Miután nagy nehezen kikászálódtam Jungkook szorosan ölelő karjai közül, lefelé vettem az irányt, hogy azért szóljak már anyámnak, hogy ma estére elmegyek itthonról. Inkább megkérdem tőle, hogy elmehetek-e, mert kitudja milyen hangulatban van most.

A nappaliba érve egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat, mivel anya épp a kanapén ülve olvasott egy könyvet nagy beleéléssel és fülig érő mosollyal. Biztosan valami romantikusat olvasott.

- Anyu? - szólítottam meg a kanapénak dőlve.

- Hm? - fel sem nézett rám, tovább olvasta a könyvbe nyomtatott szavakat.

- Ma elmehetek Jungkookkal?

- Hova? - nézett végre rám. - Bulizni?

- Nem tudom, lehet. - vontam vállat. - Jungkookot ismerve buli lesz a vége.

- Menj, ha van kedved. - legyintett, mire én döbbenten nagyra nyitottam számat. - Nála fogsz aludni?

Annyira könnyen kezel minden, te jó ég!

- Nem tudom, lehetsége. - ha véletlenül tényleg egy buliban végeznénk, nem szeretnék hajnalban beesni a házba, ezzel anyámékat felkelteni, így tényleg jobb lenne, ha Jungkooknál aludnék.

Anyám bólintott egyet, majd minden figyelmét a könyvnek szentelte és ezt a pillanatot választottam arra, hogy elhúzzak, míg meg nem gondolja magát. A lépcsőn szinte villamsebességgel mentem fel és szó szerint beestem a szobámba, mivel az utolsó lépcsőfoknál megmagyarázhatatlanul beakadt a lábam. Szépen a térdeimre érkeztem a szobám padlóján, nem kis zajt keltve a csendes helységben.

- MI? - riadt fel Jungkook. Felhorkantam, majd kezemet gyorsan a számra szorítottam, hogy el ne nevessem magam. - Anya? Te vagy az?

- N-nem - remegett meg hangom a visszafojtott nevetéstől. Négykézláb elmásztam az ágyhoz és Jungkook oldalán megtámasztva magam felegyenesedtem. Lábamat átvetettem rajta, majd lehuppantam mellé a matracra, ami érkezésemre rugózni kezdett. - Ébredj fel!

- Ébren vagyok - dünnyögte a párnába, mire felkuncogtam és felé fordulva beletúrtam hajába. - Hm, folytasd

- Csak, ha felébredsz. - Jungkook résnyire kinyitotta szemét, majd nagyot ásítva felült. - Lassan nyolc óra

- Akkor menjünk - bólintott egyet inkább magának, majd kiszállt az ágyból, de ugyanolyan erővel vissza is esett a szemeit dörzsölve. - Öltözz fel, mert bulizni megyünk.

Sejtettem.

- Az elején még a "beülünk valahova" -t hajtogattad itt nekem. - motyogtam kedvtelenül. Sosem voltam még buliban, így rohadtul nem tudom, hogy mit kéne felvegyek.

- Meggondoltam magam. - fordult hátra hozzám vigyorogva, de szemei még mindig csukva voltak. - Kilenckor indulunk, addig megyek és én is elkészülök.

Számra puszilva egyet kisietett a szobából, majd má csak a bejárati ajtó csapódását hallottam.

- Van kilincs! - ordított anyám, mire én hangosan felnevettem.

A szekrényemre néztem és azt bámulva gondolkoztam el, hogy milyen ruháim is vannak és melyik lenne jó egy bulira és arra, hogy ne is fázzak benne. Fáradtan felnyögtem és kezembe vettem a telefonom, hogy Jiminnek írjak.

Heregnő👑

Gyere már át!

Mochi🐣

Miért?

Hercegnő👑

Nem tudom, mit vegyek fel

Mochi🐣

Ruhát?

Hercegnő👑

kösz

csak gyere át

légyszi

Mochi🐣

jó

Sóhajtva visszadőltem az ágyra és csak vártam, hogy Jimin végre megérkezzen, ami alig tíz perc után meg is történt. Hangosan trappolva ért be a szobámba és az ajtót becsapva ugrott rá az ágyamra.

- Nekem meg mi a bajod? - méregettem értetlenül. - Miért lihegsz?

