-Jungkook szemszöge-

Amikor EunSooval szoktam lenni, erős késztetést érzek, hogy hozzáérjek.

A tenyerem már-már bizsergett, annyira megszerettem volna már érinteni a lány apró kezét. Jobb kezem ökölbe szorítottam, bal kezemmel EunSoo táskájának pántját szorongattam. Állkapcsom megfeszítettem és szinte hallani lehetett fogaim csikorgó hangját. EunSoo mit sem sejtve, elfojtott mosollyal lépkedett mellettem, néha rám pillantva. Nyilván nem tudta, de észrevettem, mennyire zavarban van. Ujjait tördelte, idővel pedig zsebre dugta őket, majd megismételte a korábbi mozdulatokat. Magamban jót nevettem az aranyos viselkedésén. Megszokhattam már, hogy a lányok többsége zavarban van mellettem, de EunSoo más volt. Olyannyira más, hogy én is zavarban voltam. Elég volt ránéznem az ártatlan arcára, csillogó szemeire. Sokszor irigyeltem a gondtalan élete, az ártatlansága és végtelen jókedve miatt. Sokszor ki nem állhattam, amiatt, hogy őt kell elvegyem, de a napokban rájöttem, hogy jobb választás nem is lehetett volna. EunSoo volt az a lány, akivel úgy ahogy eltudtam képzelni a jövőmet. Párszor megfelelt ideálomként is.

Kellemes bizsergés futott át mellkasomon, amikor ránéztem. Hosszú, világosbarna hajába belekapott az enyhén fújdogáló szél, megtáncoltatva tincsei millióit. A szélnek köszönhetően rálátást nyerhettem arcára. Pirospozsgás orcái a tekintetem marasztalták, ezért így is tettem. Ajkai vörösen, kissé cserepesen préselődtek egymásnak, ahogy EunSoo zavarában végigszántott rajtuk nyelvével. Szemeim követték ízlelőszerve lassú mozgását. Belülről ráharaptam a számra, hogy elfojtsam a kitörni készülő sóhajom. EunSoo mégegyszer kinyújtotta nyelvét, hogy ismét megnedvesítse ajkait, hiszen a szél igen jól kifújta, szárazva téve száját. Amint ismét végignéztem nyelve mozdulatát, lelöktem vállamról táskáját, kezemet felemeltem és a lányt a vállainál megragadva löktem neki a mellettünk álló betonfalnak, ami a szüleim tulajdonában állt. Lökésem közben bal kezemmel hátranyúltam, hogy fejét megvédjem a kemény lökéstől. EunSoo meglepett nyögéssel fogadta erőszakosságom, de választ nem adva neki, tapadtam durván ajkaira. Hevesen mozgadtam ajkaim az övéin, néha alsó ajkába harapva és beszívva azt. EunSoo meglepetten fogadta tettem, hiszen másodpercek múltán is dermedten állt. Jobb kezem derekára csúsztattam, balommal a feje mellett támasztottam magam. Idővel enyhítettem ajkaim heves mozgásán. EunSoo lassan felemelte bal kezét és derekát ölelő karomra helyezte azt, ahol belemarkolt durva anyagú kabátomba. Szemeimet összeszorítottam heves szívdobgásom miatt, ami a lány ajkának mozdulatától dobogott akkora erővel, hogy majd' áttörte bordáim. A lány, jobb kezét hajamba túrta és a lehető leszorosabban préselődött testemhez. Nyelvemet végigszántva ajkán törtem utat magamnak szájüregébe. Amint nyelvünk összeért, tűz lobbant belsőmben az ismeretlen érzés miatt, amit eddig még életemben nem tapasztaltam. Elmosolyodtam, ahogy megéreztem fogait alsó ajkamon. Megálltam egy pillanatra, hogy lássam, mit fog csinálni. EunSoo fogaival kissé meghúzta alsó ajkamat, majd beszívva azt nyitotta fel pilláit, hogy a már nyitott szemeimbe nézzen. Szemkontaktusunk meg nem szakítva folytattuk tovább heves csókcsatánk, amit végül ő szakított meg, szapora lélegzetvétel kíséretében. Homlokomat az ő homlokára támasztottam és csak lehunyt szemekkel lélegeztem be mennyei illatát.

