Mike eldőlt a kanapén és karjával eltakarta a szemét majd nagyot sóhajtott. A fotelban olvasó Izabella felvonta a szemöldökét és kivéve a szájából a nyalókáját a férfira nézet.

- Mi a bajod Mike? Kérdezte a lány, mire csak egy fáradt nyögés jött válaszként – bővebben nem megy?

- Nem – jött a felelet és Izabella becsapta a könyvét és előrébb hajolva megbökte vele a férfi lábát – Belle hagyj békén kérlek.

- Nem. Mi a bajod?

- Nem fogok lelkizni egy kislánnyal.

- Akkor Ella – húzta el a száját a lány – talán teherbe ejtetted? Kérdezte, mire a férfi azonnal rá nézet ijedt arccal, majd felült.

- Te honnét tudsz ilyeneket?

- Ha nem tűnt volna, fel eddig szólok, hogy a magam fajta gyorsabban nől fel és érettebb is előbb leszek, mint a fiúk a fajtámból. Szóval Ella babát vár?

- Krisztusnak hála nem – sóhajtott fel a férfi – egy gyerek hiányzik a zűrzavaros életembe.

- És félsz, hogy Joyce vagy Matthew kiherél, ha unokájuk lenne? Kérdezte a lány és a férfi felnyögött.

- Istenem miért nem tudsz normális kislány lenni. Fáj a fülem, ahogyan kiejteted a szavakat, ami nem a szádba valóak. Apád előtt miért nem viselkedsz így?

- A papa előtt nem szabad, mert nekem rosszul lesz. Forgatta a szemét a lány – szóval? Mike mesélj, mert addig nem hagylak élni.

- Utállak – nyögte a férfi és vissza dőlt a kanapéra.

- De én, szeretlek – bólogatott a lány és megbökte a könyvel újra – na, mesélj.

- Igaza volt az öcsémnek, hogy a Valentine kölykök idegesítőek.

- A bátyáim igen, de én annyira nem... de köszönöm a bókot.

- Nem az volt. Forgatta a szemét a férfi és újfent felnyögött – nem elég nekem Ella, most te zaklatsz.

- Ella zaklat?

- Folyton.

- És ezt, hogyan értsem?

- Ne játszd, a pszichológust kérlek. Nézet Izabellára Mike – azt szeretné, hogy vegyem el.

- Illő lenne, nem gondolod? Ágyba vitted. Mike hangosan felnyögött és vonaglani kezdett a kanapén.

- Oh, uram az égbe ez a lány romlott. Belle, miért nem tudsz kordbeli kislányként viselkedni?

- Jaj, ne kezd, megint már unom. Itt próbálsz prédikálni, de nem is tudom ki akarta levadászni magának Emilyt. Szégyentelen liliomtipró akartál lenni, mert nem a fejeddel gondolkodtál, ha nem...

- Be nem merd fejezni! Villogott a férfi szeme – te is tudod, hogy akkor nem voltam ön magam, és ha csak rá gondolok szégyenkezem. Ha apa megtudja, eltöri a csontjaimat és anya egek, ha anya megtudja nekem végem. Temette a kezeibe az arcát a férfi és Izabella felsóhajtott.

- Mike ne aggódj, senki sem mondja el, és ha még is megtudják, tisztában vannak, hogy sok évig nem voltál kerek.

- Kösz – nyögte a férfi.

- Szívesen. Szóval miért nem veszed el?

- Krisztusom te rosszabb, vagy mint egy... mint egy nem tudom mi, de annál rosszabb.

- Jaj, Mike írnom kell az öcsédnek, hogy egyre szerencsétlenebbül fogalmazol, sőt ajánlom, apa könyvtárát van pár cukin vastag lexikon olvasgasd bátran.

- Szakadj már le rólam és megy babázni

- Most te vagy érdekes nem a babáim. Mike én kedvesen akarok, jót neked ne várd, meg míg a mami jön. Ő szétszed, majd összerak úgy, ahogyan neki tetszik.

- Belle...

- Ella valami rejtélyes ok folytán szereti azt a szenvedő nagy fejedet. Érthetetlen számomra miért? Ingatta a fejét a lány és Mike szeme megvillant – hiába meregetted a szemedet engem nem ijesztesz meg. Mike?

- Mi van?

- Miért nem akarod elvenni azt a nőt?

- Mit miért? Vadásznak rám nem vagyok teljesen ember és semmit sem tudok neki nyújtani. Még a Weasley család is gazdagabbak nálam. Morogta a férfi.

- Te hülye vagy – forgatta a szemét Izabella – szerinted Ellanak fontosak azok a szarok amiket te most felsoroltál? Ő téged szeret nem azt, amit te beképzeltél, hogy adnod kell. Ami meg a Weasleyket illteti ők valóban szegények, de még is gazdagabbak bárkinél, mert a sok gond ellenére imádják egymást és kiállnak egymásért.

