Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Ötödik fejezet

Felvettem a kikészített pizsimet megkerestem a telefonomat és lefeküdtem .Mivel még nem nagyon voltam álmos ezért még felléptem instagrammra Épp a kezdőlapot nézegettem amikor megakadt a szemem Luke egyik képén amit még reggel töltött fel. A szőke haja össze-vissza állt és egy barnás póló volt rajta a
háttérben pedig a ruhás szekrénye volt.A képhez egy mondatot írt; „Tudom,hogy elrontottam de vissza foglak szerezni!<3."

Elgondolkoztam,hogy vajon kire is érthette gondoltam magamra is de ezt egyből el is felejtettem több okból is az egyik,hogy naponta több lánnyal van úgy együtt és hetente cseréli az aktuális barátnőit.A másik ok pedig elég döcögős a mi kapcsolatunk például most gyűlöljük egymást pár nap múlva meg közömbösek vagyunk egymással ez lehet,hogy még a ,múltunk miatt van de nem tudom ja és miért pont én?!.Később elfáradtam leraktam a telefonom megfordultam és elaludtam.

Reggel amikor felkeltem már kilenc óra volt. Gyorsan kipattantam az ágyból bementem a fürdőbe megmosakodtam a hajamat copfba fogtam most sminkelni nem volt kedvem ezért azt ki hagytam.

Felkaptam egy Fehér pulcsit amin az a felirat volt,hogy 'Supreme' és egy piros csőnadrágot amihez a fehér mamusz csizmám vettem fel.Megfogtak a telefonom és kimentem a szobából. Amikor leértem a nappaliba már egy páran ültek és Tv-ztek köszöntem nekik de egyedül Ben volt az aki köszönt.

- Jó reggelt álomszuszék - Mondta mosolyogva és adott egy puszit a fejem búbjára.Bennel elég jó lett a kapcsolatom amit a pót fülhallgatómnak köszönhetek.

- Neked is - Mondtam én is mosolyogva de le is jött az a nagy mosoly amikor megláttam Lukeot a fotelbe rám nézett végig mért és újra a telefonjára fordította a figyelmét.Leültem Ben mellé és miközben beszélgettünk rá előkaptam a telefonom és írtam Ashtonnak.

Egyszer csak valaki kikapta a kezemből a telefonom felnéztem és megláttam a „tolvajt".

-Add vissza-Mondtam neki de ő csak megrázta a fejét és elfutott vele

én utána szaladtam erre megállt és felemelte a magasba én pedig csak ugráltam mert nem értem őt fel ilyenkor rossz,hogy alacsony vagyok.

-Add oda utoljára mondom-Néztem rá mérgesen.

-Először kérj bocsánatot a tegnapi húzásodért.-Amikor vissza emlékeztem a tegnapra akaratlanul is elnevettem magam.

-Biztos,hogy nem-Erre ő megint futni kezdett -Luke Robert Hemmings add vissza a telefonom~A középső nevén hívtam mert tudtam,hogy nem szereti.

- Madi mondd ki,hogy Bocsánat Luke és te vagy a legjobb pasi és egyben a legtöké..-folytatta volna de félbe szakítottam.

-Figyelj,csoda,hogy ettől a nagy egódtól beférünk ebbe a lakásba.- Mondtam gúnyos mosollyal erre megállt megfordult én meg neki rohantam a mellkasának.

-Babám szerintem jobban jársz ha kimondod-Cirógatta meg az arcom mire megfogtam az ujját és kicsavartam de sajnos nem elég erősen ahhoz,hogy fájjon neki.

-Neked kéne bocsánatot kérned azért mert beszólogattál- Engedtem el az ujját és zsebre vágtam a kezem.

-Madi ne indokokat keress hanem mondd ki,hogy bocsánat- Nézett rám komoly arccal és zsebre rakta a telefonom. Amikor nyúltam volna érte berakta mellé a kezét így már nem fért be az enyém.

-Nem fogok bocsánatot kérni azért amit megérdemeltél.- Böktem meg a mellkasát.

-Jól van,te akartad- Egy hirtelen mozdulattal a vállára rakott és elkezdett velem szaladni fogalmam sincs merre.

- LUKEEEEEEE MOST AZONNAL TEGYÉL LE! -Mondtam neki visítva és éreztem,hogy megy fel a lépcsőn.

-Mondd ki drágám és akkor leteszlek és vissza kapod a telodat is.-Éreztem a hangján,hogy nagyon jól szórakozik ezen.Kezdtem egyre idegesebb lenni elkezdtem ütögetni a hátát,de semmit se ért.

-Te provokáltál nem fogom kimondani tegyél le te idióta-Erre megállt a szobája előtt-Oda te engem biztos,hogy nem viszel be.-De mintha a falnak beszéltem volna kinyitotta az ajtót bementünk rajta és berúgta a lábával.Levágott az ágyra felakartam állni erre vissza nyomott ráült a derekamra és elkezdett csikizni én meg csapkodtam a kezemmel ahol értem de nem hatotta meg.

-Mit mondtál az előbb? jól hallottam?ja és még mindig nem hallottam a varázs szót..-Most már nem csikizett csak lefogta a kezem

-Jó,kimondom csak engedj el!-Vágtam komoly fejet hátha elenged de nem nagyon akarta elhinni.

-Na hadd halljam-Erre elkezdte a fülét húzogatni.Komolyan mondom ez a gyerek dilis de ezt eddig is tudtuk komolyan olyan mint egy túl méretezett óvodás.De még mindig olyan szép szeme van az volt az első dolog amibe beleszerettem meg a humora ez a helyzet elég nosztalgikus mindig megcsikizett amikor megsértődtem rá.

Valószínűleg elbambulhattam mivel elkezdett legyezni a szemem előtt a kezét.Megráztam a fejem,hogy kiverjem a gondolatokat belőle.

-De én nem akarom kimondani mivel nem én kezdtem - Erre megint nyúlt,hogy megcsikiz csak egy gondja volt,hogy gyorsabb voltam ezért lefogtam a kezét.

-Cicám most vagy kimondod vagy rosszabb dolog fog történni. - Mondta egy perverz mosollyal.Nem tudom pontosan mire gondolhatott,de már most nem tetszett az biztos.

-De egyébként miért kérjek bocsánatot?Olyan jól néztél ki azzal az eperrel a fejeden lehet kéne még pár ilyet csinálnom.- Vágtam gondolkodó fejet,de elröhögtem magam. -A másik pedig,hogy nem vagyok a cicád.-

-De voltál és lehetsz is csak kérned kell.- Kacsintott erre csak megforgattam a szemem.

-Ezt az ajánlatot inkább nem kérem.-Röhögtem el magam.

-Úgy is a lábaim előtt fogsz heverni körülbelül egy maximum két hét múlva.- Mosolygott.Dühös lettem,hogy egy ribancnak néz aki elolvad minden szavától.

-Jobban jársz ha most elengedsz és vissza adod a telefonom.- Néztem rá dühösen. Erre úgy nézett rám mint egy hülyére.-Add oda a telefonom MOST- emeltem ki a most szócskát. Végre megértette és leszállt rólam de a telomat még mindig nem adta oda.

-Most komolyan megsértődtél?- Röhögött fel.Bennem pedig egyre jobban ment fel a pumpa nagyon közel állt ahhoz,hogy pofon vágjam.

-Add oda a telefonom.-Nyújtottam ki a kezem bele rakta  én pedig kimentem.Az ajtót becsaptam magam mögött és egyenesen a szobámba mentem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro