Elmosolyodtam.

Ariel: Figyelj igaz, én is érzek irántad valamit, de én nem vagyok sárkány.

Dani: Most tényleg nem vagy. - mosolygott.

Ariel: Várj. Mi? - kérdeztem értetlenül. Magamra néztem és megláttam, hogy ember vagyok. - Mi a...?!

Dani: Figyelj. Én tudom milyen nehéz elszakadni a családtól, de itt nem szólnak meg azért mert ember vagy, de ott meg ha visszamennél a faluba és egyszer átváltoznal sárkánnyá, vagy bezárnának és soha nem mehetnél sehova, vagy eladnának egy sárkány vadásznak.

Ariel: Nem. Nem ismered az apámat! Ő Hablaty megszelidítette apádat is! - kiáltottam dühösen. - soha nem fogod ismerni. Ezért nem akartam itt maradni. Mert úgy beszélsz az emberekről, az apámról mintha mind rosszak lennének. Hát nem azok! - kiabáltam dühösen.

A sárkány énemre gondoltam és ahogy tippeltem átváltoztam sárkánnyá.

Ariel: Ég veled, soha többé nem akarlak látni értetted! - kiáltottam vissza dühösen és már fel is szálltam.

Majd bele csobbantam a vízbe. Ahogy úsztam elsírtam magam, majd mikor a felszínre kerültem megláttam egy kis falut, visszaváltoztam emberré és odaakartam úszni, de valami éles megvágta a lábam.

Ariel: Áhhhh! - felsikítottam a fájdalomtól, úgy éreztem ideget talált el, és lassan eszméletemet vesztettem.

Egy nap múlva.

Köhögtem egy kicsit és lassan kinyitottam a szemem. Még mindig a vízben voltam de nem tudtam mozdulni.

A fülemmel hallottam egy csónak evezőjét ahogy a vízbe csapódik.

Egy halász: Hé Edem, gyertek már itt egy lány! - kiáltotta egy férfi, de nem tudtam kihez tartozik a hangja.

Edem: Jövök, jövök. - mondta unottan egy másik férfi.

Edem: A részfán fütyülőjét, ez tényleg egy lány. - csodálkozott, de még mindig nem tudtam mozdulni.

Az ismeretlen halász: Gyere, húzzuk ki. - mondta és egy hálót dobott a másiknak azt hiszem talán halászok lehettek. Kihúztak a vízből egy csónakba.

Az ismeretlen halász és Edem: Héj kis lány. - csapkodták az arcomat gyengéden.

Edem: Mi a neved? - kérdezte.

Ariel: A... Ariel. - nyögtem suttogva és az érzelmi kimerültségtől és a fizikai elájultam.

Három nappal később.

Egy ismeretlen nő: Doki felébred még valaha a szikla vágásából? - kérdezte aggódva.

Doktor: Biztos adatokat nem tudok mondani. Sajnálom. Sosem láttam még ilyen komoly sérülést. Elfertőződött a vágás. - vakarta a fejét tanácstalanul.

Ariel: Apa. - suttogtam és résnyire kinyitottam a szemem.

Hablaty és Asztrid odarohantak az ágyam mellé.

Legalábbis azt hittem hogy a szüleim, de nem. A két halász és egy nő. Az orvos is ledöbbenve bámult.

Edem: Oh hála az égnek. - mondta és rá tette a homlokomra a hideg borogatást.

Az ismeretlen halász: Mit kerestél a tengerben kislány? - kérdezte az aki először észre vett a vízben.

Majd, gondolom a felesége lehetett a nő mert oldalba lökte.

Az ismeretlen nő: Ne is figyelj a férjemre. Ne aggódj minden rendben lesz. Lázad van már napok óta. Biztos a sérüléstől a lábadon. - mondta egy kedves hölgy.

Ariel: Igen biztos. - mondtam erőtlenül.

Doktor: Én akkor a gondjaikra bízom, nem is zavarok. - mondta és kiment a házból.

Négy nappal később.

Már eltelt négy nap azóta hogy felébredtem.

Róberték, mert kiderült hogy így hívják a halászt, azóta is az ágyban tartottak, ma különösen amit furcsáltam is.

Azt mondták jön egy szakorvos hogy megvizsgáljon, de nem akartam hogy megnézzen.

Ariel: jól vagyok nyugi. Ez csak a takaró, a takaró füti ennyire a testem. - mondtam és ledobtam magamról a takarót.

Matilda: Nem, nem vagy jól Ariel, még mindig forró vagy egy kicsit. Majd az orvos eldönti. - mondta és vissza dugott az ágyba.

Róbert: Próbálj meg aludni egy kicsit majd később még benézünk hogy, hogy vagy. - mondta a férfi aztán kimenteka szobából és becsukták az ajtót.

Ariel: Fúúú... ez nem jó rossz érzésem van ettől. Nagyon rossz. Csak ne aludjak el. - mondtam idegesen és kimásztam az ágyból.

A sárkány erőm fűti a testem és ebből elegem van hogy a kedves halászok lázasnak hisznek.

Ariel: Nem akarom hogy az a szakorvos véletlenül megtudja ki vagyok. - gondoltam és mivel ez a ház emeltes volt ahol Matildáék laktak, de én szerencsére nem az emeleten volt a szobám, így ki tudtam mászni az ablakon a kertbe és elszökni.

Beni: Őhh. Héj gyere vissza! - kiáltotta a kisfiú aki épp befelé tartott a házba.

Kiakartam kerülni, de sajnos túl gyors volt és elkapta a vállamat, majd bevezetett a házba.

Matilda: Köszi Beni kisfiam. Mond te teljesen megbolondultál? - kérdezte tőlem a nő.

Róbert: Beteg vagy és elakarsz menni? - kérdezte férfi is a konyhában állva, mikor Beni elmondta nekik mi történt.

Beni visszatessékelt az ágyba.

Mikor becsukta az ajtót halkan elsírtam magam. Nem akartam elaludni, mert akkor Danit láttam magam előtt és ha felébredek valamikor sárkányként ébredek.

Nem kockáztathatok, hogy meglássanak a kedves halászok. Frászt kapnának tőlem az tuti biztos.