- Úgy néz ki maga, mint aki megjárta a hadak útját – hajolt a férfihoz Anna és Roy próbált a fotelbe préselni magát. Gyönyörű nő állt előtte, aki úgy vágta az előbb fültövön Ichabodot, mert ledobta a márványra, mintha nem tudná, hogy az férfi egy vámpír – szörnyen fest Mr. Conor. De semmi gond egy kettőre felépül – kacsintott Royra a nő és a férfi szava lállt, miközben elsétált a másik helyiségbe. Roymund a fülét simogató Ichabodra nézet.

- Meghaltam ugye? Kérdezte a férfi és a vámpír felvonta a szemöldökét.

- Élsz még te igen marha.

- De ez a nő kedves velem pedig tudja, milyen kórságom van.

- Anna kedves nő, de jó ha tudod erőset üt mé mindig cseng a fülem – nyavalyogta a férfi és Roymund idegesen hátra simította a haját és próbálta rendbe szedni magát – esélytelen haver, amíg nem meg nem mosakodsz.

- Tetszik a mami? Szólalt meg egy vékony hang és Roymund és Ichabod egyszerre rezzentek össze – én vagyok csak Ellie – mosolyodott a kislány és érdeklődve nézte Roymundot.

- Szia, kislány – köszönt Roymund.

- Üdv, Ellie – mosolygott el lágyan Ichabod.

- Megvertek téged, mert belekötöttél valakibe, a kocsmába? Mutatott Roymund sebes arcára és szakadt, véres ruhájára

- Tessék?

- Úgy nézel ki, mint mikor apát verték el, mert nagy volt a szája. Mutatott a férfi arcára.

- Rossz helyen voltam, rossz időben – vont vállat a férfi.

- Icha, mentett meg? Pislogott fel a kislány a vámpírra.

- Én csak összeszedtem – mosolyodott Elliere a férfi – neked nem kellene aludnod?

- Szomjas voltam és pisilnem is kell.

- Akkor miért nem mész? Kérdezte Roymund – talán félsz?

- Igen – sóhajtott fel őszintén Ellie, ami megmosolyogtatta a két férfit. A lány ajka lebiggyedt és a kezét kezdte tördelni - Marion és Jessy nem akar elkísérni.

- Elkísérjelek? Guggolt le Ichabod a kislány elé, de Ellie Roymundra nézet – vagy Roy?

- Én? Mutatott magára a férfi és Ellie arca felragyogott és a kezét nyújtotta – hát legyen. Merre kell menni csöpp?

- Arra – fogta meg Roymund ujját, mikor a férfi felállt halkan felnyögve – erős vagy? Le tudod győzni a lidérceket, akik a kislányokra vadásznak, akik csintalanok?

- Te csintalan vagy?

- Hát csak egy kicsit. Szóval le tudod győzni őket?

- Ha nagyon kell biztosan.

- Erősnek tűnsz, mint a macik az erdőbe. Tudod, van nekem is macim, de az nem tudd megvédeni – ingatta a fejét Ellie miközben befordult Roymundal az egyik szélső folyóson. Ichabod szélesen mosolyogva ingatta a fejét még akkor is, amikor Anna visszatért az elsősegély dobozkájával.

- Mr. Conor? Kérdezte döbbenten Anna.

- Elkísérte Elliet a mosdóba, mert fél a lidércektől és úgy gondolta Roy meg tudja védeni tőlük. Gondolom azért mert nagydarab, mint egy medve – sóhajtott fel drámaian Ichabod. Anna elhúzta az száját és az orra idegesen mozgatta.

- Egek le medvézte – sápadt el az asszony – kiporolom a nadrágjából. Dobta a fotelba a dobozt és a lánya után sietett.

- És akkor Roro bácsi elvágódott a saját kiltjébe – nevetett fel a wc ülve a kislány – nagyon vicces volt. Roymund a mosdó előtt falnak dőlt és hallgatta a kislány csivitelését. Az ajtó résnyire nyitva volt, hogy ne féljen annyira Ellie – itt vagy?

