Egy dombon van Von Walter és Márton atya.

Márton atya  szelíden beszél az ingerült Von Walterhez
                         Uram, önnek nem kell a nehéz köveket felcipelnie ide a dombra. Csak ásson egy elég mély lyukat Ferdinándnak és Luisának. Utána pedig hozza fel a keresztet. A sír tetejére majd a munkások felteszik.

Von Walter    megfogja az ásót és elkezd lapátolni
                         Még mit akarnak tőlem ássam ki magam sírját is? Esetleg szenvedjek kínhalált, saját kezeimmel korbácsoljam meg magamat és utána csonkítsam meg saját testemet?

Márton atya  mosolyogva
                         Csak, hogy gondolja át mit is tett ön.

Von Walter    végzett az ásással
                         Megöltem egy nemest, de semmi többet.

Márton atya  Nem arra gondoltam, hanem a fiára.

Von Walter    elmegy a keresztért egyedül
                         Nem értem mit ért ez alatt. Igaz nem mutattam felé szeretetet, de...de. Én kihasználtam eddig egyetlen fiamat.

Von Walter felviszi a keresztet a dombra.

Von Walter     Huh, de nehéz ez! Pont, mint a súly a szívemen. Mi ez az érzés tán megbánás? Hisz nem csak egy gyilkosság terhe van vállaimon, hanem három. Mit tettem e fiatal szerelmesekkel, kiknek most viszem keresztjét? Borzalom még belegondolni is. Mindjárt kicsúszik kezeim közül a kereszt, de nem pihenhetek. Olyan vagyok talán, mint Jézus, ki cipeli keresztjét? Nem, dehogy. Ez badarság! Jézus mások miatt bűnhődött, míg én a saját bűneimért megyek.

Márton atya  látja Von Walter tekintetén a megbánást
                         Kész megbánni bűneit, s bekerülni Isten paradicsomába ön is, mint fia?

Von Walter     a sírás kerülgeti
                          Nem érdemlem meg a megbocsátást, sem azt, hogy fiammal szemtől szembe találkozzak.

Márton atya    Uram, Ferdinánd utolsó lélegzetvételekor megbocsátott önnek, ennek tudatában nyugodtan gyónna?

Von Walter       Soha! Fiam miattam halt meg, az én kezemhez tapad a vére. Látom, és megérdemlem sorsomat. Pokolba való vagyok, akárcsak Wurm.