A három nappal ezelőtt történő esemény után nem mentem iskolába. Pontosabban, a szüleim nem engedtek. Balszerencsémre elég feltűnő helyeken voltam bekötözve és az arcomon is tisztán virítottak a zöld és kék foltok. Így hát muszáj volt mindent kitálaljak anyuéknak, mire ők azonnal értesítették a suli igazgatóját és JiSoo szüleit. A szüleim feljelentették JiSoot a tettei miatt és, mivel a lány már nagykorú, bíróság elé is állíthatják kiskorú bántalmazása miatt, amit, ha úgy nézünk, elég hamar meg is fog történni. Örültem annak, hogy a szüleim mellettem voltak és megvédtek, de ezzel csak olajat tettek a tűzre.

Három nappal ezelőtt még fogalmam sem volt arról, hogy nagyon rossz ötlet lesz egyedül elmennem a kisboltba. De mivel jól éreztem magam, úgy gondoltam, hogy magamtól is eltudnék menni. Már javában sötét volt, amikor kiléptem a kisboltból egy zacskó instant kajával a kezemben. A szüleim és Jungkook szülei Japánba utaztak a munkájuk miatt, ezért ő is és én is egyedül maradtunk a nagy házban, persze nem együtt. Amióta ismét csokóloztunk, nem kerül, mégis látszik rajta, hogy valami nagyon aggasztja.

Gondolataimban elmélyülve sétáltam a sötét utcákon, arra sem figyelve, hogy netalán valaki vagy valakik követnek. Amikor már ötödjére hallottam egy tompa zajt a hátam mögül, illetve cipők talpainak kopogását, megfordultam. Elhúztam a számat, amint elkönyveltem magamban, hogy teljesen paranoiás vagyok, amiért már hangokat is hallok magam mögül. Ám, amikor megfordultam, egy izmos mellkasba ütköztem, mire az illető a felkaromat megragadva rángatott beljebb a sötét és kihalt sikátorba, ahol még hatan tartózkodtak. Félelmemet félretéve próbáltam hunyorogva a sötétségbe pillantani és kivenni, hogy mégis kik állhatnak ott. Rögtön kiszúrtam egy női alakot, aki csípőre tett kézzel állt, miközben lábait keresztbe rakta. Szemeim kikerekedtek, amint a nő előbújt a sötétből, így szemeim elé tárult JiSoo ördögi és vészjósló vigyorgása.

Hirtelen fogvatartómra pillantottam, aki nem más volt, mint Kim TaeHyung. Akkor...a többiek csakis ők lehetnek...Jungkook bandája. De ugye...Jungkook nincs velük, azt már észrevettem, de ők mit keresnek akkor itt? JiSoo mit keres itt és miért néz rám úgy, mintha azon gondolkodna, hogyan öljön meg?

- Nocsak, nocsak. - szólalt meg a lány. - Itt a mi kis játékszerünk.

- Mit akartok velem? - kérdeztem enyhén remegő hangon.

- Anyádék elég jól elintézték az életem. - sziszegte fogai között. - Jó érzés gazdagnak lenni? Jó érzés mindent megtenni vagy megkapni, amire csak ránézel?

- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül. Mit akar nekem most a gazdagságról beszélni?

- Nem engedtem meg, hogy beszélj! - ordított rám, majd hajamat markába fogva tépte meg. Fájdalmasan felkiáltottam, mire egy kimért rúgást intéztek a gyomromba, ami hamar elhallgattatott. - Nem értem, mit szeretnek benned.

Fájdalmasan nyöszörögve fogtam TaeHyung kezére, ami még mindig az alkaromat szorongatta. Erőt véve magamon, felnéztem a lány szemeibe.

- Mi rosszat tettem? - fakadtam ki. - Milyen bűnt követtem el, hogy első pillanattól kezdve utálsz?!

- Elvetted a pasimat, te ribanc! - ordított vissza, mire bennem rekedt a levegő, mégis kedvem támadt felröhögni, akárcsak TaeHyungnak és a többinek is a háttérben. - Te most kinevetsz?