- Igen csak hallgatlak csöpp.

- Akkor jó – szólt ki a kislány – Roy bácsi...

- Elég lesz a Roy. Mond, mit szeretnél?

- Nem tudok leszállni – szólt a kétségbe esett felelet és Roymund szélesen elmosolyodott.

- Hogyan ültél rá?

- Az más - morgott a kislány.

- Akkor bemehetek? Kérdezte a férfi.

- Igen. Roy bedugta a fejét és Ellie hatalmas türkiz szemeivel rá nézet, majd felé nyújtotta a kezét – valaki elvette innen a kis sámlit, amit Roro bácsi hozott nekem.

- Majd meg keresem neked – kapta le a kislányt és a mosdóhoz vitte ott megengedte neki a csapott, hogy a kislány meg mossa a kezeit.

- Köszönöm – szappanozta be alaposan a kezeit és pacsmagolva dörzsölni kezdte – szeretem meg mosni a kezem ilyenkor tudok bubikat csinálni. Látod? Érintette a mutató ujját a hüvelykéhez, hogy kis kör legyen és belefújt, mire kiszállt onnan egy buborék – vicces.

- Valóban – hagyta rá és letette a földre Ellit és a kezébe nyomta a törölközött – visszakísérlek a szobádba.

- Az jó lesz - sóhajtott fel a kislány és Roymund halkan felnevetett – most min nevetsz?

- Semmi fontos – legyintette a férfi és megfogta Ellie kezét és kiléptek a mosdóból, ahol már Anna várta őket. Ellie megszorította a férfi kezét amennyire tudta és mögé lépet.

- Ellie te meg miért zargatott Mr. Conort? Nem látod, hogy megsebesült?

- Semmi gond Mrs. Graham. Szívesen elkísértem a csöppöt. Meg aztán már egész jól vagyok...

- Egy frászt – csattant a nő – gyere Ellie...

- Roy azt mondta vissza kísér a szobámba. Ugye? Nézte fel a férfira a kislány.

- Bezony' – bólintott a férfi és felkapva Elliet megkerülte a döbbent asszonyt elindult az emeleti lépcső felé nyomában Annával.

- De utána el fogom látni a sebeit Mr. Conor akár akarja akár nem – fújtatott a férfi mögött Anna.

- Legyen – hagyta rá Roymund.

- Úgy hallottam, hogy elvált – próbált beszélgetés kedvezményezni az asszonnyal, aki a sebeit vizslatta.

- Igen szóval nem helyt álló a Mrs. Graham megnevezés.

- Miss. Tonkin?

- Anna - nézet a férfira enyhe mosollyal a nő – tegeződjünk.

- Nekem megfelel – bólintott a férfi – szóval miért váltál el?

- Nagyon kíváncsi vagy. De mivel nem titok elmondom az én szomorú történetemet. A férjem magnix és hiába tudta, hogy én boszorkány vagyok nem igazán dolgozta fel a dolgot. Rorikot utálta és mikor a lányok is mágia használok lettek már folyton vitatkoztunk ez miatt.

- Ellie mondta, hogy az apja gyakran nézet úgy ki, mint én.

- Mert nem tudta elviselni, hogy nem neki van igaza főleg, ha ivott.

- Bántott?

- Soha – ingatta a fejét Anna – addig élt volna. De elviselhetetlen volt már. Így ott hagytam.

- Megcsalt mi? Húzta el a száját Roymund – ne tagad ismerős ez a terelés.

- Téged is?

