- Mit áll ott? Jöjjön beljebb! - rivallt rá magabiztosan, de nem ellenségesen Lulu.

Az írónő az invitálás után még két néma másodpercig tátott szájjal kapkodta a levegőt, majd, amikor Lulu ismét felé kiáltott, lábai elindultak. Nem is igazán Kristen mozgatta őket, hanem az ösztön.

- Hogy maga az - állapította meg Lulu, ahogy Kristen a pulthoz ért. Mellette a feketeruhás asszony lopva az irányába fordította apró szemeit, majd rosszallóan megrázta a fejét.

- Lulu? - Ennyit bírt Kristen kipréselni magából.

- Így hívnak, akik ismernek. Maga meg Kristen Cecile Andrews írónő, bár a középsőnevét nem használja. Így van?

- Ez ki van zárva - hőbörgött Kristen.

- Na, hát Isten sem néz le a Mennyből a teremtményeire, hogy jé, hiszen ezek élnek - nevetett Lulu. - Már miért lenne kizárva? Az a hír járja, hogy az a gazember Hamill volt is magánál két napja. Állítólag Scott is felvette magával a kapcsolatot, nem is túl barátságos hangnemben.

- És milyen jól tette - szólalt meg a feketébe öltözött asszony keserves hangon. - Maga megölte a férjemet, és most ezt a szegény Scottot is meg akarja.

- Harperné - kerekedett el ismét Kristen szája. - A bíró felesége.

- Özvegye - köpte oda a nő.

- Nem én öltem meg a férjét, hanem Brandon Hamill - ellenkezett Kristen. - Én csak...

- Ugyan már - háborodott fel Harper özvegye, gúnyosan nyomva meg az első szótagot. - Maga tehet itt mindenről. Mi csak elszenvedői vagyunk ennek az egésznek.

- Ez nem fair, kedveském - vetette ellen Lulu. - Tudja maga, milyen önérzetesek tudunk mi lenni? Az író megalkot minket, de onnantól a magunk útját járjuk. Az író csupán lejegyzi ezt az utat, amit aztán újra és újra végigjárhatunk az olvasóknak köszönhetően. A maga férjét milliók szerették, és milliószor fog újra élni az olvasók által.

- Lárifári - legyintett az özvegy, majd az orra alatt odadörmögte: - Remélem, Scott elkapja magát.

- Hogy kerültem ide, Lulu? - kérdezte Kristen a kocsmárost.

- Itt volt már egy ideje - válaszolta a nő, és mocskos rongyát a vállára vetve cigarettára gyújtott. - Csak eddig nem vette észre.

- És hogy juthatok haza?

- Fejezze be a könyvét.

- Itt? Nincs nálam a laptopom.

- Van tolla, nem? - bökött Lulu Kristen zsebe felé, és csakugyan, Kristen kitapogatta a töltőtollat, amit Vanessától kapott. - Így előbb-utóbb tintás lesz a zsebe - jegyezte meg a kocsmárosnő. - Azt javaslom, mielőtt bármit tenne, keresse meg azt a gaz Hamillt.

- Minek? - csodálkozott Kristen.

- Hát nem azért volt magánál a múltkor, hogy felajánlja: intézzék el együtt Scottot? Mert Scott jönni fog, és ha maga elmélyülten írogat egy papír fölé dőlve, hát... - Lulu széttárta a karjait. Kristen el tudta képzelni, hogy Scott tarkón lövi írás közben.

Ami azt illeti, új regényének Scottjából ki is nézte ezt az aljasságot.

- De Lulu - mondta Kristen -, maga kedveli Scottot. Miért van az én oldalamon?

- Kedveltem - bólintott a nő. - De ezt a gyötrődő, elsorvadt embert már nem annyira. Elkorcsosult, gonosz porhüvelye ez már önmagának. Isten lássa lelkem, Pokolra kerülhetek ezekért a gondolatokért, de szerintem a halál megmenti őt a teljes kárhozattól.

Kristen elgondolkozott a válaszon, majd aprót biccentett, mellyel kifejezte háláját, és kisétált a kocsmából.

Keressem meg Brandon Hamillt, gondolta. Könnyű azt mondani.

Hosszasan járkált a kihalt utakon, hogy elérje regénye városkájának szélét. Ott biztosan meglátja Hamill otthonának hatalmas kerítését.

