Emily a könyvtárban ült a felhalmozott könyvek oszlopai között, miközben erősen jegyzetelt és rajzolt. Így észre sem vette az eléje huppanó Mattet, aki szintén egy tucat könyvel a kezében telepedett le elé.

- Van pennád egy feleslegben? Kérdezte a fiú és Emily szó nélkül át dobta a könyv oszlopa felett neki – köszönöm. - Mibe mélyedtél ennyire bele? Kérdezte Matt és felcsapta az első könyvet és lapozni kezdte.

- Mágia történetbe – felelt Emily és a fiú felkapta a fejét és ijedten tolta el azt az oszlopot, ami kitakarta a lányt.

- Beteg vagy? Kérdezte aggódva. Emily csak egy pillanatra nézet fel rá, majd vissza a könyvére.

- Nem. Csupán kutatok.

- Mit? Kérdezte szemöldök ráncolva Matt.

- Apa ügyét talán lesz valahol hasonló visszaélés és azt, hogyan lehetne felébreszteni.

- Nem gondolod, hogy ez anyukád és Rorik terepe? Ők még is ebben dolgoznak.

- Anya most semmire se jó, mert lelkileg kikészült és TonTon hiába a legjobb medimágus Sebi apuval, ha ők sem mennek semmire. Kell segítség – nézet bele a könyvébe.

- És te úgy gondolod az éppen te, vagy aki segíthet?

- Nem tudom, de lehet, hogy találok valamit – vont vállat a lány.

- Reginaldban már nem is bízol?

- De. Nagyon is – sóhajtott fel Emily és Mattre nézet – minden reményem a bácsikámban van, de ha nem csinálok, valamit meg fogok örülni. Megtiltották, hogy Harry vérét szívjam. Elengedtem a marha bátyám kezét tegyen azt, amit akar. Nem érdekel már. Az új keletű bájital tudását remélhetőleg okosan használja, fel azzal a könyvel. Ha bölcsen alkalmazza az ottani tudást nem lesz gond.

- És ha még is?

- Harry szerencsés kis görcs valahogy mindig megússza. Most is az lesz, meglásd. Vont vállat Emily. – Nem fogom az időmet rá pazarolni, ha vannak fontosak teendőim, mint apa.

- Meg persze a tanulás – emelte fel az egyik könyvét –meg kell írni nem egy esszét.

- Meg vannak – írt le valamit Emily és az egyik könyv kupac mellől vagy hat tekercset rakott a fiú elé – nézd, kérlek át, hogy nincs benne hiba.

- Mindet megcsináltad? A Mágiatörténetet is és a jóslástant is?

- Ahogyan a bűbájtant és a bájitalt is. Bevallom kicsit meglódultam és több lett a hossza. Könyökölt az asztalra a lány és belemélyedt a könyvébe. Matt felvonta a szemöldökét és széthúzta az egyik tekercset, majd a lányra nézet.

- Miért van az, hogy egy olyan zseniális lány, mint te csak akkor csillogtatja meg isten igazából a tudását, mikor valamit el akar érni minél hamarabb és összecsapja a fontos dolgait, ami szemtelenül jó lett.

- Igen, igen én is okosnak tartalak – intette le a fiút és nem figyelt rá annyira belefeledkezett az olvasásba.

- Jaj, Emily – somolygott Matt és elkezdte olvasni a lány esszéit.

- Te meg hol hagytad Emilyt? Döbbent meg Mark, mikor barátját az egyik folyosó ablakában találta egy könyvel. Matt rá tekintett és fejével kifelé intett. Emily az egyik magasabb ágon logót fejel lefelé, miközben egy könyvet olvasott.

- Meg merjem kérdezni, miért teszi?

- Jobban megy neki a gondolkodás. Legalábbis ezt állítja.

- Nem fél attól, hogy leesik vagy lecsúszik a szoknyája és meglátják a fehérneműjét... phh miket is beszélek én. Nem szégyellős még nekem is eldicsekedet egyszer, hogy van neki különböző mintás bugyija... most ne néz így rám - Lépet hátrébb Mark – nem mutatta meg, ha nem csak mondta.

- Az a probléma, hogy ha kérnéd, megtenné – mordult fel Matt.

