Sitri. Így hívják azt a földrészt, ahol James a mindennapi életét éli. A fiúnak csak az anyja élt és testvére sem volt. Ideje nagy részét a barátaival szokta tölteni, és az oázis környékén szoktak csavarogni. Sitri ugyanis eléggé sivatagos földrész, és ezért itt csak nagyon kevesen élnek. Körülbelül összesen csak 5 oázist lehetett találni az egész Sitri-ben. Hajnali 7 óra volt, de James már a barátaival rohangált a homokban, miközben a fiú sárkánya, a tűzvörös Szikra, folyamatosan körülöttük ólálkodott. Ritka állat volt Artariában a sárkány, de James azok közé a kevés emberek közé tartozott aki a barátjának tudhatott egy ilyen veszedelmes lényt. James éppen készült volna bemutatni egy új trükköt Szikrával, amikor hirtelen megjelent egy teljesen kifáradt alak.
- Vizet!- hörögte a jövevény. A fiúk nem késlekedtek, azonnal italért mentek. Miután a vándor megitta a pohár tartalmát, megszólalt:
- Én a királynak vagyok az egyik katonája, és azért jöttem, hogy megkeressek egy bizonyos James nevű fiút. Ismertek ilyen nevű gyereket?
- Én vagyok James- húzta ki magát a fiú- Mit akar tőlem?
- Artaria veszélyben van, és szükség lenne segítségedre. A király azt szeretné, ha megfékeznéd a suhanókat- hangzott a felelet- Elvállalod ezt a küldetést?
- Biztos, hogy nem megyek sehová- mordult fel James- Épp elé küldetés az, hogy túléljem a mindennapokat ebben a sivatagban.
A fiúnak semmi kedve sem volt itthagyni a barátait és teljesen egyedül nekivágni egy hajmeresztő küldetésnek. Ráadásul azt sem tudta, hogy kik azok a suhanók, de volt egy olyan érzése, hogy nem is akarja megtudni.
- Beszélhetnék a szüleiddel?-érdeklődött a jövevény.
- Csak az anyám él- felelte James.
- És ő hol lakik?- kérdezősködött tovább a katona.
James rámutatott egy kis kunyhó szerűségre, majd az idegen elindult abba az irányba.
- Ugye nem akarsz elmenni?-kérdezte Max, James legjobb barátja.
- Én innen egy tapottat sem mozdulok- jelentette ki James majd odament Szikrához és barátságosan megpaskolta a fejét.
Amíg a katona nem tért vissza a fiúk feszülten várakoztak és alig szóltak a másikhoz.
- James, gyere ide!- kiáltott ki a kunyhó ajtaja mögül a fiú anyja.
- Muszáj?- kiáltott vissza.
- Igen- hangzott a felelet.
James dühösen fújt egyet, majd magához intette a sárkányát és elindult.

Blue egy ideje nem tudott szabadulni egy érzéstől. A feje már órák óta sajgott és ráadásul még szédült is. Végül is úgy döntött, hogy lemegy és iszik egy pohár vizet. Nagyon remélte, hogy attól jobban lesz. Miután visszatért a padlásra, ölébe vette a könyvet, és folytatta.

- James, tudom, hogy ezt nehéz lesz megértened, el kell menned a királyhoz. Meg kell fékezni a suhanókat, és tudom, hogy te képes vagy erre- közölte James anyja.
- Azt se tudom, hogy kik azok a suhanók- vitatkozott a fiú.
- Majd a király felé menet elmondom. Mennünk kell. Nem késlekedhetünk egy percig sem-szólt közbe a katona.
James ránézett az anyjára, akinek a tekintete azt sugallta, hogy induljon el, és ne vitatkozzon. A fiú úgy érezte, hogy most élete legnehezebb döntését hozzá meg.
- Menjünk- sóhajtotta végül- Ha javasolhatom, akkor Szikrával utazzunk.
Ezután megölelte az anyját, és a katonával a nyomában felszállt a sárkánya hátára, majd útnak indultak a Királyok Szigete felé, ahol az uralkodó már türelmetlenül várt rájuk.