- Régen nős voltam ezt nem sokan tudják. Pontosítva Liz és Sebastian. Csupán pár évig, de voltam házas. Gyerek szerelemből lett a házasság, de az asszony nem tudta elviselni, hogy akárhogyan is teperek nem lett jobb nekünk így úgy gondolta jobb lesz neki az egyik cimborám. Ott hagyott, de az előtt kiforgatott minden megtakarításomból, hogy vigye el az ördög azt a cafatot – mordult fel a férfi – nem sokkal rá annyira részegre ittam magam bánatomban, szégyenembe, hogy olyan helyre mentem ahová nem kellett volna. Meg mart két vérfarkas kis híján meghaltam, de Liz megmentett és én az óta szolgálom őt – vigyorgott el a férfi és Anna döbbent arcára nézet – no, lám te is olyan vagy, mint Matt csak nem gondolatokat lesel ki, ha nem az igaz érzelmeket csalogatod ki a lélek mélyéről. Ám megértem, hiszen vérfarkas vagyok és te egy anya, aki aggódik a porontyaiért.

- Sajnálom.

- Nem kell – ingatta a fejét Roy – bevallom jó volt erről kicsit beszélni. Évek óta nem tettem – nevetett fel zavartan a férfi – sőt még ennyit sem beszéltem egyetlen nővel sem, aki nem Liz.

- Akkor mit csináltatok? Oh, – jött zavarba a nő, mikor Roymund rásomolygott – Lizi nem mondta, hogy ennyire őszinte jellem vagy.

- Liz mellett nem lehet nem annak lenni, Anna. Bár nem szereti a ledér énemet, ahogyan ő mondaná – emelgette a szemöldökét vigyorogva és Anna is elmosolygott.

- Bízom benne, hogy amíg itt maradsz, nem élsz ilyen ledér életet.

- Ki sem tehetem a lábam a birtokról és azt a feladatott kaptam, hogy vigyázzak rátok. De amikor eljön, a hold ciklus nem tudom a feladatomat teljesíteni.

- Tudom. A pincét Rorik berendezte neked.

- Istenes dolgom lesz itt – nyúlt a boros pohara felé – már ha a kis csöpp engedi. Kedves kislányod van.

- Mind a három az – mondta büszkén Anna – neked nem lett gyereked?

- Nem – ingatta a fejét szomorúan Roymund – de rég letettem róla tekintve miféle kórságom van. Ám van egy unkaöcsém. Ő a húgom fia, Murdock. Ő most küldetésen van.

- Mesélte Ichabod. Sajnálom, hogy így alakult,

- Én is, de hiszek benne. Hinnem kell – kortyolt a borába, majd a kezére nézet – megmaradok?

- Meg – bólintott a nő – előkészítem a szobád, de addig egyél – intett a pálcájával Anna és az asztalon megjelent egy tányérgőzölgő leves.

Sirius figyelte a szalon ablaka előtt álló nőt, aki görcsösen kapaszkodott a váll kendőjében, miközben az utcát figyelte.

- Késik – szólalt meg Liz – valami baj történt.

- Rorik ügyes nem lesz baja – mondta csendesen a férfi és megpiszkálta a kandallóban a tűzet – szóval menj lefeküdni.

- Nem tudnák – ingatta a fejét a nő – veszélyben lehet, még is ő az ikrek apja.

- Papíron – mordult fel a férfi.

- Mindenki úgy tudja, hogy ő az apjuk és, hogy a párom. Célponttá vált miattam, Mancs – fordult a férje felé kétségbe esetten – nem tudnám elviselni, ha őt is elveszteném, mint Bastiant. Te itt vagy biztonságba velem, de ő nem.

- Nem lesz baja – mondta csendes nyugtató hangon Sirius – Tonkin elővigyázatos. De ha kikészíted, magad ő agybajt kap. Menj és pihenj le. Ígérem felébresztek, amikor megjön.

- Nem, megvárom. Magam szeretném látni ahogyan, megjelenik. Azt mondod, hogy elővigyázatos, de makacs és meggondolatlan tudd lenni, mint a legtöbb skót.

- Meg én – mosolyodott el a férfi.

- Igen – bólintott Liz.

- Biztosan nem szeretne aggódást okozni csak nem ér rá szólni vagy betért valahová.

- Ő nem tenné ezt vele, mert ezerszer belerágtam a szájába, hogy nem szeretem, amikor nem jelez, hogy minden rendben.

