Emily leeresztette a pálcáját és felszegett állal nézet körbe a terembe, miközben mindenki őt figyelte. A tükör elé csúszott Harry nyöszörögve ült fel és rá mosolygott Emilyre.

- Nagyon ügyes voltál – dicsérte meg a lányt – el is felejtettem milyen tehetséges párbajozó vagy. Reagálni sem tudtam. Állt fel Harry és leporolta magát – ki lesz a következő ellenfele Emilynek? Fordult a társasághoz mire mindenki egyszerre lépet hátra csak Matt állt ott összefont kezekkel Markkal, aki éppen bele merült, hogy kibontsa a cukros zacskóját – ez nagyon jó. Emi, Matt és Mark önként lesznek az ellenfeleid.

- Hogy mi? kapta fel a fejét kétségbe esetten Mark és Emilyre nézet – kizárt – fordult volna el, de Matt megragadta a vállát és vissza rántotta.

- Maradsz. Nem árt, ha gyakorolsz - lökte előre a fiút, majd Emilyre mosolygott – remélem Milly nem veszed sértésnek, ha most félre teszem az érzelmeimet.

- Sértésnek venném, ha nem így tennél – mosolygott vissza a fiúra Emily.

- Velem lehetnél kíméletesebb – emelte fel a kezét Mark – nem vagyok jó párbajozó.

- Jaj, ne add itt nekem ezt a hazug dumát. Tisztában vagyok azzal, hogy ravasz vagy akár egy RÓKA és lusta is, mint egy macska. Szóval erőltesd meg magad egy kicsit és ne hozz apádra szégyent, aki történetesen áldását adta, hogy tag legyél. Sőt egyenesen büszke is volt rád. Szóval embereld meg magad – rivallt rá Emily és Mark felmordult.

- Jó vicc. Embereljem meg magam – húzta el a száját és elővette a pálcáját – meg aztán mióta levelezel az apámmal?

- Mióta megismertem –vont vállat Emily – biztosítottam, hogy vigyázunk a hülye fejedre. Kezdhetjük, vagy még társalgunk egy ideig. Éhes vagyok.

- Miattam kezdhetjük – szegezte a lányra a pálcáját Matt.

- Legyen - sóhajtott fel Mark.

- 2 galleont teszek Emilyre – suttogta Fred a testvérének.

- Szerintem Matt nyer, de mindegy. Tartom – válaszolt George. Emily szeme megvillant éppen, úgy ahogyan a két fiúnak is. Mind hármójuk szája sarkában félelmetes mosoly jelent meg legalábbis Ginny úgy látta.

- Komolyan fájdalmat okoztál – sápítozott Mark a folyóson és megdörzsölte a karját – kegyetlen tudsz lenni Emi.

- Te meg perverz vagy. Leszabtad a felsőm egy részét!

- Mondtam már, hogy véletlen volt. Szikrázott a fiú szeme – és már elfelejthetnéd, ha már a fél örült bestia vőlegényed, majd nem leátkozta a bundámat – fújtatott felháborodottan.

- Szép ágyelő lettél volna – mosolyodott el Matt gonoszan.

- És még a barátomnak mered magad mondani. Miféle barátság az, mikor egymás torkának ugrunk egy lány miatt?

- Őszinte? Vont vállat Matt – de Millyt tőled nem féltem, mert neked a vámpirkák jönnek be, ha jól tudom – somolygott a fiú és Mark szeme összeszűkült.

- Nem vagy vicces haver. Ijesztő az a kislány rám tapadt, mint a tépőzár, mikor ott voltam náluk.

- Izabella elől nem menekülsz, csak szólok – fordult vissza Emily – figyeld meg, mikor felnő lesz olyan szép és zseniális, mint az anyukája.

- De van egy apja, aki így is úgy méregetett, mintha már most el akarnám rabolni a lányát. A két bátyja is nem kívánatos személynek tartanak. És ne merjétek azt mondani, hogy beképzelem, mert éreztem a felém irányuló gyilkos ösztönöket. Pedig teljesen ártatlan vagyok, mert Iza csak egy kislány és nem is az eseteim a vámpirok főleg, ha azok még a derekamig sem érnek!

- Nem tudom mit izgulsz – forgatta a szemét Emily – hosszabb életed van, mint egy átlagos embernek szóval időd van kivárni míg Iza levadássz magának.

- Valóban? És Jay meg Bella?

- Nem tudom, hogy jön ide a kishúgom meg Jay, de ők nem úgy vannak, ahogyan te és Iza.

- Nincs olyan, hogy én meg Iza, de, hogy lesz Jay és Bella az olyan biztos, hogy beszélgetünk.

- Miért vagy olyan biztos, hogy egy nap nem lesz olyan, hogy te és Iza? Állt meg Emily és szembe nézett Mark-kal.

- Melyik apa adná a lányát egy yokaihoz? Iza apja olyan veszedelmes, mint az enyém és hidd, el nem lenne jó, ha ezek össze csapnának. Mikor apám utoljára tombolt kitört egy klán háború.

- Egy nő miatt? Kérdezte Matt.

- Sajnos nem egy miatt – pirult el Mark – az apám nagy szoknya vadász volt éppen úgy ahogyan a nagyapám is. Persze mikor megházasodtak ez elmúlt, de akkor is ők voltak az apák rém álma. Tárta szét a karját Mark – én is csak azért nem vagyok olyan, mint ők, mert félvér vagyok.

- Vagy, mert anyától még az apád is fél – mosolygott el Matt.

- Az is lehet – vont vállat pirulva Mark – anyu nem az a fajta, akibe bele kéne kötni ezt apa is meg tanulta pár év házasság után. Ha én valaha megnősülök, akkor olyan feleséget akarok, akitől nem kell rettegnem. És valljuk be Iza nem csak fiatalabb, vámpirabb és nagy eséllyel erősebb is lesz nálam, de ijesztő is. Egy halandó feleséggel teljesen kiegyeznék – bólintott a fiú. Matt és Emily összenéztek, majd felnevettek. Mark elhúzta a száját és nagy léptekkel elindult a folyosón.

- Minek a rókának ellenség, ha vannak barátai is.

- Egek, Mark – forgatta a szemét Emily és utána ment – ne játszd itt Shakespeare-i király drámát.

- Egy frászt játszom. Én borongok és látványosan sajnáltatom magam, mert jobb barátokra nem futotta. Nem értem miért szívjátok a véremet.

- Jobban örülnél, ha Iza tenné? Kérdezte vigyorogva Matt.

- Baka! Villogott Mark szeme és nagy léptekkel elsietett az ebédlő felé.

- Lehet túl szívattuk, hogy már japánul káromkodik? Fordult Matt felé Emily.

- Nagy eséllyel, de hamar megbékél. Nem képes sokáig haragudni senkire főleg, mert nem tudd, majd önmagán kívül máshoz szólni és az felér egy kínzással neki. Mivel szereti a saját hangját hallgatni.

- Gonosz vagy.

- De ez az igazság. Imád engem bosszantani azzal, hogy be nem áll a szája. Forgatta a szemét Matt – de igyekszem ki engesztelni valahogy, hogy bele gázoltunk az érzékeny kis róka lelkébe.

- Még most is nagyon gonosz vagy - nevetett fel Emily, de belekarolt a fiúba – ez az oldalad nagyon tetszik.

- Megmérgeződtem melletted – sóhajtott fel színpadiasan Matt – de nem tagadom, hogy Mark bosszantása egy kicsit önös érdekű is mivel igaz a mondás, hogy a kárörömben nincs semmi féle irigység, de élvezetes mikor mást lehet ezzel bosszantani. Mióta egy pár vagyunk, sőt már az előtt is hallgatnom kellett a célozgatásait és, hogy ezzel vissza vághatok ez egy kicsi elégtétel a számomra.

- De igaza lett kettőnkről nem?

