A nap folyamán Blue többször is hallani vélte az igazgatónő hangját, és ez megrémítette. Miután a napnak vége lett, Blue rohant haza. Ezek után semmi másra nem vágyott jobban az olvasásnál. Otthon felment a padlásra, és elővette az Artaria című könyvet.

A király mind az öt földrészre, követeket küldött, akiknek az volt a feladatuk, hogy megkeressék James-t, Michael-t és Mirát. Jacob százados Eren felé vette az irányt, mivel ő maga is onnan származott. Ezt a földrészt főleg erdők és mezők jellemezték. A legtöbb ember a tisztásokon lakott, ahol egy kis falunak volt a tagja. Eren-ben főleg lovak és kutyák voltak a leggyakoribb állatok, de előfordultak kisebb rágcsálók és madarak is. Az igaz, hogy Jacob százados nem ismert semmiféle Mira nevű lányt, de remélte, hogy gyorsan meg fogja találni.
- Elnézést!- szólított meg a százados egy embert- Nem ismer véletlenül egy Mira nevű lányt?
- De, ismerek. Ő a lányom- hangzott a felelet.
- Találakozhatnék vele?
- Egyelőre még várnia kell, ugyanis elment vadászni a közeli erdőbe. Addig, kérem jöjjön be a házamba- invitálta be a férfi a vendéget.
Eközben Mira egy bokor mögött hasalt, és egy vadra várt. Mellette a Csoda névre hallgató lova legelészett. Ekkor egy gyanútlan nyúl szökdécselt el Mira búvóhelye mellett. A lány levette az íját a válláról, majd célzott. Pontosan a rágcsáló szívét találta el. Ezután a tetemet elrakata a táskájába.
- Csoda, gyere ide! Indulunk haza!- hívta Mira a lovát.
Csoda odaügetett, és vidáman felnyerített. A lány felpattant a hátára, majd elindultak haza. Már este felé járt az idő, és a szél kezdett felerősödni, így Mira világos barna haját a szemébe fújta. Amikor megérkeztek, a lány elvitte Csodát a háza mögött húzódó karámba, majd bement a lakásba. Amikor belépett, nagyon meglepődött, ugyanis az asztalnál egy számára idegen férfi ücsörgött és az apjával beszélgetett.
- Ő meg kicsoda?- éreklődött Mira az éppen előszobába belépő anyjától.
- Jacob százados, a király egyik katonája. Azt állítja, hogy szeretne veled beszélni- felelte az anyja, majd odavezett a századoshoz a lányát.
- Ő itt a lányom, Mira- kezdte a lány apja, de Jacob közbeszólt.
- Nem tudom, hogy hallottad-e a hírét, de a suhanók megint ellepték Artariát. Szükségünk van a segítségedre, hogy megállíthassuk őket.
- De miért pont az én segítségemre- vágott közbe Mira, ugyanis kezdte elveszíteni a fonalat.
- A király úgy gondolja, hogy Artariát csak három bizonyos gyerek tudja megmenteni és úgy gondolja, hogy te vagy az egyik- magyarázta Jacob- Hajlandó vagy segíteni?
Az anyja és apja is bátorítóan nézetek rá, így aztán végül is igent mondott. Miután elköszönt a szüleitől és az öccsétől, útnak indult Jacobbal és Csodával a királyi palota felé.