Rorik széles mosollyal nézet az ikrekre, akik szinkronban cumiztak és kalimpáltak feléje. Az egyéni ruhácskájukban – Mrs. Weasley lelkes horgolásának eredménye – tündérien festettek legalábbis Rorik szerint. Imádta őket és az sem vette a kedvét, hogy a szoba ajtóban morgott az apjuk.

- Hoztam nektek ajándékot kicsikéim – emelt fel egy mackót és egy babát a férfi és gyengéden a kicsik kezébe tette, amit azonnal püfölni kezdtek. – tetszik mi?

- Van elég játékuk.

- Játékból nincs elég – mosolygott Rorik, de hangsúlya gúnyos volt – itt van apa is, aki megint bal lábal kelt. Csúnya vén kutya lesz, ha ilyen marad. Ugye? Kérdezte a kicsiktől, akik élesen felsikkantottak. Rorik kiegyenesedett és Siriusra nézet széles mosollyal – egyetértenek.

- Rohadék vagy Tonkin.

- Te nagyobb – vont vállat a férfi és felvette Regulust, majd Belle-t és ringatni kezdte őket. Sirius szeme szikrákat hányt – nem kell félned nem lesz semmi bajuk csak babázok egy kicsit.

- Ajánlom is, mert szét kaplak, ha bajuk lesz.

- Jobban értek a gyerekekhez mint te. Három unkahúgom van...

- Akiket alig láttál.

- Gyerekeket is gyógyítok.

- Az nem jelent semmit sem.

- Ott voltam Emily mellett mikor kellett – Mondta ridegen a férfi és Sirius ajka elvékonyodtak a dühtől – igazán leszállhatnál a magas lóról Black, mert megütheted magad.

- A családomra pályázol Tonkin így ne várd, hogy haverkodom veled. Mondhatsz, bármit tisztában vagyok vele, hogy szereted a nejemet és örömmel lépnél a helyemre, ha úgy adódna. De nem fogom hagyni, hogy elved tőlem a családomat.

- Valóban szeretem a nejed és a gyerekeidet is. De nem vagyok olyan aljas, hogy szétziláljak egy családot... ám ha így folytatod, magad leszel az, aki megteszi ezt, és nem kellek én. Így tegyél meg valamit magadnak Black és nőj fel – csókolta meg a kicsik homlokát Rorik és gyengéden visszatette őket a bölcsőbe – alukáljatok szépen.

- Nem kell a szentbeszéd.

- Ez csupán egy tanács volt. Hidd, el te még tehetsz azért, hogy a családod egyben maradjon én nem tudtam. Bármit megtennék, ha visszakaphatnám a nejem és a fiam – simította meg a gyerekek arcát a férfi – így ne vedd természetesnek, hogy vannak, neked már bármikor elveheti őket a sors tőled, ahogyan téged is ugyan úgy elveszthetnek. Tudom, hogy mindent alkalmat megragadsz, hogy kimehess innen, de ne feledd, a fejedre vérdíj van tűzve és nagyon szeretnének téged holtan látni.

- Tisztában vagyok ezzel...

- Akkor először a családodra gondolj, mert nem hiszem, hogy még egy felelőtlen viselkedést Lizi megbocsátana. Holnap jövök, mond meg Lizinek.

- Nem úgy volt, hogy ma itt leszel?

- Valóban, de a húgomhoz kell mennem, mert Ellie lebetegedett. Meg kell néznem – kapta fel a köpenyét a férfi és elhaladt Sirius mellett, aki még utána szólt.

- Jobbulást a kicsinek – mondta őszintén a varázsló és Rorik mosolyogva bólintott.

- Átadom. Sietett el a férfi és Sirius a gyerekeihez lépet, akik élénk érdeklődéssel nézegették az új játékaikat miközben lelkesen gügyögtek nekik.

