Másnap Blue a madarak csiripelésére kelt fel. Eléggé csodálkozott, hogy nem Mira ébresztgetésére nyitotta fel a szemét, ezért úgy döntött, hogy megnézi, hogy a többiek felkeltek-e már. Rövidesen kiderült, hogy a többiek alszanak, kivéve James-t, aki nem volt a helyén.

"Lehet, hogy Mira elaludt és nem ébresztette fel a többieket?"- gondolta magában Blue- "De akkor hová tűnhetett James?"

Végül is a fekete hajú lány úgy határozott, hogy megtekinti az őrszem számára kijelölt helyet és megkérdezi Mirát, hátha tud valamit James-ről. Amikor odaért, azt látta, hogy Mira a fejét James vállára hajtva alszik. James pedig Mira fejének döntötte a homlokát és ő is mély álomba merült. Blue-nak nem volt szíve felkelteni őket, ezért úgy döntött, hogy inkább odébb áll, és megvárja, amíg a többiek felkelnek. Fél óra elteltével az egész csapat talpon volt.

- Most mi legyen?- kérdezte Michael.

- Én azt javaslom, hogy...- kezdte a megkötözött kezű Diego, azonban James rárivallt:

- Pofát befogni! Egy fogoly nem beszél, ha csak nem kérdezik.

- James, hagyjad, hadd mondja el, hogy mit szeretne. Mindenki véleménye számít- hajtotta Mira a fejét James vállára, mire a fiú átölelte őt.

- Igazad van- suttogta James, majd elengedte a lányt, és rászólt Diego-ra:

- Fogoly! Mondhatod a véleményedet.

- Háááát...Ez csak a saját véleményem, szóóóóval nem kell megfogadnotok...- kezdte a kövér fiú.

- Mondd már! Nem érünk rá egész nap!- mordult rá James.

- Szerintem váljatok szét, úgy gyorsabban meg lehetne találni a portált- hadarta Diego- Természetesen én itt maradhatok, mint fogoly és valaki vigyázhatna rám. De nem vagyok benne biztos, hogy ez jó terv.

A többiek mérlegelték Diego ötletét, majd végül is hosszas vitatkozást követően úgy döntöttek, hogy használható a terve.

- Vállalom a fogoly őrzését, ti addig menjetek és keressétek meg azt a portált- bökött a fejével James Diego felé.

- Én itt maradok Jamesszel- jelentette ki Mira.

- Rendben. Akkor indulunk?- kérdezte Michael.

- Igen- felelte Blue és Kayla egyszerre.

A három gyerek a városig együtt ment, utána azonban különváltak. Michael a külvárost vizsgálta át, Blue Corolo fontosabb épületeit látogatta meg, Kayla pedig úgy döntött, hogy megnézi, mi maradt Nick házából. Kayla egyáltalán nem azért ment oda, mert azt remélte, hogy ott találhat portált. Inkább azért látogatta meg a gyerekkori barátjának a házát, mert úgy érezte, hogy mostmár ideje szembenézni a sorsával, és megküzdeni a múltjával.

"Elérkezett az idő"- gondolta, majd sóhajtott és elindult Nick háza felé.

Épp azon az utcán fordult le, ahol egyszer gyerekkorában megdobált egy rendőrt paradicsommal. Kayla az emlék hatására elmosolyodott.

A tavaszi nap sugarai lágyan simogatta két 6-7 év körüli kisgyerek arcát, akik épp a padon ültek. A lánynak fénylő fekete haja és barna szeme volt. A fiú szőke haján pedig szinte táncot jártak a napsugarak.

- Nick, unatkozom...Csináljunk már valamit...- böködte meg a fekete hajú lány a fiú lábát.

- Bemehetnénk a belvárosba...- felelte a Nick-nek nevezett.

- És?- kérdezősködött tovább a lány.

- Nem tudom, Kayla. Majd ott kitalálok valamit- felelte a szőke hajú fiú, és futni kezdett.

- Hé, várj meg!- kiáltott Kayla, majd ő is futásnak eredt.

- Érj utól!- kiáltott hátra Nick.

Miután a két gyerek beért a városba, Nick azonnal tudta, hogy mivel fognak szórakozni.

- Na...Most...Mi lesz?- kérdezte lihegve Kayla amikor utólérte a fiút.

- Látod ott azt a rendőrt?- mutatott előre Nick.

- Azt a kövéret, amelyik az árukat nézegeti?- kérdezett vissza Kayla.

- Azt- bólintott Nick- Őt fogod megdobni egy paradicsommal.

Miután ezt közölte a fiú előhúzott a zsebéből egy nagy, piros paradicsomot, ami valószínűleg az uzsonnájából maradhatott meg.

- De...miért pont én? Miért nem te?- kérdezte félénken Kayla.

- Mert te akartál csinálni valamit- hangzott a felelet.

Kayla elvette Nick kezéből a paradicsomot, majd eldobta. A rendőr épp akkor fordult meg, így aztán a zöldség pont az arcát találta el.

- Ti kis...- kezdte a rendőr dühtől remegő hangon, azonban a két gyerek nem várta meg a káromkodás végét, hanem villámgyorsan elfutottak.

A következő utcában megálltak, és egymásra dőltek, úgy nevettek a szerencsétlenül járt rendőrön.

"Hát igen. Nick-el soha sem volt unalmas az élet"- gondolta Kayla, és tovább indult.

A következő pillanatban Kayla valami nedvességet érzett a kézfején, ezért felnézett.

"Esik"- állapította meg a lány-"Azt hiszem, hogy jobb lenne ha sietnék."

Ekkor Kaylát ismét megrohanták az emlékek.

Szakadt az eső, azonban egy 12-14 év körüli lány mégis pulóverben rohant ki az iskolából az utcára. Éjfekete haja a szemébe lógott, így csak a legfigyelmesebb ember vehette észre, hogy lány sírt. Azonban nem maradhatott sokáig egyedül a bánatával, ugyanis egy szőke hajú fiú szintén kirohant az iskola kapuján.

- Kayla!- kiáltott a fiú, és tölcsért formált a tenyeréből.

A lány csak egy utcával volt odébb, így aztán kivállóan hallotta a fiút, de még sem akart előjönni. Azonban úgy nézett ki, hogy a szőke hajú gyerek pontosan tudta, hogy hol kell keresnie Kaylát. Befordult azon utcán, ahol pár perccel ezelőtt a fekete hajú lány, és rögtön szembetalálta magát Kaylával.

- Hagyj békén, Nick- mondta szipogva Kayla.

- Figyelj, én nem tudtam, hogy Zea bandája mit akar veled. Hidd el, ha megtudom, szólok neked- kezdte a fejét vakargatva Nick- Ja, és ne higgy annak a pletykának, hogy csak kényszerből visellek el. Kicsi korunk óta barátok vagyunk, csak nem gondolod, hogy hirtelen egyik napról a másikra megutállak.

- Igazad van, Nick- felelte Kayla, és letörölt egy könnycseppet az arcáról- Azt hiszem, hogy egy kicsit túlreagáltam a helyzetet. Köszönöm, hogy utánam jöttél!- mondta a lány majd megölelte Nick-et.

- Ez csak természetes- felelte a fiú, miután elengedték egymást.

Kayla érezte, hogy könny gyűlik a szemébe, és csak hatalmas önuralmának köszönhette, hogy sikerült visszatartania feltörni készülő zokogását.

"Nick mindig segített nekem, amikor valami bajom volt, és én mégis cserbenhagytam őt. Bárcsak hamarabb rájöttem volna, hogy mit tervez! Akkor lehet, hogy most itt sétálna mellettem"- gondolta elkeseredetten Kayla.

Végül is megérkezett Nick háza elé, így aztán nagyot sóhajtott, majd lenyomta a kilincset, és belépett a romos lakásba. Odabennt félhomály uralkodott, és mindent belepett a több centi vastagságú por meg a pókháló.

"Hogy én milyen sok időt töltöttem ebben a kis házban!"- gondolta Kayla, és végigsimított egy szúrágta asztalt.

Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve odament ahhoz a szekrényhez, ahol fél évvel ezelőtt megtalálta Nick naplóját, benne pedig a lila Kereszt Követ. Kayla megpróbálta kihúzni az egyik fiókot, azonban az be volt ragadva, ezért ki kellett rántania a helyéről. Kayla a földre huppant, mellette pedig egy furcsa, tükörre hasonlító, fényes tárgy landolt. A tárgyon volt egy piros gomb, amit a lány kíváncsiságból megnyomott. Az aprócska tükör most legalább a tízszeresére megnőtt, így Kayla azonnal tudta, hogy ez csakis egy portál lehet, ezért gyorsan lekicsinyítette, zsebre vágta, majd azonnal visszarohant a barátaihoz.

******

A kis csapat figyelmesen meghallgatta Kayla beszámolóját a portál megtalálásáról, majd tanácskozni kezdtek, hogy most mitévők legyenek.

- Azt javaslom, hogy Blue azonnal induljon vissza a Földre, ugyanis az igazgatónő bármelyik percben ideérhet- indítványozta Mira.

- Rendben- egyezett bele Blue- És veletek mi lesz?

- Én visszamegyek a Földre Blue-val- felelte Kayla- Igazából már semmi sem fűz Artariához. Meg persze Blue-t sem szívesen hagyom magára.

- Köszönöm Kayla!- ugrott fel boldogan Blue.

- Nincs mit- vonta meg a vállát a másik lány- Ez csak természetes.

- Amikor pedig átértetek, akkor elpusztítjuk a portált, hogy az a nő, meg a csatlósai ne tudjanak visszamenni- mondta James.

- És elbánunk velük, hogy senki se fenyegethesse többé Artariát- fejezete be a terv utolsó lépéseit Michael.

- És velem mi lesz?- kérdezte cérnavékony hangon Diego.

A csapat tagjai összenéztek, majd James megszólalt:

- Jó fogoly voltál Diego,- paskolta meg James a kövér fiú vállát- ha gondolod visszamehetsz a Földre.

- Köszönöm- hálálkodott Diego, majd oda akart rohanni James-hez, hogy megölelje, de mivel meg volt kötözve a lába, hasraesett.

Erre a többiek egy emberként felnevettek, mire Diego csak elmosolyodott, és nagy nehezen föltápászkodott a földről. Miután kinevették magukat, James levágta a kardjával a Diego-t fogvatartó köteleket, majd megszólalt:

- Viszlát, fogoly! Aztán viselkedj a Földön, és ne zaklasd a lányokat!

Ezek után mindenki megölelt mindenkit, és könnyes búcsút vettek a másiktól. Mindnyájan tudták, hogy ez az utolsó portál, amin keresztül Artariába lehet jutni,  ezért valószínűleg soha többé nem fognak találkozni a másikkal. Végül is Mira megnyomta a portálon lévő piros gombot, mira az megnőtt. Blue, Kayla és Diego felálltak egymás mellé, majd integettek, és egyszerre átléptek a dimenziók közti kaput. Miután Diego, Blue és Kayla átértek a Földre, a portál ismét összement.

- Most vagy soha- vett egy nagy levegőt James, majd felemelte a lábát, és rálépett a portálra, mire az darabjaira tört.

- Ezt már senki sem fogja tudni megjavítani- mondta félig szomorúan félig megkönnyebbülten Michael.

- Az biztos- értett egyett Mira.

A következő pillanatban iszonyatos dübörgés hallatszódott a tenger felől.

- Mi lehet ez?- kérdezte Michael.

A szőkés hajú fiú pár perc múlva megkapta a kérdésére a választ: egy hatalmas medve-szerű valamin három ember ült, és ők jöttek egyre közelebbre. Az alakok, pedig nem voltak mások, mint Csermeli tanárnő, Amanda és Ginger. James nem várta meg, hogy Csermeli tanárnő csapata megérkezzen: felpattant Szikra hátára, majd elrepült. Mira és Michael követték a fiú példáját, és ők is felszálltak az állataik hátára. Szikra folyamatosan támadta a gyomrából feltörő tűzzel a hatalmas medvét, azonban Darto mindig odébb ugrott. Egy idő után Csermeli tanárnő és a két lány leszálltak Darto hátáról, majd előkapták a fegyvereiket. Az igazgatónő mindhármójuk számára szerzett kardot, azonban a Amanda és Ginger még nem igazán tudtak bánni vele, így könnyű célpontot jelentettek a Fura hátáról támadó Michael-nek. A szőkés hajú fiú pár perc alatt lefegyverezte, és sarokba szorította a lányokat, és egy kötél segítségével egy fához kötözte őket, hogy ne tudjanak megszökni. Ezek után visszarohant Furához, felült a hátára, majd az óriásgyíkkal Mira segítségére siettek, aki Csermeli tanárnővel hadakozott. A lány hiába lőtte ki az újabb és újabb nyíveszzőket, az igazgatónő az összeset a darabjaira aprította a kardjával. Eközben James és Szikra továbbra is Darto-val küzdöttek, azonban nagyon úgy nézett ki, hogy nem lehet egykönnyen elpusztítani a hatalmas állatot. Mira és Michael nem gondolták, hogy Csermeli tanárnő jártas a kardforgatás tudományában, azonban az ő tudása nem vetekedhetett a túlerővel. Mirával simán el tudott volna bánni, de amikor Michael is becsatlakozott a küzdelembe, láthatóan kiesett a ritmusából. A következő pillanatban Michael frontális  támadást indított az igazgatónő ellen. Azonban Csermeli tanárnő nem számított erre, és hanyatt esett. Mira az íja idegére helyezete eyg nyilat, célzott majd lőtt. A nyíl pontosan az igazgató nő szívét találta el. Michael és Mira nem nézték meg, hogy Csermeli tanárnő túlélte-e a sérülést, hanem állataikkal odarohantak Darto-hoz. James és Szikra még mindig harcoltak a hatalmas lény ellen.

- Vigyázzatok vele, nagyon erős!- kiáltott le James Michael-nek és Mirának.

Darto érezte, hogy túlerőben voltak ellene, ezért csak még dühösebben küzdött, és elszántan csapkodott a mancsával a levegőbe, hogy távoltartsa magától Mirát és Jamest. A következő pillanatban Mirának eszébejutott a megoldás.

- Egyszerre kellene támadnunk!- kiáltotta a lány- Három támadást nem tudna kivédeni.

- Rendben!- ordított vissza Michael és James.

- Most!- vezényelte Mira.

Ekkor több dolog is történt egyidejűleg: Darto felágaskodott, aminek következménye képp James kardja csak megkarcolta a hátát. Azonban Mira nyila és Michael kardja pont a szívét találta el, így a hatalmas teremtmény a földre zuhant. Darto biztos haláláról Szikra gondoskodott, uyganis egy hatalamas lángcsóvát küldött a levegőből az állat felé. A lángok szép lassan halálra perzselték a szerencsétlenül járt állatot, így a végén mintha csak egy suhanó lett volna, szürke köddé vállt. Ezek után a három gyerek odafutott Csermeli tanárnőhöz, azonban már késő volt. Az igazgatónő kilehelte a lelkét.

- Megcsináltuk. Mostmár senki sem veszélyeztetheti Artariát- mondta mosolyogva Mira, mire James és Micael a lány mellé lépett.

A győzelem után James, Micael és Mira a király palotájának börtönébe záratta be Amandát és Ginger-t. Azonban a király engedelmével három évvel később kiszabadultak, és új életet kezdtek Artariában. A Földet azonban soha többet nem látták viszont. Az iskolának új igazgatója lett, és Diego még ugyanebben az évben két barátot is szerzett Blue és Kayla személyében. Így aztán a fiú is megtapasztalhatta az összetartozás érzését. James, Michael és Mira életük végégig tartották a kapcsolatot, és a történetük legendássá vállt Artariában. Mivel James elpusztította az utolsó portált, soha többet senki sem tudott átjutni Artariába, és ez a világ örökre elveszett az emberek számára.

Vége