El-elsuhant mellette egy-egy autó. Kristen szomorkásan nézte, mennyire jellegtelen, unalmas autók ezek. Se márkajel, se felismerhető dizájntervezés, de még egy rendszámtábla sem, ami jelezné, hol is van ő éppen. Egyszerű jármű volt az összes. A kép, ami megjelenik az ember fejében, ha arra gondol: autó. Ilyen rossz író lennék?, gondolta Kristen. Névtelen kisvárosomban szaladgálnak ezek a semmilyen autók. Ráadásul mindnek a kormányánál egy olyan férfi ül, aki az ötvenes évek film noirjaiból lépett elő. Kalap, halszálkacsíkos öltöny. Csak a pisztoly hiányzik a zakó alól.

Kristen egyre tanácstalanabbul ballagott, amikor egy autó lefékezett mögötte, és nyíló ajtó hangját vélte hallani.

Mire hátrafordulhatott volna, hogy megnézze, ki érkezett, halántékon ütötték. Zsákot húztak a fejére, és mielőtt lehetősége lett volna védekezni, vagy legalább feleszmélni, belökték egy csomagtartóba, és rácsapták a fedelet.

Aztán a kocsi elindult. Kristen szédülten, zavartan, mozgástér nélkül ájult el a csomagtartóban.

*

Arra ocsúdott fel néhány perccel később, hogy fullasztja a ritkás levegő, és hányingere van. A kocsi rázkódása tovább rontott a helyzeten. Áthajtottak egy nagyobb bukkanón, és Kristen beverte zsákos fejét a csomagtartó fedelébe.

Szép lassan magához tért, és észlelte, hogy a kezeit nem kötözték meg. Így annyit meg tudott tenni, hogy a zsákot lefejtette a fejéről, és máris jobb lett a levegő. A félhomályban rosszul látott, és rájött, hogy egyik szeméből kihullott a kontaktlencséje.

Vett egy nagy levegőt, hogy segítségért kiálthasson, amivel rengeteg port szívott be, és köhögésroham tört rá.

Aztán az autó megállt, és Kristen elkönyvelte, hogy neki most vége van. Scott biztos elhozta valami isten háta mögötti helyre, és mindjárt felnyitja a csomagtartót, kivégzi őt, aztán itt hagyja a hulláját.

Bizarr. Teljesen bizarr. Hogy történhetett ez vele? Sose lesz kész az utolsó regény. Scott megússza, az olvasók megdöbbennek, Malorie és Vanessa pedig... Hát, hogy ők mivel fogják magyarázni az eltűnését, azt el sem tudta képzelni.

Hallotta a kocsiajtó csapódását, és az autó oldalánál végighaladó lépteket. Murva ropogott a cipőtalpak alatt.

Aztán fordult a kulcs a csomagtartóban...

De nem Scott Palin jelent meg fölötte.

*

A hirtelen fény bántotta a szemét. Hányingerét fokozta, hogy csak az egyik szemével látott jól.

Egy pisztoly csöve meredt a homloka közepére.

- Kifelé! - parancsolta a hang.

Kristen feltápászkodott, és ügyetlenül mászott ki a csomagtartóból. Tekintetét egy pillanatra sem vette le a pisztolycsőről. Remegve várta a lövés hangját.

- Brandon Hamill - szólalt meg végül. - Segítséget ajánlottál.

- Én vagyok a regényeid antagonistája, hát mi mást vártál tőlem? Neked aztán jobban kellett volna ismerned ennél.

- De Scott mindkettőnket meg akar ölni. Most kellene összefognunk.

- Scottot te úgy akarod kinyírni, hogy engem is magával visz - ellenkezett Brandon.

- Igen, de te ezt nem bánod, mert Scott végül így válik gyilkossá. Ez volt a célod. Mindketten meghaltok, és lehet vitatni, melyikőtök a győztes. Ő, mert elpusztított téged, és mártírhalált halt közben, vagy te, mert végül gyilkosságba taszítottad?

- Hát kösz! - Brandonon őszinte felháborodás látszott, és ujja veszélyesen mozdult az elsütőbillentyűn. - Akkor miért akartam párbajozni vele?

- Te vaktölténnyel akartál lőni. Hagytad volna, hogy Scott megöljön, és így valamiféle tisztességben haltál volna meg, hogy Scottnak annál kevesebb öröme maradjon.

