Seamus szemszöge

El is indultunk a játékra. Út közben csak annyit láttunk, hogy mindenki fel van szerelve nagyon menő harci felszerelésekkel. Mindenki minket nézett mintha valami gyilkosok lennénk.

- Héj, srácok! - szólt hátulról Percy.

- Csá! - köszönt Shane.

- Itt van szerkó, vegyétek fel! - adta oda Percy a harcos ruhát, majd dobott egy mosolyt és elment. Miután Percy elment azután egy óriási tömegben találtuk magunkat. Mindenki harci felszerelésben volt és minden egyes emberen az a felkészültség és az izgalom látszódott. Majd a tömegben egy magas ember jelent meg de, hogy jobban megnéztem az Kheirón volt.

- Figyelem táborozók! Mindenki figyeljen! Üdvözlök minden régi és új táborozót itt, a zászlófogóban. - szólalt fel a tömegből Kheirón.

- Ugye nem lesz bajunk? - kérdezte Shane egy mellettünk álló táborozótól.

- Ha óvatosak vagytok és jól tudtok harcolni akkor nem lesz bajotok! - mosolygott a srác.

- Nekünk végünk Seamus! - súgta a fülembe Shane.

- Mondom a csapatokat! Egy csapatban lesznek a Poszeidón, Zeusz, Démétér, Hermész, Tikhé, Niké, Dionüszosz és Hébé kunyhóbeliek. És a másik csapatban pedig Hádész, Árész, Aphrodité, Pallasz Athéné, Apollón, Héphaisztosz ,Hekaté és Nemezisz kunyhó tagjai.
És ha mindenki készen áll akkor hát a játékot én el is indítom. Menjetek a helyetekre és ha megszólal a kürt akkor a játék elindul. Nyomás! - mondta Kheirón.

- Gyertek fiúk! Mutatom, hogy hova kell mennünk. - szólt nekünk Robin. 

- És még tart ez a végtelen balszerencséd? - kérdeztem.

- Elég sokszor előfordul, hogy történnek rossz dolgok velem de ezt csak szimplán az élet akarja így. De legalább megtanultam, hogy hogy kell kezelni ezt a balszerencsét , amennyire már meglehet. Plusz rájöttem, hogy harcolni azt tudok!

- Bárcsak mi is el tudnánk ezt mondani magunkról! - mondta Shane. Egy kis idő elteltével oda értünk a helyünkre.

- Most mi lesz? - kérdeztem.

- Várjuk a kürt szót! - mondta egy barna hajú, vékony lány.

- Ő Piper McLean, a hetek tagja. - súgta nekünk Robin.

- Az valami szekta? - kérdezte Shane de Robin már nem válaszolt, mert megszólalt a kürt szó.

- Mindent bele! - üvöltött Clarisse. Mindenki elkezdett rohanni egy irányba. Mi nem tudtuk, hogy mit tegyünk így hát el indultunk arra fele amerre a legtöbb ember futott. Szörnyen sötét erdőn futottunk keresztül ahol bármerre mentünk mindig zsákutcába kerültünk.
Egyszer egy nagy szikla állt az utunkba. A szikla tetején pedig egy kigyúrt srác állt. Haja benyalt, szőke és ugyanúgy, mint mindenki narancssárga pólót viselt.

- Helló fiúk! Jason Grace vagyok! Percy mesélt rólatok. De sajnos nem egy csapatban vagyunk, úgyhogy most végetek! - mondta Jason majd leugrott a szikláról. Mi gyorsan elhajoltunk és elővettük a kardot.

- Mi nem akarunk harcolni! El megyünk ha gondolod. Csak ne bánts! - mondtam de őt nem érdekelte és amikor a kardot rám vágta volna akkor a kardot megállította egy másik kard. Elején azt hittem, hogy Shane mentett meg de kiderült, hogy egy másik srác volt az. A srác magas volt. Körülbelül akkora volt mint Jason. Haja barna volt és izmos volt mint Jason.

- Én feltartom, ti addig szerezzétek meg a zászlót. Itt van nem messze csak menjetek el egyenesen. - mondta a srác.

- Oké, nem kell kétszer mondanod! - felelt Shane. Úgy tettük ahogy mondta a srác. Mentünk egyenesen és tényleg ott volt a zászló. Elindultunk a zászló felé és egyenlőre nagyon úgy nézett ki, hogy nincs ott senki körülötte, de hirtelen az egyik szikla mögül egy gyönyörű lány bukkant elő. A lánynak hosszú karamella színű haja volt, gyönyörű szép világoskék szemei és karcsú alakja volt. A csaj rögtön elkezdett felénk közeledni a kis tőrjével és Shane se állt meg. Shane a kardot neki vágta a csaj tőrjének és egy harc indult el. De én álltam ott mozdulatlanul és csak figyeltem lefagyva.

- Mozdulj már Seamus! - orrdibált Shane. Mire én megmozdultam volna addigra már Shane a földön volt.

- Most te jössz! - mosolygott a csaj.

- Mutasd mit tudsz! - feleltem.

A kard forgatás nem ment annyira jól de a pajzs használata amit kaptam Tyson-tól, azzal elég jól bántam. Shane pedig felkelt a földről, elővette a csúzliját és azzal kezdte el lövöldözni a csajt és így együttes erővel a földre terítettük.

- Gyorsan, a zászlót! - mondtam. Shane és én elkezdünk egyszerre rohanni a zászló felé és a a kezünket egyszerre rá rakva a zsászlóra, egyszerre emeltük ki a helyéről. Majd egy kis idő elteltével megszólalt a kürt.

- Nyertünk? - kérdeztem.

- Még jó! - felelt Shane.

- Vagányok voltatok! - jött oda a csaj.

- Kösz! Jól elvertün-

- Azt akarja mondani Shane, hogy jól harcoltál! - vágtam közbe.

- Zerekces. - nyújtotta a kezét.

- Seamus! - fogtam kezet vele. Majd egy nagy tömeg jelent meg az erdőből.

- Gratulálunk fiúk! Árész fiai! - szólalt fel a tömegből Kheirón. Rettentő fura volt. Mindenki elkezdett ujjongani. El is mosooyodtam. Majd vissza mentünk a táborba. Útközben odajött hozzánk az a srác ki megmentett minket Jason Grace elől.

- Szép volt srácok! Még be sem mutatkoztam, Jacob vagyok! Jacob Tannen! Pallasz Athéné kunyhó vezetője.

- Én Shane Russell! Ő pedig a testvérem, Seamus. - jött oda Shane.

- Nos, hát Shane és Seamus, örülök, hogy megismerhettelek titeket! Szerintem mi még nagyon jó barátok leszünk! - mosolygott ránk Jacob. Majd együtt sétáltunk tovább a tábor irányába.