A lehunyt szemhéján át is érezte a nap édes és melengető cirógatását az arcán, de semmi ereje nem volt megmozdulni. Fölkelni meg pláne nem. Olyan kellemeset álmodott. Még mosolygott is álmában. *Túl kegyetlen és erőszakos ez a napfény* Vélte magában önzően. Nem akart fölkelni. *Pukkadj meg nap.* Gondolta, miközben dacosan a párnája alá fúrta a fejét.

Álmára gondolt és újra érezte magán a lágy kezeket, a puha ajkat, és a mindenében bizsergő, vérforraló vágyat, álmában forgott, vonaglott az ágyán és szabadulni akart az édes-kínos érzésektől.

Teste megfeszült, majd elernyedt.

A természet elvégezte a dolgát. A szőke fiú erre az érzésre nem tudott nem odafigyelni. Melegség öntötte el az ágyékát. Fölült és teljesen elpirosodva lerántotta magáról a takaróját.

Elképedve nézett elázott nadrágjára. Volt már hogy így ébredt, de sosem kapcsolódott e kellemetlen ébredéséhez ilyen vérforraló álomkép

- Ooh nee.. - Kénytelen volt kikecmeregni az ágyból és lehúzni az ágyneműjét. Átkullogott a fürdőszobába, ahol ledobált mindent és nekilátott levetkőzni.

- Te jó ég!! – kiáltott föl meglepetten. A fölsője nem akart lejönni, s csak ekkor vette észre, hogy a kabát fölé húzta a pólóját, és ráadásul a nadrágja is kifordítva volt rajta. Emlékeibe befurakodott a furcsán bámuló kapuőrök arca. Most már tudta minek szólt a megnyilvánulásuk. Ruháitól és beleélvezett nadrágjától megválva állt be a zuhany alá, és jóleső forró vizet engedett a testére és arcára, amitől a még feszült izmai elkezdtek elernyedni.

Ellazult sóhajt majd egy nagy ásítást engedett ki magából. Bűntudata volt, amiért ezt tette egy teljesen idegen lánnyal, aki ráadásul valószínű, hogy a faluból való. Mert hát a falu felé menekült el.

De amikor a lány válaszára, és csókjaira gondolt, érezte, hogy semmi olyat nem tett, amit nem akartak mind a ketten. Meglepődötten tért vissza az előző gondolatához.. A faluban kell lennie? Beleborzongott a tudatba, hogy ismerheti a lányt. Gondolatába előbb Sakura kéjtől sóhajtozó arca, majd sok-sok ismerős lány hasonlóan fullasztó kifejezése tolakodott be. Ettől ismét vad száguldásba kezdett a vére, s magára lepillantva újra érezte, hogy a vágya felébredt. Mérges nyögéssel, határozottan elzárta a meleg vizet és mindkét tenyerét a csempének támasztva, lehajtott fejjel tűrte, ahogy a hideg víz végignyaldossa a testét, és elmossa merevedését, bűnös gondolatait pedig magával húzza a lefolyóba. Percek elteltével az arcára is folyatott kevés hideget, majd elzárta és derekára kötött törölközővel kilépett a fürdőből. Egy másik törölközővel a haját borzolgatta félszárazra miközben végig lépdelt a szobáján. Hirtelen fuvallatot érzett az ablak irányából.

- Jó reggelt Kakashi sensei! – mondta oda sem figyelve, teljesen hétköznapian. Mintha csak mindennapos dolog lenne, hogy az egykori tanítója az ablakon keresztül közlekedve érkezik egy diákjához a kora reggeli órákban.

- Yo! – hangzott a válasz. – Ennyire nyilvánvaló, hogy én vagyok az? - A fiú szűkre húzta kék szemeit, és leállt a hajdörzsöléssel. – Mivel mindenki más az ajtót használja. - mutatott az ajtó irányába, mintha csak be akarná mutatni a szürkehajú ninjának az ajtó nevezetű nyílászárót. 

- Kizárásos alapon csak te lehetsz. - Kakashi elgondolkozott, megvakarta az álarcát, végül a lényegre tért. 

– Küldetés van kilátásban. - A fiú fölkapta a fejét, és végre széles vigyor terült el a rókaképén.

- Na végre! Igen! Igen! Igen! - Karjait az ég felé emelte, és nagyot kurjantott. Örömködését csak Kakashi köhintése szakította meg.

- Khm! Tsunade-sama már vár vád, hogy kiossza a feladatot. Öltözz és menjünk, különben nem marad semmi érdekes küldetés – A szőkeség még járt pár örömtáncot a ruhásszekrény és a szobája túlsó vége között, miközben előszedte a kedvelt narancsszínű melegítőjét.

- Még mindig azt vennéd föl? – Érdeklődte fejét nosztalgikusan megcsóválva a sensei. Naruto értetlenül fölkapta a fejét.

- Hm? – Tekintete a szekrénye másik felében összehajtogatott Jounin egyenruhákon akadt meg. Tudta, hogy a letett vizsgák után jogosan hordhatná azokat, de mindig megesett a szíve a kedvenc narancsszínűruháján.

- Miért ne? – sóhajtotta, s magára kapta a fekete pulcsit, zöld mellényt, és a többi felszerelést.

Fejkendője után nyúlt, de nem találta. Az örömtől egyetlen csíkká húzódott szeme kinyílt és rémült kutatásba fogott. A szürke hajú egykori mestere, érdeklődőn figyelte a jelentet, ahogy a probléma Naruto módon oldódik meg. Egy pukkanás, füstfelhő és több tucat Naruto lökdöste egymást, átkutatva a kicsiny szobát a fejkendő után. Tolongtak, zsibongtak, és nyüzsögtek, míg az egyik diadalittasan felkiáltott.

- Megvaan! – mintegy vezényszóra, az összes klón eltűnt, s már csak az igazi állt az ágy mellett a megtalált kendővel a kezei között. – A párnám alatt volt – kiáltott föl nevetve, majd gondosan felkötötte a homlokára, s pózolt néhány kört a szekrényajtóra rakott tükör előtt. Újabb köhintés és egy kopogás egyszerre vetett véget az öntömjén akciónak. Az ajtó kinyílt és Sakura lépett be rajta.

- Jó reggelt Sakura-chaaan! – kurjantott vidáman, és benteb tessékelte a lányt. Sakura és Kakashi tekintete összevillant.

- Már tudja? – A lány kérdésére Kakashi bólintott. – Sensei, én szerettem volna elmondani neki.

- Épp indulni készültünk.

- Nahát Naruto, milyen ritkán látni téged ebben az egyenruhában. – mosolygott rá biztatóan Sakura, s közelebb lépett, hogy megigazítsa rajta a mellényt, a fején a kendőt, és még egy tincset is gondosan lenyalt a feje tetején. A fiú mindezt visszafojtott lélegzettel tűrte. Már nem érezte azt a zsákbamacska ficánkolást a gyomrában, mint régen, amikor minden alkalommal, ha Sakura hozzá beszélt. Felvillant előtte egy tegnapi érzés, s akaratlanul is eszébe jutott Sakura lehet-e, az éjjeli ismeretlen. A lány összevont szemöldökkel meredt rá. Előhalászott egy zsebkendőt, megnyalta és Naruto nyakát kezdte vele dörzsölgetni.

- Mondd csak, mit csináltál? Nem is jön le..

- Hee? – Naruto kérdő tekintettel fordult a tükör felé és jobba szemügyre vette a nyakát, ahol egy kunai hegynyi centis folt kékülgetett, és ellenállt minden dörzsölésének. Hirtelen bevillant neki egy szorosan a nyakára tapadó mohó száj, és erre a gondolatra azonnal fülig pirult.

- Ehh – lemondóan adta fel az eltüntetését, és hátat fordított a tükörnek. Még épp elkapta, amikor a volt sensei-je és Sakura szeme összevillant és szájuk egyszerre húzódott széles vigyorra."Vagyis Kakashi szája állását csak abból vette észre, hogy a szemei egyre elkeskenyednek."

- Mi vaan, dattebayo? – Sakura odasétált hozzá és egész közel hajolt az arcához.

- Mondd csak, honnan van az a folt? – kérdezte leplezetlenül játékos hangon.

- Ühm.. Siessünk, ne várassuk meg az öreg hölgyet.. – dünnyögte sietősen az orra alatt, és az ajtóhoz lépett.