- Jihyun velem akart jönni, de anyám lefoglalta, míg én megszököm, de hallottam, ahogy a nevemet kiabálja kintről, én meg egész idáig futottam. - hadarta el egy szuszra, majd tovább lihegett.

- Te aztán nem vagy semmi. Ilyenkor mindig csodálom, hogy a húgod csendben van. - Jimin felnevetett, majd fejét rázva nézett rám.

- Haneul nem volt otthon, apám elvitte valahova. Na miben segítsek? - tapsolt kettőt és a szekrényemhez lépett. - Gyerekjáték!

Jimin sorra vette ki a ruháimat, amik a fejemen landoltak. Egy nagy ruhakupac közepén ültem és tűrtem, ahogy mégtöbb gönccel ajándékoz meg.

- Jobb, ha famert veszel és valami felsőt, de mégse olyat, amiben egy csövesnek nézel ki. - tajákoztatott, de inkább mondta magának.

- Na nem! - álltam fel és kaptam ki kezéből a nagyon régen viselt haspólóm. - Tél van, ember!

- Egy buliban olyan meleg van, hogy melltartóban is megsülnél, drága lelkem - fintorgott, majd szinte kiráncigálta a kezeim közül a pólót. - Vedd fel!

- Nem!

- Vedd már fel, ha mondom!

Fáradtan felnyögve kaptam ki újból a felsőt a kezéből, majd Jiminre néztem, jelezve neki, hogy menjen ki, de úgy látszik nem volt ínyére a dolog.

- Fordulj már el akkor! - emeltem fel hangom.

- Láttalak már melltartóban! - kiáltott ő is, mire szájba csaptam szegényt. Még az kell, hogy anyám meghallja. - Ezt most miért kaptam?

- Tudod te jól, miért! - böktem homlokára, majd amilyen gyorsan csak tudtam, levettem a pulcsim és a helyére felvettem a haspólót.

- Fekete farmert vegyél, az karcsúsít. - adta kezembe az említett textilt.

- Most azt mondod, kövér vagyok? - hülledeztem, mire hangosan felnevetett és hajamat meghúzva nézett rám fenyegetően.

- Ne hisztizz, mert mindjárt nem megyek sehova! - eresztette el a hajamat. Az a baj, hogy mindig tudja, mivel zsaroljon. Az ágyon elterülve a telefonját kezdte el bújni, ezért figyelmetlenségét kihasználva vettem le magamról a melegítőnadrágom, hogy ugyanolyan sebességgel felvegyem a farmerem.

▪️▪️▪️

Alig két percet kellett várjunk Jungkookra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy átlagosan nézett ki. Nyálamat csorgatva méregettem arcát. Szemei feketén csillogtak, haját középül elválasztotta és kissé felborzolta, arcéle olyan éles volt, hogy egy pillanatig azon elmélkedtem, hogy elvágná-e az ujjam, ha végihúznám rajta. Ajkai teltek és fényesek voltak, miután nyelvével végigszántott rajta, amikor rámpillantott. Úgy méregetett engem, mint egy vad az áldozatát, szinte felfalt szemeivel.

Erre mondják, hogy szemmel levetkőztetett?

Tekintetem a feszes nadrágjának övére tévedt, majd kissé lentébb, mire majdnem elájultam a látvány miatt. Mivel etették őt egyébként? Jobbnak gondoltam, ha combjaira vezetem tekintetem, de szinte felnyögtem a látványtól. Nagyot nyeltem és megköszörültem a torkom, majd Jungkookra néztem, aki ezt a pillanatot tartotta a legmegfelelőbbnek, hogy elém lépjen és olyan szenvedéllyel csókoljon, hogy még a szuszt is kiszívja belőlem. Hátára csaptam, amikor alsó ajkam fogai közé vette és megszívta. Jimin torkot köszörülve dörzsölte meg orrát és nézett a másik oldalra.

- Ha ketten lennénk, már rég nem lenne rajtad ruha. - morogta ajkaimra, mire én éreztem, hogy arcom felmelegszik és a piros minden egyes árnyalatát felveszi. - Gyere! Hosszú éjszakánk lesz, bébi.

———————————
Rövid rész lett, sajnos:(
De lehetséges, hogy hétvégén nem lesz időm új részt tenni, ezért most megajándkozlak titeket egy meglepi résszel🤷🏼‍♀️♥️

Addig is itt egy vigyorgó nyuszi🐰