél, lovag! Idehoztalak benneteket. Most engedj utamra, ahogy ígérted!

- Ígértem? - kérdezte Adem a férfi elé léptetve a lovát. - Ezt ígértem volna? Valóban? Furcsa... Én semmi ilyesmire nem emlékszem.

Rideg mosollyal csettintett egyet, mire a harcos bokája köré újra szoros kötelek tekeredtek. A férfi elvesztette az egyensúlyát és elvágódott a porban.

- Vigyétek, és kössétek ki az egyik fához. - mondta, mire két tanonc – Beran és Loran – már ugrott is le a lóról, hogy teljesítsék a parancsát. A fogoly perceken belül egy öles fatörzshöz kötözve találta magát.

Adem szintén leszállt, kipányvázta a hátasát, és ráérősen odasétált hozzá.

- Hogy elengedünk-e vagy sem, az csakis rajtad és a barátaidon múlik. - közölte vele rezzenéstelen arccal. - Ha épségben visszakapjuk a lányt, szabadon távozhatsz. Ha azonban bármi baja esik... nos, barátom, akkor te halott vagy. Mit gondolsz, az életed ér annyit a cimboráidnak, hogy érted cserébe kiadják nekünk őt?

A férfi nem felelt semmit, csak merőn nézett a lovagra.

- Reménykedj benne, hogy igen. - folytatta Adem pillanatnyi hallgatás után. - A magad érdekében...

Azzal egyszerűen otthagyta a fickót, hadd főjön a saját levében.

- Tényleg alkudozni akarsz velük? - lépett a lovaghoz Meda. Távolabb vonultak, hogy a fogoly még véletlenül se hallgathassa ki a beszélgetésüket.

- Ez a rongyos patkány nem igazán tűnik jó alkualapnak... - legyintett válaszul a férfi. - Nem Meda. Biztos vagyok benne, hogy nem szórakozásból vitték el Samerah-t. Nem hiszem, hogy meg tudnánk velük egyezni. De talán sikerült eléggé ráijesztenem erre az alakra, és előrukkol valami javaslattal, hogy mentse a bőrét...

- Értem... - bólintott az asszony, és megszorította a lovag karját. - Nagyon remélem, hogy sikerrel jár a terved... - aztán a körülöttük várakozókhoz fordult. - Mindenki, lóról! - utasította őket. - Letáborozunk.

- Micsoda?! - hangzott a felháborodott kiáltás egyszerre két torokból is. Eran és Loki – mert ők voltak azok – egy pillanatra meglepetten összenéztek.

- Meda, ezt komolyan gondoltátok?! - kérdezte a vörösesszőke tanonc és a hangja megremegett az elfojtott indulattól. - Letáborozni? Most?! Nincs erre időnk! Minden perccel, amit itt elvesztegetünk, Samerah esélyei egyre csak csökkennek...

- Ha meg akarták ölni, akkor valószínűleg már régen meg is tették. - mondta fásultan Adem.

A fiú arcából kifutott a vér a lovag hangsúlya hallatán.

- Szóval... - hebegte – te azt gondolod, hogy már elkéstünk?

- Nem, fiam... - A férfi Eran lovához lépett, és megnyugtatóan a tanítványa karjára tette a kezét. - Szerintem Samerah nagyon is életben van. De nem biztos, hogy ez így is marad, ha most ész nélkül lerohanjuk a várat.

- Ademnek igaza van, Eran. - kapcsolódott be Meda is a beszélgetésbe. - Megértjük az aggodalmadat, hidd el. De nem mehetünk fejjel a falnak. Nem tudjuk, hányan vannak bent, nem tudjuk, milyen erősek, nem tudjuk, mire képes a mágusuk. Ha élve akarjuk visszakapni Samerah-t, nagyon észnél kell lennünk. Nem hibázhatunk.

- Így van. - vette vissza a szót a lovag. - Ezen a meredélyen nem juthatunk fel észrevétlenül. Messziről kiszúrnának minket. Ráadásul a lovak is kimerültek... mi is azok vagyunk... Úgyhogy megállunk. Pihenünk, összeszedjük magunkat, én pedig megpróbálok valami használhatót kiszedni ebből a jómadárból... Ha minden úgy megy, ahogy tervezem, hajnalban, mikor az őrség a legkevésbé éber, megpróbálhatunk bejutni az erődbe.

Bár látszott a fiú arcán, hogy még messze nem sikerült meggyőzni a stratégia helyességéről, de nem vitatkozott tovább. Engedelmesen leszállt a lóról, és megkötötte az állatot egy fánál. A többiek, akik eddig szintén elégedetlenül morgolódtak, most követték társuk példáját, fejet hajtva nevelőik akarata előtt. Ezután természetesen a hercegeknek sem volt más választása.

***

A tanoncok rosszkedvűen ülték körül a hevenyészett tábortüzet. Pihenniük kellett volna, de senkinek nem jött álom a szemére. Aggódva tekintgettek újra és újra a rögtönzött kis tábor szélére, ahol a lovag diskurált Meda asszonnyal. Nem úgy mentek a dolgok, ahogy várták. Ademnek ezidáig még nem sikerült dűlőre jutnia a fogollyal. Bármivel is próbálkozott, a férfi csak konokul hallgatott, sem beszéddel, sem erőszakkal nem lehetett megoldani a nyelvét.

Loki a többiektől elkülönülve egyedül támasztotta a hátával egy fa törzsét. A fehér kristályokból alkotott védőgyűrű arany fénye furcsa árnyékokat vetett sápadt arcára. Mélyen a gondolataiba merülve forgatta a kezében a harcostól szerzett rúnakövet. Érezte rajta az idegen varázsló erejének lenyomatát. Úgy vélte, ez alapján képes lenne felismerni máshol is a keze nyomát. De azt nem tudta megállapítani belőle, pontosan mennyire erős a mágus. Hogy vajon tényleg annyival erősebb-e nála, mint ahogy azt a fogoly állította. Pedig ezt fontos lenne tudnia, ha még az éjjel ki akarja szabadítani a markából Samerah-t...

- Miben töröd a fejed, öcsém?

Thor kimerült nyögés kíséretében letelepedett mellé a földre, és kérdően nézett rá. Loki tűrte a tekintetét egy darabig, majd a vállát megvonva csak annyit mondott.

- Semmiben.

- Semmiben, mi? - horkant fel nevetve az idősebb herceg. - Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel át tudsz verni?

- Thor...

- Jól ismerem ezt a kifejezést az arcodon, testvér. - vágta el a bátyja a magyarázkodást. - Túlságosan is jól. Te forralsz valamit. Be akarsz surranni abba a várba. Igazam van?

- És ha így lenne? - kérdezte Loki árnyalatnyi kihívással a hangjában. - Mit tennél akkor, testvér? Megpróbálnál visszatartani?

- A világon semmi értelme nem lenne annak, hogy visszatartsalak. - felelte fejcsóválva Thor. - Túl makacs vagy, úgyis azt csinálsz, amit akarsz. Legfeljebb azzal tudnám megakadályozni, hogy elmenj, ha téged is gúzsba kötnélek, mint a foglyunkat.

- Azt próbáld meg... - morogta Loki és a szemében fenyegető zöld fény villant.

- Várj, hadd fejezzem be... - nevetett rajta a bátyja. - Azt akartam mondani, hogy de mivel utálok itt ücsörögni és arra várni, hogy történjen valami... valószínűleg inkább veled mennék segíteni.

- Komolyan beszélsz? - kérdezte hökkenten az ifjabb herceg. - Tényleg velem tartanál?

- Hát persze. - bólogatott lelkesen Thor. - Ez magától értetődik. Samerah nekem is barátom. És sosem engedném az öcsémet egyedül az oroszlán barlangjába...

- Milyen szép dolog is a testvéri összetartás... - hallatszott egy gunyoros hang közvetlenül mellettük. Eran lépett ki a fák takarásából, és zord arccal megállt a két fivér előtt.

- A hallgatózás viszont nem az. - mondta Loki és összehúzott szemmel, mérgesen meredt a fiatal tanoncra.

- Nem, nem az. - mondta a fiú és elszántan tartotta a szemkontaktust a herceggel. - Viszont roppant hasznos.

- Pont úgy beszélsz, mint az öcsém. - dörmögte az orra alatt Thor. - Pedig belőle egy is bőven elég...

- Szóval, el akartok menni? - kérdezte Eran egyik testvérről a másikra nézve.

