-Szia- néztem furán a srácra aki kielytette a fakanalat a kezéből. Szőke színű a haja és gyönyörű zöldek a szemei, valahonan ismerős ez az alak. Éppen egy cuki kötényben volt amin kiscicák voltak. Köszönés helyett elkezdett sírni én meg ilyedten néztem rá Katiere aki csak megvonta a vállát. Wess közelebb jött és megszorongatott, megölelt. Ez kedves gesztus de miért ölelget sírva???

-Öö Wess engedj el vagy megfulladok- mondtam neki

-Uh bocs - törölte le könnyeit

-Mi-mi bajod van??- kérdezte Katie elkerekedt szemmel

-Avery hát nem ismersz meg???- kérdezte amire megráztam a fejem

-Bocsi haver asszem most látlak előszőr- mondtam neki mire megint könybe lábadt a szeme mi van vele??

-Ő meleg?- kérdeztem Katiehez közelebb hajolva és suttogva úgy, hogy Wess ne hallja meg mire ő bolintott. Hát jó tudni.

- Komolyan nem ismersz meg?- szipogott

-Bocsi de nem.- mondtam neki mire elkezdett bömbőlni, oké most valami gond lehet...

-Khm- hallottam Blake hangját

-Mi van itt Chicago??-kérdezte Blake

-Fogd be majom arc-szóltam rá mérgesen mire ő feltette a kezét és felszaladt a lépcsőn itt Floridában ilyenek a fiúk?? Kezdek félni de komolyan!

-Averyyyy- zokogott tovább Wess

-Ö ö izé nyugodj meg meg minden- mondtam neki hátrálva tőle de ő megfogta a kezem és megint megölelt. Mi a??

-Na jól van most hagyd abba és magyarázd el ,hogy mivan mert kezd elegem lenni-mondtam fenyegetve mir elengedt és a kanapéhoz húzott. Katie meg mellém űlt ugyan is már ő is kiváncsi volt.

-Avery akkor egy nevet mondok. Lucy- na erre az én szemem lett teli könnyel és már minden világos volt ÚR ISTEN EZ TÉNYLEG Ő???
Egymást átkarolva sírtunk mikor valaki durván meg fogta a karom és elrángatott Wesstől

-Bazdmeg! Elmondanátok mivan??- kérdezte Katie aki mögött már Blake is ott volt. Én inkább jobban bömbőltem és mivel én sírtam így Wess is. Így átkarólva sírtunk egymás vállaba Wessel.

-Ezek megőrűltek- hallottam Blake hangját de most nem érdekelt hisz itt van Bronzos akit.....