Sziasztok. Ezt a könyvemet is átfogom írni. De lehet az is, hogy az átírása közben pár dolgot megváltoztattok benne pl. a szereplők kinézetétt. Előre is bocsánat. Miután végeztem az átírásokkal hozom majd az új részeket.

Csak az első részt írom az ő szemszögéből viszont ez után már a lány szemszögéből
lesz majd írva. Ha szeretnétek, majd lesz valamikor az övébből is pár rész.

Anglia trón örököse vagyok Brian Ross és 16 éves. Van egy húgom Kelly, akire már ha lehet ilyet mondani, hogy ő a legeslegcukibb hugica, ő 10 éves. Az apám a jelenlegi király John Ross. A felesége az az anyám Sophie Ross a királynő.

Most perpillanat az apámhoz tartok mert hívatott, hogy beszélnünk kell valami fontos dologról.

Na itt is vagyok, meg állok a nagy ajtó előtt, ami az apám szobájába nyit. Bekopogok és várok arra, hogy beengedjen a terembe.

-Bejöhetsz! –Feleli egy dörmögő hang, amely ő hozzátartozik. Amikor benyitok meg látom az apámat, aki boldogan rám mosolyog. Mindig mosolyog amikor meglátt minket a családját.

A szobát, mint mindig krém színű falak, pár családi portréval és egy szőnyeg és az ajtóval szemben található egy trón szék, ahol szokott ülni és ellőte egy asztal ahol dolgozik.

-Itt vagyok, mit szerettél volna apa? -Remélem, hogy nem valami rossz hír! Bár biztos nem az nyugi Brian.

-Csak egy fontos dologról lenne szó, ne aggódj nincs semmi baj. De gyere ülj le inkább és ne álldogálj ott az ajtóban. -Maga elé mutat, ahova egy szék van elhelyezve oldalt. Oldalt több szék is el van helyezve arra célva szánva, hogy ha beszél valakivel akkor inkább oda üljenek le. Csendben leülök és figyelmesen hallgatom minden szavát.

-Arról lenne szó, hogy Kelly-vel együtt el kellene utaznotok Párizsba egy régi ismerősöm családjához. -Mondja igen komoly arccal. Most el kell költöznöm Kelly-vel együtt? Mégis miért? És kikhez is pontosan?

-Most biztosan sok kérdésed van. De szépen lassan elmagyarázom neked. -Hát... rendben. Próbál meg nyugtatni, hogy semmi rendkívüli ok nincs az egész mögött.

-Most talán a legfontosabb, hogy egy régi jó ismerősömhöz fogtok menni Enzo Betranche-hez. -Régi boldog emlékei lehetnek vele, mert mosolygó arccal néz rám.

-Hm... ismerős név. -Hol is hallottam már ezt a nevet... Meg van! Apám már mesélt korábban róla történeteket amolyan esti meseként nekem és Kelly-nek. -Már emlékszem, sok történetet meséltél melyek a barátságotokról szólt és a kalandjaitokról.

-Így igaz. Ő hozzá és a családjához fogtok menni Párizsban.

-Rendben de lenne még kérdésem mielőtt folytatnád! -Szolok neki közbe mikor láttom, hogy még beszélne. Jelzi nekem a fejével, hogy fojttassam a mondandómmat. – Első pontosan, hogy hogy is érted azt, hogy a családjához megyünk? -Erre nagyon kíváncsi vagyok.

-Úgy, hogy amíg Párizsban lesztek addig az ő családjával együtt fogtok lakni és élni. - Magyarázza nekem. Aha... bár volt egy sejtésem, hogy valahogy így értette.

-A második kérdés pedig az lenne, hogy mégis miért kéne nekünk Párizsba mennünk? -Na erre nagyon kíváncsi lennék. Bár gondolom, hogy előbb utóbb erről is beszélt volna na mindegy.

-Azért, mert arra gondoltam, hogy jó tapasztalat lenne számodra, hogy ha megtapasztalnád milyen egy másik ország és milyen közemberként élni a minden napjaidat. Ezzel egy jó élettapasztalatot szereznél mielőtt királlyá válnál és lehet, hogy segítene neked majd a döntések hozatalában, hogy láttod milyen módon élnek az emberek. Kelly azért megy veled mert ő nagyon rajong Párizsért és mindig is el akart menni, ha lehet veled menne, mert benned bízom meg a legjobban, hogy figyelnél rá. -Na ez egy jó ok, így nincs más választásom, mint bele menni. Ha nagyon elenkezni akarnék megprobálhatnám, de ha egyszer eldöntötte akkor nem tesz róla máskép. De miért pont Párizs!?

-Rendben van apa. Csak még egy apró dolog lenne.

-Igen fiam mi lenne az? -Kérdezi tőlem bár szerintem tudja, hogy mire gondolok. Néha teljesen olyan, mint egy gondolatolvasó.

-Az, hogy majd mégis mikor kellen indulunk és hogy mikor szólhatok Kelly-nek róla? Meddig maradnánk? Még össze is kell csomagolnunk és erre figyelnünk kell közben majd.

-Holnapután fogtok indulni és igen jó lenne, ha szólnál Kelly-nek, hogy készüljön fel, remélem boldog lesz a hír hallatán. Azt, hogy meddig maradtok azt még nem tudom. -Mondja miközben gondolkozik. Várok egy kicsit hátha még mond valamit, de mivel nem. Felállok és elköszönök tőle és már indulok is Kelly-hez el mondani neki a hírt. Remélem, hogy örülni fog neki 😊, de szerintem nagyon fog neki.

Végig mentem a folyóson Kelly szobájáig. Meg álltam az ajtaja előtt és kopogtatás után benyitok hozzá. Mivel látom, hogy ott van köszönök neki és beszélgetést kedvezményezek.

-Szia Kelly, zavarhatok? - Kérdezem tőle miközben közelebb lépek hozzá próbálva el nem esni a sok játék között...

-Szia bátyus, nem zavarsz. Mit szeretnél tőlem? - Néz fel rám a játék közben. Nem szívesen zavarom meg, mert látszik, hogy élvezi a játékot.

-Csak annyit szeretnék mondani, hogy holnapután elmegyünk Párizsba és majd jó lenne, ha holnap összepakolnál. -Erre csillogó nagy szemekkel néz engem és boldog arcot vág. Már ha lehetne boldogabb arcot vágni, mint előte, amikor játszott. -Csatlakozhatok?

-Rendben van bátyuuss!!! Köszi, hogy szóltál. Persze gyere te is. -Ugrik a nyakamba. Úgy tűnik nagyon örül a hírnek. Óvatosan leteszem a földre és csatlakozom a játékához.

Három óra múlva.

Már három órája játszok Kelly-vel ő pedig be aludt a játék közepén így csendesen felemelem és az ágyára teszem, betakarom és óvatosan ki sétálok a szobájából.

Mindezek után megyek a saját dolgomra. Közben elgondolkozom azon, amit az apámmal megbeszéltünk és én is lassan nyugovóra térek a saját szobámban. Vajon milyen lesz Párizs?

Ő itt Kelly és én így képzelem el vagy valami hasonlónak.

Ő pedig Brian lenne, egy másik képet választottam. 

Bocsánat a helyesírási hibákért, de probálkozok csak sajnos nem igérhetek semmit sem senkinek. Ennyi is lett volna így az első rész. Remélem, hogy tetszett, így átírva is. Sziasztok!