Amikor Jungkook az Amerikába való indulása előtt a fülembe súgta, hogy minden rendben lesz és semmi okom nem lesz az aggódásra, úgy látszik, hogy kezd az ellentétes irányba fordulni. Két hónap telt el, amióta Jungkook Amerikában él, én pedig két hónapja várom, hogy visszaírjon, ami már lehetetlen, hiszen kezdem feladni a reményt, miszerint az állítólagos barátom visszaír egy olyan pillanatban, amikor éppen nem rá gondolok. Jiminék aggódnak értem, én Jungkook miatt aggódom, Jungkook pedig ki tudja, mit érez. Utoljára akkor beszéltünk, amikor még csak három hete volt Amerikában. A szüleit sokszor kérdeztem a srác felől és úgy tűnik, őket mindenről tájékoztatja, míg engem észre vesz rohadt két hónapja, ami nagyon rosszul esik.

Két hónapja mást sem csinálok, mint elmegyek suliba, aztán haza, utána pedig bezárkózom a szobámba és órákig a telefonom figyelem, várva barátom üzenetét, még ha tudom is, hogy úgy sem fog írni.

- Meddig fogsz depizni? - szólalt meg Jimin unottan, míg az ágyam végében törökülésben ülve bámult engem a száját húzogatva.

- Nem depizek - szóltam vissza neki, miután a fejemre húztam a takaróm, mert kintről idegesítően besütött a nap és túl lusta voltam besötétíteni, ezért a takaró alá bújtam és a telefonom kijelzőjét bámultam hosszú perceken át.

- Nem a seggemet, azt nem! - éreztem, ahogy megmozdul és közelebb jön. A következő pillanatban lekerült rólam a takaró, ezzel teljesen védtelenné téve engem a napfény elől. - Most szépen kiszállsz és elmegyünk egyet levegőzni!

- Nem!

- Ne akard, hogy ideges legyek - próbált fenyegetően megszólalni, ám hiába, nem féltem tőle. - EunSoo-ah~ - kántálta, miközben rajtam terpeszkedett. - Kim EunSoo

- Hagyjál már békén - dünnyögtem a párnámba, majd egyet gondolva megfordultam, így legjobb barátom a földre csapódott, elég nagy csattanással. Nevetve néztem morcos arcára, ami alig pár másodperc után eltűnt. Jimin felhorkantva tápászkodott fel és feküdt vissza az ágyamba. - Jól vagy?

- Miután hallottalak nevetni, sokkal jobban - nézett rám egy szomorú mosoly kíséretében, amit viszonoztam, miközben karjaimmal átölteltem a nyakát. - Szedd össze magad egy kicsit

- Nagyon muszáj? - húzódtam el tőle és azokkal a bizonyos boci szemekkel fürkésztem tovább.

- Ezzel most nagyon nem hatsz meg - pöckölte meg homlokom, mire bosszúsan kiszálltam az ágyból, hogy a szekrényemhez trappolva kiválasszak egy elfogadható ruhát, amiben embernek nézek ki.

Percekig álltam a ruhásszekrényem előtt összefont karokkal és már nem is azon gondolkodtam, hogy milyen ruhát vegyek fel, inkább gondolatban visszatértem Jungkookhoz. Már közel voltam, hogy hangosan is jól leszidjam szegény srácot és ne csak a gondolatban, amikor Jimin szinte felvisítva ült fel az ágyamon.

- Mi a franc?! - ordítja torka szakadtából és áldom anyámékat, hogy a mai napon mentek el itthonról.

Kíváncsian léptem Jiminhez, aki észrevéve engem, kitágult szemekkel figyelt és a telefonját feltűnően rejtegette.

- Ne gyere közelebb! - emelte fel jobb kezét, hogy megállítson.

- Milyen üzenetet kaptál? - kérdeztem meg tőle, mire nagyot nyelt, de nem válaszolt. - Jimin, hahó!

Közelebb léptem és egyidőben megszólalt az én telefonom is. Jimin rám nézett, míg én a telefonom és Jimin szemei között járattam íriszeimet. Tudtam jól, hogy valami bűzlik és azt is, hogy Jimin mindenáron megakadályozná, hogy elvegyem a telefonom, hiszen feltűnően méregette azt. Szinte egyszerre ugrottunk a készülék irányába és szerencsére eltudtam kapni, majd gyorsan feloldani.

Oh, bár ne tettem róla!

Úgy hittem, Jungkooknak végre megjött az esze és írt egy cuki üzenetet, mint ahogy azt az elején tette. Már a szívem is nagyot dobbant, amikor megláttam a nevét, így villám gyorsan rámentem az üzenetére, de a kép láttán, ami a kijelzőmön virított, földbe gyökereztek a lábaim. Ujjaimmal a képen található, túlságosan is ismerős fiúra közelítettem és fel kellett nevessek a helyzeten.

- Te kis köcsög - sziszegtem a fogaim között, miközben a Jungkook által elküldött képet néztem, amin ő volt egy teljesen ismeretlen lánnyal, ahogy éppen egymás szájában kutakodnak. - Ez most komoly?! Képes volt ezt elküldeni?

- EunSoo? - szólalt meg Jimin, mire bosszúval telve ráneztem, majd a telefonját kikapva a kezéből, megnéztem az üzeneteit. Ismét felnevettem, hiszen ugyanazt a képet küldte el neki is, de az alatta lévő rövid üzenet még érdekesebb volt.