- Megkellett tennem. - suttogtam remegő hanggal.

- Remélem ne bántad meg. - forró lehelete számnak csapódott, ezért jólesően felsóhajtottam.

Lassan megingattam a fejem, választ adva kérdésének. Táskáját felkaptam a földről és kezébe adtam.

- Aludj jól... - suttogtam, orrunkat összeérintve.

Lassan elléptem tőle és házunk bejárata felé vettem az irányt. Nem volt szép tőlem ezek után otthagynom őt, de úgy éreztem, hogy ha nem teszem meg, felrobbanok előtte a hirtelen feltört érzelmeimnek köszönhetően. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem és nem tudtam megkülönböztetni a jót és rosszat, kellemest vagy kellemetlent.

Kulcsom elővéve nyitottam be a házba. Cipőmet levettem és az ajtó mellett egymás mellé rendeztem, kabátom a fogasra akasztottam, majd felmentem a szobámba. A szüleim még munkában voltak és még ott is lesznek egy darabig. A szobámba belépve az ablakhoz mentem és kinézve rajta pillantottam meg EunSoot, ahogy sebes léptekkel közelítette meg bejárati ajtójukat. Nagyot sóhajtva fordítottam hátat az ablaknak és ledobtam magam az ágyra. A plafont bámulva próbáltam öszeszedni a gondolataim, tudván, hogy úgysem fog sikerülni. A szívem majd' kiugrott a helyéről, ahogy az előbb történt csókjelenet pörgött le lelki szemeim előtt. Ajkamat beharapva tettem kezemet szívemre, majd pulcsimat azon a helyen megmarkolva nevettem fel jóízűen. Ritkán nevettem, így teljesen hihetetlennek tartottam, hogy EunSoo miatt történt ez. Percekig csak nevettem, ami lassan csendes fuldoklásba váltott át. Megmagyarázhatatlanul boldog voltam. Szemeim könnyeztek, arcom sajgott a sokáig tartó nevetésemtől, amit nehezen, de sikeresen abbahagytam. Kezeimmel hajamba túrtam, majd felsóhajtva ültem fel.

- Megőrjítesz.. - motyogom orrom alatta, hajamat tépkedve. - Nem elég, hogy a menyasszonyom, de már érzek is iránta valamit. Hah.. - nevetek fel ismét. - Mit teszel velem, EunSoo? - temetem arcom tenyerembe, miközben visszadőlök az ágyra.

Közel fél óra nyafogás után vettem a fáradtságot és feltápászkodtam az ágyból, hogy lezuhanyozhassak. Törülközőt, egy fekete felső és alsót kezembe véve mentem a fürdőbe. Szokásos módon, ezen a nap is belenéztem a tükörbe és megdícsértem magamat, jóképűségem miatt.

Félek, egyre nő az egóm.

Az összes ruhám levéve magamról beálltam a zuhanykabinba és közepes hőfokra állítva a vizet, a zuhanyrózsa alá álltam. Apró sóhajjal fogadtam a meleg vízcseppeket bőrömön. Szemeimet lehunytam, fejemet felemeltem és hagytam, hogy a víz arcomra zúduljon. Zuhanyzás közben nem szoktam gondolkodni. Ilyenkor kiűrítem az elmém, de ma kivételes módon újra EunSoo jutott eszembe. Állkapcsom megfeszítettem és próbáltam elhessegetni a lánnyal kapcsolatos gondolataimat, hiszen idegesített, hogy mindig ő járt a fejemben.

Zuhanyzás után fogat mostam és tisztán, na meg frissen befeküdtem a takaró alá. Egy jóleső nyögés hagyta el számat, amint vízszintesbe vágtam magam és betakaróztam. Nem vágytam másra, csak egy kiadós alvásra, amit perceken belül megis kaptam.