- Belle...

- Semmi Belle – horkantott fel a lány – Matti is szereti Emit és egy nap el fogja venni és nem törődik semmi mással csak, hogy egy nap együtt legyenek. Te is szereted Ella-t nem?

- Persze – felelte halkan a férfi és Izabella szélesen elmosolyodott – most boldog vagy?

- Rettentően – nevetett fel a lány – Ella hallottad? Nézet az egyik bokor felé és Mike ijedten ugrott fel és haragosan nézet a kislányra, aki a könyve mögé bújt. Ella lassan állt fel és boldog mosollyal nézet a férfira, akinek olyan vörös volt a feje, mint a mellette lévő asztalon virágzó amarillisznek. Mike kinyitotta a száját, majd vissza zárta.

- Belle magukra hagynál? Kérte Ella a kislányt, aki felpattant a fotelből, de Mike utána nyúlt és maga mellé lökte a kanapára.

- Ő mard. Maradsz – Nézet könyörgően Izabellára Mike. A lány zavartan nézet a férfira, majd Ellara.

- Mike...

- Marad – csuklott el a férfi hangja.

- Jó maradhat – emelte fel a kezeit a nő, majd leült oda ahol nem rég Izabella olvasta a könyvet – azt hiszem rád hoztam a frászt pedig nem állt szándékomba. Leülnél te is Mike?

- Persze – ült vissza a férfi, majd az ölébe rántotta Izabellát és magához ölelte fullasztóan.

- Nem vagyok pajzs – mocorgott a kislány, de Mike nem törődött vele – nem fogja magát rád vetni nyugalom. Engedj már el. Ella!

- Mike enged már el! Csattant a nő és a férfi elengedte Izabellat, aki azonnal mellé ült kartávolságon kívülre – szóval beszélnünk kell.

- Ella én...

- Tudom, hogy nem vagyok olyan, mint a többi lány szétszórt, különc és szeleburdi vagyok, de igyekszem változni. Most már kevésbé vagyok irritáló legalábbis Ichabod ezt mondta. És igyekszem, olyan csinos lenni, mint Ms. Arrow vagy Emily. De ez nem megy azonnal.

- Ella...

- Rettentően igyekszem, és sokat tanulok, de még annyira szokatlan ez a kinti világ.

- Ahogyan nekem is és elhiheted nekem, hogy te úgy vagy jó ahogyan vagy nem kell változnod – vörösödött el a férfi – ha megváltoznál már nem te lennél. Kedvelem azt a csicsergős kíváncsi oldalad és a bohókás természetedet, de én nem lennék jó párod.

- Na, kezdi – forgatta a szemét Izabella – ha nem baj én mentem, mert ezt az önsajnálatod az én gyomrom sem bírja pedig Jay nyavalygásán edződtem – állt fel a lány és felkapva a könyvét kiment a nappaliból és az anyja laborja felé ment. Mike-ot kiverte a víz és Ellara nézet, aki leolvashatatlan tekintettel nézet rá.

- Te olyan hülye vagy tudd meg – tagolta a nő, majd felállt és nagy lendülettel arcon vágta a férfit, aki lefordult a kanapéról – hadd döntsem el nekem mi a jó és ne te. Ne te! Sziszegte a nő.

- Rendben – bólogatott döbbenten Mike és úgy nézet fel a dühös nőre, aki mély levegőket véve a férfira fújtatva elviharzott – lehet kellene beszélnem az öcsémmel.

Emily kétségbe esetten sietett a kastély folyosóin miközben gondolatban Mattért üvöltött. Már percek óta kiabált a gondolat szárnyain abban bízva, hogy a fiú meghallja és rövidesen megjelenik előtte. És ahogyan remélte Matt nem is késlekedett vele az elő csarnok felől érkezett elégé zaklatottnak a fejét fogva.

- Egek már látsz, hagyd abba könyörgöm! Emily! Állt meg a lány előtt Matt – mi a fene zaklatott fel?! Jaj, már itt állok előtted ne üvölts a fejembe! Kérlelte a fiú a lányt. Emily se szó se beszéd megragadta és kifele kezdte húzni – mondj már valamit az égre is!

- Mindjárt –szólt a válla felett vissza a lány és addig nem is szólalt meg míg az erdőben nem értek – a bátyád keresett.

- Melyik?

- Mi melyik? Horkantott fel Emily.

- Melyik bátyám? A Rosenwood fiúk vagy Mike?

- Viccesnek gondolod magad? Vágta mellkason Mattet Emily – természetesen Mike. Vette elő a zsebéből a tükrét, amiben megjelent a Grimmauld téri konyha, aminek az asztalán Mike borult nagy várakozása közben. Az asztalnál voltak még, akik kíváncsian néztek vissza rájuk széles mosollyal az arcukon.

- Hát ez meg mi? Kérdezte Matt – Mike te képes voltál zavarkolodni Lizéknél? Háborgott a fiú.

- jaj, kicsim nem zavar – legyintett Liz.

- Engem sem zavar jót röhögtem a kínjain – mondta rosszmájúan Sirius.

- Apa! Csattant fel Emily – Rorik szólj rá!

- Én? Miért pont én? De hogy teszem én is jót derülök Mike nehézségein, mert ezt azt jelenti, hogy lassan kezd normálissá válni.

- Matti segítened kell nekem. Szarban vagyok nem is kicsibe – jelent meg a tükörben teljesen Mike feje és Emily ijedtében majd nem eldobta.

- Ella?

- Igen, öcsi.

- Apa leszel talán? Vonta fel a szemöldökét Matt – csak mert ismerve a vérmérsékletedet.

- De most komolyan miért ez jut eszébe mindenkinek először?

- Vajon miért? Forgatta a szemét Matt.

- Fuu és átnyúlok és megfojtalak – villogott a férfi szeme – Ms. Elizabeth ugye meg tudom csinálni? Kérdezte haragosan a férfi a nőtől, aki csak felvonta a szemöldökét, míg a másik két férfi rázkódott a röhögéstől.

- De hogy tudsz, de mi van, fáj az igazság. Szóval gyermeket nemzettél vagy más okán hívsz? Megjegyzem így is furcsa, hogy engem keresel, mert én nem élek olyan laza erkölcsű életet mint te.

- Sajnos – sóhajtott fel Emily, mire Sirius és Rorik arcáról egy pillanat alatt eltűnt a mosoly – ha rajta múlik, az esküvőig nem láttok férfit.

- Krisztusom az égbe még te is? Itt ebben a családban minden nő ilyen? Ella le sem száll rólam és azzal zargat, hogy vegyem el. Belle olyanokat tudd, amiket az ő korában nem kellene. Sharlotte asszony nyíltan beszél mindenről és te meg az anyád sem szentek. Oh, hová keveredtem én uram?!

- Parancsolsz? Vonta fel a szemöldökét Liz.

- Hát nem maga világosította fel az öcséméket, hogy nem lesz semmi bajuk ha egymásnak esnek a suliba, mert ott nem eshet teherbe Emily?

- Te elmondtad neki? Bődült el Sirius.

- Fiatalok és nem árt az óvatosság. Jaj, ne játssz itt a szent életű apát Black te még Emilynél is rosszabb vagy.

- Na, de Bells...

- Dorcas?

- És ne vigyorogj te sem voltál jobb Rorik - förmedt a  medimágusra, aki csak leintette -  te is a lányos apák rém álma voltál, mint ez itt, Mutatott Siriusra Liz. Matt felsóhajtott.

- Mike miért akartál igazából beszélni velem? Szakította félbe a kibontakozó vitát – talán Ella megkért, hogy vedd el?

- Igen – bólogatott a férfi kétségbe esetten – mit tegyek?

- Légy férfi és vedd el, ha már ágyba vitted így helyes, főleg mert szereted is. Jaj ne néz rám így Mike mindent tudok. Azt hiszed Belle nem mondja, el nekem mi zajlik körülötted te igen sötét. Húz vissza és tisztességesen kérd meg, hogy legyen az életed meg nyomirtója, amíg ezt te meg teheted. Egy jó tanács még ehhez.

- Mi te kis áruló?

- Ne írj alá semmit, amíg nem olvasod, el vagy el nem küldöd nekem, hogy átnézem. Pirult el Matt és Liz hangosan felnevetett a háttérben.

- Mi van? Horkant fel Mike, majd a szeme megrebbent és egyszerűen eltűnt. A konyhában tartozódok döbbenten néztek össze és Emily és felsikkantott.

- Nyugalom Ella idézte magához. Ez a mi keresztünk vonzzuk a bajos nőket. Nézet le Emilyre Matt – Ha már beszélgetünk, van valami híretek?

- Nincs igazából – vont vállat Rorik – de mondjátok, mi a fene van Emily kézfején? Ráncolta a szemöldökét a férfi, majd idegesen ragadta meg a tükröt – mi van rá vésve? Hazudni... bűn? Ez volt rá írva ugye? Nézet Emilyre Rorik, aki maga mögé dugta a kezét.

- Dolores és a pennája – sötétült el Liz tekintette, majd felpattant a helyéről.

Több mint egy hónapja nem hoztam frisst de nem volt ihlettem hozzá és most sincs igazából, de ahogyan tudok jelentkezem a következő szösszel. Remélem tetszett nektek ez  vidám szösz egy hangyányit. Igyekszem a folytatással.