- Nyertem – nevetett James arcába Liz, mikor sakk mattot adott a férfinak. James felnyögött és a hajába túrva eldőlt a kanapén – nem tudom, miért hiszed azt, hogy legyőzhetsz sakkban. Eddig egyszer sem nyertél. Élvezed, mikor elverlek?

- Te minden bizonnyal – húzta el a száját James miközben kilesett az ujjai között, amivel az arcát takarta – de egy nap leverlek, mint vak a poharat.

- Nagy szavak – húzta el a száját Liz, miközben kidugva a nyelvét felállt. – Lily te kaptál levelet Harrytől? Nekem nem válaszolt az utolsóra - lépet a konyhába ahol az asszony éppen az ebédet készítette.

- Igen és azt üzeni, hagyd élni és ne zaklasd a tanulással – kiabálta be James és Lily halkan felkuncogott, mikor Liz elhúzta a száját.

- Emi és Reg is ezt szeretné tőled. Pislantott Lily a barátnőjére.

- Nem is zaklatom őket –ráncolta a szemöldökét Liz és a nappaliból hangos röhögés hangzott fel – csak éppen tanácsot adtam az eredményes tanuláshoz és az nem zaklatás! Kiabálta ki Liz és James újra felnevetett.

- Pont olyan, vagy mint Hermione és a fiamnak elég vele megküzdenie nem kell, hogy a nénikéje is a tanulás fontosságával menjen az agyára.

- Én kedvelem Hermione-t, mert célirányos és megfontoltan tart a jövője felé, míg a fiaink és a lányaim nem.

- Mert Potter és Blackek – forgatta a szemét Lily – ne várd tőlük, hogy olyanok legyenek, mint mi voltunk és nem is lesznek olyan, mint az apáik.

- Mert rosszabbak lesznek. Emily az év eleje óta négyszer volt büntető munkán és vagy háromszáz pontot vesztett a Griffendél. Az ikrek meg követik a nővérüket Filius irt is nekem, hogy beszéljek a fejükkel.

- Reg és Belle nem olyan vásottak...

- Tegnap kaptam Minevrától egy levelet miszerint az ikreim az Átváltozástan terem összes székét elvarázsolták, és aki rá ül, rakétaként lövell ki, mint egy ágyúgolyó és rendszerint nadrág vagy szoknya nélkül érkezik a terem másik végében.

- Oh - kerekedett el Lily szeme, majd elismerő hümmögéssel bele kóstolt a levesébe – és még csak másodévesek, mi lesz pár év múlva.

- Azt én is hallottam. Piszok büszke vagyok rájuk.

- Mi lenne, ha nem fülelnél Jamie és inkább elmennél Remusékhoz segíteni a festésben és a pakolásban. Tonks úgy is dolgozik, kell az öcsémnek a baráti segítség!

- Te is tudod, hogy többet ártanák ha ott lennék. Emlékez mit műveltünk Siriusal, amikor költöztettek. Jött a felelet és Liz felmordult és Lilyre nézet.

- A férjed egy barom.

- Mondj olyat, amit nem tudok – vont vállat a nő – szóval a kölykökre visszatérve nem kell értük aggódnod.

- Lily, te mit szólnál, ha Harry csinálna olyan galibákat, mint az én kölykeim? Fortyant fel a nő, mire Lily harsányan felnevetett – de most komolyan mit tennél?

- Semmit, mert Harry tudja, ha ilyet tenne, felnégyelném az apjával együtt, akitől az ötletet kapta. De Liz az ikrek csak ki akarnak tűnni, mert még is Blackek az apjuk az auror kapitányság vezetője, aki részt vett Voldemort legyőzésében. Harrynek is ezért akkora az arca, mert az apja híres és mi sem vagyunk éppen névtelenek a varázsló világban. Túl akarnak szárnyalni bennünket, ami természetes nem? Te is azért harcoltál és küzdöttel, hogy lemosd magadról az Arrow név sötét szennyét az apáddal. Amúgy hogy vannak? Terelte a szót Lily.

- Apa éppen a virágait rendezgeti, amit egy mugli kertészeti újságból rendelt. Anya meg valami új süteményen dolgozik a könyvéhez. Meg vannak, csak hiányolják a kicsiket. De ne tereld a témát – villant meg Liz szeme.

- Liz már nem azt a világot éljük, hogy folyton a hátunk mögé lesünk, hogy felkészüljünk a harcokra. Ők gyerekek hadd élvezzék, amit mi nem igen tudtunk. Valóban szomorú dolog, hogy a kis drágáinknak már nem igen kelünk, de ez az élet rendje. Felnőnek – mosolyodott el Lily lágyan.

- De ez nem ér. Reg már nagyfiúnak gondolja magát és csak az apjával és a nagyapjával beszéli meg a gondjait. Belle meg oda vissza van Japerét, aki szerintem azért ment világ körüli útra, mert megijedt a rajongásától.

- Vagy, mert az a munkája, hogy kincseket szerezzen a Gringotts-nak, ahogyan Bill Weasley, aki nagyon jó véleménnyel van a jövendőbeli vejedről – nevetett fel Lily, miközben Liz rosszallóan felhorkantott.

- Te sem lennél vidám, ha lányod lenne. Emily már így is levadászott magának egy fiút.

- Oh, igen olvastam a Valter fiút szerezte meg – nevetett fel hangosan a nő és a pultra támaszkodva Lizre nézet – egek milyen jó parti az a kölyök. Egy büdös rossz szavad sem lehet. Hersas vér folyik az ereiben és a nagyapja igen csak bőkezűen támogatja a családjukat még úgy is, hogy a lánya egy mugli férfi felesége lett.

- Tudom – forgatta a szemét Liz.

- Nem bírtál magaddal és nyomoztál mi? Ráncolta a szemöldökét Lily – oh, nem tudod féken tartani a véredet. Na, mindegy – legyintett a nő, majd az ajkába harapva rá nézet a sógornőjére - De láttad Joyce férjét ugye? Nagyon jóképű, és ahogyan Emilytől és Bellától hallottam a fiaik sem szégyenkezhetnek – emelgette a szemöldökét a nő.

- Te most a véremet akarod szívni ugye? Kérdezte sötéten Liz.

- Igen – felelte a kérdezett ártatlanul pislogva – szóval átolvastad a jegyességi szerződést, amit Emi irt? Sirius a habzó szájjal tőrt be a Prófétát lobogtatva, hogy az ő kislánya mit képzel magáról és hogyan lehetséges, hogy ilyen körmön font tervel állt elő az ő háta mögött? Téged okol mindenért és James is mikor két roham között a férjed elmondta, miért van az agyvérzés szélén. Utána már ketten vonaglottak a parkettán téged átkozva – mesélte derűsen Lily és Liz felvonta a szemöldökét.

- Érdekes úgy látszik csak akkor nagy a szája mind kettőnek, mikor nem vagyok jelen. Egy büdös szóval sem említette hogy baja lenne Emily döntése miatt. Nézet ki a nappaliban Liz és szúrósan nézet a Prófétát olvasó öcsére, majd vissza fordult Lilyhez. - De a kérdésedre felelve sajnos hiba nélküli a szerződés. Nem is tudom eldönteni, hogy büszke legyek rá vagy verjem el – forgatta a szemét Liz – de Matthias jóra való fiú és egészen jó hatással van Emilyre, bár ő sem csodatevő, hogy megakadályozza a hülyeségeket, amit a Black vére diktál a lányomnak.

- Vagy is?

- Jól van, na jól választott a lányom. Én sem találhattam volna neki jobbat. És igen láttam az Matthew Valtert – vörösödött el Liz és Lily felnevetett akár egy kislány.

- Hát a skót szoknya mellé betehetjük a szakállt is a fétiseid mellé – mondta kajánul Lily, majd a szívére tette a kezét – de egyezünk, meg senki sem érhet Rorik nyomába.

- Oh, igen – sóhajtott fel Liz Lilyvel együtt, míg a nappaliban James hangosan felnyögött.

- Elizabeth! Bömbölte Sirius, mire a konyhában kuncogó nők döbbenten néztek össze és kíváncsian lestek ki az ajtóból. James még mindig a kanapén vegetált az ujjai között forgatva a királynőt a sakktábláról és fel sem vette barátja kiabálását – Elizabeth! Asszony! Óbégatott magából kikelve.

- Mi a bajod Sirius? Sétált ki csípőre tett kézzel a nő – mi a fenéért ordítasz?

- Még van pofája megkérdezni – döbbent meg a férfi és elő kapta a kabátjából egy levelet és a nő orra alá dugta – ez mi?

- Egy levél – mondta a nő és Sirius homlokán az erek már kidudorodtak. James érdeklődve ült fel és figyelte őket míg Lily a konyhaajtóból az ajkába harapva próbálta palástolni a mosolyát.

- De mi áll benne? Olvasd csak! Olvasd!!! Remegtette a papírt a férfi és Liz kikapta a kezéből és olvasni kezdte.

- Ez hol szerezted? Kérdezte, mire Sirius idegesen a hajába túrt.

- Hogy hol? Négy ország Mágiaügyi Minisztériuma indított utólagos vizsgálatot a háborúban elkövetett visszaélésekről és az önbíráskodásokról. Megjegyzem jobb későn, mint soha. 15 évvel az egész után. Szóval mond, meg nekem miért szerepel a te neved is ott?

- Riddick, az a mocsok – húzta el a száját Liz.

- Elizabeth! Miért szerepelsz Flerymen listáján?

- Mert nem csak ültem otthon és vártam haza a férjemet. Forgatta a szemét Liz - Oh, de nem kapok büntetést csak felfüggesztenek – nézet Siriusra vidáman – Elég gyorsan elintézte ezt Rick, még sem kell bele mélyítenem a tűsarkamat a hátába.

- Felfüggesztettek valóban, de tudod mit jelent ezt az én helyzetemben? Az auror kapitányság vezetője vagyok és a nejem egy önbíráskodó polgár! Mit fognak most rólam gondolni, ha ez a lista kitudódik? Rajtam fog röhögni mindenki, hogy nem vettem észre, hogy a nejem a hátam mögött az igazságosztó szerepében ugrándozott.

- Szerintem meg nem. Haver Lizbeth csak...

- Fogd be, James most ne szólj bele! Üvöltött a barátjára Sirius – Szóval, Liz?

- Ha bocsánatot vársz a teteimért vagy, mert nem mondtam el mit teszek, akkor közlöm, veled édesem öröké várni fogod, mert nem bántam meg egyetlen egy tettemet sem. Mocskos gyilkosok voltak megérdemelték, amit kaptak. Több életet mentettem meg mit más.

- Oh, igen Regulus – vett elő egy másik papírt a férfi – ez a papír bizony róla szól! Az Amerikai mágiaügyi minisztérium is látna téged nagy örömmel. Nem tudom miért, de látni akar, úgy ahogyan kíváncsi a mi Minisztériumuk, hogy valóban törvényesen vetted magadhoz Murdockot! Süvöltötte a férfi – mond meg nekem, mit mondok a gyerekeknek és a szüleidnek, ha még is találnak valami terhelőt rád és bedugnak Azkabanba?

- De nem fognak – vont vállat a nő. Sirius idegesen túrta a hajába és figyelte a Potter házaspárt, akiknek szeme sem rebbent a hallattakon.

- Ti tudtátok ugye? Kérdezte a férfi.

- Rájöttem – vont vállat James – és mivel neki köszönhetem, hogy leleplezte Peter és még időben mentett meg minket úgy gondoltam ezt az információ elhanyagolható. Ha nem jön rá, hogy megkerültük és szól Dumledorenak lehet, hogy egyikünk sem lenne ebben a szobában. Mi Lilyvel nagy eséllyel Harryvel hallottak lennénk te meg Azkabanban rohadnál. Te meg most azért vagy igazából kiakadva, mert félted a pozíciód?

- Szarok rá James, de meg fogják hurcolni a kölyköket, mert az anyjuk vadászta a halálfalókat.

- Mert mi nem ezt csináltuk mi? Jaj, már Sirius – horkant fel Lily és befordult a konyhába. Sirius dühösen nézet a nejére és szorosan elé lépet miközben a szemei villámokat szórtak.

- Remélem, több hazugság nem bukkan fel a múltadból Liz, mert ha igen elfogom felejteni, hogy a nejem vagy és személyesen foglak be vinni Azkabanba és dobom el a kulcsot.

- Te hülye vagy haver. Elfogta őket nem megölte. Lizbeth nem a Vadász, akit keresnek és keresünk is évek óta.

- Biztos ez? Húzta el a száját Sirius – már azon sem lepődnék meg.

- Sirius...

- Kuss, James. Most megkérdezem utoljára tőled Bells, hogy van-e még rejtegetni való dolgod. Ha most elmondod, legyen, az bármi megbocsátom és igyekszem eltusolni, de ha később tudom meg, hogy most hazudtál azt megbánod –emelte fel az ujját Sirius fenyegetően és Liz szeme jegesen néztek a férfira – szóval? Van még valami? Bells, te vagy a Vadász?

- Egek, Sirius.

- Mondtam, hogy kuss, van James – szegezte a pálcáját a barátjára a férfi, mire James felemelte a kezeit – Bells?

- Rosszul hazudtál mindig is. Nem kérdeznéd, ha a gyanú legkisebb jele nem volna rajtam, nem? Mosolyodott el Liz és Sirius arca elsötétült – igen én vagyok a Vadász – bólintott Liz – szóval most mi lesz? Kérdezte a nő. James döbbenten nézet a nővérére és Lily is tátott szájjal meredt a sógornőjére míg Sirius nagy levegőt vett és a nejére nézet.

- Elizabeth Moyra Arrow... Black letartoztatlak. Mondta ridegen a férfi és nyúlt volna a nő keze felé, de megdermedt a mozdulatban, úgy ahogyan James és Lily is, akik megakarták akadályozni a férfit.

„ – Nem tenné meg ezt soha ezt te is tudod" Liz körbe nézet és értetlenül kereste a hang forrását – „miért tenné meg, ha szeret? Ez egy álom nem a valóság."

- Ki vagy? Mi történt itt? Mit csináltál a többiekkel?

„ – Ez egy illúzió nem valós és ezt te tudod. Fel kell ébredned."

- Ki vagy?

„ – Tudod, ki vagyok és emlékszem még rám. A vágyaidat, álmaidat vetítetted magad elé a félelmeiddel együtt. Nézd meg jobban őket. Emlékez!" Liz a férjére nézet, ami egy pillanatra olyannak tűnt, mintha egy hibás felvétel látod volna, majd kirajzolódott egy börtöncella képe. Ijedten ugrott hátra és az öccse és Lily megállított mozdulata lassan egy emléké alakult, ahogyan a földön feküdtek élettelenül. Remegő ajkakkal hátrált a falig és sorban villantak be a múlt sötét démonjai. A háború, a veszteségei és a sok-sok fájdalom. Zokogva guggolt le a földre, miközben megjelentek halottai a szobába vértől szennyesen és üveges szemekkel őt figyelték, miközben lassan hunytak ki körülötte a fények.

- Valaki, bárki segítsen – zokogta és lassan a holtak felett megjelent egy apró kis fény gömb, ami felé szállt. Liz ijedt tekintettel figyelte a ragyogó jelenséget, ami lassan alakot formált és egy előtte térdelt  egy mosolygó férfi, aki gyengéden megérintette az arcát – Bastian – suttogta Liz, majd keservesen felzokogott, miközben felé nyúlt, majd átölelte.

- Fel kell ébredned elemészt a sötét, ha itt maradsz, kedvesem. El kell engedned őket.

- Nem megy – nézet fel a férfira Liz – miattam haltak meg. Nem voltam erős.

- Nem miattad ezt te is tudod.

- De téged megöltek, mert szerettél és én is... anyáékat is elvették tőlem és Jamieket is.

