Sarah álmos arccal ült fel az ágyában, kezével az éjjeliszekrényén a csörgő telefonja után tapogatózva. Végül sikerült kikapcsolnia a készüléket, és a fényes képernyőre meredt. Reggel 6:30.. Álmos arccal csapta le maga mellé a telefont, és a másik oldalára fordult. Nem lesz semmi baj-gondolta- ,ha még alszik egy keveset. Fél óra alatt simán el tud készülni, ha nagyon akar. Majd becsukta a szemét és elaludt. Később nagynénje kissé türelmetlen hangjára ébredt.
-Sarah! Ébredj már, el fogsz késni a suliból! Már negyed nyolc van és ahogy téged ismerlek nem fogsz tudni negyed óra alatt elkészülni teljesen..

-Kelek mindjárt Lena, csak egy perc.. -dünnyögte a lány álmosan.

-Hát..úgy látom, hogy az ünneplést el kell halasztanunk délutánra. Pedig az öcséddel nagyon szuper ajándékkal készültünk neked- azzal sejtelmes mosollyal az arcán kisétált a szoból.
1 évvel ezelőtt Sarah édesanyja egy  autóbalesetben életét vesztette. És mivel az apja lelépett, amikor ő még csak 3 éves volt, a nagynénjük, Lena gondoskodott róla és az öccséről.  Sarah-nak és a testvérének is nagyon fájt az édesanyjuk elvesztése, de az, hogy  a nagynénjük velük volt, szerette és támogatta őket, az valamivel könnyebbé tette a gyászt...

Sarah lassan kimászott az ágyból majd a szekrénye felé totyogott, közben kócos haját igazgatta. Egy fekete farmert és egy csipke díszítésű égszínkék pólót rángatott fel magára. Ezután a fürdőszoba felé vette az irányt. Gyorsan átfésülte a haját és az arcát is tűrhetőbb formába hozta. Majd vissza sietett a szobájába, az íróasztala mellől felkapta a táskáját és már rohant is le a földszintre. A fogasról lekapott egy farmer dzsekit és belebújt a fekete csizmájába. Már lépett is volna ki az ajtón, de a nagynénje elkapta a csuklóját, majd 5 fontot nyomott a kezébe.

-Ugorj be útközben a pékségbe és vegyél valamit. -mondta kedves mosollyal az arcán, majd gyengéden megsimogatta a lány fejét.

- Ó, köszi Lena! Sziasztok, délután jövök! -azzal kilépett az ajtón és elindult a Light Street-en. Lena még kiáltott valamit utána, de nem értette, hogy mit. A nagy sietségben nem szentelt neki túl nagy figyelmet.
Elég szeles őszi nap volt. A járda melletti fákról zörögve hulltak a falevelek. Sarah próbálta igazgatni a szanaszét libegő haját, de nem járt túl sok sikerrel. Már majdnem elérte az utca végét, amikor meglepetten látta,hogy a Mark's pékség előtt rendőrök állnak és éppen piros szalaggokkal és bójákkal próbálják elkeríteni a bejáratot. Ebben a pillanatban megállt egy fekete kocsi az út szélén, és négy fehér ruhás férfi ugrott ki belőle, akik maszkot, csizmát és gumi kesztyűt is viseltek. A rendőrök utat engedtek nekik, azok pedig bementek az épületbe. Sarah csodálkozva figyelte a történéseket és szörnyű dolgok gondolatai kavarogtak benne. Egyre szaporább léptekkel haladt az iskola felé, ami a szomszéd utcában volt. Ahogy tért volna le, az út másik oldalán megpillantott egy körülbelül 18 éves, elégedetten vigyorgó fiút aki egy fának dőlve figyelte a túl oldon zajló történéseket. Fekete farmert és bőrdzsekit viselt, haja pedig kócosan állt a feje tetején, ami ebben a szeles időben nem is volt nagy csoda. Bal kezén a vér vörös patakokban fojt le, de nem tűnt úgy, mintha különösebben érdekelte volna a dolog. Sarah-t eléggé megrémítette a látvány, de nem tudta levenni a tekintetét a különös fiúról.

A lány lassan elfordította a tekintetét, mert azért mégsem bámulhat meg akárkit, ahogy az 5 évesek szoktak. Elindult újra a gimnázium felé. Aztán hirtelen valami hideg érzés futott át a testén. Hátra fordult és megpillantotta a fiút, aki még mindig ugyanott állt ahol az előbb, csak ezúttal egyenesen rá meredt.. Sarah hirtelen elfordította a tekintetét és azt kívánta, hogy bárcsak ne bámulta volna meg azt a fiút. Gyorsabbra vette a lépteit és hátra sem mert pillantani. Folyamatosan azt érezte, mintha valaki követné.. Aztán nem bírta tovább és megfordult. Megdöbbenten látta, hogy a fiú követte és csak néhány lépéssel maradt le mögötte. A lábai a földbe gyökereztek.

-Mit akarsz tőlem? - kiáltotta Sarah türelmetlenül.

-Nyugi kislány nem akarok semmi rosszat- vigyorodott el komiszan a fiú.
Már csak egy lépés választotta el őket egymástól. Ilyen közelről Sarah még félelmetesebbek találta az idegent. A fiú jóval magasabb volt nála és bizonyára gyorsabb is szóval a lánynak nem lett volna túl sok esélye hogy elfusson előle.

-Akkor mit akarsz? Miért követsz? -Sarah nagyon figyelt arra,hogy ne remegjen a hangja, de legszívesebben sikítva elrohant volna.

-Túl sok a kérdés -mondta a fiú és azzal elkapta a lány karját és magához rántotta.

-Ne! Mit csinálsz?! ENGEDJ EL!-kiabálta Sarah torka szakadtából, de a fiú nem törődött vele. Egy gyors mozdulattal a hátára dobta és természetellenesen óriási ugrással a pékség tetejére szökkent, majd eltűntek a házak rengetegében...

Ha tetszett:
-vote-olj✯
-kövess be az oldalt,hogy ne maradj le a következő részekről sem.✔️
-ha szeretnél írj véleményt a történetről kommentben vagy privátban✎

köszönöm, ha végig olvastad!♡

Folytatás a következő oldalon;)
☟