- Tetszik nektek mi – sóhajtott fel Sirius – ha elvenném, akkor kitörne a hiszti és anyátok bezavarna végleg anyám szobájába. Na, jól van megtarthatjátok de ne szokjatok hozzá, hogy mindent megtarthatok, amit ez az alak add. Sőt ne merjétek őt nevezni apának először. A nővéretek minden pasast így hívott, de ti ezt nem tehetitek. Megegyeztünk? Kérdezte a férfi mosolyogva miközben hagyta hogy az ujját megfogják a picik – ez belegyezésnek veszem maszatkák.

- El fog kezdődni a tisztogatás – ráncolta a szemöldökét Emily, miközben figyelte a bejárati csarnok falába süllyesztett négy hatalmas, homokóraszerű számlálót.

- Reggel még a Griffendél és a Hollóhát vezetett holtversenyben. Mondta Matt összefont karokkal, majd Lunára nézet, aki szomorúan sóhajtott fel.

- Elfogyott az előnyük – mondta a lány – nézzétek, folyamatosan röppenek el a házak pontjai.

- De Mardekár zöld golyói ellenben meg se mozdulnak. Fújtatott dühösen Ginny – ez aljasság. Nem rég mesélte Ron, hogy Malfoy csak úgy a semmiért von le pontokat, mert ők most valami Főinspektori Különítmény tagjai, amit a nyanya mozgat. Harrytől például azért vont le 5 pontot, mert tetszett neki a képe és a bátyámtól, mert nem volt be törve az inge és 15 pontot Hermionetól, mert megmondta a tutit a nyanyáról és hogy sárvérű. Olyan kár, hogy anyukád már nem dolgozik a Minisztériumban Emi, mert akkor biztosan tudna segíteni.

- Nem hiszem – ingatta a fejét Emily – sajnos Miniszter nevezte ki a banyát és az iskola vezetésébe senki sem szólhat csak az igazgató, meg persze most Caramel.

- Úgy gondolom jobb, ha vigyázzunk, mert most korlátlan hatalommal rendelkeznek a nyanya és imádói.

- Igazad lehet Matt – húzta el a száját Emily –menjünk együnk valamit és közben kitaláljuk, hogyan védekezünk úgy, hogy közben ne essen csorba a pontjainkon. Még mi ez a hang? Fordult az emelet irányába a lány – Tűzijáték és pederdák? Egek ezek az ikrek – temette az arcába a kezeit Emily.

- Remélem, az egyik eltalálja az a nőt – villant egy gonosz mosoly Matt arcán.

- Matt.

- Most mi van? Bántott téged szóval ennyi járna, ha egy kicsit átrendezné az egyik a fejét. Méltatlankodott a fiú.

- Miket nem hallok Rosenwood – szólalt meg Draco Malfoy mögöttük – milyen gonosz beszéd ez. Talán ha levonok a Griffendéltől teszem azt, tíz pontot akkor szebben beszélsz, majd az igazgató asszonyról és tíz pontot megint, mert Emilyvel nyíltan édelegtek. Hogy van az anyád... és az apád? Kérdezte gúnyosan Draco.

- Ha ezt megteszed, eltöröm a karodat – vigyorgott Matt – és ha nem emlékeznél én nem Griffendéles vagyok, ha nem Mardekáros – lépet a fiú felé Matt fenyegetően mire Draco nagyot nyelt - Na vonj le szépen a házunktól húsz pontot, mert az igazat mondtam. Vond le! Csattant fel a fiú, majd megragadta Dracot durván a nyakához kapva a homokórák felé irányította a fejét – azt mondtam vond el azt a kurva pontokat!

- matt! Szólt Emily a fiúra, de az csak leintette.

- Ezt a kis mennyét vissza él a helyzetével és másokon tapos, egy kicsit sem kell sajnálni. Úgyan olyan kis tetű, mint az apja. Na szóval Draco hol vannak azok a pontok?

- Rendben... Húsz pont a Mardekártól – nyögte a fiú.

