Ma kivételesen egy étterembe jöttünk el vacsorázni. A két családfő egymással szemben foglalt helyet a hatalmas kerek asztalnál. Anya és én egymással szemben, apa mellett. Jungkookék pedig szintúgy, csak éppen az ő családjuk fő tagja mellett. Egy átlagos vacsora volt ez, mint a többi, én mégis izgultam. Tulajdonképpen nem volt miért izgulni, hiszen nem idegenekkel ültem egy asztalnál, csak Jungkook mellett, aki kedve szerint fogdoshatta a csupasz combom, ahol felgyűrődött a ruhám. A szüleink boldogan elcseverésztek, egy cseppett sem figyeltek ránk, így bátran kiereszthettem a hangom, mivel úgy sem hallották volna.

- Abba hagynád? - sziszegtem fogaim között, ugyanis az a hajszálnyi bátorság is elszállt, amikor a fiúra pillantottam.

- Mégis mit? - pillantott rám ártatlanul, miközben megmarkolta a combom. Élesen beszívtam a levegőt és lehunytam a szemem, mert nem akartam felkelteni magamra a figyelmet. - Megbántam, hogy ezt a ruhát választottuk.

- Ugyan miért? - húztam fel egyik szemöldököm.

- Mert könnyen felcsúszódhat, így teljesen akaratlanul is odatéved a tekintetem. - nyalta meg alsó ajkát. - Mégis tetszik.

Hüvelykujjávval a fedetlen bőröm kezdte el cirógatni, minek köszönhetően kis dudorok jelentek meg combom teljes területén. Jungkook felnevetett, majd tenyerét lecsúsztatta combomról és gondosan visszahelyezte a ruhám alját, elrejtve a kissé intim terültetet a kíváncsi szemektől. Forrongot bennem a düh, de mégsem lett volna jó ötlet elordítani magam, mivel nyílvános helyen voltunk és nem szerettem a szüleimet leszégyeníteni. Így egy mély levegővétel után nekiláttam a vacsorának.

Amerikait rendeltem, ezért pálcikák helyett villával és késsel fogyasztottam el az íncsiklandó steaket és párolt zöldséget. Ritkán eszem ilyet, ezért minden egyes falatnál lehunytam a szemem és kiélveztem az számban kirobbanó ízvilágot.

Anyáek jól elvoltak Jungkook szüleivel, mi pedig csak egymás mellett ülve figyeltük őket és párszor mi is becsatlakoztunk a beszédbe, hogy ne vegyék pofátlanságnak a figyelmetlenségünk. Az utolsó falat húst nyeltem le, amikor Jungkook felém fordult és míg meg nem ittam a pohár vízet, szemeit rajtam jártatta. Nagyot sóhajtva tettem le kissé túl hangosan is az üvegpoharat, mire páran idenéztek, és mily' meglepő, a szüleink is.

- Minden rendben, drágám? - pillantott rám anyám.

- Persze. - mosolyogtam ártatlanul és a nyugodt arckifejezést elővéve jeleztem neki, hogy tényleg nem történt semmi.

Összehúzott szemekkel fordultam Jungkook felé, aki féloldalas mosolyával pillantott vissza rám. Szemei ajkaimra vándoroltak és tisztán látszódott rajta, hogy valamin nagyon agyal. Remélem nem egy újabb csókról, mert akkor biztos az asztalba verem a fejét.
Meglepetésemre a kezét emelte fel, aminek hüvelykujját szám sarkára nyomta és végighúzta alsó ajkamon. Megdöbbenve, kissé tátott szájjal és kitágult szemekkel figyeltem, ahogy kezét elhúzza tőlem és a szálvétába törli ujját.

- Maszatos volt. - mutatta mutatóujjával, hogy hol is árválkodott az a maszat.

- Szólhattál volna. - sziszegtem fogaim között.

- Akkor mire lett volna ez a király mozdulat? - célzott az imént történt kis akciójára.

