30.fejezet~Kutatás
Csermeli tanárnő és a kis csapata egy mezőn ébredtek fel.
- Hol vagyunk?- kérdezte a szemét dörzsölgetve Diego.
- Használd egy kicsit az agyad, és rájössz- felelte Amanda, aki azonnal rájött, hogy a tanáruk Artariába hozta el őket.
- És most mi lesz?- kérdezte Ginger.
- Én és Amanda felkutatjuk az Artariában található portálokat, Diego és te pedig Blue-t és Kaylát kutatjátok fel, és elbántok velük- osztotta ki a feladatokat Csermeli tanárnő.
- És ti minek kutattok portálok után?- értetlenkedett Diego.
- Azért, hogy ha ti elrontanátok a feladatokat, ne vesszen el minden reményem a győzelemre- mondta Csermeli tanárnő, aki nem igazán bízott abban, hogy Diego és Ginger végre tudják hajtani a küldetésüket- Nem lenne valami jó ha ezek után ők ketten visszakerülnének a Földre.
"És veszélyeztetnék a hatalmamat"-tette hozzá gondolatban-"Jobban teszem, ha nem számolok be neki az összes tervemről, hiszen azért mégis csak gyerekek, és pont emiatt könnyen megveszetegethőek."
Ezek után külön folytatták a küldetést.
******
Eközben James, Michael, Mira, Kayla és Blue egy rövid tanácskozást követően úgy döntöttek, hogy most az a legfőbb feladatuk, hogy keressenek egy portált, amivel Blue visszamehet a Földre. James még úti tervet is készített. Először Dzsoru-ba, után Erenbe, Sitri-be, Terenába, majd legvégül Corolo-ba mennek el. Corolo-t Kayla kérésére tették be utolsó úti célnak. A lány még úgy érezte, hogy nem áll készen arra, hogy viszontlássa a szülőföldjét. Kayla megkérte Blue-t, hogy még ne mondja el a többieknek, hogy miért nem szeretne elmenni az otthonába, mire Blue bólintott. Blue teljesen ellentétesen viselkesett, mint Kayla. Amíg Kayla magába zárkózott, és alig szólalt meg, addig Blue egyfolytában a többiekkel beszélgetett. Még mindig alig akarta elhinni, hogy tényleg Artariában van, és akikről olyan sokat olvasott, azok most itt vannak a szeme előtt. James-szel madarat lehetett volna fogatni, annyira örült Mira felépülésének. Azonban amikor a kis csapat áthajózott Dzsoru-ba egy kisebb problémal kellett, hogy szembesüljenek. Három hátasállat volt: Szikra, Fura és Csoda. Ők azonban öten voltak. Végül is James és Michael felajánlotta, hogy valaki utazhat Szikrán és Furán. Blue úgy döntött, hogy Szikrán fog utazni, így aztán Kayla Michael mögött foglalt helyet.
******
Diego és Ginger már több, mint egy hete Eren erdeiben gyalogoltak, de még mindig nem találtak semmiféle nyomot, így aztán úgy döntöttek, hogy tovább állnak a következő kontinens felé. Mivel Terena volt a legközelebb, ezért arra felé mentek tovább. Amíg a hajó a másik földrész felé haladt, Ginger halálosan unatkozott. Diego nem bizonyult túlságosan jó beszélgető partnernek, de legalább jól lehetett ugráltatni. Diego lelkesen szállított üdítőt, ételt, sőtt még édességet is a vörös hajú lánynak. Ginger elgondolkozott azon, hogy kéne valami tervet kovácsolni, de végül is elvetette az ötletet. Úgy gondolta, hogy úgysem tudna semmit se kigondolni. Miután partot értek, Ginger megparancsolta a kövér fiúnak, hogy nézzen szét a terepen, ugyanis nem akart váratlanul az ellenség karjai közt kikötni. Körülbelül egy óra telhetett el, amikor Ginger kezdte sejteni, hogy valami nincs rendben. Diego maximum fél óra elteltével mindig vissza szokott térni.
"Utána kéne mennem,- gondolta a lány- de nem fogok. Soha sem volt Diego a szívem csücske. Ráadásul ha ő elveszett, és én egyedül teljesítem a küldetést, akkor Csermeli tanárnő biztos, hogy nekem fog év végén minden tantárgyból ötöst adni, és akkor talán nem fogok megbukni évvégén." Miközben Ginger úgy döntött, hogy elhagyja Terenát, Diego egy végeláthatatlan búzamezőn bóklászott, és nagyon úgy nézett ki, hogy eltévedt.