- Ahogyan én sem jeleztem. Hasonlóak vagyunk De ő jobb ember nem? – vont vállat Sirius és a tűzre dobot, egy fahasábot.

- Valóban – hagyta rá Liz és a férfi elfintorgott – ebben különböztök, hogy ő félre tudja tenni a személyes érzelmeit. Te nem.

- Ugye tudod, hogy szeret téged? Egyenesedett ki Sirius és élesen nézet a nőre.

- Nem vagyok ostoba, Sirius. Észrevettem – felelte szárazon a nő és vissza fordult az ablak irányába.

- És te?

- Fontos nekem, ahogyan te is.

- De?

- Nincs semmi, de. Te vagy a férjem nem ő. Ám rá kellett jönnöm, hogy gyorsan hullnak azok, akiket szeretek. Nem kell sok, hogy kitudjon, hogy Emily a tied, mert csak a hülye nem veszi észre, hogy te vagy az apja. Lucius biztosan ugrik, majd erre és megpróbál erre építeni, ahogyan a szüleim gyilkosai is. Sőt a gyerekükkel is hamarosan felveszik a kapcsolatot és tovább szövögetik az álnokságukat. Egy nyugtat, hogy Emilyhez most nem érhetnek el Dumbledore miatt és téged sem találnak – harapott az ajkába a nő – de, így Rorik lesz a célpont.

- Úgy gondolod?

- Én legalábbis ezt tenném – érintette meg az ablaküveget Liz – a legjobban most így tudnának kínozni.

- Nem tudhatod, hogy mit terveznek, Bells.

- Nagyon is tudom, mire készülnek. A halálfalók összegyűlnek, majd terveket szőnek, hogyan kapják el Harryt. Az Arrow testvérek meg magánakcióba kezdenek Voldemort áldásával, aki mindig meg szeretett volna szerezni. Az unokafivérem nagy eséllyel majd elárulja őket, mert önző tetű. Valahogy csapát állítanak, nem tudom, hogy és mikor, de belesétálunk.

- Nem fogom hagyni. Megvédelek benneteket.

- Tudom, és mivel ezzel mindenki tisztában van, te leszel a csali és talán az áldozat is. A háború elkezdődött Sirius és nem most lesz vége.

- Bells...

- Meggondolatlan és hirtelen személy vagy. Nem vagy biztonságba kint.

- Ahogyan te sem.

- Túléltem már ezt, azt így felkészültem mindenre, mert ahogyan te is mondtad nem vagyok biztonságban – nézte a kezébe szorongatott levelekre – mindenki válaszolt a hívásomra, hogy fel tudjam állítani a magam csapatát.

- Bells tudom, hogy aggódsz és a történtek után meg is értem, de le kellene állnod. Még nem vagy teljesen egészséges. Fordította maga felé a feleségét Sirius – aggódok érted. Kétszer táncoltál vissza a halál széléről és az számomra maga volt a pokol s most azt látom, hogy az tönkre teszed magad a folyamatos aggodalomtól. Emily biztonságban van, ahogyan Harry is. Remus vigyázz magára, ahogyan Tonkin is.

- Tudom.

- Bells, ha magad miatt nem is tedd meg értük. Tedd meg a picikért és Lyallért. Betegre aggódja magát. Liz felnézet a férfira és remegő ajkakkal hozzá bújt.

- Annyira félek, Mancs – sírta el magát a nő. Sirius szorosan magához húzta és óvatosan a karjaiban ringatta.

- Megvédelek, titeket ne félj. Senki sem bánthat már benneteket.

Remélem tetszett valamelyest ez a szösz. Ma a szabim utolsó napja és elkezdődik a büdös  hétköznapok. Még elviseltem volna pár napot, de menni kell ><. A következő szösszel igyekszem jönni és ha lesz ihlet rajzolok is. Bár még nem tom' mit.

 Eddig ezt firkáltam. Ő itt egy idősebb Liz. Kicsivel másabb, mint az eddigi megjelenései, mert viharos időkön ment át.