- Valóban, de nem tudd senki annyi aranyat adni, hogy ezt be is valljam neki – hajolt Emilyhez Matt – ám öröké hálás leszek neki, hogy biztatott és megmentette a jövendőbeli anyósomat. Azt hiszem kiérdemelte, hogy ő legyen az első gyerekünk keresztapja, amiért folyton rágja a fülem – csókolta meg Emilyt a fiú.

- És ha én mást akarnák keresztapjának? Kérdezte Emily.

- Megkapja annak a nevét. Vont vállat Matt és derekánál megölelve a lányt menetek a folyosón.

- Még akkor is, ha az Charlie lenne? Nézet fel lopva a fiúra Emily. Matt arcán megrándult egy izzom és elhúzta a száját.

- Egyenesen bele sétáltam a közepébe mi? Sóhajtott fel Matt – még eltelik pár év addig. Remélhetőleg megtetszik egy másik név vagy valaki lelöki az első helyről a vöröskét.

- Nem hiszem, hogy ez megtörténik.

- Tudom én, de reménykedni csak lehet – sóhajtott fel Matt újra, majd lepillantott Emilyre – hamarosan Valentin nap. Hová menjünk radizni?

- Terelsz mi? De legyen. Harry elhívta Chot. Pislantott fel Emily a fiúra, aki szélesen elmosolyodott.

- Te páholyból akard nézni ahogyan, felsül? Kérdezte a nyilvánvalót Matt. Emily megragadta az ingét és lejjebb húzta.

- Nem is tudod, hogy mennyire – harapott az ajkába Emily – szóval?

- Legyen - bólintott Matt.

Sirius a konyhában ült egyedül, miközben a éjjeli vacsoráját piszkálta. Gondolatai messze jártak így nem vehette észre a besétáló Rorikot, aki egy ideig figyelte majd a férfi elé rakott egy üveget. Sirius szótlanul rá pillantott, majd az üvegre.

- Skót whisky?

- Apám pincéjéből van szóval becsüld meg, ha iszol - Ült le vele szemben és két poharat maga elé húzva öntött a férfinak és magának egy italt – még a dédapám idejéből van szóval ereje biztosan jó. Tudtommal szereted a jó minőségű whisky-t.

- Igen. Bólintott a férfi és felemelte a poharat – ennyire rossz híreid vannak, hogy itallal kezded a jelentésedet? Hogy-hogy nem a nejemhez mentél először?

- Jó hírekkel valóban nem szolgálhatok. Momo jóslata nem az amire számítottunk.

- A nyanya jóslatai ködösek...

- De igazak – pillantott Rorik a férfira – Roymund és a húgom is egyetértett Lizel, hogy ki kell kérni a tanácsát.

- És mit mondd a nyanya?

- Hogy nem áll senki oldalára, de eljön a sötétség kora újfent. Retteg. Láttam a szemében – szorította meg a poharát Rorik.

- És Lizi? Neki lesz szerepe? Gondolom megkérdezted.

- Igen – bólintott Rorik és lehúzta az italát, majd a whiskytől rekedtes hangon megszólalt– sokat fog szenvedni mind eddig valaha és rengeteg veszteség, meghurcolás és árulásokat látott a jövőjében. Mindent el fog veszteni, amiért eddig keményen dolgozott és ha ezek a terhek megtörnék, akkor... akkor... - remegett a férfi keze és az üveg után nyúlt és öntött magának egy pohárral.

- Meghal? Kérdezte suttogva Sirius és Rorik erőtlenül bólintott.

- Nem tudom, hogyan mondhatnám el ezt neki. Így is elégé zaklatott az unokafivére miatt. Nem szeretném felizgatni.

- Szerintem sem kellene – bólintott Sirius – most legyünk azon, hogy minden lehetséges módon kíméljük.

- Egyetértek. Dőlt hátra Rorik – szerencse, hogy az ikrek lekötik az ideje nagy részét.

- Ennek én is hálát adok, de ez nem gátolja meg, hogy a családi ügyekkel foglalkozzon főleg az üzleti részével.

- Oh, azzal már rég nem ő törődik – legyintett a férfi – már rábízta másra.

- Még is kire?

Jay összefont karral állt az apjával a Szellemszálláson és várakozóan várták az utasításokat. A jelentéseket olvasva Matt felnézet és hátra dőlt a székben.

- Biztosak vagytok abban, hogy ami itt le van írva hiteles? Nézet Matt Ichabodra.

- Igen – bólintott a férfi – elhiheted nekem, hogy ennél biztosabb nem lehetne. Regulus is megvizsgálta a jeleket, ahogyan a nejem is a talált nyomokat.

- Ránk bízhatod, a dolgot mi elkapjuk és kifaggatjuk a nőt.

- Ebben nem kételkedem Jay, de jobb lenne élve eljuttatni anyádhoz. Vigyétek magatokkal Ellat és Mirunát ők biztosan meg tudják győzni a hölgyet. Persze, ha ők nem mennek, semmire a többit rátok bízom, milyen módszerrel szeditek ki belőle a nekünk fontos információkat.

- Ha végeztünk mit csináljuk vele? Kérdezte Ichabod.

- Kerüljük a felesleges vérontást. Elég lesz egy alapos emléktörlés és egy két törött csont mintha balesetet érte volna.

- És mi van ha ellen áll, mint a múltkori pasi?

- Akkor természetes nincs más választásotok, mint tenni, amit kell. Nem szeretném, ha megint valamelyik szövetségesünk családjának kellene gyásztáviratot megfogalmaznunk.

- Lochan jó ember volt és tudta mire vállalkozott. A neje nem hibáztat senkit. Ő is tudta, hogy a férje forrófejű volt és kezelhetetlen. Várható volt, mikor szalad egy átokba. Sóhajtott fel Ichabod.

- Ebben igazat kell neked adnom, de akkor is ott maradt egy asszony három kicsi gyerekkel. Ha már itt tartunk kiutaltátok a pénzeket nekik?

- Természetesen – vette elő a táskájából egy dossziét Japer és Mattnek nyújtotta – egy része le van kötve, hogy mikor nagykorúak lesznek, a gyerekek hozzá tudjanak férni, de a többihez Mrs. Lochan hozzá fér. Takarékos asszony szóval nem kell mellé pénz biztos.

- Szép munka – bólintott Matt és átfutotta a papírokat – hogy halad a megfigyelés?

- Még mindig nem értem miért kell figyelnünk Tonkint, de természetes követjük. Nem gondolhatod, hogy ő lenne az áruló.

- Dehogy gondolom, Icha – legyintetett Matt – de Momorina megírta nekem, hogy érdemes lenne, ha valaki követné ne, hogy baja legyen. Ő is egy Arrow méghozzá egy nagy erejű varázsló és Liznek fontos személy.

- Valóban – Bólintott Ichabod – de eddig semmi gyanúsat nem találtunk nem is követi senki rajtunk kívül persze.

- Biztosan hamarosan lépni fognak – harapott az ajkába Matt és az ujjával dobolt az asztalon – így vagy úgy valami készül. Lehet nem ők talán Voldemort lesz, de arra kérlek benneteket, hogy Rorikon kívül ügyeljetek Siriusra is. Ő a másik veszélyes tényező ebben a képletbe. Ahogyan Milly ő sem lehet kiszámítani mit lép. Nem szeretném, ha valami meggondolatlanságot csinálna és meghalna az a hülye.

- Mi sem szeretnék – húzta el a száját Jay – de nem lehetünk folyton mellette.

- Ez igaz. Mondjátok Zoe még itt van vagy haza ment?

- Nem hajlandó addig haza menni míg Liz vagy te el nem intézitek, hogy ide költözzenek. Makacs és bosszantó nőszemély – mordult fel Ichabod – csak azért tűröm meg a házamban, mert a kislányom imádja.

- Mond meg neki, hogy ha féken tudja, tartani az év végéig  a sógorát elintézzük, hogy ide jöjjenek majd.

- De Liz megmondta, hogy nem teheti meg még és nem is fogja – ráncolta a szemöldökét Ichabod.

- Ez igaz, de Zoe ezt nem tudja, hogy mi nem fogjuk még most betartani az ígéretünket. Ugyebár a „majd" az egy tág idő.

- Legyen így, de ha Zoe rá jön én mosom kezeim – emelte fel a karjait Ichabod.

- És én is – bólintott Japer.

- Majd én elviszem a balhét, ha kell –forgatta a szemét Matt – de most fontosabb az, hogy mindenki biztonságban legyen és elkapjuk az a nőt.

- Úgy lesz. Bólintott egyszerre a két férfi.

- Mehetek – intett Matt és lehunyta a szemét és úgy masszírozta meg a halántékát – örülnék ha nem lapulnál tovább Mark – szólalt meg, mire egy róka kölyök jelent meg a lépcső korlátja mögül – a kíváncsiság visz, majd sírba csak előre szólok.

- Már mondták ezt páran – akarta meg a füllét a lábával a róka – de időközönként eltűnsz, és most már tudom miért. Mond, Emily tudja, hogy jelenleg te vagy az Arrow család feje?

- Nem vagyok, a feje csak helyettesítem Lizt. Alig várom, hogy vissza adjam a pozícióját.

- Valóban? Billentette félre a fejét – pedig ahogyan figyeltelek és hallottalak igazán élvezed, hogy úgy ugrálnak, ahogyan te fütyülsz. Élvezed, hogy egy több száz éves vámpirnak dirigálhatsz?

- Nem élvezem és azt sem, hogy parancsolnom kell egy felnőtt férfinak. Ráncolta a szemöldökét Matt – mi lenne, ha felvennéd a rendes alakodat? Frusztráló egy kis rókának beszélni.

- Mivel meztelenül nem akarok, előtted megjelenni ez felejtős. Sajnos még nem megy a varázslás azon része, hogy magara teremtsem a ruháimat. Apa ezért is dühős rám, de hosszú a lista, hogy miért még. Amúgy senki sem tűnt fel, hogy kimászkálsz?

- Meglepően hézagos a figyelmük. Gondolom egy kis róka csatangolása sem feltűnő.

- Nem – vakkantott Mark – Hagridtól a múltkor kaptam egy csirke combot és meg is vakarta a fülem tövét. De mond, jönnek még jelenteni neked vagy más vársz. Oh, Emi jön? Csillant fel Mark szeme.

- Nem jön senki –mordult fel matt – nem kell mindjárt tovább gondolni mindent. Mehetünk. Állt fel Matt és megropogtatta a vállait – jössz velem vagy elmész koldulni Hagridhoz?

- Viccesnek gondolod magad mi? Várjál csak!

- Nem tudok komolyan venni egy macska méretű rókát – lépet Mark felé Matt és a nyakánál fogva felemelte – de meg kell hagyni roppant aranyos ez a formád. Mutasd meg magad Millynek és garantáltan te leszel az új házi kedvence. Ha jó fiú leszel, még nyakörvet is vessz neked.

- Nagyon vicces itt ma valaki – mordult fel Mark, majd egy kis füstfelhő közepette visszaváltozott. Matt ijedten lépet hátra és mérlegelés nélkül ütött így Mark nemes egyszerűséggel a rozoga baldachinos ágynak repült, ami végleg beszakadt alatta.

- Jól vagy? Kérdezte ijedten Matt mire Mark csak felemelte a kezeit, majd vissza hanyatlott az ágyra.

Úgy volt, hogy tegnap feltudom rakni, de jött a vihar és abba kellett hagynom az írást. Ma meg elvágtam főzés közben az ujjam és kicsit nehezen ment és megy a képelés. Szóval azért jött most a szösz, remélem azért tetszett nektek :) Igyekszem a folytatással, ahogyan tudok :)