- Tényleg? Kérdezte lelkesen Mark.

- Megverlek.

- Nem tennél bennem kárt.

- Youkai vagy szóval szívós is. Pár állas meg sem kottyanna neked.

- Gonosz vagy velem Matt – ugrott fel a fiú elé és leült a párkányra. Percekig figyelte Emilyt, majd megszólalt – nem fog rá jönni mi lehet az apja baja – mondta csendesen. Matt rá tekintett és gyanakvóan összehúzta a szemét.

- Ebben olyan biztos vagy?

- Igen. Felelte – Black hamarosan felébred... érzem, hogy ébredezik.

- Honnét veszed?

- Ott hagytam az ágya alatt egy talizmánt. Idő előtt kell fel.

- Ezt úgy mondod, mintha baj lenne. Végre valami jó hír ezekben a sötét időkben. Szólni kellene neki...

- Matt – mondta csendesen Mark – még ne ringasd hiú reményekbe. Black csak jelezte, hogy figyel nem azt, hogy felugrik az ágyából.

- Azt én is gondoltam Mark – horkant fel Matt – De várj azt mondtad idő előtt?

- Hm, reméltem, hogy nem tűnik fel az elszólásom. Nehéz visszaszokni a kamasz testbe és hiányzik is a pipám. Milyen dolog tiltani a dohányzást? Barbár kor ez – sóhajtott fel Mark mártír módon.

- Egészségtelen és bűzös szokás szóval miért mondtad, hogy idő előtt kelt fel Sirius? És ha kérhetném, ne beszélj mellé. Hajolt előrébb Matt és Mark hátra dőlt a falnak és elhúzta a száját.

- Ha még aludt volna, akkor tisztességes okuri-inu lehetett volna vagy is legalábbis ahhoz hasonló halandó.

- Na, várj – villant meg Matt szeme – te miattad fekszik még Sirius?

- Részben. Ha nem altatom el meghal így szomorú lett volna Emily és Liz és azt nem szerettem volna. Így, hogy hasznomra legyen Black adtam egy kicsit a saját szellemi erőmből. A szájába rágtam, hogy mi a tervem. De annyira félti a nejét, hogy lecsapják a kezéről, hogy képes idő előtt felkelni. Egyes halandók ostobábbak, mint hittem. Kár, hogy nem tudok, csak úgy visszamenni akkor úgy álomba vágnám, hogy pislogni is újra kellene majd tanulniaaa... áú – jajdult fel Mark, mikor Matt erősen fejbe verte a könyvel.

- Te mindig ennyire ostoba voltál vagy az elmúlt pár évben hülyültél meg mond meg nekem? Te egy felnőtt férfi érzéseit veszed semmibe, aki sokat szenvedett. Persze, hogy a családjával lenne, hiszen 12 évig börtönben penészedet ártatlanul. Aztán üldözték. Jó nekem sem a szívem csücske Sirius, de akkor is. Emily és Liz szenved. Elmondhattad volna nekik, hogy ne aggódjanak...

- Hogyan adtam volna be nekik, hogy éppen youkai-t erő kering benne, ami vagy megöli, vagy nem – pislogott Mark ártatlanul – halál szélén volt az a férfi.

- Sunnyi egy nyamvadt róka vagy – sziszegte Matt – valld be, hogy nem erőltetted meg magad, hogy kevésbé szenvedjen Sirius.

- Bántotta Ellena vérét... bánatot okozott Liznek és Emilynek nem egyszer. Ha valóban büntetni akartam volna, akkor engedtem volna, hogy mindent halljon. Esetleg megmutattam volna azokat a dolgokat, amire nem kíváncsi vagy nem akar tudomást szerezni. Így is elég büntetés neki, hogy látta Sebastiant életbe és, hogy Liz szíve kicsit Rorik felé billent.

- Te valóban egy gonosz Youkai vagy!

- Az apám az, nem én. Ő hagyta volna Blacket meghalni és gerincre vágta volna Lizt... persze csak akkor, ha anyám nem lett volna. És ami a legfontosabb Matthias... nem vagyok gonosz – sziszegte Mark. Egymás méregették és halkan morogtak a másikra. Erejük egymásnak feszült.