- Úgy látszik a haverod mást szeret - olvastam fel a szavakat, amik angolul voltak írva. Ezek szerint nem is Jungkook küldte? Egyáltalán mit keres egy másik lány kezében az én barátom telefonja? - Ez így most túl sok nekem.

Mindkettőnk telefonja őrült rezgésbe kezdett, így szinte egyszerre kezdtük él nézni a képernyőt.

Suga🐱
ugye ti is láttátok?

Jinie🎀
igen
Namjoon és Hoseok itt van
nekik is elküldték a képet

Alien👽
EunSoonak egy szót se erről

Dance Monster😂🦎
gondolod, hogy nem látta?

Hercegnő🌸👸🏼
késő, láttam

J-Dope🐴
basszus te mióta vagy ebben a csoportban?

Mochi🐣
én raktam bele még két hete

Suga🐱
Jungkook is benne van
ha ezt látod, kölyök
csak mondom, hogy nagyon elbasztad

Jinie🎀
oh de még mennyire

Herceg🔞🤴🏼
miről beszéltek?
oh basszus

Hercegnő🌸👸🏼
te köcsög, csak gyere haza
hallod?!
JUNGKOOK

Látta 13:40

▪️▪️▪️

- Jimin - szólítottam meg legjobb barátom palacsinta evés közben. Úgy tűnik, hogy csak úgy lepereg rólam a Jungkook által elküldött kép és annak tartalma, de be kell, hogy valljam, fáj.

Nem szeretnék sírni miatta, hiszen felesleges és Jungkook ígyis-úgyis hozzám tartozik, még ha nem is akarja. Tulajdonképpen erős lelkem van Jungkooknak és a kis csapatának köszönhetően, hiszen annyiszor bántalmaztak már lelkileg, hogy sejtelmük sincs, mennyire megerősödtem. Igen, fáj a tudat, hogy Jungkook megcsalt és még kép is van róla, ám itt van nekem Jimin, mint legjobb barátom, aki szerető bátyként segít mindenben. Az akkoriban lelkileg bántalmazó kis csapat is segít mindenben, köztük Yoongival az éllel. Még ma felhívott és elmondta, hogy ha kell, ő intézi el Jungkookot a saját kezével. Hálás vagyok, amiért törődnek velem és jó érzéssel tölt el, hogy a barátaimnak nevezhetem azt az öt srácot, akiket két évvel ezelőtt még rendesen kerültem.

- Mondjad - zökkentett ki Jimin hangja a gondolataimból.

- Vigyél el edzeni - könyököltem az asztalra és bekaptam az utolsó falat palacsintát, amit a kezemben tartottam.

- Ezigen, nem semmi - bólogatott inkább magának, mint nekem. - Figyelj, én elviszlek, mert amúgy is elakartam ma menni, de ha nekem összeesel, nem viszlek kórházba.

- Okés - mosolyogtam rá szélesen, amit ő fejrázással viszonzott. - Öt perc és indulhatunk.

Válaszát meg sem várva futottam fel a szobámba, hogy egy kisebb sport táskába rakjam a kiválasztott ruhákat, amit majd az edzőteremben fogok használni. Kevesebb mint három perc alatt összeszedtem mindent, amire szükségem lesz. Jimin elment, hiszen nem volt nála váltóruha, ezért úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Egy vékony anyagú kardigánt vettem fel, hogy azért mégse fázzak, hiszen még csak április eleje van.

Fél óra múlva már az öltözőben voltam, hogy átvegyem a ruháim. Jimin ismét elmondta, hogy nem vállal felelősséget, de én csak nevetve leintettem, hiszen miféle bajom lehet egy kis edzéstől?

Hát igen, elég nagy.

- Na még egyet! - kiáltotta Jimin kicsit sem bíztató hangnemben, miközben a lábaimon ülve taetotta meg azokat, míg én próbáltam tízedjére is felülni. Fájdalmasan felnyögtem, de sikerült, ezért végre Jimin leszállt a lábaimról, én pedig megkönnyebbülve feküdtem a hasamra, hogy kifújjam magam.

- Soha többet! - nyögtem fel, majd nagy nehezen feltápászkodtam. - Meghalok

- Gyilkos, mi? - vigyorgott Jimin pimaszul, mire kinyújtottam rá a nyelvem. - Pedig én nyolcvanat szoktam csinálni

- Ne menőzz nekem - emeltem fel a kezem. Be kell valljam, hogy az edzés fárasztó, de legalább eltereli a gondolataim.

- Menj, sétálj egyet - mutatott Jimin a futópadok egyikére, mire én fájdalmas grimasszal az arcomon néztem rá. - Te akartál edzeni - emelte fel kezeit mellkasa elé.

Nagyot sóhajtva álltam rá az egyik gépezetre és gond nélkül beállítottam. Ilyen anyámnak is van, ezért megtudtam jegyezni, hogy miként is kell egy ilyet rendesen beállítani és elindítani. Először csak úgy állítottam be, hogy sétáljak, de fokozatosan gyorsult, amit tök jó volt. Még ha fárasztó is, legalább adódott alkalmam, hogy rendbe szedjem magam és ne úgy nézzek ki, mint egy elhízott bálna. Hiába mondták már sokan, hogy csinos vagyok, csakis a saját szememnek vagyok képes hinni. Szépen kikupálom magam, hogy Jungkook lássa, kit is csalt meg Amerikában.

Ha te így, akkor én is, Jeon JeongGuk!