- Figyelj, szivi. - kezdtem bele nyugodtan, bár fogalmam sincs, hogyan szedtem össze magam ennyire. - Senki sem volt a pasid, tudtommal senki sem adott neked okot arra, hogy ilyenek az eszedbe jussanak.

- Jungkook rohadtul a pasim. - sziszegte, miután lepofozott.

- Jungkook kurvára a vőlegényem már lassan egy éve és sajnálattal közlöm... - néztem végig rajta undorral a képemen. -....neki nem jönnek be az ilyen lányok.

- Hogy vagy képes ilyen nyugodtan beszélni egy ilyen helyzetben? - jött a kérdés JiSootól és tisztán kivehető volt tekintetében, hogy kezdi elveszteni a bátorságát. - Miért vagy ennyire erős?!

- Nem tudom, hova akarsz kilyukadni. - vontam meg vállaimat.

- Rohadtul irigyellek. - meredt maga elé.

- Mi? - leheltem értetlenül.

- Irigyellek! - ordított rám. - Mindig is irigyeltelek, amiért gazdag vagy! Amiért Jungkook a te életed része és amiért Jimin faképnél hagyott csakis miattad! Ki vagy te, hogy mindenki úgy megőrül érted?!

Tehetetlenül hallagattam végig, amint mindent kiad magából, miközben könnyei szüntelenül áztatták arcát.

- Nincs okod irigykedni. - mosolyodtam el halványan.

- De igen is van. És most... - nézett fel TaeHyungra. - Tégy, amit akarsz vele.

- Mi? - néztem rá JiSoora, mire ő vigyorogva hátatfordított és eltűnt a sötétben. - JiSoo!

Eszemet elvesztve rángattam magam TaeHyung erős karjai között, amik satuként fogták közre törékeny testem. Nem voltam képes elmenekülni, ezt nagyon jól tudtam, mégis tovább próbálkoztam. TaeHyung hirtelen a hideg földre fektetett és pólómat ráncigálta le, amikor valamelyik kilépett a fény elé.

- Haver, ezt nem tartom jó ötletnek. - fogta meg Yoongi TaeHyung vállát.

- Ha nem tetszik, el lehet menni. - morogta a fölöttem tornyosuló fiú. - Én ma akkor is megdugom.

Mondatára felé kaptam fejem és könnyektől csillogó szemekkel néztem övéibe, hátha meghatom, aminek nem kis esélyét láttam, mégis megkellett próbálnom.

- Ezzel nem hatsz meg, csakis beindítasz, de olyannyira, hogy a végén neked fog fájni.

- TaeHyung! - kiáltott a másik. - Ha Jungkook megtudja, kicsinál téged!

- Kurvára leszarom Jungkookot és a hülye szabályait! - válaszolt indulatosan, majd durván leráncigálta rólam a farmert. A durva anyag belevájt bőrömbe, mire fájdalmas felszisszentem.

- Én ezt nem nézem tovább! Leléptem! - jelentette ki Yoongi, majd a többivel együtt lelépett, ahogy azt mondta.

Amint realizálni tudtam, hogy csakis egyedül maradtam TaeHyunggal, az illető fájdalmasan szétfeszítette lábaim.

- Sikíts szépen! - mordult fel, mielőtt kegyetlenül belém hatolt volna.

▪️▪️▪️

Én mindent megpróbáltam. Megpróbáltam lefejelni, megharapni vagy egyszerűen belérúgni, de mintha le lettem volna kötözve. Az éles fájdalom az alfelemben pedig mégjobban elvette a még megmaradt erőm is a menekülésre.

Percek, talán órák múltán kihúzódott belőlem, majd arcomat megpaskolva ott hagyott a földön teljesen meztelenül. A mocsokban feküdtem, véresen és teljesen kiszolgáltatottan. Nem volt erőm felülni, sem arra, hogy megszólaljak. Szemeimmel a csillagos eget pásztáztam és elmerengtem azon, hogy mit is vétettem, hogy ezt érdemeljem. Könnyeim megszakíthatalanul folytak szemeimből le a mocskos földre, ahol feküdtem.

Percek múlva megpróbáltam feltápászkodni, mire ismét lehorzsoltam tenyerem és mindkét könyököm. Az előző sebeim felnyíltak és kegyetlenül szúródott az alfelem is. Amikor sikeresen felültem, elmásztam az elhajított nadrágomhoz, amit nehezen, de felaggattam magamra, majd a falnak támaszkodva álltam fel. Lábaim remegtek, néha meg-megcsuklodtak a végkimerültség miatt. Szemeim majd' lecsukódtak és kegyetlenül rázott a hideg. Nem érzékeltem magam körül senkit és semmit, mintha megállt volna az idő. Folyamatosan csak Jungkook járt a fejemben és az, hogy vajon merre van és miért nem volt ott velem, amikor szükségem lett volna rá. Hihetetlennek tartottam, de egyenesen Jungkookék felé vettem az irányt az ő bejáratuknál estem össze. Eszem ágában sem volt hazamenni, ráadásul még a fejemben sem fordult meg az a gondolat, hogy lassan hazamegyek, elrendezem magam és mindent elfelejtek.

Volt még bennem annyi erő, hogy rányomjak a csengőre, ami abban a pillanatban fülsüketítően hatott rám. Dideregve kuporodtam az ajtó előtt, Jungkookra várva. Hangos trappolások csapták meg füleim, majd az ajtó hangos kicsapódása.

- Ki az a rohadt.... - mondatát nem hagyta abba, ugyanis észrevette didergő lényem.

- J-Jungkook. - nyöszörögtem remegő hangon.

Még annyit érzékelhettem, ahogy kétségbeesetten nevemet kiáltja, de azután minden elsötétült.

Az idő mintha kiesett volna. Nem érzékeltem semmit, mégis azt jól éreztem, hogy Jungkook mellettem van és kezemet fogva mondogatja nevem. Lassan felnyitottam pilláim és ránéztem a mellettem ülőre, aki egy megkönnyebbült sóhajjal fogadta, hogy még élek.

- Mi történt?

-Jungkook szemszöge-

- Kook, mi próbáltuk megállítani. - mondta Yoongi a vonal túlsó oldalán.

- Basszátok meg mindannyian, amiért nem tudtatok egy rohadt kis férget megállítani! - ordítottam a telefonba, ahogy eluralkodott rajtam a düh. - Négyen voltatok egy ellen, könyörgöm!

Yoongi nem válaszolt, csendben hallgatta végig, ahogy mindegyiket külön-külön leszidom. Jól tudtam, hogy bántja a dolog és elismeri azt, hogy hibázta, mégis a büszkesége miatt ezt nem vallja be.

- Holnap csaljátok el TaeHyungot az erdőhöz. - szóltam higgadtan, amint leültem EunSoo mellé.

- Mit akarsz vele tenni? - hallottam meg Jin hangját, akinek enyhén remegett a hangja.

- Megmutatni neki, hogy mi történik, ha egy számomra fontos személyhez nyúl az én engedélyem nélkül. - morogtam, miközben EunSoo kezét az enyémbe vettem.

- Fontos neked a csaj? - kérdezte Yoongi.

- Ezt majd máskor megbeszéljük. - válaszoltam. - Tartsátok magatokat a megbeszéltekhez.

Amint bontottam a vonalat, a telefonomat a lehető legmesszebbre hajítottam. Mérhetetlenül dühös és csalódott voltam TaeHyungra. Vakon megbíztam benne, a legjobb barátomként tekintettem rá, de úgy látszik, hogy ő végig csak átvert. Megemlegeti még azt, hogy így kihúzott velem.

- EunSoo-ah - szólítottam a halkan szuszogó lányt, míg hüvelykujjammal kézfejét simogattam. - EunSoo..

A lánynak megrebbentek hosszú pillái, majd lassan kinyitotta a szemeit. Óvatosan körbenézett, majd tekintete megállapodott rajtam. Szemeiben ott csillogott a félelem és megkönnyebbülés egyaránt.

