Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

IX. (Epilógus)

Epilógus

(Fogadtatás, és találkozás egy olvasóval)


Részlet a The New York Times könyvkritikai rovatából, Kristen Andrews Fegyverek az asztal alatt című regényéről

Szerző: Julia E. Douglass


"De ami igazán megöli Andrews legújabb regényét, az a szerző nihilizmusba burkolt egoja. Van létjogosultsága ennek a befejezésnek? Van, ezt kár tagadni. De szükséges volt ez a lezárás? Erről már vitatkozhatnánk - a kritika fog is -, de én hajlok rá, hogy szükségtelen volt ez a morbid kimenetel. Hogy miért? Mert nagyon keserű világot élünk, ha a vezeklés helyett az erőszakos pusztulás a megoldás. Ha egyetlen könyvről lenne szó, könnyebb lenne vállat vonni, de itt egy hétkötetes sorozat fináléjáról beszélünk, és a Fegyverek az asztal alatt visszamenőleg fojtja meg a korábbi részeket is.

Andrews teljes mellszélességgel kiáll a regény befejezése mellett. Azt mondja, neki erre volt szüksége. Legyen. De mi van az olvasókkal?"

*

Részlet a The Guardian könyvkritikai rovatából, Kristen Andrews Fegyverek az asztal alatt című regényéről

Szerző: Petra Norton


"A posztmodern világban talán kevésbé lepődünk meg azon, ha a ponyvairodalomban fedezzük fel a klasszikus tragédiák jellemvonásait. Macbeth szódával hígítva? Talán. Mindenesetre álszentség lenne felrónom Kristen Andrewsnak azt, amit Shakespeare-nél nem kifogásolnék.

Ráadásul bátor, ambiciózus regénynek tartom a Fegyverek az asztal alattot, ami hajlandó dacolni az elvárásokkal, és mindezt nagyon szórakoztatóan, remekül megírva (bár kissé túlírva) teszi. Persze dühítő lehet a történet végkimenetele, de nyíltan vállalja a könyv a finálé megosztó természetét, és teret ad a lezárás megvitatásának. Így vagy úgy, az olvasók beszélni fognak a Fegyverek az asztal alattról, mely rengeteg ellenséget fog szerezni magának. Én büszkén leszek a barátja."

*

Kristen nyugodtan ült az auditórium pulpitusán. Ez az előadás jól ment. Kedves, intelligens, nyílt látókörű fiatalokból állt a közönsége, akik merték kritizálni a Fegyverek az asztal alatt végét, de nem puszta sértődöttségből, hanem logikus érvek ütköztetése mentén. Határozottan érdekes témák születtek a beszélgetésből.

Nem mindenhol volt ez így. Egész megdöbbentő, számonkérő reakciókba is belefutott, és nem mindet volt egyszerű kezelnie érzelmileg. Sokat sírt, de sokat is nevetett, és egyébként is csak melléktevékenységnek fogta fel az utolsó Scott Palin-regény publikálásával járó felhajtást. Már dolgozott új novellagyűjteményének kiadatásán, és formálódott a fejében a Lady Bird és Sylvia Plath által inspirált új könyvének története.

De most más dolga van. Most a pulpituson ülve dedikálja a Palin-regényeket, amiket szép sorban rakosgatnak elé a fiatalok.

Utoljára egy vörös hajú, frufrus, rúzsozott ajkú lány maradt, kerek napszemüveggel a fején. Kristen meglepetésére nem egy Palin-könyvet szorongatott, hanem legelső regényét, a Madárszívet.

- Nahát - vette a kezébe a kötetet. - Jó rég láttam ebből egy példányt. Meg se merem kérdezni, milyen olcsón került a kezedbe.

- Egy egydolláros kiárusításon vettem - mosolygott a lány. - Nagyon nagy kedvencem lett.

- Ezt sem hallom sok helyről - nevetett Kristen. - Pedig én is kedvelem. Minden szerzőnek közel áll a szívéhez az első regénye, de én őszintén szeretem és jónak tartom a Madárszívet.

- Én is - mondta a lány. - Imádom a kiforratlanságát, és azt a fiatalos, enyhén derűs atmoszféráját. Szeretem persze a Palin-regényeket is, nagyon jók a maguk kommersz módján. De ez az a Kristen Andrews-regény, amelyiknek bérelt helye van a szívem közepében.

- Nagyon jólesik, hogy ezt mondod - hatódott meg Kristen. - És őszintén remélem, hogy ennek fényében a következő történeteimet is szeretni fogod. Vissza akarok nyúlni ezekhez a kezdetekhez. Jobban érzem magam ebben a világban, mint Scottéban.

- Jaj, el nem tudom mondani, mennyire várom - lelkendezett a lány. - Kifogyott a toll? - kapott hirtelen a retiküljéhez, ahogy Kristen az első szó leírása után cirkálni kezdett egy üres papírlapra.

- Ki, de ne aggódj - nyúlt a zsebébe. - Van sajátom.

Előhúzta Vanessa ajándék töltőtollát, és azzal fejezte be a dedikálást:

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro