- Ya! - kiáltottam a fiúra, ugyanis már tíz perce a párnámat szagolgatta. Nem lenne baj, de rajta maradhat az illata, aztán moshatom ki, amihez kicsit sincs kedvem.

- Hagyj békén, míg nyugodt vagyok. - dörmögte párnáimba.

- Aludni akarok, Jungkook. Menj haza! - fogtam meg vállát, hogy felrántsam, de nem hagyta magát. - Lódulj!

Jungkook hirtelen fordult meg, így nem tudtam reagálni. Két karjával megragadta törékeny testem és az ő teste mellé fektetett. Szorosan húzott magához, már szokatlanul is szorosan. Gyanús volt nekem.

- Engedj! - csaptam rá kezére, amiatt annyit értem el, hogy mégszorosabban tartson.

- Már miért tenném? - simította hatalmas tenyerét fedetlen combomra, amitől megrándult testem. - Az enyém vagy, a mennyasszonyom. Azt csinálok veled, amit akarok.

- Azt mondtam, eressz el! - ficánkoltam karjai között, de mit sem ért az Jungkook izmos teste ellen.

Tűrtem, ahogy kezei bebarangolják testem minden kis részét, combomnál és hasamnál elidőzve. Írtóztam az érintésétől, reszkettem a félelemtől és a feltörekvő, halk pityergésemből. A fiú kis idő múltán elengedett, majd levetve ruháit kényelembe helyezte magát mellettem.

- Aludj! - takarózott be. - Ma éjjel itt alszom.

Halkan szipogva egyet hunytam le szemeim és kúsztam el az ágy legszéléig, hiszen fedetlen lábaink érintkeztek itt-ott. A hideg futkosott végig gerincem vonalán, ahogy megéreztem forró, csupasz bőrét. Inkább lehunytam szemem és vártsm, hkgy elaludjon a fiú.

- EunSoo-yah. - simította derekamra kezét. Hangjában egy csöppnyi bűntudat sem hallatszódott.

- Hagyj. - kúsztam mégtávolabb tőle.

- Le fogsz esni, picim. - húzott volna vissza magához.

- Engem te ne becézgess! - ráncigáltam le kezét magamról. - Az mondtam hagyj!

- Hát jó. - sóhajtott. - Egyszer akarok kedves lenni hozzád, akkor is baj. De holnaptól ne sírj, ha mégbunkóbb leszek ennél. - mondandója közben magára ráncigálta ruháit, legalább is azt hallottam.

Jungkook szó nélkül viharzott ki a szobámból, majd a házból.

- Mindent elrontottam. - motyogtam a takarómba, majd térdeim felhúzva mellkasomig, ringattam magam álomba.

Reggel kivételesen magamtól keltem. Nem voltam álmos, ami igazán meglepett az előző esti incidenstől. Minél hamarabb szerettem volna elfelejteni, ezért kipattanva az ágyamból elindultam a fürdőbe. Miután elvégeztem reggeli teendőim, bevetettem az ágyam és felvettem egy elegáns, de annál melegebb öltözéket. Egy barna pulóverrel takartam el felsőtesten és egy fekete, belül bundás, tapadós farmert húztam fel magamra. Utáltam a harisnyákat, ezért mindig kisebb bundával kibélelt farmereket vettem magamnak. Lábaimra egy pár bolyhos zoknit húztam, hajam kibontva hagytam. Ujjaimmal kifésültem a hajam, mivel a fésű csak eltűntetné a szép hullámokat. Sminket nem raktam, nem volt rá szükségem. Sokan mondták, hogy természetes szépség vagyok, de van olyan ember, aki ezt elhiszi magáról? Szerintem nem. Én sem hittem el, csak engem nem érdekelt mások véleménye. Egy bizonyos határig még tűrtem a bántásokat.

Órámra pillantva vettem tudomásul, hogy alig tíz percem van beérni. Lesiettem a földszintre, vállamon a táskámmal és gyorsan felkaptam még bakancsomat is. A szüleim nem voltak itthon, korán elmentek dolgozni. Amint kiléptem az ajtón, bezártam azt és futva indultam el. Ám Jungkookék háza előtt akaratlanul is lelassítottam. Jungkook akkor lépett ki az ajtón, bizonyára ő is sietett. Sötét tekintettel rám nézett, már ha lehetett látni valamit a reggeli sötétségben. Íriszei feketén csillogtak, ahogy az utcai lámpa megvilágította. Végig a szemkontaktust tartva lépett a járdára, majd hátat fordítva futásnak eredt.

Nagyot sóhajtva indultam én is, mivel időközben megálltam, ahogy megpillantottam a fiút. Jungkookot már nem tudtam megelőzni, mert hamar eltűnt szemeim elől, ezért egyedül mentem suliba. Jó volt kicsit egyedül lenni, nyugodtan sétálni, de valamiért hiányzott a fiú és a bunkó viselkedése. Túl csend volt nélküle.

A suliba beérve beraktam a táskám a szekényembe, azonban az első órához tartozó könyvet már nem tudtam kivenni, hiszen egy csapat sulitársam indult egy csordában az egyik irányban. Szekrényem bezárva indultam én is arra. Áttörve magam a tömegen először Jungkookot vettem észre, aki a kör közepén állt, de a másik srácot egy pár másodpercig próbáltam beazonosítani, hiszen háttal állt nekem. Amint rájöttem, hogy ki az, szemeim kitágultak és elé sietve fogtam közre arcát, de ő szigorúan csak a háttal lévő Jungkookot nézte. Újre előbújt a rég nem látott férfias természetes, szemei feketék lettek, állkapcsa megfeszült, arcéle akár egy kés, olyan éles volt.

- Jimin. - próbáltam nyugodt hangnemben beszélni hozzá, de nem figyelt rám. Jungkookot figyelte ökölbe szorított kezekkel. - Jimin!

Legjobb barátom rám szegezte tekintetét. Cseppet sem lágyult arckifejezése, de nem féltem tőle.

- Igaz, hercegnő? - sziszegte fogai közül.

- Váó! - nevetett fel Jungkook erőltetetten. - Most féltékenynek kéne legyek, mert a mennyasszonyomat egy másik fiú hercegnőzte le.

- Fogd be, Jeon. - fordultam hozzá egy grimasszal az arcomon.

- Ki vagy te, hogy parancsolgass.? - indult meg felém, de Jimin észbe kapva a háta mögé lökött engem. Kimásztam karjai közül és visszaléptem Jungkook elé, aki alig pár centire állt tőlem.

- Mint, ahogy mindig emlegeted, a mennyasszonyod, aki megmondja, hogy mit csinálj. - néztem mélyen szemeibe, de ő gúnyosan mosolyogva nézett le rám, majd Jiminre.

- Na mi van, Park? Még mindig a sokk hatása alatt vagy? - fonta össze karjait Jungkook a mellkasa előtt.

- Igaz, hogy lefeküdtetek? - intézte felém szavait, Jimin. Még mindig Jungkookot figyelte, arra ügyelve, nehogy egy rossz pillanatban nézzen félre és támadják le azonnal.

- Mi?! - sipítottam. - Meg vagy te veszve?! - ordítottam Jungkook képébe.

- Te csak egy tárgy leszel számomra, nem a mennyasszonyom. - vont vállat. - Egy tárgyként tekintek rád. Egy olyan tárgyként, aki miatt pár év múlva, má Dél-Korea egyik leggazdagabb embere leszek.

Szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy gúnytól csöpögő hangja csengett füleimben újra meg újra. Igaza volt, búnkó.

- Azt hittem jobb lesz vele az ágyban- húzta el száját undorodva. - Jobb ha lemondassz róla, tesó. Akár egy deszka.

- Te kis.. - indult volna meg Jimin, hogy bemosson egyet vőlegényemnek, de elé állva toltam vissza.

- Légy észnél, Jimin. - suttogtam neki kétségbeesetten. Ha itt kimoly bajba kerül, kirúghatják. Igazságtslanság lenne, ha Jungkook miatt kell maj távoznia az épületből.

- Nem hagyom, hogy egy ilyen rohadt kis féreg így beszéljen rólad. - morogta. - Eressz!

Kezeivel durván lelrántotta kezem, majd Jungkooknak esett. Egy jobbos Jimintől, két bal egyenes Jungkooktól. Jimin a falnak lökte Jungkookot, aki vigyorogva nézett vissza támadójára. Jungkook felemelve lábá beletérdelt Jimin hasába, aki összegörnyedt a fájdalomtól.

- Jim.. - futottam volna hozzá, de olyan hirtelen állt fel és fejelte le Jungkookot, hogy a fiú még pislogni sem tudott. Fejét fogva tántorodott hátra, majd lehuppant a földre.

Jimin ellépett tőle, majd megragadva kezem húzott végig a folyosón be az orvosiba. Nem volt bent senki. Jimin felült az ágyra. Lábát rázva és hangosan véve a levegőt nézett egyenesen maga elé összeszűkített szemekkel. Az egyik szekrényhez léptem, amiből kivettem egy üveg fertőtlenítőt, kötszert és egy csomag vattát.

Megfogva egy kisebb vattapamacsot, belemártottam a fertőtlenítőbe, majd Jimin arcához irányítottam, de ő ellökte a kezem.

- Nem kell. - hangja halk és rekedtes volt a méregtől. - Férfi vagyok, kibírom.

- Elfertőzik. - néztem rá számat elhúzva. - Ne most vagánykodj.

A fiú a nyelvével ciccentve egyet adta tudtomra, hogy szabad utat kaptam. Kezemet újra felemeltem és óvatosan sebéhez emeltem a vattapamacsot, ami szinte úszott a fertőtlenítőben. Jimin aprót rándult, ahogy a folyadék egyik érzékeny sebéhez ért. Megfújtam neki, mire izmai elernyedtej. Ezt megismételtem a következő sebnél is. Mindegyiket fújtam közben, hogy ne csípjem neki. Szája és egyik szemöldöke fel volt szakadva, a többi sebből le lehetett következtetni, hogy csak kék és zöldes foltok lesznek pár nap mulva az arcán.

- Nem feküdtem le vele. - szólaltam meg.- Hazudott, te is tudod.

- Tudom. - hajtotta le fejét.

- Mi bánt ennyire? - biccentettem oldara fejem, hogy lássam arcát.

- Ezt te nem érted. - sóhajtott. - A legjobb barátom vagy és nem tűrom el, hogy így viselkedjen veled.

Halványan elmosolyodtam a fiún, majd mellkasához bújva vontam magamhoz szorosan.