- Ez a szándékunk, igen. - mondta Loki egy kurta bólintás kíséretében. - És mi a tiéd? Szaladsz és beárulsz minket nekik? - kérdezte a tábor szélén álló nevelők felé biccentve.

- Nos... - Eran töprengést imitálva vakargatta az állát. - Ezt is tehetném... - pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd így folytatta. - Vagy akár tarthatom is a számat. Ha cserébe engem is bevesztek.

A herceg megeresztett egy vigyort és egyenesen a fiú szemébe nézett.

- Mondj egy jó okot, hogy miért vigyünk magunkkal. - kérte lekicsinylően. - Mi hasznodat vennénk?

Eran kitartóan állta a gúnyosan csillogó, zöld tekintetet.

- Nem te vagy itt az egyetlen mágus. - közölte és az ujjai végén kénsárga fény kezdett pislákolni. - Van még ugyan hová fejlődnöm, de azért használható vagyok.

- És ezen kívül? - kérdezte Loki, továbbra is lenézően méregetve a fiút.

- Ezen kívül pedig, - folytatta a tanonc, és a szemei hirtelen borostyánszínben izzottak fel – sosem lehet tudni, mikor jön jól egy sárkány...

A herceg eddig  ridegen és elutasítóan nézett Eran arcába. Most azonban hirtelen ismét elvigyorodott és a kezét nyújtotta az ifjúnak. - Akkor hát, üdv a csapatban, sárkány. - mondta, még mindig kiismerhetetlen mosollyal.

Eran egy szó nélkül elfogadta és viszonozta a kézszorítást.

- De nem ajánlom, hogy hátráltass minket! - tette hozzá Loki figyelmeztetően.

- Én pedig nagyon ajánlom, hogy használható legyen a terved, bármi is az! - vágott vissza a tanonc.

- Ha egész úton egymást fogjátok marni, inkább most leütlek mindkettőtöket és egyedül megyek... - jegyezte meg Thor sötéten, és felkelt a fa mellől. - Hozom a lovakat. - vetette oda nekik foghegyről, majd az állatok felé indult.

- Azokra most nem lesz szükségünk, bátyám. - mondta Loki és szintén felállt. - Az úton, amin menni fogunk, a saját lábunk megbízhatóbbnak bizonyul majd.

- Hogy akarunk meglépni? - kérdezte Eran.

A herceg nem felelt. Megállt a tábor szélén, mindkét kezével lágyan intett, mire halványan derengő, zöldes ködszerűség kezdett terjengeni körülötte. Két társa egyöntetűen hátrált mögé, mikor a köd elkezdett egyre jobban szétterjedni.

- Remélem tudod, mit csinálsz, öcsém... - mormolta halkan Thor és bizalmatlanul nézegette a méregzöld felhőket.

- Persze, hogy tudom. - méltatlankodott Loki. - De azért menjetek a gyűrűn kívülre... - tette hozzá, és elindult a tábor közepe felé. - Biztos, ami biztos...

Eran és Thor átléptek a védőkörön és behúzódtak a fák közé, a köd pedig szép lassan beterített mindent. Akit elért, az azonnal mély, delejes álomba zuhant. Hamarosan mindenki elaludt, kivéve őket, hármójukat. És a fához kötözött foglyukat...

***

A férfi a kötelékeit feszegetve próbált meg elhúzódni az általa mérgezőnek vélt füst útjából, mígnem csodálkozva vette észre, hogy az egyszerűen kikerüli őt. Majd a zöld ködből egy alak lépett elő, és a fogoly azon kapta magát, hogy egyenest annak az idegesítő suhancnak a képébe bámul, aki nemrég az agyában turkált.

- Megint te vagy az kölyök? - kérdezte és megvetően a herceg lába elé köpött. - Ezúttal mit akarsz?

- Láttam valamit a fejedben, ami nem hagy nyugodni. - felelte Loki. A fickó mellé lépett, belemarkolt annak mocskos, csimbókos hajába és hátrarántotta a fejét. - Egy titkos alagút volt az, ami a hegy alatt a vár pincéjébe vezet...

- Csakhogy nem láttál eleget, igaz kis varázsló? - nevetett reszelősen a férfi. Loki a másik kezével rámarkolt a torkára és megszorította, mire elhallgatott.

- Igen, sajnos megszakadt a kapcsolat, mielőtt megtudtam volna, hol lehet bejutni a járatba... - folytatta csevegő hangnemben a herceg. - Szeretném orvosolni ezt a hiányosságot.

Eleresztette a fogoly nyakát, és ismét elé lépett, hogy szembe nézhessen vele.

- Ajánlok neked egy alkut. - mondta. - Vezess oda, és kiszabadulhatsz. Ha segítesz észrevétlenül bejutnom az erődbe, elengedlek.

- Érdekes javaslat, kölyök. - vigyorgott rá a férfi, kivillantva csorba fogait. - De mi van, ha nemet mondok?

- Akkor megint feltöröm az elmédet. - közölte Loki egyszerűen, az arcán szétterülő gonosz kis mosoly kíséretében. - És ezúttal addig kutatok majd, amíg meg nem tudom azt, amire szükségem van. Persze lehetséges, – mivel még nincs túl nagy tapasztalatom ezen a téren – hogy véletlenül meg talállak ölni közben... Vagy ha ettől meg is óv az amuletted... hát, akkor is jó eséllyel beleőrülsz majd a folyamatba.

- Ebből a lehetőségből köszönöm, nem kérek... - morogta a harcos.

- A választás a tied, barátom. - vont vállat Loki. - Én a végén így is, úgy is megszerzem, amit akarok. Szóval, hogy döntesz?

A fogoly láthatóan elgondolkodott néhány pillanatra, majd rekedt hangon ismét felnevetett.

- Te aztán megéred a pénzed, kölyök! - mondta a herceget méricskélve. - Pimasz vagy és lobbanékony, körmönfont és merész. A mester kedvelne téged. Pont egy ilyen tanítványra lenne szüksége...

- Ez nem túl hízelgő rám nézve... - morogta elégedetlenül csettintgetve Loki. - És nem válasz a kérdésemre.

- Tudod mit, kis mágus? - nevetett megint a férfi. - Ha a követ is visszaadod, segítek neked és beviszlek a várba.

- Rendben. - bólintott rá a herceg anélkül, hogy egy pillanatig is hezitált volna. Egyetlen kézmozdulatára leoldódtak a fogoly kötelékei, az pedig szinte azonnal felpattant.

- Ne tegyél semmi meggondolatlanságot. - javasolta szinte már kedvesen Loki és egy újabb intésére szoros fémpántok csattantak a férfi csuklójára. - Ha szökni próbálsz... nos, az igencsak megrázó lesz számodra... És ebben az esetben a kövedtől is búcsút vehetsz. - mondta még és egy pillanatra meglengette a harcos orra előtt az amulett zacskóját.

A férfi dühösen mordult egyet, de aztán meghunyászkodva követte az elégedetten somolygó herceget. Mikor a védőgyűrűhöz értek, Loki egyszerűen átsétált rajta. A harcost azonban a háló visszavetette és a férfi fájdalmas nyekkenéssel landolt a földön.

- Ó igen, el is felejtettem... - ingatta a fejét a herceg, majd egy apró ujjmozdulattal megemelte az egyik fehér kristályt. Ezzel egy pillanatra megtörte a gyűrűt így a fogoly is átjutott rajta.

- Őt meg minek hoztad el? - szegezte az öccsének a kérdést Thor, mikor meglátta a csapatuk negyedik tagját.

- Mert kellett egy vezető, mi másért?

- Szerintem ez nem volt túl jó ötlet... – húzta össze a szemét helytelenítően az idősebb herceg.

- Szerintem sem... - értett egyet vele Eran.

- Van egy titkos út az erődhöz, és ő ismeri. - mondta Loki a férfi felé pillantva. - Megegyeztem vele. A szabadságáért cserébe odavezet minket. Észrevétlenül.

- És mi van, ha átver? - aggályoskodott tovább Eran.

- Akkor megöljük. - vont vállat kedvetlenül a fiatalabb herceg. - És a fejemhez vághatjátok, hogy bezzeg ti megmondtátok. De nem hiszem, hogy próbálkozni fog...

Loki végignézett a hevenyészett kis mentőosztagon.

- Na, mi lesz? Indulhatunk? – kérdezte, majd válaszra sem várva az élre terelte a vezetőjüket. Thor és Eran összenéztek, majd beletörődő sóhajjal követték őket. A csapat nekivágott az éjszakának, hogy megkeresse a várba vezető utat.