- Hahó, valaki?- szólalt meg félénken a fiú.
A következő pillanatban két fiú nekiugrott, és azonnal a földbe teperték.
- Vagy megadod magad, vagy megölünk!- szólalt meg a sötétebb hajú, és kardot szegezett Diego torkának.
- Megadom magam- nyökögte rémülten a kövér fiú.
Erre a szőkés hajú elővett a zsebéből egy kötelet, és összekötözte Diego két kezét.
"Kik lehetnek ezek?"- gondolta rémülten Diego.
Hamarosan megtudta a kérdésére a választ, ugyanis a két a fiú elvezette őt a táborhelyükre, ahol két ismerőssel is találkozott: Kaylával és Blue-val.
- Én James vagyok,- szólalt meg a sötét hajú fiú- ő itt mellettem Michael, ő pedig Mira, a többieket pedig gondolom ismered. Egy ideig a mi ötünk társaságát fogod élvezni, mint fogoly.
- Most pedig, ha kedves az életed, szépen beszámolsz nekünk Csermeli tanárnő tervéről- mondta Mira, és nyilat helyezett az íja idegére- De ha hazudsz, véletlenül megcsúszik a kezem, és útjára bocsátom a nyilamat, ami pontosan a szíved közepében fog megállni.
Diego remegve bólintott, és elkezdett mindent elmondani, amit tudott az igazgatónő tervéről.
******
Amanda és Cseremeli tanárnő már számtalan portált elpusztítottak, de az igazgatónő szerint még mindig rengeteget rejtettek el Artaria különböző pontjain. Amanada fáradhatatlanul segített Csermeli tanárnőnek, és az igazgatónő már számtalanszor köszönhette a lánynak, egy-egy portál megtalálását. Csermeli tanárnő nem véletlenül rendelte magához Amandát, ugyanis tudta, hogy a lány nagy segítségére lehet, és nem is csalódott benne. Tudta, hogy Amandát bosszúvágy fűti egy régi, személyes sérelem miatt, ezért őt is majdnem olyan személyes ügy fűzte ehhez a küldetéshez, mint magát Csermeli tanárnőt. A lány ugyanis Blue-n szeretett volna bosszút állni. Körülbelül ötödikesek lehettek, amikor az akkori osztályfőnökük úgy döntött, hogy elviszi az osztályát egy két napos erdei iskolába. Sajnos az osztályfőnök osztotta be a gyerekeket a szobákba, és Amanadát Blue-hoz és egy Sophie nevű lány szobatársa lett. Akkoriban Blue és Sophie legjobb barátnők voltak, később azonban összevesztek és Sophie elment ebből az iskolából. A két lány már akkor gyűlölte Amanadát, és elhatározták, hogy megviccelik a lányt. Azonban ez a vicc kicsit erősebbre sikerült, mint ahogy tervezték. Úgy döntöttek, hogy ellopják tőle az ezüst nyakláncát, amit négy éves korában kapott az apjától, aki egy év múlva autóbalesetben meghalt. Blue és Sophie nem értették, hogy ez miért fontos a számára. Amandának ez az egyetlen emléke ami megmaradt az apjából. Amikor a két lány megpróbálta kivenni a táskájából, véletlenül leejtették és darabokra tört. Blue-nak ezt a tettét azóta sem tudta megbocsátani.
"Majd ha Blue örökre Artariában ragad, akkor majd biztos rá fog jönni, hogy milyen érzés, amikor valaki elveszti az egyik családtagját"- gondolta Amanda.
Ekkor Csermeli tanárnő hirtelen megszólalt:
- Odanézz!- mondta, és egy rámutatott egy sziklára, ahonnan sárga fény szűrődött ki- Lehet, higy ismét találtunk egy portált.
Azonban amikor sikerült kifeszíteni a köveket, Csermeli tanárnő nagyon meglepődött. Egy három méteres korom sötét bundájú, sárga szemű medveszerű lénnyel találtak szembe magát.
- Köszönöm, hogy kiszabadított a börtönömből. Engedelmes szolgája leszek- hangzott fel a lény mély hangja.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro