Hetedik fejezet
A szoba üres volt körülnéztem és rájöttem,hogy Luke nem jól csukta be az ablakot és kivágódott az előtte lévő vázát pedig leverte a szél.
Becsuktam és felraktam a vázát a helyére .Amikor fordultam volna meg valaki megkocogtatta a vállamat.
-Mit keresel a szobámba?-Kérdezte. Nem tudtam eldönteni,hogy dühös vagy meglepett. Ezért hirtelen nem tudtam mit mondjak.De aztán összeszedtem magam.
-Hallottam egy csattanást és a szobádból jött megnéztem,hogy mi volt az és ennyi..-Válaszoltam, erre elmosolyodott,de nem úgy tűnt mint aki el is hiszi.
-ahaaaa-Húzta el az 'a' betűt hosszan.
-Most te nem hiszed el?-Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-ő de?! bár elég hihetetlenül hangzik-Mondta még mindig mosolyogva
-Nem tehetek róla,hogy ennyire béna vagy hogy még egy ablakot se tudsz becs...-Mondtam volna tovább ha nem ránt magához,és csókol meg.Annyira meglepődtem,hogy hirtelen nem
csináltam semmit,de aztán észhez tértem,ellöktem magamtól feltéptem az ajtót és vissza se nézve kimentem.
bementem a szobámba levágódtam az ágyra és elkezdtem mosolyogni mint valami hülye.
Egyszerűen nem értem egyik nap még cseszeget a másik nap meg Megcsókol.
Nem értem ezt az egész helyzetet.Egyébként is mit akar ezzel elérni? Az egyik oldalam örömébe ugrál a másik pedig inkább megmosná fertőtlenítővel a számat.
Annyira elgondolkodtam,hogy észre se vettem és már vacsora idő volt.Kimentem a szobámból becsuktam az ajtót és lesétáltam a lépcsőn.Amikor leértem olyat láttam amit nem kellett volna..
Luke épp Sammel smárolt a többiek meg huhogtak mint a baglyok.Nem sok kellett,hogy elsírjam magam,de egyenlőre jól tartottam magam.Nagyon rosszul esett,döntse már el kit akar bár neki nem elég egy lány csak azt nem értem,hogy engem mit csókolgat ha ott van neki Sam.
Leültem az asztalomhoz és úgy csináltam mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Kihozták a kaját és elkezdtem enni a kikészített szendvicset és teát.Később már mindenki az én példámat követte.Egyszer csak nyílt az ebédlő ajtó és belépett rajta Ashton és az osztály hiányzó tagjai örömömbe visítva ugrottam legjobb barátom nyakába aki meglepődöttségébe elesett én meg rá.Nagy nevetésbe tört ki mindenki.Miután felálltunk elkísértem Ashtont a szobámba mivel ő lesz a szobatársam,de ugye mint minden legjobb barát megérezte,hogy valami nincs rendbe és ezt szóvá is tette.
-Mi a baj kicsi lány?-Kérdezte miközbe leültünk az ágyra.
-Semmi-Mondtam mosolyogva.De ugye neki muszáj mindent átrágni nem baj azért szeretem Már mint barátot.Sose tudnék rá úgy tekinteni mint egy pasira.Nem mondom Ash egy elég jó pasi tényleg göndör barna haj barna szem magas és csak kicsivel alacsonyabb Lukenál.
-Kicsi Madi Ashton bácsit nem tudod átverni na ki vele-Nézett rám kíváncsian.
Elmondtam neki mindent a végére pedig az első könnycseppek útra keltek.
-Figyelj Madi Luke már csak ilyen nem lehet vele mit kezdeni,na gyere ide-Tárta ki a karjait én meg oda mentem és belebújtam az ölelésébe.
-Én megyek először fürdeni./Pattantam fel és Nyomtam egy puszit az arcára.
-Rendben hercegnő-Rámosolyogtam és Elmentem fürödni.Amikor kimentem Ashton már rég aludt én is lefeküdtem az ágyamba bekapcsoltam a hangulatomnak megfelelő zenét és megpróbáltam elaludni...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro