Hazaérve a folyosóra tekintve igencsak meglepődött, amikor nem Konohamarut találta az ajtaja előtt.

- Hi...hikk... nata-chan? – Állt meg a földön guggoló lány előtt. A lány ijedten ugrott föl és majdnem lefejelte a kérdően fölé hajoló Narutot.

- Naruto-kun? – Hebegte rémülten, és feltűnően kerülte a másikkal a szemkontaktust.

- Mit keresel itt Hinata-chan? – nyelt le egy másik csuklást Naruto. A lány remegő kézzel előkotorta a zsebéből a főzettel töltött termoszkát és a fiú felé nyújtotta.

- Konohamaru-kun azt mondta, erre szükséged van, és éjfélig feltétlenül meg kell innod!

- Oh. Gyere be. – Kinyitotta a lány előtt az ajtót, betessékelte, s ő is belépett utána. Odabent Hinata szorongva tett pár lépést és megállt, Naruto pedig bezárta az ajtót, kattintott egyet a záron, és az ajtónak dőlve elkezdett csúszni lefelé. Hinata ezt észrevéve odaugrott és megpróbálta elkapni a lassan ájuldozó fiút, amikor megcsapta az orrát egy ismerős illat.

- Na... Naruto, te ittál? – a kérdezett fölemelte a szája elé az ujját.

- Psssszt! Ne olyan hangosan.

- Te ittál? – kérdezte újra szemrehányóan.

- Csak egy kicsikét. – mutatta az ujjával a szakéspohár méretét. – Tényleg csak egy kicsit. – Hinata odalépett hozzá, és a karja alá nyúlva segített neki fölállni. Egyik kezével átkarolta a derekát, és a karja alá bújva, arrébb próbálta vonszolni abba az irányba ahol a fürdőszobát sejtette.

- Az ott a fürdő? – kérdezte, s bólintás volt a válasz. Lassan bearaszolt vele a fürdőbe és lerakta a zuhany alatt a földre. Kíméletlenül megnyitotta a hidegvizet a fiúra, s arrébb ugrott.

A válasz nem férfias sikítás és kapálózás volt. Naruto magához térve a csap után hadonászva telibepofozta a zuhanyrózsát, és az íves röptében az egész fürdőszobát körbe öntözte vízzel.

Néhány bónuszkört is repül, miközben Naruto vadul próbálta elkapni, és végre sikerült elzárni a vizet.

A fiú bosszúsan szedte le magáról a pólóját, a fejkendőjét és visszadobta a zuhany alá. Hinata szintén vizesen söpörte ki az arcából a vizet, fölnézett, és felsikoltott.

- Naruto, Rózsaszínű a hajad! – Állapította meg miközben a fiú fölcuppant a zuhanytálcából.

- Egen. – Hagyta jóvá, és föl sem fogva, hogy mit tesz ledobálta magáról a cipőit és a többi jéghideg vízzel átitatott ruhadarabját. Egyáltalán nem törődve a lány jelenlétével semmit sem kívánt magán hagyni.

Hinata alig hallható sikkantással az arca elé kapta a kezeit, és hátat fordított, hogy kiaraszoljon az ajtón.

Naruto a derekán egy törölközővel lépett ki a szobába, s láthatóan a hideg víztől kissé magához tért. Tétován a fülig vörösödött lányra pillantott.

- Megkaphatom a gyógyszerem?

- H...hai. – Hinata közben fölvette a földre pottyant termoszt, és ez idáig a kezei között szorongatta. Fejét leszegve nyújtotta át, s föl se mert nézni.

- Hű de rossz íze van. Brrr – Naruto megrázkódott a kesernyés ízétől, s visszalépett a fürdőbe, hogy ellenőrizze a hatását. – Na végre. – sóhajtott fel megkönnyebbülten, napok óta először, s újra kilépett immáron eredeti szőkén. – Köszönöm Hinata-chan. – mosolygott a lányra, s odanyújtott neki egy törölközőt. – Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. – mondta Naruto zavartan, s elővett a szekrényéből még egy törölközőt. – Törölközz meg, te is csurom vizes lettél! – Tette le neki az ágyára, miközben magának előhúzott egy fehér trikót, és gyorsan belebújt.

- Köszönöm. – motyogta Hinata, még mindig kitartón kerülve a szemkontaktust, s az ajtó felé lépett. – Inkább otthon öltöznék át, ha már jobban érzed magad, nem zavarnálak tovább. – Naruto meglepetten nézte, ahogy az ajtóhoz sétál, a kilincsre nyúlt, de az ajtó nem nyílt ki neki.

- Nem zavarsz. – Hallotta Naruto halk hangját közvetlen a háta mögül.

- Naruto-kun... nem... nem szeretnék mindent összevizezni nálad. – Hebegte Hinata az első ostoba kifogást, ami eszébe jutott.

- Hinata-chan. – Vette komolyra a szót a fiú, s magával szembefordította a lányt, és kétoldalt a falra tenyerelt elzárva előle a menekülés útvonalát.

- Tudnom kell, Hinata-chan.

- Mit? – Lehelte, zavartan a földet bámulva. Naruto a lány álla alá nyúlt és fölemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

- Tudnom kell. – Ismételte, s határozottan a lány szemeibe nézett. Közelebb hajolt hozzá s szájával óvatosan fölitatott egy vízcseppet a lány ajkáról, ami a hajáról csöppent oda.

Hinata reszketegen a falhoz lapult, s érezte, hogy térdeiből ki fog menni minden erő. Ennek ellenére remegve próbálta tartani magát, csak épp közben nem figyelt a vele szemben lévő előrelendülő mozdulatára.

Naruto a figyelmetlenséget kihasználva előrehajolt, a nyelvével behatolt az ajkak közé, és finoman csókolni kezdte a védtelen lányt.

Az ajkak nem álltak ellent, ismerős ízt érzett, és a bebarangolt részeken is már járt. Csókja egyre vadabbá és követelőzőbbé vált, harapdálássá változott, s mikor már nem bírt betelni, átvándorolt a lány nyakára, és ott csókolta és harapdálta a finom bőrt.

- Na.. Naruto-kun.... – sóhajtott fel tétován Hinata. Naruto hallani sem akart ellenkezésről, visszatapadt a szájára, ahol most már válaszra lelt a csókja. Kezeit elvette a falról, és a lány arcára helyezte őket, szinte bele temette az arcáról átsimított a tarkójára, onnan az oldalára, s a hátát simogatva állapodott meg.

Csókjuk egyre hevesebb lett, egyre több levegőért kapkodtak közben, s egyre több halk nyögés szaladt ki a szájukon.

Naruto keze elindult a lány nyaka felé, és felsője cipzárja után matatott. Megtalálta, sikeresen lehúzta, és benyúlt a kabát alá. Kezei a necces anyagon át hűs bőrt tapintottak. A lány is jócskán átázott a hidegvíztől, s bőre libabőrössé vált a forró simogatás után. A fiú széthúzta a kabátot, és a vállain lassan elkezdte lecsúsztatni. Egy pillanattal később az átázott kabát a földre hullott. A kabát takarása nélkül előtűnt a lány nyakszirtjén az a bizonyos kék folt.

Naruto átsiklott a lány szájáról a nyakára, s mosolyogva pillantott a kis foltra, amit ő okozott pár napja. Az elmúlt időszak bőven tartogatott számára bosszankodást és fejtörést egyaránt.

- Megvagy. – suttogta a fülébe, miközben kezei bearaszoltak a neccpóló alá, s elkezdték fölfelé húzni az anyagot. Hinata ellenkezés nélkül fölemelte a kezeit, s és a földre ejtette az újabb vizes ruhadarabot. Lehunyt szemmel átkarolta Naruto nyakát, s visszahúzta egy újabb hosszú és őrjítő csókra, amit ő akart irányítani. Most rajta volt a sor, hogy megismerje a fiú arcát és testét. Kezeivel beletúrt az imádott szőke tincsekbe, szájával áthaladt a nyakán, ám minden alkalommal a trikószegélyébe ütközött. *A fenébe a trikóval! * Gondolta és elkezdte az alját fölfelé húzni. Naruto segített neki, s így hamarabb megszabadultak tőle, és a földön heverő kupac újabb darabbal bővült. A fiú kezeivel végigsimított a lány két oldalán, a hátán összefonódott, és magához ölelte. Mellkasán még nem érzett semmit. Fölpillantott és meglátta az akadályát. Kezei a lány hátán babráltak, és babráltak. Hinata ezalatt, újra a fiú nyakát ízlelgette, s a küszködését észrevéve, fél kézzel hátranyúlt és szétpattintotta a melltartóját.

Naruto elismerően bólintott, amikor a lány az ajkába harapva fölpillantott rá.

A melltartó is a földre hullott, s a fiú beletemette magát a keblekbe. Tenyerébe vette, csókolgatta, ízlelgette, szívogatta mindkettőt, míg a lány mélyeket sóhajtott. Mikor kezdett betelni velük, a nyelvével lentebb és lentebb haladt, a hasa, a csípője barangolásával.

Azután fölegyenesedett, és hosszan vérforralóan olvadtak össze. Újra érezte a melleket a mellkasán, a karmolászó kezeket a hátán, és a derekán. Kék szemei elhomályosultak a vágytól, és egy mozdulattal az ölébe kapta a lányt és az ágyához vitte. Hinata szeméből is azt a türelmetlen vágyat olvasta ki, mint amit ő is érzett. Ledöntötte az ágyra, és nekilátott mindent leszedni róla. A lány szemérmesen összehúzta magát mikor egyetlen bugyi maradt rajta.

Naruto tétován nézte a kis fehér csipkés darabot, majd hirtelen ötlettől vezérelve a fogai közé kapta az anyag szegélyét. Jobbról is egy kicsit, balról is egy kicsit húzott rajta, míg előtűnt alóla az a kis darab testrész, aminek a gondolatára is elpirult. Kezeivel segítette a kis bugyi további útját, és szabadon engedte. Hinata zavartól lángoló arcát a kezeivel próbálta takarni, de a szerelme fölé hajolt és a kezeit a saját mellkasára helyezte.

Úgy vélte ott jobb helyen vannak. A kezek lassan bátortalanul elindultak, és körbe simogatták a fiú erős vállait, mellkasát, karjait, derekát, a hasát és a hátán visszacsusszantak, hogy újra elindulhassanak ezen az útvonalon.

Naruto közelebb hajolt, és újfent nyakcirógatásba kezdett. Falánk ajkai lentebb siklottak, melleket ingereltek, még lentebb haladtak a lány csípőcsontjai közötti dombon elidőzött, s kínzó lassúsággal lentebb és lentebb csusszant.

- Naruto-kun. – nyögött fel hangosan a lány, amikor érezte, hogy a combjai kettéválnak, és a nyelv teljesen eltűnik közöttük. A lány az ajkába harapott, és a takaróba markolt a gyönyörtől, és roppant tetszett neki az érzés.

Percekig csak sóhajtozott, és nyögdécselt, míg az érzés abba nem maradt. Akkor ködös tekintettel fölpillantott, és látta, ahogy Naruto leveszi a derekáról a törölközőt.

Pironkodva hunyta le a szemét, amikor megpillantotta, mennyire meredezve kívánja őt a fiú.

Naruto Hinata fölé hajolt, és újra csókot követelt tőle. Közben csípőjét türelmetlenül a lányéhoz érintette, hogy éreztesse vele a vágyát.

Meztelen testük összesimult, s egy pillanatig egymás karjában reszkettek mozdulatlanul.

Naruto ezt a meghitt pillanatot választotta, hogy a lány combjai közé forduljon, és apró-lassú mozdulatokkal behatoljon az érintetlen területre.

Mindketten hangosan felnyögtek, a lány teste enyhén megfeszült, lehunyt szemmel s összeráncolt homlokkal tűrte az első kényelmetlen mozzanatokat. Ráncai lassan elernyedtek az arcán, s átadták helyüket az élvezetnek.

Naruto ahogy megérezte a lány lábait lassan a csípőjére fonódni, felbátorodott, és mélyebben mert mozogni. Hangos sóhajok hagyták el ajkukat, ahogy egy ritmusra mozdultak.

A ritmus és a szívverésük egyaránt gyorsulni kezdtek, s a lány kezei hol az alatta lévő takarót, hol a fölötte lévő Naruto hátát simogatták és markolták.

- Naruto-kuun. – Nyögte Hinata vékony hangon, levegő után kapkodva.

Aztán egy észveszejtő ponton egyszerre feszültek egymásnak a beteljesüléstől, akkor ismét mindkét test összesimult.

Szívverésük a fülükben tovább dobogott, és minden egyes testrészükben érezték, mintha a vérük is erre az ütemre táncolt volna tovább az ereikben. Hinata érezte, ahogy Naruto a melleire hajtja elnehezült fejét, s érezte, ahogy óvatosan kihúzza belőle a péniszét, és immár teljesen mellé fekszik. Megemelte a fejét, és odafordult a pihegő szerelméhez, hogy a mellkasán nyugtathassa a fejét. Naruto átkarolta, s ő az ujjával apró köröket rajzolt a mellkasára.

Pár perc szuszogás után, Naruto rekedten szólalt meg.

- Hinata-chan. – A lány fölnézett az immár tiszta tekintetbe. – Boldoggá tettél. – Hinata elmélázva révült bele a mosolygóan csillogó égszín szemekbe. A szemekbe, amiket annyiszor csodált távolról, s amik miatt annyiszor szakadt meg a szíve, ha a magánytól csillogva látta. Magánynak azonban most nyoma sem volt.

Csak boldogságot, örömöt, és nevetést sugárzott felé a fiú tekintete.

- Szeretlek Naruto-kun. – Simított ki egy kósza szőke tincset a kedvese homlokából. – Örülök, hogy boldoggá tettelek. Szeretném, ha mindig ilyen maradnál, amilyen most vagy. – Naruto csengően felnevetett.

- Meztelen?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Remélem tetszett^^

jogi miazma : Masashi Kishimoto

rajz és szöveg: szerény személyem

logo: gugli