Dalma: Kinyitottam a páncél ajtót és belöktem rajta, Vadászt. - Befelé rohadt korcs! Az lesz a büntetésed, hogy őt fogod őrizni éjjel-nappal, és ha megmozdul ízekre téped. Világos?! - ordítottam dühösen és becsaptam az ajtót és rájuk zártam.

Dani: Bólintottam, de természetesen hazudtam. Körülnéztem a sötétben és elmosolyodtam.

Ariel: Nyeltem egyet, de nem mertem mozdulni.

Dani: Óvatosan közeledtem Ariel felé.

Ariel: Még midig nem mozdultam mert akkor tuti végem lenne, de a leláncolt farkam nagyon remegett. Közben végig csak a farkast néztem.

Dani: Óvatosan megnyalogattam a kis sárkányom arcát hogy ne féljen és felmásztam a hátára, átöleltem és megfogtam a mancsait, hogy megnyugtassam.

Ariel: Szippantottam egy jó mélyet, a farkas bundájából ami nagyon megnyugtatott.

Dani: Én vagyok az Kis sárkány. - vigyorogtam boldogan és megnyaltam a fülét.

Ariel: Haaa....  Hercegem! - kiáltottam és a pillanatban felugrottam, megpördültem a levegőben és a szárnyammal magam elé toltam Danit majd lenyomatam a földre és összenyalogattam Danit meg hozzábújtam. - Hercegem. Bújtam hozzá és magamhoz szorítottam, miközbe rátekeredtem.

Dani: Nevettem. - Nyugi Kis sárkány. Ne roppants össze itt vagyok, mostmár minden rendben lesz.

Ariel: Sajnálom, szükségem van rád. Nem úgy gondoltam. - suttogtam szomorúan még mindig nyalogatva a jobb fülét.

Dani: Semmi baj, Kis sárkány, kifoglak juttatni innen. Anyámékhoz már eljuttattam Dalma tervét.

Ariel: Mi?... milyen tervet? Azt hittem az a terve hogy meggazdagodjon, és, hogyhogy itt vagy meg, hogy vagy Farkas?

Dani: Majd elmondom de elöbb kikell törnünk innen és visszamenni a Titkos Világba.

Ariel: És hogy? Túl vastaga fal ahoz hogy egy robbanás kitörje.

Dani: Ha együttes erővel próbáljuk sikerülhet. - mondtam és visszaváltoztam sárkánnyá.

Ariel: Leszálltam a páromról, felsegítettem és megfogtam az egyik mancsát.

Dani: Készítettem a tűz golyót és mint apám a virharban villám golyóbátudtam változtatni, aminek hatására Ariel energia lökte is kitört a vízből és széttudtam robbantani a falat, közben egy hangosat nyüszítettem.

Dalma: Mi a fene! - kiáltottam csodálkozva a nagy robbanásra és már egyből szaladtam is le a páncél ajtós cellához.

Dani: Most, Kis sárkány.

Ariel: Lehámoztam magamról a láncokat és felrepültem, de hallottam hogy nyílik az ajtó.

Dani: Menj, én még elintézek valamit.

Ariel: Hercegem. - repültem visszamert aggódtam Daniért de megállított.

Dani: Menj! Majd megyek... ígérem.

Ariel: Lassan vettem a levegőt, Dani szemébe szigorúságot de aggodalmat is láttam, Így hát fájó szívvel de engedelmeskedtem neki.

Dalma: Átkozott bestia! - kiáltottam dühösen és egy nyilat lőttem Ariel felé amennyire láttam a füsttől ami még a tűz golyból maradt.

Ariel: Kikerültem a nyilat, visszanéztem Danira, a szemébe és aggódva de, elrepültem hazafelé.