- Miről beszélgetek? Nézet be váratlanul Emily megijesztve a két fiút ezzel szerteűzve erejüket, ahogyan a másikat akarta legyűrni – na, mi van? Megzavartan valamit?

- Nem – felelték egyszerre.

- Biztos? Olyan haragos a fejetek – támaszkodott az kiugró szélére.

- Csak a dohányzás káros hatásairól tartott kiselőadást a vőlegényed – vont vállat Mark.

- Hát megértem, mert az a pipadohány nem a legjobb – húzta el a száját Emily.

- Mi az, hogy nem a legjobb? Minőségi dohányomból kínáltalak meg... - fortyant fel Mark, majd idegesen pillantott Mattre, akinek megvillant a szeme és egy jól irányzott fülest adott barátjának, aki ki esett az ablakon Emily lábai mellé.

- Te bűnbe viszed a menyasszonyomat?!

- Meg vagy? Kérdezte semmi aggodalommal a hangjában a lány. Mark elhúzta a száját és enyhe pírral az arcán elfordult. – neked mi a bajod.

- Beláttok a szoknyád alá – dünnyögte pirosló arccal. Matt felmordult és már ugrani készült, hogy lecsapjon a fiúra, mikor Emily elkapta a bokáját egy „nyugodj már meg Matt" kiáltással nemes egyszerűen lefejelte Matt a földet, mikor le érkezett.

- Dolgozik az a fránya karma – nevetett fel Mark.

- Dugulj el rühes róka – morogta Matt és a hátára fordult. Emily leguggolt melléje és elhúzta a száját.

- Csak szólnod kellett volna, hogy megnéznéd Matti. Neked bármikor megmutatom. Nézd, most zöld csikós – lebbentette fel a szoknyáját. Matt céklavörös fejjel egy hangtalan ordítást mutatott be, míg Mark szintén vörös fejjel csak tátogni tudott.

- Te szégyentelen teremtés!!! Jött meg a hangja Mattnek. Emily felsóhajtott és lassan felállt és hátra dobta a haját.

- Olyan prűdek vagytok. Ez csak bugyi. Na, kászálódjatok fel ostobák.

- Hogyan lehetsz ilyen magamutogató – háborodott fel Mark – anyád és apáid helyébe alaposan elvernélek – fújtatott.

- Sőt nem is kellenek ők ide – villant meg Matt szeme – én itt helyben elverlek.

- Na, persze és szerintem hagynám mi? Hármunk közül én vagyok a jobb párbajozó és sikítani is remekül tudok, a fél iskola összecsődülne! – horkant fel Emily – na, de legalább már nem vagytok olyan komolyak. Veregette meg a két fiú karját és dúdolgatva elment. Matt az öklébe harapott. Vér szivárgott a fogai között.

- Egy nap alaposan megleckéztettem esküszöm...

- Ez a nap akkor lesz, mikor elveszed cimbora annál előbb nem– porolta le a ruháját. Matt rá tekintett, majd a gallérjánál fogva maga elé húzta Markot.

- Ne hidd azt, hogy elfelejtettem, amit Siriusról mondtál.

- Hogyan is merészelném – mosolyodott el Mark kivillantva az agyarait és szemei aranyba színeződtek.

- Jöttök? Fordult meg Emily és Matt eltaszította magától Markot és a lány után sietett. A fiú megigazította a ruháját és hátra simítva a haját széles mosollyal, ahogyan figyelte barátait.

- Valóban ők azok. Igazad volt Ellena... - nevetett fel halkan és arra a kis üzenetre gondolt, amit a nő hagyott hátra neki a naplójában. „ Egy nap igaz barátokra találsz, akik nem fognak azzal törődni ki is vagy és úgy fognak kezelni, mint egy embert." Mark feltekintett a beboruló ég felé. – embernek lenni mi...

Volt ihlet, ami meg is lepett, de ezt ki kellett használnom :) Jövő héten helyettesítek így nem tom' mennyi energiám lesz így gondoltam felrakom. Illetve novemberbe elkezdőik egy kezelésem, aminek köszönhetően talán egy kicsit jobban leszek. Bár sok reményt nem fektettek belé. De ugye bár a remény hal meg utoljára.

Remélem tetszett nektek a szösz. Mit szóltok az eddigi vonalhoz?