- Na, ezt már szeretem, és most azért vonj le, mert egy kis rohadék vagy és mert én nem szeretem azt a ronda fejedet nap mint nap látni ezt kábé ötven pont. Na lássam, hogy tűnnek el azok a pontok.

- Jó – remegett a fiú – ötven pont a Mardekártól.

- Helyes ezt nagyon szeretem, mikor szót fogadnak. És most ha jót akarsz, elkerülsz engem, a menyasszonyomat, a barátaimat, mert ha megtudom, hogy rosszat szóltál én, megkereslek és hidd, el te azt nem szeretnéd. Értve? Draco hevesen bólogatót. Matt undorral az arcán l lökte a fiút, aki botladozva elsietett. Matt hátra simította a haját és eligazította a ruháját és úgy fordult a döbbent lányok felé – most mi van?

- A fenébe is Matt ezt miért kellett? Csattant fel Emily.

- Mert nem bírom el viselni, hogy az kis mocsok beléd köt, a lányokba és az anyádba. Legszívesebben ütném – morgott Matt – vagy bele dobnám első emeleti volt-nincs szekrénybe, ahogyan az ikrek tették Montague-val.

- De ezt megbosszulja majd.

- Szeretném látni – villant meg Matt szeme – de előtte eszem valamit, mert ahogyan a bátyám mondta üres gyomorral nem jó eltörni senki gerincét. Indult el az ebédlő felé a fiú

- Mike soha sem mondott ilyet - hitetlenkedett Emily.

- Csak gondolta – kiáltott vissza Matt.

- Egek most miért viselkedik úgy, mint én? Nem akarok ebben a kapcsolatban én lenni a meg fontolt nyugis fél. Toppantott Emily és a fiú után ment.

Emily elterült a Griffendél klubhelyiség kanapéján és ügyet sem vetett Fred és George ünnepeltetésére csak nézte a plafont. A hatalmas zsivaj bosszantotta legszívesebben elrohant volna, a Tiltok rengetegbe vagy az anyjával beszélt volna, hogyan kezelte ennyi idősen a bosszantó quattuor-t. Váratlanul Fred dugta be a fejét a látó szögébe és Emily felnyögött.

- Ginny mesélte, hogy Matt egyenesen megfenyegette a kis rohadékot – mondta vigyorogva Fred – szóval neked is ünnepelned kellene.

- Nincs kedvem – vont vállat Emily, majd szemöldök ráncolva figyelte, ahogyan a fiú hajából elő bukkan Szélvész – hogyan került hozzád?

- Hosszú utat tett meg a szobánkig szóval úgy gondoltam ő is bulizni akar. Nagyon élvezi. Te is gyere már kislány. Nyújtotta Fred a kezét a lány felé – csinálunk képeket és elküldjük anyukádnak és a piszok apádnak is.

- Melyiknek? Kérdezte mosolyogva Emily.

- Melyiknek akarod? Villantott egy szélesebb mosolyt a fiú és Emily elnevetett magát és belecsapott Fred kezébe – akarok egy olyan képet ahol az ölembe foglak, hadd egye a fene az apádat.

- Matt?

- Engedélyt kértük és azt mondta nyugodtan – nevetett fel Fred – de azt is hozzá tette, ha lemerünk smárolni a fogainkból gyöngysort, fűzz. Szóval csak az arcodra adhatunk csókot – biggyedt le játékosan Fred ajka.

- Bolond vagy és halálvágyad van.

- De legalább mosollyal az arcomon halnék meg.

Hát gyerekek erős ihlet válságban vagyok és ezt tudtam ennyi idő alatt kiszenvedni vagy hogyan fogalmazzak. Nincs semmi ötlet teljesen üres kopárság van bennem jelenleg. De igyekszem valahogy ezen felül kerekedni ahogyan csak tudok. de azért bízom abban, hogy ez a szösz tetszett nektek, nekem annyira nem.