Mira meg sem kérdezte James-t, honnan tudta meg, hogy Sitri-ben lesz a következő Kereszt Kő. De úgy érezte, hogy számíthat a fiúra, és inkább nem fecsérelte az időt kérdésekre, hanem inkább vakon megbízott benne.

"Emlékszem, hogy a küldetésünk elején mennyire visszataszítónak találtam James-t, amiért nem akart részt venni a küldetésen"-gondolta magában Mira-"Szerencsére azóta sokat változotr, és már nem is idegesít annyira."

Mira nagyon örült, hogy végre összecsiszolódtak, és végre olyanok, mint egy igazi csapat.

Amilyen derűlátó volt Mira, Michael annál keserűbbnek látta a helyzetüket. A fiúnak semmi kedve sem volt elutazni valami sivatagos helyre, amikor ő egy esőerdőben nőtt föl. Végül is ilyen gondolatok között érték el Sitri határait.

- Otthon, édes otthon- sóhajtott James- Látod, Szikra, mondtam, hogy egyszer vissza fogunk térni.

Azzal a sötét hajú fiú megpaskolta a sárkánya oldalát.

- És most hogyan tovább?- kérdezte Michael, miközben viszolyogva bámulta a homokot.

- Valami Kaktusz-labirintust kell keresnünk- felelte James- De tudjátok mit? Ti inkább maradjatok itt. Én Szikrával  hamarabb meg fogom találni, hogyha ti nem jöttök.

Azzal a fiú felpattant az állat hátára és pillanatokkal később már el is tűntek a láthatárról.

- Támogatom az ötletet- motyogta az orra alatt Michael, és Furára nézett, mire az állat helyeslően felmordult.

Fél óra elteltével James visszatért, és közölte a többiekkel, hogy megtalálta a Kaktusz-labirintust. A fiú odavezette a többieket, és mivel labirintus nem volt túlságosan nagy, Michael örömére hamar a hátuk mögött tudhatták ezt a helyet.

- És most merre fogunk tovább menni?- érdeklődött Mira.

- Remélem, hogy bemegyünk valamelyik baralangba az itt levő három közül- tette hozzá Michael- Ott legalább hűvös van.

- A középsőbe fogunk bemenni- tájékoztatta James a többieket. 

A barlangban eléggé különös jelenet fogadta a három gyereket. Több száz suhanó lebegett a tó fölött, és nagyon úgy nézett ki, hogy tudták, itt kell keresniük a következő Kereszt Követ.

- Blue! Indulnod kéne!- kiáltott be a lány szobájába az apja, ugyanis reggel volt, és nem ártott volna, ha a lánya elindul végre az iskolába.

- Egy pillanat!- felelte Blue.

A lánynak nem igazán fűlött hozzá a foga, hogy félbehagyja a könyvet, ráadásul egy eléggé izgalmas résznél tartott.

- Ne kelljen még egyszer szólnom!- figyelmeztette Blue-t az apja.

Végül is a lánynak nagy nehezen sikerült elszakadnia a könyvtől, és elindult az iskolába. Amikor megérkezett, Kayla azonnal odarohant hozzá, és csak ennyit súgott a másik lány fülébe:

- Azt hiszem, hogy elkezdődött- és a fejével Amanda felé bökött.

Ekkor odasétált a két lányhoz Ginger:

- Sziasztok! Blue, nem tudod véletlenül, hogy Kayla hogy szokott iskolába jönni? Ő valamiért nem akar válaszolni erre a kérdésre.

- Ha az Artariáról szeretnél megtudni információkat, ennél egy kicsit ügyesebbenk kell lenned- felelte Blue, majd Kaylával együtt odébb állt.

A faggatózás azonban itt nem ért véget. Amanda, Diego és Ginger minden szünetben odajött a két lányhoz, és Kaylát faggatták. A két lány igyekezett úgy csinálni, mintha nem tudnák, hogy mit akar Amanda bandája. Diego, Ginger és Amanda pedig igyekeztek minél több kérdést feltenni Kaylának, és reménykedtek, hogy a fekete hajú lány legalább az egyikre válaszol:

- Van testvéred?

- Hol laksz?

- Mennyi ideig tart amíg beérsz a suliba?

- De szép a nyakláncod! Miért viseled magadon minden nap? Megnézhetem?

- Melyik a kedvenc tantárgyad?

- Voltál már szerelmes valakibe?

Kayla a nap végére kezdett teljesen megőrülni a sok kérdés miatt, és a végén már annyira elege lett, hogy a tanítás után meg se várta Blue-t, hanem azonnal hazarohant. Blue emiatt egyáltalán nem haragudott a barátnőjére. Megértett, hogy nem lehet valami jó, hogy az embert egész nap értelmetlen kérdésekkel ostromolják. Végül is ő is hazament, és otthon folytatta az Artaria olvasását.

- Most mi legyen?- kérdezte suttogva Michael.

- Én elterelem a figyelmüket, ti pedig átjuttok a tavon, és megszerzitek a Kereszt Követ- közölte a tervet Mira.

- És ha szabad megkérdeznem, mégis hogyan szándékozol elterelni több száz suhanónak a figyelmét?- érdeklődött James.

- Azt csak bízd rám- felelte a lány, miközben magában rájött, hogy a fiúnak ezek a megszólalásai még mindig idegesítik.

James eközben igyekezett úgy csinálni, mint akit nem is érdekel az egész, holott úgy féltette Mirát, mint eddigi életében még soha senkit. Még a saját életét sem féltette soha ennyire, holott a sivatagban Szikrával már korábban is kerültek életveszélyes helyzetekbe.

- Hé, suhanók! Azt hiszem, hogy nálam van az egyik Kereszt Kő!- kiáltotta hirtelen Mira, mire az összes ott tartózkodó suhanó felé fordult.

Természetesen egy Kereszt Kő sem volt nála, mind a hármat Csoda nyerge alá rejtette. A lovát pedig a Kaktusz-labirintusban hagyta. Mivel az összes suhanó Mirára figyelt, James és Michael sikeresen átjutottak a tó túlpartjára az állataik segítségével. Azonban amint megérkeztek, James és Michael meghallották Mira kétsegbe esett sikolyát.

- Te keresd meg a Kereszt Követ, én addig megmentem Mirát!- közölte James, azzal már repült is volna vissza Szikrával, ha Michael nem kiált utána:

- És hol keressem?

- Egy hal alakú cseppkő mögött- felelte James.

Amikor a fiú átrepült a túlpartra, szívszorongató látvány tárult a szeme elé. Vagy 10-20 suhanó holtan terült el, a többi azonban körbevette a lányt, és láthatóan azon fáradoztak, hogy túszul ejtsék Mirát. Ő azonban nem tudott védekezni, ugyanis az íját kettétörték. James előrántotta a kardját, és mint a szélvész úgy csapott le a suhanókra. A suhanók eközben rájöttek, hoyg ez így nem mehet tovább, és mégsem kell, hogy Mira fogoly legyen. Egyszerűbb, ha megölik mind a két gyereket. Mira a végén már puszta kézzel verekedett. Ekkor visszatért Michael, és mondta, hogy megvan a Kereszt Kő. Erre James és Mira otthagytak csapot-papot, és rohantak kifelé a barlangból. Az állataiknak hála sikerült maguk mögött hagyniuk a suhanókat, azonban Mira Sitri határának közelében elájult a túl sok megerőltetéstől. James és Michael nem is tudták, hogy sokkal nagyobb a gond, mint ahogy ezt sejteni lehetett volna.