- Nem vettek el semmit tőled. Ott vannak veled, ahogyan én is mindig ott vagyok, ahová viszel. Liza – simította meg a nő arcát a férfi – nincs sok időd. Fel kell ébredned. Nem hallod, hogy hívnak?

- Nem. Csak téged látlak és hallak.

- Figyelj – döntötte a homlokát a nőjéhez Sebastian – hallgasd őket.

„ – A mami fel fog épülni és jó alaposan lehordja a fejedet apa, mert folyton morogsz, mint egy vén medve"

„ – Oh, bárcsak mát ott tartanák, bogárkám. Fülig érő szájal, mennék bármilyen bokor alá."

„ - Hallod, mami bárhová elküldheted" Liz kikerekedő szemmel hallgatta lánya és férje beszélgetést, majd egy másik hang bukkant fel.

„ – Igazán felébredhetnél kislányom, mert aggódok érted, annyimra hogy még képes is vagyok betartani a diétámat."

„ – Beth, tudom, hogy hallasz, így arra kérlek, ébredj fel. Aggódok érted. Erősebb vagy, bárkinél!"

- Remus és apa - csillant fel Liz szeme és felnézet Sebastianra, aki lágyan bólintott.

„ – Nem rég tudom, hogy ki vagy nekem, de nem szeretnélek elveszteni így kérlek, harcolj és gyere vissza" Liz a kezére nézet, amin érezte egy kéz melegét.

- Harry – suttogta a nő.

„ – Kelj, felkönyörgöm, Liz. Nem akarok még anyát elveszteni"

- Matt. Sír? Ő miattam sír? Kérdezte döbbenten a nő, majd egy másik hang szólalt meg.

„- Nem tud legyőzni téged. Tudom, hogy valahol mélyen hallasz minket és elmerültél a bánatba a fájdalomba. Tudom milyen. Éreztem én is. De el kell engedned. Gyere, vissza."

- Tudod ki ő Liza? Suttogta Sebastian – ha igen, mond ki a nevét. Ez fontos. Mond ki a nevét!

- Rorik – mondta halkan Liz – ő Rorik.

- És kik voltak a többiek neked?

- A családom. - Folytak a könnyei a nőnek – Bastian oda akarok menni hozzájuk. Segíts!

- Köved a lángot – mosolyodott el a férfi és a kezében megjelent egy aprócska kis lángocska és elengedte – menj.

- És te?

- Mondtam, hogy én mindig ott leszek veled. Most sem foglak egyedül hagyni, de ezt az utad most neked kell végig járnod. Fogta meg Liz kezét a férfi és felsegítette – mindig mondtam neked, hogy erős nő vagy, aki legyőzi az akadályokat.

- Bastian...

- Ne feledd, mindenki ott van veled, ahogyan én – hajolt a férfi Lizhez és gyengéden megcsókolta, majd a láng után lökte óvatosan. Liz visszanézet, ahol a férfi lassan elhomályosult. A nő remegő lábbakkal a láng után ment. Hosszú útnak tűnt a sötétségbe, miközben ismerős hangokat hallott, hogy térjen vissza minél, előbb és ahogyan ment előre egyszer csak meg állt a lángocska, amit addig követett. Egy macskaszerű lényé vált, aki felnézet rá. Mancsát felé tartotta és Liz bizonytalanul megfogta, ami abban a pillanatban kézzé alakult és elrántotta a semmibe.
Liz szeme felpattant, mire a szobában tartózkodok ijedten ugrottak hátra és csak egy férfi mosolygott rá szélesen miközben róka vágású aranybarna szemei nevetek.

- Örvendek Ms. Arrow, Hokudo Toshirou vagyok elnézést, hogy ilyen sokáig tartott haza hoznom – köszönt a férfi.

Megjöttem drágaságaim. Hosszú hetem volt, de már a jövő hetem könnyebb lesz és utána szabin is leszek, amit már nagyon várok **--**. Remélem tetszett nektek ez a szösz és már dolgozom is a folytatáson is, amit igyekszem minél előbb hozni nektek :)