- Mi történt? - kérdezte rekedtes hangon.

Az asztalon lévő vízért nyúltam, majd egy kikészített szívószálat az innivalóba raktam, hogy fekve is kényelmesen tudjon inni. Arca fájdalmas grimaszba torzult, amikor megpróbált felülni. Nem volt ínyemre a dolog, hiszen megerőszakolták, nem lenne túl jó dolog ülni. Végül segítettem neki, majd miután ivott, visszaültem vele szembe az asztalra.

- Emlékszel valamire? - kérdeztem, miután kisöpörtem egy hajtincsét a szeméből.

- Mindenre. - bólogatott, ahogy hagyta, hogy könnyei megeredjenek. - Mindenre...

- Hé.. - húztam volna oda magamhoz, de ijedtében elugrott, majd fájdalmasan feljajdult. - EunSoo-ah, én nem bántalak.

- Honnan tudhatnám? A te bandádból volt ő is! - válaszolta indulatosan, mégis hallatszott a színtiszta csalódás a hangjában.

- Onnan, hogy én nem vagyok TaeHyung és akárhány lányt vittem ágyba, egyikkel sem tettem olyan szörnyű dolgokat, mint az a féreg. - válaszoltam én is kissé dühösen, mire EunSoo méghátrább húzódott. Sóhajtottam egyet, majd én is visszaültem az eredeti helyemre. - Elláttam a sebeidet, de alul nem szerettem volna az engedélyed nélkül.

EunSoo csak bólogatott.

- Megkéne nézni... - motyogtam neki, mire kitágult szemekkel kezdett heves fejrázásba. - El kell látni, hogy ne legyen más gond.

- Nem akarom! - harapta be ajkát, majd lábait felhúzta.

- Bízol bennem? - nevetséges pont tőle és pont akkor megkérdezni, de valahogy muszáj volt megnéznem, hogy nem-e történt komolyabb baja. Ahhoz még én is értek...

Szinte egy órán át könyörögtem neki és mondogattam, hogy bennem bízhat, hiszen hátsószándék nélkül nyúlnék hozzá. Már kezdtem feladni, amikor nagyot sóhajtva bólintott egy aprót, mire lehunytam szemeim, majd óvatosan felvettem őt az ölembe. Görcsösen szorongatta markában a pólómat, míg fel nem értem vele a fürdőbe.

- Először tisztálkodj meg, bent találsz törülközőt. - fogtam rá vállára bíztatóan, majd betoltam őt a fürdőbe.

Kint vártam rá, míg azt nem mondta, hogy bemehetek. Szegény ott ült a wc lehajtott tetején, törülközővel maga körül. Nagyot nyelve térdeltem le elé és fogtam a törülközőre, mire ijedten ráhelyezte kezét az enyémre.

- Bízz bennem. - szóltam lágyan, mire lassan elvette kezét, de én megfogtam azt és nyomtam rá egy puszit.

A törülközőt felhajtottam, majd térdeire fogva óvatosan szétnyitottam lábait. Amióta EunSoot ismertem, csakis azon járt a fejem, hogy miként csalogassam őt az ágyamba és most büszke voltam magamra, amiért a széttett lábai előtt térdeltem, a legintimebb testrészét nézve anélkül, hogy egyetlen egy piszkos gondolat is átfutott volna az agyamon.

Megugrott amikor hozzáértem, de lefogtam őt, hogy minden egyes centiméteren megnézzem, nem-e lett valahol sérülése. Kinézet alapján nem volt gond, mégis fájt neki, amit megértettem, hiszen első alkalma volt és az is a legdurvábbik, amit ő nem akart.

Csak kerüljön a kezeim közé az a rohadék..

Lefertőtlenítettem a két belsőcombján lévő horzsolásokat és TaeHyung körmeinek nyomait, majd bekötöttem neki. EunSoo kezébe adtam valami intim kenőcsöt, amit anyám cuccai között találtam és magára hagytam, hogy befejezhesse azt, amit én elkezdtem.