- Am.. Sakura-chan? – Visszafordulni nem mert, ezért már az ajtón kívül tette fel a kérdését, ami néhány perccel ezelőtt a fejébe ötlött.

- Hm? – A lány visszapillantott a lépcsőfordulóból a kérdezőre.

- Te.. Öh.. voltál tegnap este valahol? – A lány lenyelte zavarát és pironkodva nagyot szusszant.

- Micsodakérdés ez.? – Még egy ideges szusszantás. Naruto várakozóan nézte az előtte haladó lányt, s nem értette a zavart levegővételt. Ha csak, ..

Kakashi a kérdést hallva diszkréten más irányba nézve sétált tovább mellettük. Megkockáztatta, hogy nem akar ilyesmibe belefolyni és elővette a kedvenc könyvének rongyosra olvasott utolsó kiadását.

- Ehhem, ehhem! – Sakura a válla fölött hátranézve köhintett kettőt. Kakashi fölnézett, és lemondó sóhajjal visszacsúsztatta könyvét a zsebébe. – Ami azt illeti tegnap programom volt.

Naruto nem reménykedett benne, hogy Sakura azonos lenne az éjjeli partnerével, hisz világosan látta a különbséget. Sakura bár jelentősen megerősödött a Hokage kezei alatt, mégsem volt azaz alkat, mint az a másik lány. Sakura alakja lágy, nőiesen nyúlánk és izmos volt. A haja pedig.. a haja rövid volt. Márpedig a zuhatag mellett egy hosszú haj omlott végig az idegen vállain.

Ismét nagyot sóhajtott.

Pár percen belül már a főépület felé igyekeztek. Naruto lopva megnézett minden szembejövő lányt, s próbálta kitalálni vajon melyikre illik rá a homályos személyleírás. Minden alakban talált valamit, ami nem volt ismerős számára. Abban az egyben világosan biztos volt, hogy egy telt keblű, hosszú hajú lányt kell keresnie. Erre a gondolatra megint érezte, hogy elönti a forróság az arcát. Megrázta a fejét, hogy elűzze a gondolatokat, de visszatolakodott a tudatába a tömör lényeg. A hatalmas keblek!

- .. iatt kell menni. Ezért nem egy emberes munka lesz ez. – Naruto a mondat végére nyerte vissza csak a teljes kontrollt a hallása felett.

- He? – Sakura és Kakashi ránéztek.

- Jól vagy? – ráncolta a homlokát Sakura. - Azt hittem ennél kicsit lelkesebb leszel.

- Igen, igen, a feladat. – motyogta maga elé rendíthetetlenül, majd színlelt vigyorra húzta a száját. - Minden rendben van.

Naruto bekopogott a Hokage irodájának méretes duplaszárnyú ajtaján, majd az invitálásnak eleget tett, és belépett. Sakura és Kakashi kint maradtak.

- Naruto, késtél! – vágta oda szemrebbenés nélkül, a papírjaiból föl sem nézve a nő.

- aham .. - Még ki se mondhatta miért késett, máris félbeszakították.

- Tudom, hogy Kakashi tanítványa vagy, de értékelném, ha nem válnál notórius késővé, mint ő. – mondta, miközben letette a kezében tartott papírokat az asztal egy távolabbi sarkára, s az előtte heverő halomból egy újabb adagot vett el.

Fölnézett.

Naruto nagyot nyelt.

Ahogy a Hokage letette a papírokat, akaratlanul is odatévedt a tekintete a nő ruhájának bevágásába. Azonnal kitartóan másfelé kezdett nézni, s remélte, hogy nem vette észre a pillantását. Görcsösen próbálta elterelni a figyelmét, és erősen szuggerálni kezdte az asztal lábánál heverésző kismalacot. Gondolatai mégis elefántcsordaként trappoltak bele az erőlködésébe, és magukkal hozták a Hokage képzeletbeli meztelen képét. Összeszorított fogakkal, és ökölbeszorult kezekkel erőlködött elűzni a szemérmetlen gondolatait. Nem lett volna kellemes, ha harsány vihogásba kezdett volna, egy elkalandozott gondolat miatt.