- Vagy úgy - morfondírozott Brandon. - Ezt bele kellett volna írnod a regénybe. Különben honnan kellett volna bárkinek tudnia? Na mindegy, a szerkesztőd biztos felhívta volna rá a figyelmedet. De itt az én javaslatom. Tekintsd fanfictionnek, ha gondolod. - Közelebb hajolt Kristenhez, a pisztolyt most a nő gyomra felé irányította, és sziszegve folytatta. - Brandon Hamill és Scott Palin összefog az írójuk ellen. Scott megöli a nőt, és így megszabadul a pokoltól, amibe az író taszította. És Brandon nyer, mert Scott végül ölt. Aztán többet nem zaklatják egymást, és békében élnek. Kettejük kompromisszuma.

- Scott nem fogna össze veled - ellenkezett Kristen, és ekkor ismét ajtócsapódást hallott. Másfél másodperccel később a kocsi oldalának taszajtották, és két erős kéz markolta meg a torkát.

Brandon leeresztette a pisztolyát, miközben Scott Palin fojtogatni kezdte Kristen Andrewst.

*

Kristen liluló homlokán irgalmatlanul kidagadtak az erek. Szeme fehérjében vörös foltok jelentek meg. Nyelve szép lassan kidagadt a szájából, és próbált levegőért kapkodni. Hallotta, amint Scott kezein halkan nyikorognak a bőrkesztyűk, ahogy egyre összébb szorítja az ujjait.

Kontaktlencse nélküli szemével elvesztette a látását. Scott vadállatiasan vicsorgó arca helyett már csak színesen felvillanó pöttyök haláltáncát látta. Karjai ernyedten hullottak a teste mellé, és Kristen nem küzdött többé.

Végül csak elszívta a levegőjét ez a kurva regény. Nem tudott megszabadulni tőle, de be sem fejezhette. A rabja lett. És a végzete.

Fülei fokozatosan kizárták a külvilágot, csak tompa búgást hallott.

Ám ezen a búgáson átütött valami morgásféle. A morgáson pedig... Zene? Zenét hall?

Mintha egy masszázsszéken állt volna, úgy zizegett talpa alatt a talaj. Scott szorítása enyhült egy kissé, így Kristen egy kevés levegőhöz jutott, ami tisztított valamennyit az érzékein.

Igen, zenét hall. Basszusgitár szól, majd dobgépek és gitár. És a föld érezhetően reng alatta. A ritmusra dobog. Illetve... Illetve nem is csak a ritmusra.

A zene egyre hangosodott, és valami közelített feléjük.

Brandon döbbenten nézett jobbra-balra, és nem tudta, merre fordítsa a pisztolyát, amikor a fák közül hatalmas, irgalmatlan, de fenséges fenevad vágtatott elő. A zene beterítette a hármast, és felhangzott az erőteljes énekszó is. Bill, az Insomnia of Sleeping Beauty énekese énekelt árnyékszörnyekről, és a lég volt a hangszórója.

A fenevad fujtatott, amitől ködszerűen terített be mindenkit a meleg pára. Brandon rálőtt. A lényt mintha csak szúnyog csípte volna meg.

- Fojtsd meg! - kiáltotta Scottnak Brandon, és ekkor az állat rávetette magát.

Brandont tépőfogak marcangolták, de testéből nem hús és vér szállt mindenfelé, hanem papír és tinta.

Kristen jól látta, ahogy az állat elhurcolja, jobbra-balra dobálja, és vadul rángatja Brandon Hamillt, és akkor mindent megértett.

Ez nem egy fenevad. Ez Max. De nem az igazi Max, hanem annak óriásira nőtt változata. Úgy néz ki, mint egy gigászi medve.

Az árnyék-Max zabolázta meg anno Vanessa árnyékszörnyét. És most neki is esélyt ad, hogy visszavegye az irányítást önmaga árnyékszörnye felett.

Scott ismét fojtogatni kezdte, de ezúttal kevésbé magabiztosan. Ő is a látottak hatása alatt állt. Így Kristen összeszedhette az erejét, és belenyúlt a zsebébe. Rettegett, hogy a Vanessától kapott töltőtoll - az író legnagyobb fegyvere - a támadás során kiesett a zsebéből, de kitapintotta a lánya ajándékát.

Hüvelykujjával lepattintotta a toll kupakját, majd kihúzta az íróeszközt. Nem tudta hány esélye lesz, úgyhogy ami ereje a levegőhiánytól maradt, azt mindet összegyűjtötte, és Scott nyaka felé sújtott a tollal.

A tollhegy belevágott Scott Palin nyakába, és meglepően könnyen végigcsusszant rajta. Mintha tintával átitatott, nedves papíron száguldott volna keresztül. Scott harákolva a torkához kapott, és Kristen végre fellélegezhetett.