- Tartsd meg a nyálas sorozatoknak. - mosolyogtam gúnyosan, majd elnézést kérve felálltam a helyemről és elmentem a mosdóba, úgymond felfrissülni és legfőbbképpen lenyugodni.

▪️▪️▪️

- És képzeld el, az ujjával törölte le! - meséltem Jiminnek teljesen felháborodva a tegnap történt eseményeket. Tudtam, hogy nem kéne előtte ezeket felhoznom, hiszen felidegesíti magát és persze azt is tudom, hogy ez számára kínos. De mégis annyira elakartam ezt neki mondani és kiadni a bennem felgyülemlett feszültséget.

- Ne foglalkozz vele és ne is káromkodj! - tűrte a fülem mögé az egyik szemembe lógó hajszálam. - Inkább azzal törődj, hogy lehorzsoltad a térded!

Igen, életemben egyszer táncolni próbáltam, méghozzá Jimin tempójával, amire arra vezetett, hogy elessek a saját lábamban és jókorát taknyoljak a parkettán.

- Eléggé csúnya, nem gondolod? - ujjammal végighúztam a seben, szinte alig értem hozzá, mégis annyira csípett, hogy muszáj volt elkapnom onnan a kezem és felkiáltanom fájdalmamban. Nem vagyok a fizikai fájdlamakhoz hozzászokva. Engem belülről kínoz a fájdalom.

- Ne rinyálj, pici. Lefertőtlenítem, majd rakok rá egy tapaszt és kész. - tapsolt a levegőbe, ezzel is magát buzdítva, hogy elkezdhesse már a sebem lekezelését.

Kezébe vett egy kisebb vatta pamacsot, majd belemártotta a fertőtlenítőbe, így a teljes anyag úszott a szeszben. Brávó, Jimin! Legjobb barátom szitkozódva csavarta ki belőle a folyadékot és rakta rá egy kissé erőszakosabban a sebemre.

- Te marha! - kiáltottam fel, miközben rácsaptam a vállára.

- Vigyázz a szádra, kisasszony! - kiáltott vissza ő is, mire elnevettem magam. Mindig is viccesnek találtam, amikor kiabált vagy hadart, miközben kiabált.

A sebemet fújni kezdte, miközben a vattát folyamatosan a fájdalmas ponthoz nyomogatta. Amint kész volt, egy tapaszt rakott rá és egy puszit nyomott arra.

- Kész! - állt fel. - Megpusziltam, szóval holnapra semmi baja sem lesz!

- Hihetetlen vagy. - nevettem fel, míg öklömmel vállába boxoltam.

Jimin a hattyúk halálát eljátszva vánszorgott el a kabátjáért, majd az enyémet a fejemre lökve kezdett el kitolni az ajtón.

- Hova ez a nagy sietség? - néztem rá értetlenül.

- Anya mindjárt megy dolgozni, én pedig JiHyunra kell vigyázzak. - húzta el száját.

- Elég nagy már, hogy egyedül legyen, miért kell rá vigyázni? - tekertem nyakam köré a sálam.

- Egy tízennégy éves fiúról beszélünk, méghozzá az öcsémről, aki pillanatok alatt tudná tönkretenni a házat. - nézett rám mindent sejtetően.

Igaz is, Jimin öccse tényleg olyan hiperaktív, hogy egyszer az anyjuk arra ment haza, hogy minden fel volt forgatva, ezért már a rendőrséget hívta volna betörés gyanújában, közben a legkisebb fia volt a tettes.

Megvilágosult fejjel kezdtem el bólogatni, jelezve, hogy értettem. Mindketten hazafelé vettük az irányt, de a kereszteződésnél elváltak útjaink, így egy öleléssel búcsúztunk el egymástól. Az utak még csúszósak voltak, hiszen még javában január volt. Vigyázva, a lábam elé és az útra figyelve sétáltam tovább haza. A házunk előtt elővettem a kulcsom, hogy ne az ajtó előtt kezdjem el keresni, hogy hova is raktam. Amint betértem a házunk előtti kis kertbe, egy ismerős hang csapta meg füleimet.

- Randiról jösz? - szólt Jungkook szórakozottan.

- Semmi közöd hozzá. - forgattam meg a szemem és sétáltam bentébb.

- A vőlegényed vagyok, ne feledd! - célzott arra, hogy kedves is lehetnék vele.

- Ezt hányszor fogod még elmondani?! - keltem ki magamból. Hangomtól zengett a kihalt utca, ami kissé ijesztő volt.

- Amíg élek! - nevetett zsebre dugott kezekkel.

- Ch...Paraszt. - motyogtam, hogy csak én hallhassam. Kelletlenül odaintettem neki egyet, majd beléptem a meleget árasztó otthonomba.

A villany égett és a halk beszélgetést hallottam a nappaliból, így kíváncsian az ajtóhoz lopóztam. A szüleimnek nem kellett volna még otthon lenniük, ám hiába pislogtam háromszor, akkor is ők ültek a kanapén. Elhajoltam az ajtótól és bekukkantottam az ajtó és a fal közti kis résen. Jungkook szülei is itt voltak, így nagyon is foglalkoztatott a dolog. Tovább hallgatóztam, amit másodpercek múltán megbántam.

- Mikor lenne esedékes az összeköltözés? - hallottam meg anyám hangját.

- Amint betöltik a tízennyolcat, már költözhetnek is. - hallatszódott Jungkook anyjának hangja, ami teljesen higgadt volt, ahhoz képest, hogy most beszélte meg az én anyámmal, hogy elküldi a gyerekét. De még most sem értettem, hogy milyen összeköltözésről lenne szó.

- Szerintem is jó ötlet akkor összeköltöztetni EunSoot és Jungkookot. Az esküvőig marad még két év, így jobban megismerhetik egymást. - apám hangja csak tört döfött szívembe. Komolyan arról beszélnek, hogy mikor lenne lehetséges összeköltöznöm Jungkookkal?

Ajkamat beharapva tartottam visza a feltörni készülő sírásom, majd halkan visszamentem a bejárati ajtóhoz. Az ajtót halkan nyitottam ki és zártam be, hogy semmit se halljanak meg. Szipogva indultam el a szomszéd házhoz, ahova berontva szaladtam fel Jungkook szobájához. Kopogás nélkül léptem be hozzá, azzal sem foglalkozva, hogy épp félmeztelenül áll a ruhásszekrénye előtt.

- J-Jungkook... - csuklott el hangom, ahogy nevét kiejtettem.

Értetlenül nézett rám, mire én csak féle indulva sírtam fel, majd mellkasának csapódva karoltam át törzsét. Abban a percben nem tudtam magamnak parancsolni, csakis az érzelmeim után mentem, amik pont Jungkookhoz vezettek és ahhoz, hogy a meztelen felsőtestét ölelgessem, miközben másodjára is feltárjam előtte a gyenge énem.

———————————
Sziasztok!♥️
Először is elnézést kérek, amiért nem posztoltam a múlthéten a rengeteg tanulnivalóm miatt. Úgy érzem, hogy a dolgozatok jól sikerültek, most már csak remélni tudom, hogy nem csak szerintem sikerült jól😊
Ezen kívül azt vettem észre, hogy már lassan kilenc ezer megtekintés van ezen a könyvemen (?!!)
KILENC?!
Utoljára két hete posztoltam új részt és akkor csak 5,86K volt. Mi folyik itt, kérem szépen?😨
Nagyon ledöbbentem és még mindig annak a hátása alatt vagyok. Nem tudnék mást írni, csak annyit, hogy köszönöm! Köszönöm, hogy szavaztok a részekre, hogy kommneteltek és bíztattok a folytatásra!♥️ El sem hiszitek, mennyire jól esik!
Remélem ezzel a résszel sem okoztam csalódást😊

Jövőhéten új rész!
Addig is, sziasztok!♥️