Órákkal később, telefonom hangos pittyegésére ébredtem. Nyöszörögve benyúltam a párnám alatt fekvő telefonra, majd hátamra fordulva oldottam fel a képernyőzárat. Magamban mindennek elhordtam az illetőt, aki hajnali háromkor még nem tudott aludni és ezért a másikat zaklatta, puszta unalomból. Meglepetten olvastam el újra meg újra az értesítések között díszelgő nevet. Nagyokat pislogva ültem fel az ágyban és nyitottam meg az üzeneteket.

EunSoo:
Nekem ez nem megy
Ne csókolj meg többet, kérlek...

Szemöldököm összeráncolva olvasom el újból a két mondatot, ami teljesen érthetően lett leírva, én még sem értem. Nem értettem, hogy miért írta ezt. Nem értettem, hogy miért zavarja őt, ha megcsókolom, hiszen nyilván látszott rajta, hogy az összes csókjelenetünket élvezte. Meg persze ott volt a még mindig furcsa, ismeretlen és egyben szorító érzés a mellkasomban, ami teljesen lelombozta a kedvem. Hirtelen lettem tanácstalan és szomorú, ami nem vallt rám. Nem vallt rám az, hogy én egy lány miatt legyek lehangolva. Egyetlen egy szó sem hatott meg, amit eddig lányok mondtak nekem, de EunSoo olyannyira elszomorított azzal a két mondattal, hogy azt kívántam, bár eltűnnék a Világ felszínéről. Szorult a torkom, fogaim csikorogtak, ahogy állkapcsom megfeszítettem. A markomban szorongattam a telefonom és csak tátogtam, bár azt nem tudtam, hogy mit mondhatnék.

Jungkook: Rendben.

Egyetlen egy szót begépelve összeszorítottam a szemeim. Háromszor indítottam el ujjamat, de nem voltam képes elküldeni. Szemeimet jobban összeszorítva, heves mozdulattal elküldtem az üzenetet. Egy nagysóhajt kieresztve dőltem vissza puha párnáim közé és telefonom kezemben tartva, le sem zárva, elaludtam.

▪️▪️▪️

Reggel az ablakon beszűrődő erős napfényre keltem, így kénytelen voltam a másik oldalamra fordulni, de arra nem számítottam, hogy pont EunSooval találom szemben magam. Ijedtemben, kissé megrezzenve kiáltottam fel. A lány kifejezéstelen arccal ült törökülésben mellettem.

Kezd idegesíteni, hogy minden egyes mozdulatától megijedem.

- Hát te? - kérdezem döbbenten, ugyanis teljesen érthetetlen volt számomra hirtelen látogatása az éjjeli üzenet váltásunk miatt.

- Anyám küldött. - sóhajtott. - Ma együtt vacsorázunk, ezért az szüleid szépen megkértek engem, hogy kergesselek ki a szobádból és húrcoljalak el vásárolni.

- Mivan?! - emeltem fel hangom felháborodottan. Soha életemben nem küldtek még engem vásárolni, pláne nem ételt. Ez egy elég nagy meglepetés volt számomra. - Én nem fogok zöldségeket cipelni meg minden szart, amit ilyenkor a felnőttek szoktak!

- Nem csak azt kell venni, Kookie.   - nevetett fel EunSoo, így kétszeresen éreztem a mellkasomban lévő bizsergést, hiszen lebecézett és nevetése is csak zene volt füleimnek. De akkor sem tértem el a témától, miszerint nem csak kaját kell vennünk.

Várakozó tekintettel pillantottam rá, mire ő rögtön kapcsolva nyelt egy nagyot és szégyenlősen lehajtotta fejét.

- Anyud azt kérte, hogy vegyél nekem egy ruhát, ahogy egy tökéletes vőlegényhez illik... - motyogta lehajtott fejjel, ujjait tördelve. Megesett rajta a szívem, ám még mindig felháborodottan sóhajtottam egyet, hiszen kinek volt kedve szombat reggel vásárolni?

- Mikor indulunk? - kérdeztem unottan, mire ő végre rám emelte barnán csillogó íriszeit, amiben a reggeli nap sugarai fénylettek, egy elég érdekes és gyönyörű színt adva a már egyébként is gyönyörű szemeinek.

- Ha elkészülsz és megreggelizel. A reggeli az asztalon vár, lent a konyhában. - mutatott hüvelykujjával háta mögé.

Aprót bólintottam, majd számat el sem takarva ásítottam egy nagyot, szinte EunSoo képébe. A lány elfintorodva állt fel az ágyról és indult el kifelé. Az ajtót enyhén becsapta, amit én ciccegve hagytam rá. Rettenetes, hogy a lányok többsége csak csapkodásból áll ki.

Számat elhúzva álltam a szekrényem előtt és gondolkoztam a mai öltözékemen. Kivételesen nem teljes feketében szerettem volna lenni, ezért egy fehér pólót és fekete nadrágot a kezembe véve hajoltam le a fiókokhoz, amikből kivettem egy alsót és egy zoknit. Teljesen felszerelkezve indultam el a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak és elrendezzem magam a mai vásárlásra.

Amikor mindent elvégeztem, lerobogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, hogy végre elfogyasszam a reggelimet, ami még fél óra múltán is gőzölögve várt rám. Ajkaimat végignyalva ültem le és vágtam be szinte egy szusszra a reggeli rántottát, amit az előttem ülő EunSoo nem kis döbbentettel az arcán nézett végig. A vízzel töltött poharat kezembe vettem és két korty kíséretében már le is küldtem a gyomromba. EunSoora pillantottam, aki még mindig tátott szájjal figyelt engem. Halkan felnevettem arckifejezésén, majd felálltam és felé léptem. Kezemet álla alá raktam és feljebb toltam, hogy becsukja száját.

- Hihetetlen, hogy két perc alatt megetted... - hülledezett.

- Ezért vagyok én Jeon Jungkook! - tártam ki karjaim mosolyogva, mire ő hasamba boxolva hagyta ott fájdalomtól összegörnyedt lényemet.

Amint erőre kaptam, sebes léptekkel közelítettem meg őt és megvártam, míg felegyenesedni készül, mivel épp a csizmája cipzárját húzta fel. Amint érzékeltem a mozdulatát, kezemet fejére raktam és lenyomtam őt. A lány hangos nyekkenéssel terült el a földön, amit én hangos nevetéssel figyeltem. Duzzogva tápászkodott fel egy sor szerencsétlenkedés után, majd a csizmája másik párját már állva próbálta felvenni.

Amint én is elkeszültem, kiléptünk a meleget árasztó házból a jól ismert reggeli, csípős hidegbe. Jobban összehúztam magamon a kabátot, majd szorosan EunSoo mellett sétálva figyeltem az előttünk álló kopár fákat és a magasban repülő varjakat. EunSoora pillantottam, akinek orra hegye kipirosodva ékeskedett arca közepén. Hirtelen ötlettől vezérelve, még magamat is meglepve,lehajoltam hozzá és orra hegyére adtam egy puszit. Amint elhajoltam tőle futásnak eredtem, míg EunSoo egyetlen egy mondatot hajtogatott, míg engem utcáról utcára kergegtett.

- Te mocskos gazember, csak kerülj a kezeim közé!

Nevetve gyorsítottam futásomon, majd befordultam az egyik elhagyatott sikátorba. Hallottam szapora lábdobogásait, majd, amikor éreztem, hogy közel jár már, megfigyeltem, hogy merre is van. Előttem állt, nekem háttal, így figyelmetlenségét kihasználva kaptam fel őt, karjaimat mellkasánál összekulcsolva. Ijedtében hangosan felsikított, amit én nevetve fogadtam, majd jó párszor megpördülve hallgattam hangos kiáltásait és egyben csilingelő kacaját, amit szinte egész nap szüntelenül hallgatnék.