Scott elvágott torkából vérként ömlött a tinta, és mindketten köhögve rogytak a földre. Kristen köhögése az életet, az irritált légzőszerveken keresztülfutó oxigént jelentette. Scotté az agonizáló haláltusát.

Kristen ránézett haldokló antihősére. Scott haldokolva is viszonozta a pillantását, és tekintetéből érzelmek széles skáláját lehetett kiolvasni. Kétségbeesést. Kérlelő reménykedést. Őszinte, gyilkos gyűlöletet.

De legvégül a hálát és a megbékélést, és ebben a tekintetben megjelent a fiatal, naiv, idealista Scott, aki szomorú elfogadással bólintott Kristen felé, majd elengedte elvágott torkát, melyből néhány csepp tinta még a talajra hullott, és Scott egy pillanatra fellobbant, hogy aztán teste helyén papír égett pernyéje szállingózzon a légben.

Kristen a földhöz nyomta homlokát. Nagyokat lélegezve próbált megnyugodni és magához térni. Egy-két percig így maradt, majd hatalmas, szőrös mancs toppant mellette, és Kristen feltekintett Max gigászi változatára.

- Köszönöm - mondta, mire a megmentő fenevad barátságos lihegésbe fogott. Kristen feltápászkodott, leporolta nadrágját, visszatette a töltőtollat a zsebébe, majd így szólt az állathoz: - Ideje hazamenni.

A Max-óriás előrehajolt, hogy Kristen a hátára mászhasson, majd szaladva elindultak, messze Scott Palin világától, a lezárás horizontja felé.

*

Részlet Kristen Andrews S.P.#7 munkacímű regényének készülő kéziratából

Brandon szemei döbbenten elkerekedtek. Ez volt az utolsó dolog, ami életében történt vele.

Az asztal alatt elsült Scott pisztolya. Egyszer. Kétszer. Háromszor. És négyszer.

Az első golyó szétroncsolta Brandon heréit. A második kicsit feljebb, a hasfalba fúródott bele. A harmadik a combjából tépett ki egy kisebb darabot. A negyedik elment a lábai között, és a kocsma egyik székének robbantotta szét a támláját.

Scott látta, ahogy Brandon ágyékának irányából vérpárás faforgácsok szállnak fel. Körülötte mindenfelé széktologatás és felborult asztalok zöreje hallatszott. Néhányan mondtak is valamit, de hogy mit, az nem jutott el a füléhez.

Elborzadt a tettétől, de közben mégis volt benne elégedettség. Az ellenfele halott. A világot így végül mégis egy kicsit jobb hellyé tette, és hajlandó megfizetni érte az árat.

Érezte, hogy valami taszajt egyet a testén, majd még egyet, de a harmadik találatra kikapcsolt az elméje, és lehunyt szemmel, békésen adta át magát a halálnak.

Ahogy a lövöldözés abbamaradt, Lulu ijedt borzalommal nézte a kocsma közepén elterült testeket. Kezében ő is fegyvert tartott. Igaza volt Scottnak korábban, Lulunak csakugyan volt egy shotgunja a pult alatt.

Brandon Hamill egyik embere észrevette a felfegyverzetten remegő kocsmárost, és törődő békességgel intett nemet a fejével. Lulu vette a lapot, visszarakta a shotgunt a helyére, és lekuporodott a pult alá. Onnan hallgatta végig a gengszterek távozó lépteit.

Brandon Hamill és Scott Palin holtteste nyugodtan feküdt egymás mellett, ahogy az két nemezishez illik.

*

Kristen keserédesen, de felszabadultan bámulta a monitort.

Hát meghalt.

Már-már törvényszerű, hogy éppen ekkor érkezett haza Vanessa, Malorie és Max. Míg kibújtak a kabátból, Kristen elibük ment.

- Scott halott - mondta nekik.

Vanessa és Malorie kíváncsian néztek rá. Próbálták leszűrni, milyen érzelem látszik az arcán. És Kristen ekkor elsírta magát.

- Megírtam a halálát. - A könnyek felszabadulást jelentettek, de őszinte örömöt nem. Hisz mondhatott bármit, igenis nehezére esett maga mögött hagyni ezt a történetet.

Malorie és Vanessa egyszerre ölelték meg, és Kristen mellkasából könnyek formájában távozott a keserű teher.

Max értetlenül nézte őket, majd a miheztartást véget ő is közéjük dugta az orrát.