Liz lustán fújta ki acigaretta füstjét és nézte a fel kellő napot az erdőn túl. Óvatosanbelekortyolt a gőzölgő kávéjába, majd bele lesett Regulus válasz levelébe.Kimért és rideg volt a kegyetlen felelet a késlekedésére és nem is tudtaelítélni a sógorát. Fáradtan sóhajtott fel. Úgy érezte az ereje végén járthiányzott neki egy támasz, aki segít neki... túl sok ideje cipelt egyedül mindentterhet. Sírt volna, zokogott volna esetleg megvert volna valakit, amíg az mozogannyi düh és elnyomott harag halmozódott fel benne. De nem tehette neki erősnekkell maradnia: a gyerekek, a férje, Lyall és a barátai miatt is. Ha ő meginog,ki marad erős? Kifújta az utolsó füstöt és hátra döntötte a fejét lehunytszemekkel.
- Minden rendben? Kérdezte halkan Rorik és Liz lassan kinyitotta a szemét. Aférfi a terasz ajtóban állt egy csészeforró kávéval. Szeme alatt mély karikák,arcán erős borosta uralta a kétnapos egyhuzamos munka után.
- Jól vagyok, de te nem nézel ki jól. Menj és aludj.
- Még nem lehet meg kell írnom pár papírt, ami nem várhat – ült le Liz mellettiszékébe - Mit válaszolt Reg? Intett a fejével a levél irányába.
- A levél eleje arról szólt, hogy legszívesebben megátkozna és egy lelketlencéda vagyok, mert nem szóltam azonnal.
- Tényleg?
- Hát nem mondta ki, de erre gondolt.
- És még?
- Segít. Mike és Jay elhozza a jegyzeteit, de idő amíg megrendezik azeltűnésüket ebben segítek nekik. De ha úgy van eljön maga is, ha nemboldogulunk, de a családja védelme az első erre ő maga is gondolt és írta, hogyéppen ezért nem haragszik annyira rám mert tudta a szíve mélyén ezért nemszóltam. Mond Rorik szerinted ő képes lesz meggyógyítani a férjem?
- Ha ő nem akkor senki – mondta halkan – Sebastiannal és Lotteval kezelnitudjuk a mostani állapotát és Perselus is nem egy főzetettel elő állt, de hiábatudtuk Sirius testét meggyógyítani, de mintha a lelke máshol lenne elzárva vagymélyen aludna.
- Néha azt érzem mindent hall maga körül – mosolyodott el Liz – Mark azt mondtaminden bizonnyal.
- Ha ő mondja, elhiszem én is. Egy magafajta keleti démon több mindent lát, mint a mi halandó szemünk.
- Eddy nem bízik meg benne, ahogyan Sebastianba sem.
- Én sem – felelte Rorik kimérten meg lepve a nőt – Mark démon és bár jó a lelke,de még is csak egy démon Sebi meg se nem élő se nem halott. Látom mindegyikbena mohó vágyat az életért és a bosszúért. Mind ketten sokat vesztettek és azellenfeleink egy és ez a mi szerencsénk.
- Voldemort mindenkinek ellensége.
- Nem rá gondoltam – nézet a nőre Rorik – a halálra. Ez mindenki nyomában vanés dolgozik szorgalmasan, de a mi családunk örök társa mintha lepaktált volna,valaki régen egy révésszel vagy nem tudom, minek nevezzem és ennek a bűnesújtja a családunkat. Egy Carrow vagy Arrow sem élte meg a szép nagy idős kort,mint sokan mások a fajtánkból: erőszakos halál halt a legtöbb vagy betegségvitte el.
- Átok ülne rajtunk? Nevetett fel Liz, de mikor Rorik komoran nézet rá elfehéredett.
- Apám és anyám egy balesetben halt meg. A húgaim közül az egyiket betegségvitte el, a másik egy repülő szerencsétlenség áldozata lett az egész családjával,és a másik meg rejtélyesen halt meg. A nagyszüleimet betegség vitte el, ahogyanegy háború vitte el a dédapámat. A te szüleidet megölték, Argus belegyalogoltegy átokba Plutoszt húzta elég sokáig, de a bánat a keserűség elvitte és alányai rejtélyesen betegek lettek meghaltak. Nem véletlen.
- Azt akarod sugallni, hogy nekünk sincs sok kimérve?
- Ha nem lettetek volna, biztosan megölöm magam a nejem és a fiam halála után.És ha nem emlékeznél nem rég te is visszatáncoltál a halálból mikor szültél és aza mocsok megszállt.
- És ha valóban igaz is ez a te elméleted már senki sem él, aki errőlmesélhetne vagy megtörhetné.
- Biztos vagy te ebben?
- Nem – mondta dacosan a nő és elfordult a férfitól – vele nem beszélünk.
- De Lizi...
- Nem.
- De ha valóban él az átok Emily és a kicsik is veszélyben vannak nem?
- Ám ők nem Arrowok ők Blackek.
- Ez nem változtat semmin Lizi. Meg kell próbálni vele beszélni talán közlékenykedvében, lesz.
- Ő soha sem – húzta el a száját a nő és kivette a férfi kezéből a kávét ésbele kortyolt majd megborzongott – ez rettenetes.
- Matt még nem kelt fel így én főztem – húzta el a száját a férfi – szóvalbeszélned kellene Oberonnal, mint családfő.
- Miért hallgatna meg?
- Még is csak a bátyja dédunokája vagy. Horkant fel Rorik – és ő is egész jóideig húzta meglepő módon nem beszélve arról, hogy ő mindig mindenről tudod ésez akkor sem változott mikor kilehelte a lelkét.
- Az apám sem ment el abba a kúriába és az óta senki sem...
- Ha félsz veled megyek, sőt mi több veled is megyek, mert nem császkálhatszegyedül. Húzta ki magát a férfi és Liz felvonta a szemöldökét.
- Te sem császkálhatsz egyedül. Elviszem magammal Eddyt vagy Ichat te maradszés pihensz – szólalt meg percekkel később.
- Hát akkor elmész?
- Nem lesz más lehetőségem, mint felkeresni a drága rokont. Lassan már többhalott rokonnal veszem fel a kapcsolatot, mint élővel.


