Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

33.fejezet

-Luke szemszöge -

Reggel amikor felkeltem Madi még mindig mellettem aludt megtudnám szokni ezt minden reggel.A lábaink össze voltak gabalyodva a feje felém volt fordulva egyszerűen gyönyörű volt és nem csak külsőleg hanem belsőleg is.Nagyon ritka mostanság az olyan lány akin nincs két kiló smink,de neki szüksége sincs rá hiszen természetes szépség mondhatni semmi bőrhibája nincs. Megpróbáltam kimászni mellőle ami sikerült is,oda mentem az ajtóhoz és megpróbáltam valamit bütykölni hát ha kinyílik.

-Madison szemszöge -

Reggel csapkodásra keltem ,úgy megijedtem,hogy le estem a kanapéról.
-Luke bazdmeg nem hiszem el mégis mit csinálsz?-Néztem rá összehúzott szemöldökkel.Felkapta a fejét és egy 1000Wattos mosolyt villantott.
-bocsi?!-Mosolygott még mindig oda jött hozzám kinyújtotta a kezét amit én el is fogadtam és felhúzott.
-Na akkor hívjuk fel Ashtont- Kaptam fel a telefonom megnyomtam Ashton neve mellett a hívás gombot.Egy csörgés,két csörgés harmadjára egy morgós Ashton szólt bele.
-Remelém nagyon fontos dolog miatt hívtál.-
-Ha az elég fontos,hogy egy idiótával-itt Luke morgott valamit de nem nagyon értettem mit ezért hagytam- be ragadtam a kis házba mert beletört a kulcs a zárba.-

-Ahh...indulok- ezzel le is rakta.Vissza feküdtem a kanapéra Luke mellé aki most nem szólalt meg.A gondolataim pedig visszatértek a tegnap estére.
Nem tudom,hogy higgyek-e neki vagy se,vannak pillanatok amikor olyan mintha tényleg szeretne és van olyan pillanat amikor egyáltalán nem látszik vagy legalábbis nekem nem tűnik úgy,bonyolult egy gyerek az egyszer biztos.
Egy kezet éreztem a vállamon mire oda kaptam a fejem.
-Itt van Ashton.-Mondta.Felálltam és az ajtóhoz mentem.
-Na Madi ezt be kell törnöm szóval menjetek hátra.-Hallgattunk rá elkiabáltam magam,hogy "mehet" és bebújtunk a kanapé mögé.Pár perc múlva egy nagy csattanást hallottunk és egy "au"-t felnéztünk és egy törött ajtón fetrengő Ashtont láttunk.Akaratlanul elkezdtem nevetni és csapkodni mint egy elme beteg fóka,Luke is csatlakozott hozzám Ashton csak szúrós pillantással illette mindkettőnket.
Miután kinevettük magunkat megölelgettem Ashtont, Hemmings pedig lepacsizott vele.

-Ezt fel kellett volna venni videóra  felrakni a YouTubera és tuti milliomos lettem volna.-Vágtam magam gondolkodóba mire Ashton fejbe legyintett.

Elindultunk  haza felé Ash menetközbe levált Luke pedig jött velem .Egy ideig csendbe voltunk mindketten végül Luke törte meg a csendet.
-Mozgalmas esténk volt.-Jegyezte meg.
-Hát igen.-Válaszoltam és most kicsit kínos lett a csönd.
Most én szólaltam meg.
-Egyébként...Köszönöm,hogy kitaláltad ezt az egészet aranyos dolog volt.-Mosolyogtam és így is gondoltam.Hemmings teljesen megvolt lepődve de azért visszamosolygott.

-Én köszönöm,hogy nem löktél bele a vízbe amikor megláttál.-Egyszerre nevettünk fel.Menetközbe pedig megérkeztünk hozzám.Megálltunk a kerítés előtt és csak néztük egymást.Kinyújtotta a kezét egy ölelésre én pedig belementem és visszaöleltem,adott egy puszit a hajamra be lélegeztem az illatát amit napokig tudnék szagolgatni olyan finom.Végül elengedtük egymást rá mosolyogtam még egyszer.Kinyitottam a kerítést az ajtónál pedig megálltam és megfordultam Luke pont indulni készült amikor utána szóltam.

-Luke...nem jössz be?-Néztem kérlelően egy mosoly kíséretével bólintott és oda jött mellém.Kinyitottam az ajtót és most már Lukeal az oldalamon bementünk a konyhába.
-éhes vagy?-Kérdeztem
-Ez kérdés volt?Lassan öt órája nem ettünk.-Elkezdtem kuncogni és megnéztem mi van a hűtőbe főtt kaja után kutattam volt még a tegnapi lasagneból ezért azt kivettem szedtem két tányérra beraktam a mikróba és amíg melegedett ott hagytam Lukeot én pedig elmentem átöltözni.

Most egy laza itthoni szettet vettem fel egy hercegnős rövid ujjút és egy halász nadrágot.Visszamentem a konyhába addigra Luke már kiszedte a mikróból az ételt és leült de nem evett hanem megvárt.Nagyon cuki dolognak tartottam mert más már rég falta volna ő meg semmit nem evett még ma és mégis képes volt megvárni.Rám mosolygott amikor meglátott amit én viszonoztam leültem szembe vele a hasam a kaja látványára megkordult amit valószínűleg a szemben ülő személy meghallott és elkezdett kuncogni rá nyújtottam a nyelvem.

-Na együnk.-Fogtam meg a villám és neki álltam enni.

Miután befejeztük felmentünk a szobámba mert Luke állítása szerint még sose volt a nappalinál messzebb amikor nálunk volt.Ezért a szobámba menet megmutattam neki minden helységet a lakásba.
A körbe vezetés után megérkeztünk a szobámba kinyitottam az ajtót és bementünk.Hemmo nagy szemekkel körbe nézett végül leült az ágyra és csak nézte a képeket amik a falamon vannak ,megpillantotta magát is a képek között mosolygott és közelebb lépett hozzá a képen mindketten rajta voltunk ez még akkor készült amikor a táborba voltunk.
-Ezen is helyes vagyok,ekkora tökéletességet mint én.-Sóhajtott és le se vette a szemét a képről.
-El ne hidd.-szóltam közbe.De sajnos be kellett vallani tényleg jól nézett ki nem sokszor látni ilyen srácot mint ő de hülye lennék ezt bevallani neki.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro