Emily Matthez lépet és fülében érezte szívének rémült verését, ahogyan a sötétből köpenyes csuklyás alakok bontakoztak ki világító pálcákkal, amiket rájuk szegeződött.

- Halálfalók – suttogta és szorosan Matt mellé állt.

- Azok egytől egyig – morgott a fiú.

- Csapdába estünk és kétszeres túlerővel van dolgunk. Bólogatott Mark, majd bosszúsan sóhajtott fel – na, most jó lenne az a fránya 9 élet.

- Add csak ide, Potter! Ismételte Malfoy és kinyújtotta tenyérrel felfelé fordított kezét.

- Hol van Sirius? Kérdezte Harry, mire a halálfalók felnevettek.

- Nem tévedett most sem A Sötét Nagyúr – mondta boldogan egy nő és Emily látta, ahogyan Matt izmai megfeszültek.

- Ő soha – nevetett fel Malfoy – Na, Potter, add ide a jóslatot!

- Tudni akarom, hol van Sirius!

- Tudni akarom, hol van Sirius! Ismételte gúnyosan a nő.

- Elfogták őt! Kiabálta Harry, miközben a halfalók egyre közelebb értek hozzájuk.

- Harry – szólt a fiúra Emily.

- Itt van Emi! Elfogták! Nézet a lányra Harry.

- A kicsi Potter baba sírva felriadt és azt hitte igaz, amit álmodott - gügyögte gúnyosan a nő.

- Tudom, hogy itt van – mondta makacsan Harry.

- Harry, az égre fogd fel, hogy ez egy csapda! Csattan Emily – hogyan lehetsz ilyen sötét?!

- Miss. Arrow örülök, hogy az édesanyja eszét örökölte még ha nem is olyan gyorsan vág, mint az övé – mondta behízelgő hangon Malfoy.

- Émelygek a nyalizós szövegétől – húzta el a száját Emily és megszorította a kezében tartott pálcáját, ahogyan a többiek.

- Még ne csinálj, semmit csak akkor mikor szólok – morogta Harry és a nő éles hangon felkacagott.

- Halljátok ezt? Halljátok? Úgy utasítgatja a többi kölyköt, mintha dacolni akarna velünk!

- Ne becsüld alá Pottert, Bellatrix – szólt Malfoy – nagyon imád hősködni. Bosszantóan kotnyeles és ezzel A Sötét Nagyúr is tisztában van. Add ide a jóslatot, Potter!

- Sirius itt van! Tudom! Foglyul ejtették! – ismételte csökönyösen Harry és Emily legszívesebben felsikoltott volna.

- Harry fogd fel, hogy nincs itt! Kiabálta Emily – becsaptak! Biztosan bele mászott a fejedbe, mert csapni való az elméd végelme! Az orrodnál fogva vezettek téged és így minket is!

- Igaza van Miss. Arrownak, Potter. Ideje, hogy megtanuld, mi a különbség álom és valóság között – szólt Malfoy és kinyújtotta újra a kezét – add a jóslatot vagy pálcát használunk.

- Nem – felelte Harry és előre emelet a pálcás kezét, ahogyan a társai is.

- Nem lesz bajotok, ha azt teszitek, amiket mondok – mondta olyan higgadt hangon a férfi ahogyan csak tudta.

- Hazudik – mondta Matt – pont el fognak miket engedni? Arról híresek a maguk fajták. És ne... kérem Mrs. Lestrange még a gondolatot is felejtse el – szegezte a nőre Matt és az asszony döbbent oda kapta a fejét, majd Harry nézet.

- A pici Potter baba és barátai hősködni akarnak. Mi lenne ha...

- Nem! Tudod mi a feladatunk! Ordított a nőre Malfoy – ha összetörik...
Emily figyelte a társai közül ki lépő nőt, aki lelökve a csuklyáját a fejéről rájuk nézet. A valamikor gyönyörű nő a hosszú rabság nyomát viselte. Beesett, halálfejszerű tette az arcát és csak is a szemeiben volt élet. Gyülölettes, eszelős és tébolyult tekintettel mérte végig őket.

- Milyen harcias vagy Potter baba. Mosolyodott el – talán meggondolja magát, ha valakit a barátai közül kicsit kezelésbe vesszük. Szívem szerint téged választanálak – nézet Emilyre a nő – a drága unokaöcsém lányával szívesebben eleveníteném fel a családunk régi szép hagyományait, de megígértem nektek, hogy nem nyúlok hozzá – nézet két halálfaló felé, akik levetve a csuklyájukat a lányra nézet – szóval hozzátok a kis vöröst, majd én kezelésbe veszem a kis arcocskáját.

- A nagyszüleim gyilkosai – suttogta Emily, ahogyan megnézte a két embert. Bianca Arrow sokat vesztett híres szépségéből, de a családtagjaihoz hasonlóan leűzhetetlen gőg ült az arcán, ahogyan az öccsén, aki szintén vesztett sármjából, de még így is emlékeztette Emilyt a festményen kedvesen rá mosolygó nagyapjára.

- Élőben szebb vagy Emily – búgta Bianca – csinos ki arcocskád van.

- Emlékeztet a nagyanyánkra az a gyűlölettel teli tekintete – nyalta meg a szája szélét Sebastian Arrow. Matt felmordult és maga mögé lökte a lányt – hát valóban van lovagod.

- Elfajzott gusztustalan lény vagy – sziszegte Matt – ha a közelébe jössz, megöllek.

- Oh, a kis harcias kis kakas – nevetett fel Bianca – nézd Bella hát nem aranyos.

- De az. Mennyi harcias fiúcska van itt. Tette a mellkasára a kezét az asszony, majd elvigyorgott Harryre.

- Ha bármelyikünket megtámad, ez itt összetörik – szorította meg a kezében Harry a gömböt. – miféle jóslat van ebben a gömbben?

- Harry mire jó ez... - kérdezte halkan Hermione.

- Erre én is kíváncsi vagyok. Valami nagy dolog lehet, ha a gazdájuk képes volt legilimenciaval rá venni Harryt, hogy ide jöjjön. Eközben ideküldte egy tucat kis talpnyalóját – gondolkodott hangosan Mark és rá kacsintott lopva Harryre ezzel jelezve érti, miért húzza az időt a kéréseivel – szóval miféle jóslat van abban a gömbben?

- Még is miféle lenne? Villant meg Bellatrix.

- Miért kell Voldemortnak? Ráncolta a szemöldökét Harry és hallotta, hogy a halálfalók közül többen felszisszentek.

- Hogyan merészelted ki mondani a nevét? Sápadt el a nő és haragtól izzó szemekkel nézet Harryre.

- Persze, hogy kimondtam, hiszen ez a neve. Miért ne mondhattam volna ki? Talán tilos a nevén szólítani azt, aki miatt én most itt vagyok? Kérdezte Harry – talán maguk félik a nevét? Nem merik kimondani, hogy Vold...

- Fogd be a szádat! Hogyan merészeled beszennyezni a mocskos szennyes félvér, szádal az ő dicső nevét? Ne merészeld még egyszer a szádra emelni...

- Ő is félvér! Nem tudta Mrs. Lestrange? Kérdezte Harry kihívóan – meglepődött ugye? Az anyja boszorkány volt, de az apja mugli.

- Aranyvérűnek mondta talán magát a gazdátok? Kérdezte Mark mohon és szemei felcsillantak – milyen alávaló és aljas. Ti halandók folyton megleptek engem – emelte fel a pálcáját Mark pont akkor, amikor Bellatrix Lestrange pálcájának végéből vörös fénycsík indult Harry felé, de társa Malfoy egy másik bűbájjal eltérítette az átkot így a polcba robbant leverve sok gömböt a földre, amikből füstként emelkedtek fel a jóslatok.

- Ostoba! Meg kell szereznünk a jóslatot! Nem támadhatunk rá! Kiáltotta Malfoy.

- Azok a mocskos kis korcsok... becsmérli... nem szégyelli magát?! Visította a nő. Harry Mattre nézet.

- Csináljuk! Kiáltotta feléje.

- Príma ötlet! Vigyorgott el Matt.

- Még ne – intette le őket Mark és Harry elé sétált ruganyos léptekkel, majd a halálfalókra nézet miközben hátrakulcsolt kezei felett apró kék lángocskák lassan szavakat formáltak: „óvatosan balra"

- Még mindig nem mondtátok el, miért kell ez a jóslat a gazdátoknak, Olyan különleges talán, amiért képesek vagytok a szabadságotokat veszélyeztetni? És miért kellene átadnia Harrynek? Kérdezte a fiú és a halálfalók tanácstalanul nézte össze, de végül Sebastian tette fel azt a kérdést, ami meg fogalmazódott bennük.

- Te meg ki a fene vagy?

- Oh, elnézést. Nem mutatkoztam be – mosolyodott el a fiú és kissé meghajol, miközben a szöveg változott: „hátrébb"- Hokudo Mark vagyok.

- Most szórakozol velünk Potter az egyik ostoba kis barátod lesz a tárgyaló felünk? Nevetett fel Bianca.

- Nem szokásom játszadozni és ne becsüljék le Markot. – Ingatta a fejét Harry érezve, hogy a fiú valamire készül és valamiféle meg magyarázhatatlan félelem járta át, ahogyan a hátát figyelte Marknak nem is sejtve, hogy barátainak is ugyan az érzés kerítette hatalmában. Félelem, rettegés és valami ijesztő fenyegetés.

- Szóval félnünk kellene ettől a kis gyerektől? Nevetett fel az egyik halálfaló.

- Nem ártana – bólintott Mark – úgy érzem, ez a jóslat valami ok miatt összefügg Harry és a gazdájukkal. Nem, de? Javíts ki Malfoy, ha tévednék.

- Ezek szerint Dumbledore nem mondta el hogy itt, a Misztériumügyi Főosztályon rejtőzik az ok, amiért azt a heget kapta a barátod a homlokára. Ez mindent meg magyaráz, hogy miért csak most jött el. Minden világos – tárta szét a karjait Malfoy, majd Markra nézet – te meg nem tudom ki a fene vagy, de az ilyen magas lóról való beszédet nem tűröm a kölyköktől.

- Tudod itt a nagy hiba Malfoy... én nem vagyok kölyök – villant ki a fogai és szemei olyan aranysárgán fénylettek meg, hogy a halálfalók megtántorodtak, miközben a mögötte lévő felirat megváltozott utoljára:"Döntsétek a polcokat."

- Mi a fene – kiáltott fel Sebastian.

- Ostoba gyerekek vagytok, mind akkor kellet volna titeket megfojtani, amikor az anyátok fürdetett. Undorítóak vagytok egytől egyig... elfajzottak szégyent hoztok a mágus vére. Mondjátok, megtudtok ölni egy Youkait? Csaptak fel a kék lángok.

- Reducto! Rengeteg átok suhant el a fiú füle mellett, amit a barátai küldtek a halálfalók felé és amik nagy erővel csapottak a szemközti polcokba. A toronymagas faszerkezet inogni kezdett rengeteg üveggolyókat potyogtatva a föld irányába, amik ezernyi darabra törtek szét szürke alakokat engedve ki magukból.

– Futás! – kiáltotta Harry.

- Bizony nagyon futás – kurjantotta Mark és karon ragadva Emilyt és Mattet szaladni kezdett – ha meghalok Potter kísérteni foglak esküszöm!!!

Liz megtorpant a lépcső alján, amikor Perselus Piton belépet a házba és már a tekintetéből kitudta olvasni, hogy valami hatalmas baj van.

- Az ostoba? Kérdezte elhaladva mellette.

- Nem rég fejezte be Csikó sebeinek ellátását és most gondolom, issza a whiskyét a konyhában. Miért keresed a férjem? Ment a férfi után Liz.

- A másik bosszantó két lábon járó felelőtlenség meggondolatlan cselekedetét kell ellenőriznem. Jött a felelet.

- Mit csinált Harry? Perselus! Kiáltott a férfira, aki meg állt a lépcsőn és visszanézet a nőre.

- Abban a hitben van, hogy Black bajban van, sőt meg akarja ölni a Nagyúr és a Minisztériumban tartja fogva.

- Voldemort? Döbbent meg Liz.

- Ismersz mást is, akit Nagyúrnak mondanak? Kérdezte a férfi, majd mély levegőt véve el bődült és kivágta a konyhaajtót. - Black gyere elő! Sirius a pohara fölött gubbasztott és elhúzta a száját, mikor meglátta a belépőket.

- Mi van, édes hozod a cimborádat is? Talán bepanaszoltál nála? Közlöm, nem érdekel a te szent beszéded ahogyan Lyall és Remusé sem érdekelt. Italt? Úgy hallottam, hogy nagy ivó cimborák vagytok a nejemmel, ám sajnos a konyak elfogyott... csak Whisky van, de a nejemet már az sem zavarja szóval...

- A keresztfiad mentőakciót szervezet, hogy mentse a bundádat Black, miközben te itt leiszod magad. Igazán megteheted volna, hogy legalább félholtan vonaglasz a hányásodban fuldokolva a márványon. De ha már ebben a látványban sajnos nem részesülök, adod azt a kellemes és igazán igaz elképzelésemet, amit gondolok rólad. Köszönöm. Bólintott a férfi és Lizhez fordult – sok mindenben hasonlít a lányotok az apjára, de egy valamiben biztos nem. Nyújtott át egy levelet a nőnek – igazán előrelátó, alapos és okos vétek volt a Griffendélt választania. Az én kezeimben jobb helye lett volna.

- Mi van Harryvel és Emivel? Állt fel Sirius sápadtan.

- Meg akarnak menteni – döbbent meg Liz ahogyan olvasni kezdte a levelet - Harry valami álombéli látomása alapján indult útnak a barátaival. Emily azt írja, hogy Harry kereset téged a tűzön keresztül és engem pedig ő a tükrön keresztül és mivel nem tudod velünk beszélni igaznak találta. Ám Emi nem bízott az álmába, mert úgy gondolja csapda és azért megy Markkal és Mattel, hogy Harryre vigyázzanak - nézet a férjére Liz – egek Mancs nagy bajban vannak.

- Miért nem voltál itt a konyhában? Miért nem figyelted a tükröt? Csattan fel a férfi.

- A kicsikkel voltam elfoglalva és a tükör nálad van, mert elvetted, hogy majd beszélj a lányoddal este. Ne, hogy engem hibáztass!

- Mikor mentek el Per? Nézet a bájital tanára a nő.

- Már ott lehetnek a Minisztériumba. Sőt azt hiszem a többi rendtag is itt lehet hamarosan, mert Emily, ahogyan írta is szólt nekik – bökött a levélre Perselus, majd gonoszan elvigyorgott – valóban Black az apja?

- Perselus! Csattant Liz, majd a férjére nézet – mennünk kell.

- Te nem jössz – állt fel Sirius és fenyegetően a neje fölé magaslott – nincs, helyed ott. Nem tudsz semmit a párbajokról, ahogyan a lányunk sem. Én megyek, de te itt maradsz a kicsikkel, ahogyan egy anyának kell.

- És mond hol volt az apjuk 15 éve? Meg aztán ne aggódj többet tudok a párbajról, mint ti ketten – fordult meg a nő és elindult kifelé, de Sirius elhúzta a száját és nagyott sóhajtva felemelve a pálcáját.

- Sajnálom - mondta ridegen és a nejére szegezte - Stupor – mondta halkan és Liz kis lökéssel neki esett az ajtónak és összecsuklott. Perselus döbbent ijedtséggel nézet a férfira és sietett megnézi a nőt – az ő érdekébe volt - lépte át Lizt Sirius sötét tekintettel és ott hagyva őket a konyha kövén.

- Én megmondtam neked akkor Lizi, hogy ne menj hozzá... Regulus soha nem tette volna ezt veled, hiszen minden feláldozott érted. Simította el a nő arcából a haját és felnézet a döbbenten őket figyelő Sipora – te meg vigyázz rá – kapta fel a nőt Perselus és feltette a konyha asztalra, hogy onnan kisietve meg keresse Dumbledoret. Sipor egy ideig tanácstalanul állt, majd felállt a székre és nézte a nőt.

- Valóban Regulus gazdám soha nem bántotta volna magát, hiszen csak is magát akarta védeni, Úrnőm. Az úrfinak megígértem, hogy ha egyszer össze sodor bennünket segíteni fogom magát – nyújtotta ki a kezét a manó és ujjával megérintette a nő homlokát – Emily gazdámnak most segítenie kell – mondta csendesen Sipor, mikor a nő kinyitotta a szemét – hozzam a hajtűjét, Úrnőm? Kérdezte a manó.

Remélem  vagy is bízok abban, hogy ez a szösz is egy kicsit elnyerte a tetszéseteket. Igyekszem a folytatással ahogyan csak tudok :)