Dani.

Dani: Miközben apa Arielt kereste én átváltoztam farkassá, és elmentem kémkedni a faluba amit most fejvadászok őriztek. Hogy miért is vagyok képes farkassá változni...? Azért mert a sárkány szív másik feléből születtem, és ezért erősebben éreztem a páromat, de nem tudtam, hogy pontosan hol van.

Dani: Na nézzük mi van itt. - mondtam és besétáltam a faluba körülnézni, mert már ismertek engem.

Asztrid: Héj nézzétek, ez Vadász.

Dalma: Kussolj. Szia Vadász, kiskutyám jó, hogy látlak.

Dani: Vau. Grrr. - Morogtam egy kicsit amikor megszimatoltam Dalma kezét, mert megéreztem rajta a párom és egyben a jegyesem illatát. Mert igen... elakartam jegyezni Arielt.

Emma: Mit morog rád ez a szörgolyó Dalma? - kérdeztem a nővéremtől.

Dalma: Pofon vágtam a húgom úgy hogy megpördülve leesett a földre. - Ne merj kételkedni Vadász hűségében mégegyszer vagy feltűzlek a falra trófeaként, megértetted! - kiáltottam dühösen és villámló szemekkel. - Nincs nála hűségesebb kutya az egész világon.

Dani: Grrrrrrr... ezért még megfizetsz. - nagy akarat erő kellett hozzá, hogy ne harapjam le a fejét már most.

Dalma: Nyugi Vadász, majd szükségem lesz az erődre.

Dani: Nem is rá morogtam te kígyó. - morogtam dühösen és halkan.

Dani: Ha feltudok menni az egyik hajóra talán azt is megtudom mi a tervük Ariellel és a többiekkel. - suttogtam elgondolkodva.

Dalma: Vadász! Gyere mindjárt indulunk. - füttyentek Vadásznak.

Dalma: Rakodjatok fel mindent! Elhadjuk a falut! - kiáltottam dühösen és az embereim máris felpakoltak mindent amit a faluban találtak, ételt, italt és még szörméket is.

Pár napi hajózás után Daniék elértek az uticéljukhoz... a Vas fok szigethez, ahol a sárkányokat tartották fogva.