- Naruto valami baj van? Azt hittem jobban fogsz örülni, hogy annyi szünet után végre dolgozhatsz. – A nő fölállt és közelebb sétált Narutohoz. Kézfejét a fiú homlokához érintette, majd összevonta a szemöldökét. – Nem látok problémát, hogy elfogadd a küldetést. Hát te?

- Aa.. - nyögte miközben észrevétlenül hátrálni próbált. Belegondolni sem akart abba, hogy Tsunade, a vén hölgy lett volna ott a víznél akkor. Mivel a partnere tisztában volt az ő, Naruto kilétével, próbálta kizárni a képből az olyan személyeket, akik szerinte nem illettek oda. Szemeit gyanakvóan méregetve meresztette az asztalon kotorászó nőre, aki fölmarkolt egy tekercset. Immár feltűnően vidáman, a helyére ülve lepecsételte, s felé nyújtotta.

- Viheted! – mosolyában volt valami hamis, és gyanakvást keltő. Naruto félve húzta el a száját. Elvette a tekercset, feltörte a pecsétet és belekukkantott. Szemei elkerekedtek.

- Micsodaaaaa? Ez ugye nem komoly? Azt hittem ennyi idő után végre kapok egy rendes küldetést. Annyit bizonyítottam már. Tudod, hogy képes vagyok rá..

- Nem tűrök vitát! – csattant föl határozottan az öreg hölgy, miközben kezeit az álla alá helyezte és rátámaszkodott. – Különben is már elfogadtad, amikor feltörted a pecsétemet. Nincs visszaút.

- Nem vagy valami fair játékos, vénség – grimaszolt rá az ajtóból. – Fogadni mernék, hogy megint egész éjjel ittál valahol. – Tsunade egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy visszanyerje önkontrollját, majd önelégülten mosolyogva fölnézett.

- Úgy valahogy, de ezzel nem kell elszámolnom neked. – Naruto gyomra bukfencet vágott örömében. Ha a vénség egész éjjel ivott, akkor nem ő volt kint a falun kívül.

- Minden Jutsu-ra mondom.. huuuhhh. – felsóhajtott és kinyitotta az ajtót.

- Naruto?

- Hm? – Tsunade ismét önelégülten pillantott rá.

– Jól látom, hogy a nyakad ki van szívva?

- Hee? – Naruto arca megnyúlt, a nyakához kapta a kezét, majd szemöldökeit összevonva, bosszúsan kilépett az ajtón, amit nem felejtett el becsapni maga mögött. Hirtelen felindulásából visszadugta a fejét és bekiabált rajta. – Ezzel nem kell elszámolnom neked Öreg hölgy.!

Kakashi, és Sakura értetlenül bámultak rá. Tudni akarták mi lett az eredmény.

- Ti tudtátok, hogy ezt akarja rám bízni ugye? –Mindkét kérdezett „ártatlanul" hunyorogva emelte a magasba a kezeit. – Hetekig nem kapok semmit, az után meg ilyen megalázó dolgot kell csinálnom.

- öhöm... dolgunk van odabent.

Naruto bosszúsan nézte, ahogy a többiek bemennek a Hokage irodájába, és pár perc múlva kevésbé jó kedélyűen jöttek ki onnan. Kilépve nagy sóhaj hagyta el lefelé görbülő szájukat.

- Mindig olyan pancser... miért pont most?

- Miről van szó? – fülelt oda a szőkeség, ám az ajtóban örömtől sugárzó arccal megjelent Tsunade is.

- Gyerekek, gyertek legközelebb is. Imádok veletek fogadni. – majd meglegyezte magát pár papírpénzzel és elsietett. Feltehetőleg elinni vagy elkockázni a frissen szerzett nyereményét.

- Fogadni ?!! Rám? Ezért jöttetek el hozzám mindketten? – A fiú, könnyező szemekkel, csalódottan nézett hol Sakurára, hol Kakashira. – Árulók vagytok! – Sarkon fordulva ott hagyta őket a folyosón, s csak annyit hallott maga mögött, hogy Sakura még szól valamit.

- Csak azt mondtuk, nincs az a pénz, amivel rá tud venni erre a melóra.

- Khehh! – Köhögte vissza nekik szájbiggyesztve, s eltrappolt a következő küldetése színhelyére, az Akadémiára.

                                 -@> ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ -@>  

Így utólag csomó hibát találok benne...

Amit tudok, ki javítom.