- Hol van anya? Kérdezte Emily, mikor leült az asztalhoz Rorik és Lyallhoz csatlakozvaa reggelinél.
- Elment Ichabodal egy ügy miatt – kente meg a pirítósát Rorik – hamarosan megjönnek,ne aggódj. Sikerült mindent eltenned a ládádba? Minden van az évkezdéshez? Nézet a lányra a férfimiközben beleharapott a kenyerébe.
- Minden van, ami kell. Matt tegnap pakolta el a ládáinkat még Harrynek issegített sőt Reg is – kuncogott fel Emily – képzeld beleborult a ládámba aruháimra, mikor kíváncsiskodott.
- Biztos ő is akar menni – mosolygott Lyall.
- Matt is ezt mondta, mikor kivette. Szóval anya hová ment? Nézet Rorikra Emilyés a férfi szájában megállt a falat.
- A dolgára –nyelte le a falatot a férfi.
- Pontosabban?
- Nem kell tudnod.
- De...
- Nem kell tudnod – emelte fel a hangját Rorik és felnézet, mikor az ebédlőbebelépet Harry és Izabella.
- ... persze nem kell nekem folyton vért innom, de néha kell, Jay pl gyűlöli avért, de szerintem semmi baj vele. A kedvenc vércsoportom az a „B". Neked mi avércsoportod?
- Nem tudom, de remélem nem „B" – mondta holtra rémülten Harry – jó reggelt.
- Nektek is. Mondta mindenki egyszerre.
- Lizbeth? Kérdezte Harry mikor leült az asztalhoz és kivette egy pirítóst atálból.
- Ezt kérdeztem én is, de nem kaptam rá értelmes feleletet. Nézet szúrósanRorikra Emily, de az csak rá mosolygott nevető szemekkel.
- Mondtam, hogy a dolga akadt.
- Miféle? Kérdezte Harry.
- Ne kezd te is – horkant fel a férfi.
- Ne féljetek Ichabod vele van nem történhet semmi vele – nyugtatta atársaságot Lyall – még is mi a fene eshet egy vámpír társasában vele.

Ichabod Valentine Liz mögé lépet, amikor beléptek az elhagyott kúriába. Ahogyana kinti kert is elhanyagolt volt a méteres fű és kidőlt fáktól és benőtt vadvilágtól. Ahogyan sejteni lehetett már a házba is bejutott a természet.
- Mond, hogy akarsz megvédeni a hátam mögött, bujkálsz? Nézet a válla felettfel a férfira Liz.
- Te nem érzed, de itt valami alamuszin bujkál, amitől feláll a hátamon a szőr.Tonkin és a hülye ötletei. Borzongott meg, ahogyan beljebb léptek a romos házszalonjában, amibe már régen beszakadt az emelet –mit szólnál, ha inkább...Kezdett bele a férfi, majd nemes egyszerűséggel ki repült a házból minthakirántották volna. Liz ijedten szegezte előre a pálcáját, majd eresztette le,mikor a romok tetején meglátta a derengést, ami feléje tartott.
- Ez mire volt jó? Kérdezte Liz, mire a szellem lustán vállat vont.
- Utálom a vámpírokat az asszony is egy olyannal lépte le. Ha nem tévedek te abátyám vére vagy – siklott a nő elé az idős szellem.
- Elizabeth Moyra Arrow Black vagyok, gondolom már hallottál rólam, ahogyan énte rólad Oberon Carrow. Kérdeznék pár, dolgot tőled, ha ráérsz – húzta ki magáta nő és a szellem szélesen elmosolyodott.
- Hallgatlak kicsi utód... felcsigáztál – lobbant mohó kíváncsiság a szemeiben.

Eltűntem egy jó időre. Ihlettem nem volt ide és igazából annyira máshoz sem sőt sok minden történt velem ebben a pár hónapba és nem kiváltképp jók dolgok anyagi, egészségügyi és magán természeti okok folytán tűntem el leginkább.  Még most sem vagyok a legjobban és szenvedek mindennel és úgy érzem ez a szösz sem lett jó, de jobb lett azoknál, amik előtte voltak, amik a kukába kötöttek ki. Valahogy nem áll rá az agyam vagy nem tom'- Ha jól megy minden hamarosan mehetek szabadsága és akkor újra tervezem magam és remélem vissza rázódok. Bízok benne ><""
Külön köszönöm neked az ébresztő kommentet, hogy ideje kibújni a takaró gombóc gubómból art_woman

Igyekszem ahogyan csak tudok a folytatással.